Aoi

- Aoi-san! Uruha-san! K�rem, j�jjenek be! – sz�l be hozz�nk a nagyf�n�k. Fel�llok az asztalomt�l, Uruha nemr�g l�pett be, �ppen hogy bel�pett �s lerakta a pap�rjait. M�g arra se volt ideje, hogy k�sz�nj�n. De h�t � is elfoglalt, mint �n. Mindketten szoci�lis seg�t�k vagyunk, akik egy-egy rosszcsont „k�ly�knek” pr�b�lunk meg seg�teni, hogy �jra rendes �tra t�rjenek. Mondjuk ezek a rosszcsont k�lyk�k m�r nem is annyira rosszcsontok, mint ink�bb rossz �tra t�rtek, �s egy-egy band�ba csoportosulva pr�b�lnak kit�nni a t�rsadalomb�l.

- Mir�l lenne sz� f�n�k? – l�p�nk be.

- Most szabadok vagytok mindketten, igaz?

- Igen – b�lintunk.

- Akkor kaptok egy-egy sr�cot – mondja, majd �tny�jtja az akt�kat.

�n egy sz�ke haj� sr�cot kapok, aki el�g vag�nyul n�z ki. Suzuki Akira, de Reita n�ven sz�l�tj�k a t�bbiek. Belepillantok Uruha kit kapott, egy kedvesnek t�n� fekete haj� sr�cot, Uke Yutaka, Kai n�ven fut.

- Szeretn�m, ha odafigyeln�tek r�juk. Te k�l�n�sen Aoi! Az�rt adtam neked a sz�k�t, mert te tal�n meg tudsz vele �tni egy k�z�s hangot, a m�ltadra val� tekintettel – magyar�zza d�nt�s�t. – Uruha, neked kicsit bonyolultabb feladatod lesz.

- Mi�rt? – r�ncolja �ssze kecsesen szem�ld�k�t.

- A fi� egyetemre megy, �s neked vele k�ne menned.

- M�g mindig nem �rtem.

- �jra iskol�ba kell j�rnod, �s koll�giumba kell j�rj�l, hogy figyelemmel tudd k�s�rni a fi�t.

- De mi�rt? – h�borodik fel, mire felnevetek.

- Ahogy te is l�tod, a gyan�nk szerint � is �rult anyagot, �s a test�b�l �l meg.

- Nem hiszem el, hogy egy kis kurva miatt kell megint iskolapadba �ljek…

- De legal�bb az eseted – kac�rkodok vele, mire r�m emeli tekintet�t, �sszer�ncolt szem�ld�kkel.

- T�ged, senki se m�lhat fel�l! – suttogja fel�m b�g� hangon, mik�zben v�gigsim�t rajtam, mintha a f�n�k itt sem lenne. �n meg akarva-akaratlanul is felny�g�k.

- Ti azt�n sz�p kis p�ros vagytok! De ne el�ttem essetek egym�snak! Azt nem szeretem, tudj�tok – t�rja sz�t a karj�t. – Mellesleg… - n�z r�m. – Te is �sszek�lt�z�l a fi�val.

- MI??? Ne m����r! – kezdek el nyafogni, mire Uruha �ssze�ti tenyereit, �s nevet�sbe t�r ki.

- Te is szenvedj, ne csak �n, �des!

- De nekem legal�bb nem kell iskolapadban �ln�m – ny�jtom ki r� a nyelvem.

- Na persze, mert felt�nne a tan�roknak, hogy megbukn�l…

- Uruha! – mordulok r� nem tetsz�n. – Az�rt nem vagyok buta!

- Azt senki se mondta…

- Na persze, kis eminens… mr. t�k�letes…

- Tov�bbi jelz�kkel k�s�bb l�sd el, vagy az �gyban, de most kifel�! Sok dolgom van.

- �s �n mit csin�ljak a fi�val? – k�rdezem.

- Nem tudom… � nem akar f�iskol�ra, egyetemre j�rni, �gyhogy keress neki valami munk�t. A m�sik k�ly�knek legal�bb meg volt a helye… ilyen szempontb�l � egyszer�bb eset. Tess�k! – ny�jtott Uruha fel� egy kulcsot. – A koll�giumi szobakulcsod – mondta a f�n�k, mik�zben Ruru s�hajtozva elvette.

- Mikor tal�lkozunk vel�k?

- Holnap.

- Nagyszer�, legal�bb addigra kipihenhetj�k magunkat, �s r� tudunk k�sz�lni – helyeseltem magamban, mert semmi �tletem se volt, hogy hov� is vigyem ezt a fi�t.

K�ls�re el�g sportos volt, kicsit elk�nyeztetett k�p�, mintha mindent megkapott volna. B�r, ha anyagot ter�t, akkor ez elk�pzelhet�. Ki tudja… m�g lehet, hogy sz�v is mell�.

- Ezt csakis az�rt mondod, mert semmi �tleted nincs, hogy hova vidd – markolt bele seggembe m�r kint, ahol hamar az asztalhoz nyomott, �s felpakolt r�.

- Ilyen kanosak vagyunk?

- Mit sz�ln�l, ha k�z�sen t�lten�nk az est�t?

- Benne vagyok – suttogtam ajkaira, � meg egyb�l ajkaimra mart. – Mmmhh! Ne itt csin�ljuk!

- Menj�nk haza! – mondta k�jesen, amit�l mindig beindulok.

- M�g… m�g jelent�st kell �rnom – h�z�dtam el egy kicsit t�volabb t�le.

- Aoi… este nem fogok vigy�zni a seggedre, ha �gy h�zod az agyam.

- �n nem is h�zom! – h�borodtam fel.

- Dehogynem! Itt pirulgatsz �ssze-vissza! Tudod, hogy ez a gyeng�m, ha ezt csin�lod – harapd�lta meg f�leimet.

- Hagyd abba!

- Valld be, hogy k�v�nsz engem.

- Persze, hogy k�v�nlak, de min�l el�bb meg akarom �rni a jelent�st, �s akkor veled lehetek.

- Oh, ha err�l van sz�, akkor b�k�n is hagylak – l�pett el t�lem vigyorogva, mialatt szemmel vagy �tsz�r megfektetett. Ez az ember… olyan szexm�ni�s, de �gy szeretem.

Nem mondan�m, hogy egy�tt vagyunk. Illetve r�gebben egy p�rt alkottunk, de �gy valahogy nem m�k�d�tt a kapcsolatunk. Most csak n�ha-n�ha �sszej�runk, �s lefeksz�nk egym�ssal. Azon k�v�l, hogy az idegeimre megy, � a legjobb bar�tom �rdekes m�don. Valahogy meg�rti a probl�m�imat, �s ha nagy g�z volt, akkor mindig sz�m�thattam r� – r�ved el egy percre a gondolatom, majd pr�b�lom �sszeszedni magam, �s meg�rni a jelent�st az el�z� fi�r�l, akinek seg�tettem.

- K�sz vagyok! – csuktam be a Rukir�l sz�l� akt�mat.

- V�gre! – n�zett r�m Ruru, majd elkezdett �sszepakolni.

M�g kivittem a f�n�k titk�rn�j�nek, hogy l�ssa, hogy leadom, majd � az iktat�sba helyezi. Sz�lsebesen �sszeszedtem cuccomat, �s be�ltem Uruha kocsij�ba.

- Csak nem sietsz valahova? – k�rdezte perverzen vigyorogva, mire csak megforgattam szemeimet.

Egy h�sz perc m�lva meg is �rkezt�nk h�z�hoz. Ahogy bel�pt�nk az ajt�n a falhoz nyomott, id�t se hagyva, hogy lepakoljak. �gy csak fogtam az irataimat, �s kiejtettem kezeim k�z�l, ami hangosan cs�r�mp�lve esett le. Mit sem t�r�dve vele, Uruha egyenesen felvitt h�l�j�ba, ahol �vatosan lefektetett az �gyra. Ez mindig is jellemz� volt r�. J�tszotta a nagy macs�t, de ha szexre ker�lt a sor, mindig vigy�zott r�m, hogy ne okozzon f�jdalmat, b�rmennyire is volt vad, vagy akart volna nekem esni.

- Aoi! Napr�l-napra gy�ny�r�bb vagy – n�zett v�gig rajtam.

- Dehogy… napr�l-napra �regszem – h�ztam el a sz�mat.

- Sz�momra m�g akkor is sz�p vagy adott egy puszit hasamra, mire elkezdtem nevetni.

- Ne m�r! Tudod, hogy mennyire csikis vagyok! – kuncogtam, mire tov�bb folytatta ellenem a hasi puszi hadj�ratot. – Uruha! – nevettem fel �gy, hogy folytak a k�nnyeim.

- Igen? – k�rdezett vissza kac�ran!

- Ne j�tszadozz velem!

- M�g nem is csin�ltam semmi olyat – fogta meg farkamat, mire felny�gtem. Elkezdett ruh�n kereszt�l ingerelni, majd hirtelen levette r�lam a nadr�got boxerrel egy�tt �s v�gignyalt rajtam. Az �r�letbe tud kergetni ezzel a nyelvj�t�kkal – s�hajtoztam alatta, mik�zben s�kos�t�t�l nedves ujjaival t�g�tott.

Lassan abbahagyta, �s bel�m cs�szott, �n pedig magamhoz �leltem �t. Szeretem, ha k�zel �rezhetem �t magamhoz. Finom nyak�nak k�zels�ge, �s az az �that� illat, amit �raszt mag�b�l, szeretem ki�lvezni az ilyenfajta �lvezeteket is, amit �gy tud ny�jtani.

N�h�ny perc m�lva elkezdte �temes temp�j�t, amit egyre jobban gyors�tott, �n pedig egyre s�r�bben ny�gtem az � legnagyobb megel�ged�s�re. Kezdtem betelni azzal a gy�ny�rrel, amit � ny�jt nekem, �gy egy p�r l�k�s ut�n megadtam magam, ahogy � is.

Egy ideig izzadtan pihegve szuszogtunk egym�s f�l�be, majd �jrakezdt�k mindezt.

- Uruha… holnap �jakkal tal�lkozunk, nem akarok �gy kin�zni, mint a mosott szar! Nem hagyhatn�nk abba?

- Nem! – hangzott a t�m�r v�lasz.

- Nem lehetsz ennyire kanos.

- Egy koleszba kell megh�znom magam, ki tudja, hogy mikor l�tlak viszont… - d�nny�gte h�tamnak. – Na, Aoi-chan…

- Persze, ilyenkor Aoi-chan, mi?

- Mos mi az? Mindig szoktalak bec�zgetni. Tudod, hogy meg szoktam adni a m�dj�t a dolgoknak!

- Tudom – fordultam fel�. – De m�r f�j a seggem. Majd reggel…

- Ok�! – csillant meg a szeme, mire lemond�an fels�hajtottam. Kezeivel viszont alig akart le�llni, mert fenekemet markol�szta.

- Uruha!

- Csak gondoltam beseg�tek, hogy ne f�jjon annyira – pillogott r�m �rtatlan tekintettel, nekem pedig nem kellett sok, hogy elnevessem magam, �br�zat�t l�tva.

- M�r el�re sajn�lom azt a Kai gyereket – adtam puszit sz�j�ra, majd elhelyezkedtem karjai k�zt. Nagyon szeretek hozz�b�jni, � pedig mindig hagyta.

Reggel szavamon fogott, �s t�nyleg lenyomtunk egy k�rt… s�t! � m�g szeretett volna egy m�sodikat, de hat�rozottan elz�rk�ztam t�le.

- Uruha! �lni is szeretn�k tudni! �s siess! El fogunk k�sni!

- J�-j�… hol a cuccom, nem tudod?

- Az ajt�ban mindent ledobtunk azt hiszem…

- �, t�nyleg!

Miut�n siker�lt �sszeszedni magunkat, a munkahely fel� aut�ztunk.

- M�skor nem veszel r� ilyenekre… - morogtam az orrom alatt, mik�zben pr�b�ltam a megfelel� sz�get felvenni a kocsiba, mert sehogy se volt j�.

- Ennyire f�j?

- R�g voltunk m�r egy�tt ennyire intenz�ven, de… nem b�nom.

- Ezt most hagyd abba! Kis pirul�s! – nyalta meg puha ajkait.

- K�stek! – esett nek�nk a f�n�k.

- Dug� volt – mondta a szok�sos sz�veget Ruru.

- Sz�val reggel is dugtak – �llap�totta meg hangosan.

Csak tudn�m, hogy honnan tudja – gondolkoztam el, �s mintha gondolataimban olvasni tudott volna hozz�tette.

- Mindig ezt mondj�k, miut�n egy�tt vannak. M�r megfigyeltem – h�zta meg a v�ll�t, �s az ajt�ra mutatott. – Bent van a k�t j�mad�r.

- M�ris megy�nk – hajoltam meg, majd Uruh�val egy�tt bel�pt�nk.

Mennyire fiatalok! – ez volt az els� gondolatom. – F�leg �gy �l�ben. �s, mennyire j�k�p� az „eny�m” – vettem egy m�ly leveg�t, majd Uruh�ra n�ztem, hogy az � arc�r�l mit lehet leolvasni. K�v�ncsi voltam, hogy neki mennyire tetszik �jdons�lt t�rsa, akit a helyes �t fel� kell terelgetnie, viszont nem igaz�n l�ttam semmit, csak azt, hogy ajkait megnyalta. Ajaj! Ez nem jelent j�t – fojtottam el magamban nevet�sem, majd megindultam Reita fel�, hogy bemutatkozzak.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.