Reita

Nem gondoltam volna, hogy r�j�n arra, hogy hov� szoktam ki�lni. Arra pedig egy�ltal�n nem, hogy ut�nam is fog m�szni. A fr�sz j�tt r�m, amikor megl�ttam, de r� is… �s miattam leesett… �s nagyon nagyot. Azonnal hevesen kezdett el dobogni a sz�vem, �s valami vill�msebess�ggel m�sztam le a f�r�l, csak, hogy k�zelebbr�l l�ssam. Persze bizonygatta, hogy nincs semmi baja, de v�rzett… �s nem engedtem meg neki, hogy felkeljen. Azonnal h�vtam a ment�ket, akik h�la istennek gyorsan ide is �rtek. De �n olyan sokkban voltam, att�l, hogy majdnem meg�ltem �t, hogy nem tudtam egy �rva �rtelmes sz�t sem kiny�gni a sz�mon. Pedig Uruh�t is felh�vt�k, mert ugye Kyo j�tt Aoihoz, �s � vizsg�lta meg… amikor be�rt, azonnal nekem esett, hogy mi t�rt�nt, de m�g akkor sem tudtam neki egy konkr�t �rtelmes sz�t sem �sszeny�gni… l�ttam a szem�ben a gy�l�letet, a megvet�st, �s a haragot. �s igaza volt… �n is �gy �reztem… ut�ltam magam, hogy majdnem meg�ltem �t. Hogy most ott fekszik az �gyon, �s nem tehetek semmit. Mert m�r �ppen eleget tettem… - hunyom le a szemem kint a v�r�ban, �s hallgatom a k�rh�zi zajokat. �r�kat �l�k ott, mikor l�pteket hallok, amik meg�llnak el�ttem. Lassan kinyitom a szemem, �s feln�zek �s egy magas, v�kony ember �ll el�ttem.

- Te Reita vagy ugye? – k�rdezi, �n pedig biccentek egyet. – Az �n nevem Terachi Shinya – mutatkozik be, �n pedig felh�zom az egyik szem�ld�k�met. – �n leszek az �j fel�gyel�d – mondja, nekem meg kikerekedik a szemem.

- Rendben – felelem �s fel�llok. L�tom, hogy furcs�llja a dolgot, de nem mondd semmit. Ne is… jobb �gy, nem akarok vele besz�lni… senkivel sem akarok… - baktatok ut�na, b�r nagyon neh�z nem meg�llnom, �s visszamennem, hogy ott legyek, amikor felkel… de nem tehetem. Meg�rtem, hogy leadott… m�rmint gondolom Uruha volt az, aki ezt elint�zte… de komolyan meg�rtem, nem akarja, hogy a kedves�t kicsin�ljam… - nyelek egyet, mert olyat �rzek, amit m�r nagyon r�g nem… legsz�vesebben els�rn�m magam… - k�vetem az egyik kocsihoz, majd �l�k be �s k�t�m be magam.

- El�sz�r elmegy�nk Aoi h�z�hoz, n�lam van egy kulcs, �s �tvissz�k hozz�m a cuccaidat – n�z egy pillanatra r�m, mire b�lintok egyet. – Mi�rt nem besz�lsz?

- Mit mondjak? – k�rdezem t�le egy kicsit halkan.

- Mondjuk azt, hogy mi�rt nem k�rdezed meg, hogy mi�rt ker�lt�l hozz�m.

- Tudom az ok�t – ford�tom el a fejem, mert nem akarok err�l vele besz�lni, �s n�zek ki az ablakon. Aoi h�z�n�l leparkol, majd bemegy�nk �s �sszeszedem a cuccom. Majd �jra a kocsiba pattanunk, �s m�r megy�nk is az „�j otthonom” fel�. Egy�ltal�n nem �rzem otthonosan magam. S�t egy�ltal�n nem �rzem j�l magam abban a h�zban. Ha kin�zek az ablakon az �j szob�mb�l, akkor csak a szmogos utc�ra l�tok r�.

- Rendezkedj be, egy darabig itt leszel velem – hallom meg hangj�t, mire s�hajtok.

- Ok�.

- Gondolom, tudod a szab�lyokat? – k�rdezi, mire b�lintok egyet. – Nem baj az�rt elmondom m�g egyszer, h�tha valami m�s lesz itt, mint Aoin�l – kezd bele. Egy csom� mindent elmond, csak besz�l, �s besz�l, de nem figyelek r�. Csak Aoi j�r a fejemben, �s, hogy mi lehet vele… hogy felkelt e m�r, vagy m�g alszik, vagy van e valami nagyobb baja… - �rthet� voltam? – fogja meg v�llamat, de lel�k�m kez�t.

- Igen – mondom, �s megyek oda t�sk�mhoz, �s kezdek benne kotor�szni. Nem mondd semmit, csak kimegy �s magamra hagy. S�hajtok egyet, �s el�veszem az mp-met �s elkezdek zen�t hallgatni. Nem v�gyom m�sra, minthogy ne itt legyek. Sokkal jobb volt Aoin�l, otthonosabb volt… jobban �reztem magam… �h… most is csak magamra gondolok. Egy �nz� d�g vagyok! – fordulok oldalamra, �s kucorodom �ssze. Egy id� ut�n elkezdek f�zni, �s magara h�zom a takar�t. De nem pilledek el, mert j�r az agyam.

Minek kellett kimennem cigizni? Minek tal�ltam meg azt a f�t?! Istenem… ha maradok a seggemen bent a lak�sban, akkor nem lenne Aoi k�rh�zban… �s �n h�lye azt gondoltam, hogy ann�l rosszabb nem lehet, hogy haragszik r�m, �s f�l l�bbal a b�rt�nben vagyok… - s�hajtok fel. – Meg�rdemeln�m a b�rt�nt… nagyon is… - fogja meg a v�llamat az �j nevel�tiszt. Megrezzenek t�le, majd h�tra fordulok, �s kiveszem a f�lemb�l a f�lest.

- Felkeltettelek? – k�rdezi, mire nemlegesen megingatom a fejem. – K�sz a vacsora, gyere enni – mondja, �n meg k�vetem. A vacsora csendben telik, de nem tudok enni… csak piszk�lom az �telt.

- Az �tellel nem szok�s j�tszani! – sz�l r�m. – M�sok �heznek, te meg turk�lsz benne!

- Sajn�lom – �llok fel, �s megyek vissza a szob�ba, amit kaptam. �pp, hogy becsukom az ajt�t, �s le�l�k az �gyra, kopognak, �s benyit.

- Tudom, hogy sokkolt, az eset… - kezd bele, mire s�hajtok egyet. Nincs kedvem �t v�gighallgatni… de nem tehetek m�st. Mert elkezd lelkizni, �s nem hagyja abba. De teljesen m�s dolgokr�l besz�l, mint ahogy �rzem magam. Azt hiszi, hogy az a bajom, hogy l�ttam a t�rt�nteket… ha tudn�, hogy miattam van…

- F�radt vagyok… - v�gok a szav�ba, mire r�m kapja fej�t, mert le�lt k�zben mell�m, �s el�refel� n�zett.

- �rtem. Akkor menj el f�rdeni, �s fek�dj le! Egyel�re nem kerestem m�g neked munk�t, �gyhogy majd seg�tesz nekem a h�z k�r�l – �ll fel, mire b�lintok. Kimegy, �n pedig elmegyek f�rdeni. Sietek, mert nem akarok agyalni a v�z alatt, akkor csak rosszabb lenne minden.

De v�g�lis teljesen mindegy… hisz tudom, hogy mit tettem, �s azokon m�r nem tudok v�ltoztatni. �s nem hiszem, hogy lenne, vagy adna m�g egy es�lyt arra, hogy bebizony�tsam, hogy mennyire sajn�lom… - megyek vissza a „szob�mba”, �s csukom be az ajt�t. Az �gyhoz megyek, �s elfekszem rajta. Csak b�mulok a semmibe, �s Aoin gondolkozom. Azokon az est�ken, amikor lerajzoltam… hogy mennyire sz�p… hogy mennyire nyugodt… - veszem el� a rajzaimat, �s leteszem magam el�, egy kupacba. Van egy kedvencem, amin �gy n�z ki, mint egy kis man�… azt n�zem, �s �rzem, hogy egy k�nnycsepp v�gigsiklik az arcomon. Azonnal let�rl�m, �s ink�bb elpakolom a rajzaimat. �gy sem lesz r�juk m�r sz�ks�gem, �s m�r megint elment a kedvem att�l, hogy rajzoljak… - h�zom magamra a takar�t. De ez az este is olyan, mint eddig. De most m�r addig fajul a helyzet, hogy egy szemhuny�st sem alszom…

Egy h�t telik el, �s a maxim�lis �rasz�m, amennyit aludtam egy nap, kett� maximum h�rom… �gyhogy nagyon f�radtnak �rzem magam. De ezt nem mondtam Shinya-sannak. Persze amennyit besz�lget�nk… � szokott besz�lni, �n meg hallgatom.

Megk�rdezte a h�ten, hogy be akarok e menni Aoihoz, megn�zni, hogy hogy van… az els� gondolatom az igen volt. Mindenn�l jobban akartam l�tni, �s megtudni a saj�t szememmel, hogy hogy van… de ink�bb nemet mondtam. Gondolom, nem akar l�tni, l�ttam a megijedt arc�t, amikor befek�dtem mell�. L�ttam az ijedts�get akkor is, amikor leesett a f�r�l… nem akarom b�ntani, �s az a legjobb, ha nem megyek be hozz�. Hamarabb fel�p�l �gy, ha nem vagyok ott…

Ma m�r t�l voltunk a h�zimunk�n, amikor beh�vott a nappaliba.

- Ny�jtsd ki a kezed – fordult fel�m, �n meg �lltam el�tte, mint valami h�lye. Nem akartam kiny�jtani a kezem… �gy nemlegesen megingattam a fejemet. – Most! – mondta szigor�an, mire elh�ztam a sz�mat, �s kiny�jtottam a kezemet. Ami �gy remegett mintha valami �reg lenn�k… - Mi�ta nem alszol?

-…

- �szrevettem, hogy rossz a koordin�ci�k�szs�ged, �s azt is, hogy sokat m�sz neki dolgoknak, �s sokat t�maszkodsz meg. Sz�d�lsz is, igaz?

- Nincs semmi bajom – teszem zsebre a kezem. – Csak egy kicsit kevesebbet alszom, mint szoktam.

- Ez a kevesebb mennyivel kevesebb? Napi h�ny �r�val…? – h�zza fel szem�ld�k�t, mire s�hajtok.

- 6-7 �r�val…

- HOGY MENNYIVEL? - kerekednek ki a szemei. – Mennyit szokt�l aludni egy nap?

- Maximum h�rom �r�t…

- Emellett nem eszel, �s mindennap megcsin�lod, amit r�d b�zok… - n�z r�m rosszall�an. – H�t nem �rtelek! Nem ez van az akt�dban! Hanem pont az ellenkez�je! Elviszlek orvoshoz!

- Nem kell! Lefekszem �s alszom! – erre r�m n�z felh�zott szem�ld�kkel.

- Mi�rt menne, ha nem ment eddig? Vagy csak az �j hely miatt?

- Nem…

- Az el�tt sem aludtn�l?

- Akkor t�bbet… de…

- De?

- Semmi… - s�hajtok. – Bemehetek a szob�ba?

- Be… de ha nem fogsz aludni este, akkor holnap orvos! – hallom m�g, �s nem mondok semmit. Bemegyek �s lefekszem. Persze nem alszom, de amikor bej�n, �gy teszek igen… �gy kimegy. Fel�l�k, �s bambulok ki a fejemb�l, a szemem meg �g, mint a nyavalya… egy j� �ra m�lva kopognak, majd Kai dugja be a fej�t. Nem l�ttam az�ta, hogy itt vagyok…

- Szia – mosolygok r�, � meg bej�n.

- Szia… bocs�nat, hogy nem j�ttem eddig, de nem engedt�k – j�n k�zelebb.

- Semmi baj. Meg�rtem – �llok fel �s megyek t�volabb t�le. – Hogy vagy? – n�zek ki az ablakon.

- Mi a baj? – �ll fel, �s j�n oda a h�tam m�g�.

- Mi�rt? Kellene, hogy legyen? – ford�tom vissza f�lig fejemet.

- L�tom rajtad, hogy van valami… - teszi v�llamra a kez�t, mire visszaford�tom a fejemet, �s s�hajtok egyet. – Mondd el… meghallgatlak sz�vesen.

- Tudom, de nem tudsz ebben seg�teni.

- �s, ha igen? Eddig mindig melletted �lltam, ahogy te is mellettem!

- Kaih… - s�hajtom. – Ha lej�r ez az eg�sz, akkor lel�pek…

- MI?! MI�RT?! – ford�t mag�hoz, mire lehunyom a szemem.

- Mert �jra akarom kezdeni, �s itt nem menne…

- Mi�rt? Engem is itt akarsz hagyni?

- Tudod, hogy te vagy a csal�dom, de…

- De?

- Szeretem, �s majdnem meg�ltem… - erre kikerekedik a szeme.

- Akkor… akkor mi�rt nem volt�l bent n�la?!

- Pont az�rt, mert majdnem meg�ltem! M�sr�szt, mindegy, ha csak egy taknyos k�ly�knek tart. Meg ott van neki Uruha… egy�tt vannak. R�ad�sul lefek�dtem vele, �s az ut�n ker�lt…

- Mi? �lljunk csak meg egy percre?! Honnan veszed, hogy �k ketten egy�tt vannak, �s hogy �reted, hogy lefek�dt�l vele?!

- Szerinted hogy? Elment�nk bulizni, leitta mag�t, r�m m�szott, �n meg hagytam, ut�na meg �n voltam a gonosz. �s meg�rtem. Elrontottam… ut�na meg majdnem meg is �ltem…

- �n tudom, hogy mi�rt viselkedett veled �gy…

- Mi? – n�zek r�. Mire elkezd mes�lni. Nem hiszek a f�lemnek. Nem hiszem el, azokat, amiket mondd… hogy Aoi r�gen milyen volt, �s hogy mi t�rt�nt vele. Egy gusztustalan alaknak tarthat… m�g szerencse, hogy nem mentem be hozz�… nem viseln�m el a tudatod, hogy arra k�nyszer�tettem, hogy �larcot is h�zzon mag�ra… b�r m�r nem is kell… mert m�r Shinya-san a nevel�m…

- �rtem… - hajtom le a fejem.

- Uruha meg Aoi nincsenek egy�tt – sz�lal meg egy kisid� ut�n, mire r�kapom a tekintetem.

- Ezt meg hogy �rted?

- �gy… - s�ti le a szem�t. – Hogy �n vagyok egy�tt vele…

- HOGY MI?! – kerekedik ki a szemem. Mire elpirul.

- Ne akadj ki, k�rlek! Nem rossz ember! Nagyon kedves, aranyos, �s megb�zik bennem… �s az�rt is mondta el ezt nekem…

- De… – teszem sz�t karomat. – De… - dadogok, �s ink�bb nem folytatom a mondand�mat, hanem s�hajtok egyet, �s lehunyom a szemem. – Szereted?

- Nagyon… olyan gyeng�d, �s kedves… �s olyan j�l lehet h�zni az agy�t – kuncog fel, mire elmosolyodom.

- �s, � mennyire szeret?

- Szerintem nagyon… �rzem az �rint�sein… - pirul megint el.

- �r�l�k, hogy boldog vagy – h�zok magamra egy molyost. – Mondd meg neki, hogy neked nem is kell nevel�, �s akkor egy�tt tudtok lenni.

- Tudja… - erre a v�laszra nem sz�m�tottam, �s egy kicsit rosszul is esett.

- �rtem… - s�hajtok. – Akkor, �gy legal�bb tudom, hogy valaki lesz melletted, ha elk�lt�z�m – fordulok el t�le.

- De Rei! – csattan fel.

- Nem megmondtam, hogy nincs senkije, �s �gy hogy tudod, hogy mi baja volt, �gy tehetsz az�rt, hogy megh�d�tsd!?

- Nem akarom – mondom, de ez nincs �gy… nagyon is szeretn�m, ha az eny�m lenne. – Tudom, hogy mit gondol r�lam. Egy taknyos, h�lye k�ly�knek tart, aki r�szegen megh�zta. Undorodhat t�lem… nem csin�lok m�g nagyobb marh�t magamb�l.

- De nem vagy marha! Nem tudhattad!

- Ez mindegy – nyelek egyet, mert gomb�c van a torkomban. – Ha k�rhetlek, err�l ne besz�lj senkinek… �s ez alatt f�k�nt Uruh�ra gondolok.

-… ajh! Ne csin�ld!

- K�rlek, menj el! Egyed�l akarok lenni – mondom, mire nem v�laszol, de nem is hallom l�ptei t�volod�s�t. – Kai, menj el! Nem akarok veled lenni! – fordulok fel�, �s mondom kem�nyen neki a szavakat. L�tom, hogy b�ntj�k a szavak, �s f�j, hogy ezt l�tom arc�n. De �gy tal�n… k�nnyebb lesz elengednie. Kapaszkodhat m�sba, �s az a b�jg�n�r megadhatja neki a tisztes �letet. Ha pedig nem vagyok ott, akkor nem kell r�m is figyelnie. – MOST! - f�rmedek fel, mire megrezzen, �s kimegy. Visszafordulok az ablak fel�, �s b�mulok ki rajta… l�tom, ahogy besz�ll a kocsiba, az ablakhoz ny�lok, �s odateszem a kezem. – Sajn�lom… de �gy… sokkal jobb lesz… - gurul le egy k�nnycsepp arcomon, ahogy elhajt a kocsi. A kezemre n�zek, ami remeg… megfogom m�sik kezemmel, �s visszamegyek az �gyhoz, �s legubbasztok el�. T�l akarok lenni ezen a nevel�s dolgon, �s elmenni… - hajtom le a fejem. Egy kis id� m�lva bej�n Shinya-san.

- Valami baj van? – hallom meg az �gy hangj�t, amint bes�pped alatta. Nemlegesen megr�zom a fejem. – R�gt�n sejtettem. De, ha nem besz�led ki magadb�l rosszabb lesz.

- Ezen m�r nem lehet semmi sem rosszabb…

- Min?

- Semmin – teszem vissza a fejem.

- Besz�ltem Uruha-sannal, ha Aoi kij�n a k�rh�zb�l, visszaker�lsz hozz� – erre felkapom a fejem.

- Mi�rt?

- Mert csak addig vagy n�lam, am�g l�badozik! – �ll fel.

- De �n azt hittem, hogy v�glegesen.

- Nem.

- De mi�rt nem maradhatok mag�val? – k�rdezem, mire felh�zza a szem�ld�k�t.

- Tal�n nem volt j� Aoi-sann�l?

- De…

- Akkor? Mi�rt nem ment�l be hozz�? �s mi�rt akarsz itt lenni?

- Sok a k�rd�s… - d�nny�g�m.

- Van enn�l t�bb is.

- Minek mentem volna be? Hogy ideges�tsem? Nem, jobban gy�gyul, ha nem zavarom. �s ut�na sem akarok az agy�ra menni…

- Mi�rt menn�l az agy�ra? Nem is vagy te olyan, amilyennek le�rtak!

- Mi az? Maga agy turk�sz?

- Nem, de ha nem besz�lsz, �s nem alszol, akkor arra is sor ker�lhet, hogy oda el kell vinni t�ged.

- Na persze… - mondom flegm�n. – Az�rt h�lye nem vagyok!

- De ki kell der�teni, hogy mi�rt nem alszol.

- Tudom az ok�t, ezen nincs mit kider�teni…

- Hm… elmondod?

- Nem! – felelem egyb�l.

- R�gt�n sejtettem. Rem�lem Aoi-sannak elmondod majd, �s tud seg�teni… tudod a besz�d k�t emberes feladat, �s megk�nny�ti a lelket.

- Erre a v�laszom az, ami neki is… a dug�s is az, m�gis lehet maszturb�lni. Az meg testet k�nny�ti meg…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.