Aoi

Örültem, hogy Reitával meg tudtuk beszélni a dolgokat, és azt is, hogy tudott aludni. Egy belső kis hang azt súgta nekem, hogy bízzak meg benne, így hallgattam rá. Hazaérve két ismerős kocsi állt házam előtt. Az egyik Uruháé, a másik meg a szüleié. Akkor lehet, hogy valami finom kajával várnak minket – csillantak fel szemeim.

- Yaeko-san! – léptem beljebb, és mentem a konyha felé, mert megéreztem az isteni illatokat.

- Itt vagyok kis drágám! Gyere, csak gyere! Kóstold meg milyen lett? – nyújtja felém a fakanalat, amit megfújok, mert még forrónak tűnik.

- Mmm ez nagyon finom!

- Ennek örülök! És jobban vagy már? Nem tetszik nekem, hogy alig jöttél ki a kórházból, és egyből sátorozni mentek! Ki kell magad pihenni!

- Már így is eleget pihentem. Jót tett ez a kis kiruccanás – kezdtem el mentegetőzni, szigorú arcát látva.

- Anya, hagyd már!

- Te csak ne fogd a pártját! – teremtette le.

- Ő érzi, hogy mennyit bír.

- De mindig is szerette túlhajszolni magát. Ráadásul sose fogad szót!

- Ez nem újdonság.

- Uruha! – csattantam fel. – Hát így lehet rád számítani?

- Ki mondta, hogy a pártodat fogom? – nyújtotta rám ki a nyelvét, én meg sértődötten elfordultam. – Megyek, szólok a fiúknak, hogy jöhetnek enni.

- Helyes fiam, máris tálalok – felelte Yaeko-san, majd az étkező felé fordult.

A vacsora elég furcsára sikerült, ugyanis itt maradt velünk Kyo és Ruki is, Shinyáékat is hívtam, hogy maradjanak, de Shin közölte, hogy neki sürgősen be kell hajtania valamit Dieon. Érdekes, hogy mióta visszajöttünk az erdőből, azóta rohamosan jött vissza az életereje, és a magabiztossága is.

- Kyo! Ne fogdoss! – csattant fel Ruki nemsoká azután, hogy elkezdtünk enni. – Szeretném élvezni az ételt.

- Én mást is – nyalta meg a száját az említett, mire kicsi barátom csúnyán nézett rá. – Jól van, jól van – rakta mindkét kezét az asztalra, majd tovább ettek.

- Jó látni, hogy jó útra tértél Ruki-san – mondta Yaeko-san. – Elég rosszul néztél ki, mikor először nálunk jártál… azt hittem, hogy sose jössz rendbe.

- Sokat köszönhetek Aoi-channak – nézett rám, mire elmosolyodtam, Reita pedig megszorította egy kicsit combomat az asztal alatt.

Azt hiszem, hogy nem tetszett neki az Aoi-chan megszólítás Rukitól. Hm. Talán csak nem féltékeny? – kuncogtam magamban, majd viszonoztam a gesztusát, bár én teljesen más területet kerestem fel az ő testén. Kérdőn nézett rám, de én csak tovább folytattam. Felhúzta szemöldökét, majd megköszörülte torkát.

- Talán nem ízlik? – kérdeztem.

- Dehogyisnem, nem látod, hogy milyen sokat ettem?

- Hát, a tányérod még mindig nem üres – mondta szemrehányóan Yaeko-san.

- Tetszik tudni mostanában nem ettem valami sokat, és félek, hogy megüli a gyomromat.

- Áh, így már érthető. És miért nem ettél? – tette fel a kérdést, miközben Uruha elkezdett köhögve fuldokolni.

- Fiam! Ne habzsolj már, hányszor mondtam?!

- Csak… félrenyeltem – köhögte, majd hamar felpattant, és elment a fürdőszoba irányába.

Kaira néztem egy pillanatra, mire angyalian nézett rám vissza, de észrevettem mikor elfordította a tekintetét, és hogy sunyin kezdett el vigyorogni. Hajaj, azt hiszem, hogy nagyon nagy itt a szexuális túlfűtöttség – fojtottam magamban el egy sóhajt. Szegény Uruha, neki se lehet túl egyszerű dolga, hogyha a párja ilyen kis vadmacska.

Reitát néztem percekig, aki ahogy láttam próbálta visszafogni vágyait, ami nagyon is becsülendő egy ilyen húsz éves gyereknél. Újabb sóhajtást fojtottam vissza, majd próbáltam arra gondolni, hogy hogyan is szerettem bele. Teljesen láthatatlanul. Még most se értem az egészet. De azt tudom, hogy imádom nézni összekócolt haját, az orrkendőjét, ami két részre szeli arcát, és olyan rejtélyessé teszi. Finom puha bőrét, ami nyaka ívénél lágyan megfeszül, izmos karját, na és felsőtestét… azt hiszem, hogy kicsit túl sokat ábrándozhattam el, mert azt vettem észre, hogy Uruha már újból az asztalnál foglal helyet, és egy kissé távolabb helyezkedik Kaitól.

Még megettük a desszertet is, majd lassan elkezdtek szállingózni a vendégek. Először Rukiék mentek el.

- Remélem, hogy a kis csibéd rendbejött, és megérte a kirándulás – suttogta a fülembe Kyo.

- Igen, azt hiszem, hogy most már minden rendben lesz. Köszönöm, hogy eljöttetek.

- Ugyan, én nagyon élveztem. Máskor is elmegyek egy ilyenre – veregetett hátba, én pedig elgondolkoztam, hogy nem igazán szeretnék vele többször elmenni sátorozni, mert ha ugyanúgy fog zajlani, mint most, akkor sokszor érezném magam kellemetlen helyzetbe altájon.

- Azért hagyd egyben Ruki hátsóját – feleltem neki halkan. – Ne egy nap alatt akard behozni az idáig kimaradt szexet az életedből.

- Ez nagyon gonosz volt Aoi – nézett rám „sértődötten”. – Tudod, hogy nem bántanám azokat a kecsed domborulatokat – szállt be a taxiba.

- Mi is megyünk! – lépett hozzám Uruha. – Kainak sok házija van még.

- Ez nem is igaz, már mindet megcsináltam!

- Azt is, amit én adtam neked? – húzta fel a szemöldökét Ruru.

- De hát nem is adtál semmit! – háborodott fel.

- Úgy! Szóval, már el is felejtetted?

- Fiam, ne légy túl szigorú – vágott közbe anyukája.

- Anya, hányszor mondjam, hogy ne fogd az ő pártját, amikor nem is ismered, hogy milyen csibész! Menjünk Kai! – ragadta karon, és húzta az előszoba felé. Ajaj, azt hiszem, hogy Uruha vissza fogja azt adni, amit Kai művelt vele… bár nem biztos, hogy bánni fogja.

- Azt hiszem, hogy mi is megyünk.

- Nyugodtan itt maradhatnak – fordultam feléjük.

- Á nem, nem akarunk zavarni titeket, meg a munkádat. Aztán legyél jó fiú Reita-kun! És vigyázz magadra Aoi drágám! – hagytak magunkra Uruha szülei, én pedig nagyon lassan csuktam be utánuk a bejárati ajtót.

- Legyek jó fiú? – simult hozzám Rei, amire nem számítottam. – Elég nehéz jó fiúnak lenni, ha vacsora alatt, társaságban molesztálnak.

- Tényleg? – néztem rá ártatlanul. – Ki volt az? És miért nem szóltál? – kérdeztem játékosan „felháborodva”.

- Egy fekete démon volt! – suttogta fülembe, amitől kirázott a hideg. Annyira érzékien mondta… olyan szexin. Egyből magamhoz húztam, és forró csókot égettem ajkaira. Azt hiszem, hogy megkívántam őt. Odadörgöltem magam hozzá, mire felnyögött.

- Figyelmeztetlek…

- Igen? Mire? – bújtam hozzá, mint egy cica.

- Ha továbbra is így folytatod, akkor gondjaim lesznek.

- Tényleg? Miféle gondok? Nekem mindent elmondhatsz!

- Ne húzd az agyam! – emelte fel államat, hogy a szemembe nézzen.

- Eszembe sincs!

- Akkor jó – húzott magához közel, majd belecsókolt nyakamba. Jól esően felnyögtem, mert meg is szívta egy kicsit, majd fülemet kezdte el harapdálni, így egész közelről hallhattam, amint beleszuszog.

Kezeivel belemarkolt fenekembe, és kínzóan lassú mozdulatokkal kezdte el simogatni.

- Menjünk a szobámba! – nyögtem fel, majd hagytam amint az az erős kar végigsimít combomon, így kérlelve, hogy fonjam dereka köré lábaimat, amit meg is kapott.

Felemelt, majd a szobába értünk, ahová óvatosan lerakott. Elkezdett vetkőztetni. Bevallom kicsit zavarban voltam. Én most először láthattam úgy az ő testét, hogy magamnál is vagyok, de ő már másodjára. Ráadásul kicsit szégyelltem magam. Az ő teste még annyira ruganyos, az enyém meg… lassan kezd ráncosodni.

- Aoi.

- Hm? – néztem fel rá. Azt hiszem elkalandoztam egy kicsit.

- Ha nem akarod, akkor inkább most mond meg – mondta. – Úgy szeretnék most veled együtt lenni, hogy te is akard, és tisztába legyél a dolgokkal.

- Sajnálom.

- Akkor nem szeretnéd? – húzódott egy kicsit hátrébb.

- De, nagyon is vágyom rád…

- Akkor mi a baj?

- Öreg vagyok hozzád, és a testem is olyan…

- … olyan gyönyörű – kezdte el felsőtestemet puszilgatni. – Imádom a hasadat, már a múltkor is ott időztem el a legtöbbet – haladt egyre lejjebb és lejjebb. – Na, meg a nyakadat! Szeretem, ahogyan oldalra fordítod – hajolt fel egy csókra. – Az olyan érzéki. Mégis, valahogy a mosolyodba szerettem bele azt hiszem, és a csillogó szemeidbe – nézett rám, mire elérzékenyültem egy kicsit. Mennyivel másabb így, hogy tudatában is vagyok, hogy mit csinálunk! Így sokkal jobb – sóhajtok fel kéjesen, mert hozzám dörgölte magát.

- Kívánlak! – suttogtam felé a szavakat, majd elkezdtem vetkőztetni, hogy rajta se legyen túl sok ruha.

Elkezdtem csókokkal halmozni, majd lehajoltam férfiasságához és végignyaltam rajta teljes hosszában. Nem hagyta, hogy túl sokat játsszak rajta. Azt hiszem, hogy talán túlságosan hosszúra nyújtottuk az előjátékot, és már vágytunk arra, hogy egymáséi legyünk.

Kitágított, majd előkotorta az óvszert meg síkosítót, és bekente vele magát. Várakozóan nézett rám, amit nem tudtam hová tenni.

- Mi az?

- A múltkor hátulról csináltuk… úgy kevésbé fájdalmas.

- De most most van, és szeretnélek látni, úgyhogy így csináljuk – húztam fel lábaimat, majd miután belém csúszott kicsit kinyújtottam őket, így a combjain pihentettem. Kezemmel végigsimítok mellkasán, majd fenekén is. Hogy ez milyen feszes – nyögök fel egy nagyobbat, és remegek meg, mert megtalálta bennem azt a pontot, ami boldogságom forrása. Elpirulok egy kicsit, és számra rakom egyik kezem, de hamar elveszi onnan.

- Ne vond meg tőlem ezt az örömöt – lihegi fülembe, majd újból nyakamba csókol, én pedig végigsimítok hátán, és hagyom, hogy tovább hajszolja testemet egy másik világba, ahol egy pár percig öntudatlanul lebeghetek az orgazmus mámorító érzésében.

Érzem, amint óvatosan kicsúszik belőlem, majd fáradtan mellém dől, én pedig hozzábújok. Szeretném a tudtára adni, hogy mennyire jól éreztem magam vele, de ezt a meghitt pillanatot nem akarom a felesleges, és talán nyálas locsogásommal tönkretenni, így inkább csak egy szenvedélyes csókba invitálom.

- Szeretlek – suttogom felé a szavakat, mire még jobban magához ölel, és ő is megismétli. Nagyot dobban a szívem, remélem ő is hallja ezt. Kezét szívemre húzom, hogy érezze, mire rám mosolyog, én pedig úgy érzem, hogy ez a legtökéletesebb pillanat az életemben.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.