Reita

Az�rt m�gis csak meglep�dtem akkor, amikor meghallottam megsz�lalni. Valahogy nem ilyen hangot k�pzeltem el mell�. De pontosan illet hozz�.

Mivel nagyon esett az es�, �gy Aoi�knak mondtam, hogy maradjanak n�lunk. M�r �gy is elf�rnek, akkor meg… nincsenek �tban. Legal�bb nem vagyok egyed�l… Erre m�g j� is, hogy el�t�ttem ezt a kis pantomimest… Mert m�st nem lehet r� mondani… �nk�ntelen�l nem besz�l, �s bonyol�tja meg az �letemet!

Miut�n mindenki elment f�rdeni, �s eltette mag�t holnapra, nagy s�hajjal b�jtam bele �jdons�lt, puha �gyik�mba. J�l esett fek�dni! Nagyon is… sokkal f�raszt�bb volt ez a fest�s, mint amikor helysz�nelek, vagy valami. Egy hirtelen gondolatt�l vez�relve, ny�lok a telefonom�rt, �s felh�vom Maot.

- Mondjad, mit szeretn�l? – sz�l bele.

- Neked is sz�p j� est�t… - s�hajtok bele. – Hogy ez sosem tanul meg k�sz�nni?!

- Ja, ja… pontosan! Mi�rt kell mindig nekem mondani, neked, hogy nem k�sz�nsz! – r� meg, mire lehunyom a szemem.

- Ne sz�rakozz velem, mert megb�nod! – morogok a telefonba, mire elkezd nevetni.

- Na? Mi van a kis mad�rk�ddal? Csicsergett m�r v�gre, hogy ki is � val�j�ban?

- Nem… egy sz�t sem… ja, de! Mert a r�zsasz�n �gy nem tetszett neki – mosolyodom el.

- Te h�lyegyerek! R�zsasz�n �gy? Most az csaj?

- Nem! Pasi…

- Akkor minek neki r�zsasz�n �gy? – akad ki, mintha legal�bbis neki vettem volna r�zsasz�n baldachinos �gyat. Mert nem is… b�r lehet, hogy egy kicsit t�ll�ttem a c�lon, �s csak a baldachinnak kellett volna r�zsasz�nnek lennie… de, mindegy most m�r…

- Mert unom, hogy nem besz�l – mondom, mint valami robot.

- H�t akkor seg�ts r�! Van benne tapasztalatod…

- Most nyomjam a falnak, �s bilincseljem meg, vagy teperjem a f�ldre, �s szor�tsam le? – k�rdezem unottan, mik�zben elkalandoznak gondolataim a tegnap est�re. Megr�zom a fejem, �s ink�bb figyelek a tes�mra.

- H�t… att�l f�gg mekkora darab, �s, hogy esik k�zre!

- H�lye… - s�hajtok fel. – Kicsi, �s �gy is el�t�ttem! Nem r�mlik?! M�g verjem is meg?! Te t�nyleg buggyant vagy!

- Ez n�lunk csal�di von�s, �csi… - mondja, mire fels�hajtok.

- Am�gy, bent van valami? Fincsi kis gyilkoss�g, vagy valami, amir�l lemaradok?

- �h… nem sok – s�hajtja. – B�r ez az embereknek szerencse, nek�nk nem!

- Igen, ez is igaz… - motyogom, a szemem meg egyre jobban csuk�dik le. – Csak ez�rt h�vtalak… - �s�tok fel.

- Na, mi az? A pici Kira-chan nem b�rja az �jszak�z�st…? – g�gy�gi a telefonba, mire egyb�l felmegy a pumpa bennem.

- Na! Most fogod be, vagy sz�tverlek, ha legk�zelebb megl�tlak! – f�jtatom. – �s egy�bk�nt is! Nem mer�szelj �gy h�vni!

- Hogy? – k�rdez vissza �rtatlanul, mire felmorranok. – Na, j�l van! Ne h�zd fel magad Kira-chan! – kuncogja.

- �n esk�sz�m, megfojtalak, ha m�g egyszer le Kira-chanozol! – dohogom, � meg egyre jobban nevet a vonal m�sik v�g�n. – Fordulj fel – f�jtatom.

- Nem, csak megyek aludni – nevet m�g mindig. – J� �jt… - hallgat el egy pillanatra. – Kira-chan!

- Any�d! – f�jtatom, de m�r nem hallja, mert letette.

Igen, �n vagyok a kisebb… de csak egy �v van k�z�tt�nk. Ami nem jelenti azt, hogy � lenne a komolyabb �s a feln�ttebb kett�nk k�z�l! Mind a ketten a rend�r p�ly�t v�lasztottuk… el�gg� egy az �rdekl�d�si k�r�nk. Kicsinek is mindent egy�tt csin�ltunk, �s a munka ter�n is �gy maradt. Mert t�rsak lett�nk. Igaz, hogy mindig vit�zunk, de mindig megoldjuk az �gyeinket! – cs�szok lejjebb az �gyban, majd teszem le a telefonomat a f�ldre… mert m�s m�g nincs a szob�ban, csak az �gyik�m. A j����, puha, �s meleg �gyik�m. De m�g miel�tt elaludhatn�k, megint j�n a tort�ra: villany lekapcs, Reita vissza az �gyba… ami ink�bb visszaes�s volt, mert sikeresen nem tudtam kiker�lni a felmos� v�dr�t.

Valami istenien aludtam ma is, �pp �gy, mint tegnap… b�r ma arra �bredtem, hogy valaki keltegetni akar. De nem is ak�rhonnan… AL�LAM! Ijedten ugrok fel, �s �l�k is fel… teljesen zavarban vagyok, �s nem tudom m�g elk�pzelni se, hogy hogy is ker�lhetett Ruki megint az �gyamba, �s megint al�m… Idegesen megyek ki a szob�b�l, de a l�tv�ny… na arra nem tal�lok el�sz�r szavakat. Az Isten nem gondolta volna, hogy ezek pont n�lam, a nappalim k�zep�n… REGGEL esnek egym�snak. Amikor mind a kett� tudja, hogy kor�n kel� ember vagyok… nem. Ezek sim�n sz�tbassz�k a kanap�mat… sz� szerint…

Puffogva megyek vissza a szob�mba, ahol szint�n puffogok, Ruki meg kimegy. Ami fura, hogy szomor�… el�sz�r nem is �rdekel, de amikor a ny�g�sek k�zepette meghallom a bej�rati ajt� nyit�d�s�t, majd csuk�d�s�t, m�r nagyon is izgat a dolog. Kimegyek, ben�zek a m�sik szob�ba, de nem l�tom, �gy gyorsan kimegyek a lak�sb�l. Mamuszban, �s egy sz�l als�ban, egy p�l�val rohanok le a t�zedikr�l, mint akit �ld�znek, �s v�rom be a liftet.

Bevallom, leszidom. Nagyon is! De nem az�rt mert rosszat akarok neki! De a k�nny, amit megpr�b�l elrejteni el�lem, el�rulja. Nem mondok igaz�b�l semmit sem r�… mert nem nagyon tudn�k. Ha most neki�lln�k lelkizni, az egy: nem �n lenn�k, kett�: meghazudtoln�m �nmagam, meg a fel�ll�tott szab�lyaimat. Visszak�s�rem a h�zban, illetve visszaliftez�nk a lak�somba, �s visszamegy�nk a szob�ba, mert a nappaliban, m�g mindig akci�znak…

- Nem igaz… - s�hajtok. – Hogy b�rj�k ezek ennyi ideig? – n�zek k�rd�n kicsiny lak�t�rsamra, mire nem mond semmit, csak egyhelyben �l, �gy hagyom, �s nem sz�lok hozz�. – Most ez komolyan nem fog besz�lni? Ezzel aj�nlom, hogy ne lelkiismeret furdal�st akarjon nekem okozni, mert esk�sz�m, olyat teszek, amit m�g magam is meg fogok b�nni! B�r ez m�r k�s� b�nat! Mert nagyon is lelkiismeret furdal�st okozott nekem! – s�hajtok, majd �l�k le az �gyam m�sik sz�l�re. A csendet a telefonom cs�rg�se zavarja meg:

- Igen? – veszem fel.

- Szia, �csi!

- Mao… - s�hajtok fel. – Te, meg mit akarsz, nem ment�l az agyamra el�gg� tegnap este? – �llok fel �s teszem zsebre egyik kezemet.

- Marha vicces vagy… �n nem szoktam senki agy�ra menni!

- Na persze, sok embernek nem az agy�ra m�sz, hanem a segg�re… - mondom rosszall�an.

- Kapd be!

- Csak szeretn�d, hogy megtegyem…

- Kis k�cs�g… ezt m�g megkeser�l�d, csak…

- Csak mi? – vonom fel egyik szem�ld�k�m.

-… csak tal�lkozzunk!

- Ami m�g nem most lesz!

- Dehogyisnem! – mondja b�szk�n, mire k�rd�n n�zek magam el�.

- Merthogy?

- Merthogy be kellene j�nn�d! Mert van egy gyilkoss�g, �s minket k�rtek, mert mi vagyunk a legjobbak!

- De most szabin vagyok! Menj egyed�l… - n�zek Rukira, aki engem figyel, de ahogy r�n�ztem elkapta fej�t.

- Fogadok j� kis pasi az a sr�c… csak nem lek�ti a figyelmed? – k�rdezi sejtelmesen.

- Te egy perverz d�g vagy! Vedd tudom�sul! – f�jtatok.

- Naaaa, Kira-chan! – b�gja.

- Any�d a Kira-chan! – csattanok ki, mire egyre jobban fokoz�dik a kinti l�gk�r, �s egyre jobban lehet hallani a ny�g�seket.

- A ti�d is az… de ne zavartasd magad… - mondja unottan.

- De att�l m�g j�l esett mondani! – s�hajtok fel, �s ezt nem csak miatta, hanem a besz�r�d� hangok miatt is.

- Te… Kira-chan… - mondja, �n meg �rzem, hogy kid�lled egy �r a nyakamon.

- Neked nagyon elkell m�r egy j� alapos ver�s!

- Ez igaz! De nem �gy, ahogy te gondolod… - m�l�zik el, majd komolyodik meg, �n meg k�zben les�t�ttem szememet… - Am�gy, mik ezek a fura hangok? Csak nem �tment�l biszexbe?

- A j� �des ap�dat! – morogom. – Nem, nem mentem �n sehov�! – horkanok fel. – Uruha megint nem b�rt mag�val, �s megint t�nkrev�gja a kanap�mat! – s�hajtok fel, mire nevet egyet, majd elkezd h�mm�gni. – Mi van?

- Semmi… csak h�rtelen nem lett annyira fontos az a nyomoz�s! Ink�bb megyek hozz�d, �s besz�llok! – ahogy kimondja, elszakad a c�rna.

- Na, idefigyelj! Nem �rdekel kim vagy, �n esk�sz�m, kidoblak a t�zedikr�l, ha ide mered tolni a k�ped! – morgom, mire felnevet. – Ne vihogj, add azt a c�met, �s tal�lkozunk.

- Rendben, de szerintem csak r�vid l�togat�s lesz.

- Aj�nlom, hogy r�vid legyen, mert most nem v�gyom egy hosszabb k�rre… a legut�bbi nagyon is hossz� volt! – morgom, mire felkuncog. � szereti az olyat, amikor sok minden kell egy nyomoz�shoz… �s az el�z� �gy�nkben igaz�n sok mindent volt. Plusz meg akartak �lni mindent… amit � �lvezett, de �n m�r kev�sb�… Megadja a c�met, amit a kezemre �rok, mert nem tudok m�shov�, majd leteszi.

- Figyelj, nekem el kell ugranom valahov� – n�zek r�, � meg kerek szemekkel mered r�m. – Mi az? Tal�n valami baj van? – k�rdezem, �s ny�jtom el�r�bb nyakamat, mire nemlegesen megr�zza fej�t. – Ok�… de, ha nem vagy j�l, akkor sz�lj! – mondom, mire b�logat. – Az agyamra megy, hogy nem besz�l! – morogok magamban. – Most menj a szob�dba, am�g ezek abba nem hagyj�k az akci�z�st… - s�hajtok. – Az ut�n mond meg Uruh�nak, hogy menjen le a p�ks�gbe valami friss �s finom p�ks�ti�rt neked. Nem akarom, hogy �hezz… - mondom neki, �s veszem el� kab�tomat az egyik dobozb�l, amit most fel akarok venni. Adok neki egy kis p�nzt, majd �tmegy a szob�j�ba. Felveszem a pisztolyomat, majd fel�lt�z�m norm�lisan. M�g miel�tt elmenn�k, az�rt bemegyek hozz�, �s megk�rem, hogy ne sz�kj�n el. Nem magam miatt, hanem maga miatt. B�logat, �s megint nem mond semmit…

Nagyot s�hajtva l�pek ki a h�zb�l, �s �l�k kocsimba, ami most valami extra hideg. A tegnapi es�t�l, meg a hajnali fagyt�l nagyon leh�lt. Elfelejtettem be�llni a m�lygar�zsba… �gy m�g jobban hidegebb, mint m�skor.

Elkocsik�zom a megadott helyre, ahol �sszefutok Maoval. Senki nem gondoln� r�la, hogy rend�r… m�ghozz� a legjobbak egyike… sosem �lt�zik �gy, �s a viselked�se sem �ppen olyan, mint a t�bbi rend�rnek.

Elvessz�k a felszerel�s�nket, �s bemegy�nk a lak�sba. El�g cs�nya l�tv�nyt ny�jt a sz�tl�tt ember, de m�r ehhez �gymond hozz� vagyunk szokva. Aminek meg �r�l�k, hogy j� seg�ts�g�nk van, akik �rtik a munk�jukat, �gy hamar v�gz�nk.

- �n mondtam, hogy hamar v�gz�nk! M�r csak a laborba kell vinni a dolgokat, �s v�rni az eredm�nyekre!

- Szerencs�d van… - n�zek r� rosszall�an.

- Mi�rt is? – k�rdezi, �s m�r l�tom a szem�ben, hogy nem b�rja tov�bb, �s k�t�zk�dni fog… - Csak nem sietsz haza, a Chibik�dhez? – r�ngatja meg szem�ld�k�t sokat sejt�n.

- Ne nevettesd ki magad! – f�jtatok. – Nem az esetem, �s nem az eny�m! – morgom, �s leveszem a keszty�met.

- Az anyagokkal mi lesz? – k�rdez ut�nam, mert otthagytam, �s a kocsim fel� vettem az ir�nyt.

- Majd, te beviszed a laborba! – ki�ltom vissza neki, mik�zben vissza is fordulok. Ami szerencs�tlens�gemre el�g ahhoz, hogy nekimenjek egy nagyobb f�nak, amit�l a f�ldre huppanok. Mao persze, hogy szakad a r�h�g�st�l. F�jtatva kelek fel, �s porolom le magam. M�g annyi ”szerencs�m” volt, hogy nem a t�cs�ba estem bele, hanem mell�. Mikor leporolom magam, �s m�r bent is vagyok a kocsimban. Hazafel� beszaladok a k�naisba, mert d�l j�csk�n elm�lt, �s m�r a hasam igaz�n jelez, hogy enni kellene valamit. Veszek Rukinak is, meg a k�t j�mad�rnak is, akik nem �rdemlik meg… f�leg, ha vehetek megint �j kanap�t… Mik�zben a boltban vagyok, el�g fur�n megyek… m�g �n is �szreveszem magamon… �lve is f�jt a fenekem, �s most menni meg m�g rosszabb… nagyon r�huppantam… - Mi�rt vagyok ilyen szerencs�tlen mostan�ban?

Mikor hazamegyek, megnyugszom, hogy nem csin�ltak semmi ”illeg�lisat”, �s Ruki is bent van vel�k a szob�mban. A falat festik.

- Megj�tt az eb�d! – mutatom fel a szatyrokat, mire mind a h�rom fel�m n�z.

- V�gre! – csap le Aoi az egyik zacsira. Pislogok r� p�rat, majd visszan�zek Uruh��kra is. – Ti nem j�tt�k? – k�rdezem, mire b�logatnak �s �k is kij�nnek a konyh�ba. Amit furcs�llok, hogy Aoi nem f�jlalja a fenek�t, de �n ann�l ink�bb…

- Reita… - m�r v�gig Ruru.

- Mi van? – r�ncolom meg szem�ld�k�met.

- Semmi… - folytja mag�ba, majd neki�llunk enni. De nem tudok megmaradni egyhelyben. F�j a seggcsontom, na!

- Aoi… - s�hajtok fel. – Te, mi a fen�t b�mulsz?! – k�rdezem inger�lten.

- Azt n�zem, hogy �gy ficeregsz, mintha… - hagyja abba mondand�j�t, mert nagyon is sz�r�s szemekkel n�zek r�.

- Mintha sz�traktak volta! – kuncogja Uruha, Ruki szeme elkerekedik, mire gyilkos tekintettel n�zek Uruh�ra.

- Te perverz d�g! Engem nem szoktak megrakni! – mondom, mire elkezdenek nevetni.

- Ne nevessetek! Nekimentem egy f�nak!

- Aha… - kuncogja Ruru. – J� nagy fa lehetett… egy ’sz’ bet�vel a v�g�n… - mondja, mire Aoi is m�g jobban elkezd nevetni.

- Uruha! – csattanok fel. – Hagyd abba! – mutatom fel a p�lcik�mat. – Mert m�g a v�g�n feldugom neked, �s nem h�tulr�l, hanem el�lr�l! – fenyegetem, de mit sem �r. Csak nevetnek. Ami most nem esik j�l! – Tudj�tok mit?! Ne higgyetek nekem! – �llok fel az asztalt�l, �s csapom le az ev�eszk�z�ket az asztalra, mire mindenki abbahagyja a nevet�st. Ell�pek az asztalt�l, �s a szob�m fel� veszem az ir�nyt. De m�g miel�tt becsapn�m az ajt�t magam m�g�tt, kiord�tok:

- �s m�skor ne n�lam dugjatok!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.