Reita

Mondanom sem kell, hogy kicsit sem voltam kipihent. Elszoktam m�r att�l, hogy alig alszom… nagyon j�l esett, amikor norm�lisan le tudtam fek�dni �s reggel magamt�l keljek. Nem pedig az �ra cs�rg�s�re. T�ls�gosan j� volt az a kis id�, am�g nem kellett dolgozzak. Persze ezzel, nem azt mondom, hogy nincs kedvem dolgozni, mert nem �gy van. Szeretek m�sokon seg�teni… csak… most sz�vsebben otthon lettem volna, �s nem pedig az akt�kat b�jn�m, �s nem r�gi helyeken j�rk�ln�k. Mert a nyomoz� ut�n ez volt a k�vetkez� meg�ll�. Azokat a helyeket kerest�k fel, ahol a pasi fia t�lt�tte az ideje nagy r�sz�t, amikor m�g �lt… illetve, amikor m�g tudta, hogy mi van vele. Nem tudom, hogy mi van velem, mert �n �gy �rzem, hogy ez a nyomoz�s f�l�sleges. F�leg, hogy a lelk�nkre k�t�tte, hogy senkinek sem mondhatjuk el, hogy mivel is b�zott meg minket. Mintha nagyon �rdekelne b�rkit is egy sima baleset… F�leg, hogy a helysz�nen, amint tegnap m�r felkerest�nk, nem volt semmi. Ami szint�n nem volt meglep�… ennyi �v ut�n, az maga a csoda lett volna, ha tal�lunk valamit. F�leg, hogy amikor helysz�neltek, anno, akkor �k minden bizony�t�kot eltettek, �s feljegyeztek, amit csak lehetett, �s tal�ltak a helysz�nen.

Ma mondtam Maonak, hogy egy kicsit el�bb el akarok j�nni.

- Mi�rt is l�psz le? – n�z r�m sunyi k�ppel. – Csak nem, m�ris hi�nyzik Ruki?

- Fogd be – morgok r�.

- Sz�val igen…

- �s, mi van, ha igen? – h�zom fel szem�ld�k�met. – El akarom vinni valahov�…

- �h, sz�val j�n a romantika?

- Nem. Fel akarom vid�tani – teszem el cuccaimat, �s �llok fel a kanap�r�l.

- M�rmint?

- Szomor�, �s nem tetszik �gy l�tni. Elviszem egy olyan helyre, ahol mosolyogni l�thatom – veszem fel kab�tomat. – �gyhogy megyek, mert m�g be kell �rte is ugranom!

- Mi�rt, hol van? Csak nem Kaijal? – k�rdezi kicsit sem nyugodtan, amin elnevetem magam.

- Nem, nem Kaijal van. B�r gondoltam r�, hogy r�b�zom… de a k�rh�zban nem lett volna j�, ha l�batlankodik, mert nem �rt olyan dolgokhoz… vagy, legal�bbis nem tudok r�la…

- M�g szerencse… - f�j ki egy rakat leveg�t, mire felh�zom szem�ld�k�met. - De akkor hol van.

- Ruruval a t�nc suliban. De, te mi�rt is nyugodt�l meg ennyire?

- �n? Mir�l besz�lsz? – ford�tja el fej�t, ebb�l meg m�r tudom, hogy valamit nem akar elmondani. �gy vissza�l�k, �s leh�zom a kab�tomat, hogy ne melegedjek be.

- Mit titkolsz?

- �n? Titkolni? – n�z fel�m. – Nem titkolok semmit…

- Akkor pontosabban k�rdezem. Mit akarsz Kait�l? – k�rdezem, mire fels�hajt.

- �n? Sok-sok, nagyon sok mindent… de �, t�lem, semmit sem…

- H�t, ha nem a Kaszanov�t j�tszan�d, akkor lehet, hogy t�bbet is akarna.

- Ajh… - s�hajt fel. – De nem tehetek r�la… ilyen vagyok! Am�gy meg… - duzzogja. – Ami�ta megint megl�ttam, nem fek�dtem le senkivel. Folyton � j�r a fejemben… - dohogja, amin elmosolyodom.

- H�t, Mao… ezt h�vj�k szerelemnek.

- Hagyj�l! – dob fel�m egy p�rn�t. – �n nem szoktam szerelmes lenni!

- H�t… valamikor el kell kezdeni! – pacskolom meg a v�ll�t, mire fels�hajt. – Legy�l vele kedves.

- �n, kedves vagyok! – csattan fel.

- Akkor m�g kedvesebb! – mondom unottan. – �s ne csak a segg�re hajts.

- De h�t, ha olyan form�s, �s fogdosni val�…?

- Bocs, Tes�… de �n nem szoktam Kai segg�t st�r�lni.

- Szerencs�d van! – morogja, mire elnevetem magam.

- Akkor is szerelmes vagy, ha nem vallod be magadnak! – mondom b�szk�n. Mert v�gre meg�rtem, hogy a b�ty�m nem csak szexre akarjon valakit, egy kapcsolatban, hanem t�bbre is. Nem l�ttam m�g szerelmesnek… hogy bevalljam a tutit…

- Te besz�lsz? – vonja fel szem�ld�k�t, mire �rdekl�dve n�zek szemeibe.

- Most, meg mire gondolsz?

- Rukira! Kire, m�sra! – mondja vigyorogva. – Att�l, hogy � pasi, m�g egy�ltal�n nem baj, hogy beleszerett�l!

- Mao… hagyjuk ezt… - �llok fel, �s indulok az ajt� fel�.

- Nem, nem hagyjuk. Ha te osztod az �szt nekem, akkor, �n is megtehetem! – j�n ut�nam.

- �n nem osztom az �szt. Csak t�nyeket k�z�ltem.

- �ppen �gy, ahogy �n! – �ll el�ttem �sszefont karokkal, mire fels�hajtok. – Fogadd m�r el! �s l�pj fel�, pr�b�lkozz!

- J�l van, j�l van… akarok… csak… n�ha elbizonytalanodom.

- Akkor ne tedd meg!

- Te meg legy�l kedvesebb, �s romantikusabb. Vegy�l neki vir�got, �s vidd el vacsor�zni. De ut�na pr�b�ld meg nem felhozni a lak�sodra, �s, az �v�re se k�redzkedj be!

- Mert, mi�rt? Az �gy nem j�!

- De igenis j�. Ha magadnak akarod, akkor ne azt l�ssa, hogy azonnal az �gy�ban akarsz kik�tni!

- J�l van - s�hajt fel. – Majd megpr�b�lom… - mondja, majd elk�sz�n�k �s megyek Ruki�rt a t�nc suliba. �tk�zben v�gig agyalok… �s persze Rukin… ki m�son?

Az a cs�k… - s�hajtok fel. – Annyira �lveztem azt a cs�kot, ma reggel. �s hagyta mag�t… olyan j� volt simogatni… - hunyom le a szememet, egy pillanatra, az egyik piros l�mp�n�l v�rva. – Mi�rt menek�ltem, akkor el? Maonak igaza van abban, hogy pr�b�lkoznom kellene… amit meg is teszek. De f�lek att�l, hogy valamit elsz�rok. Hogy megb�ntom, vagy f�jdalmat okozok neki. Azt pedig nem szeretn�m… nagyon, nagyon, nem szeretn�m… - parkolok le a t�nc suli el�tt, majd megyek fel. Bent szinte �ll a b�l… Die nagyon morcos Rukira, Shinya miatt… ami kicsit sem tetszik. De megnyugszom, amikor r�lam kezdenek el besz�lni, �s hogy milyenek is vagyok… b�r, azt k�tlem, hogy pirulok… nem vagyok olyan…

Miut�n Uruha ott marasztalt m�g egy kicsit miniket, elviszem Rukit a sulib�l. B�r, j�t mulatok �br�zat�n. Gondolom nagyon nem tetszett neki, hogy nem mondtam el neki, hogy mivel akarom meglepni.

- Hov� viszel? – k�rdezi �rtatlanul, mire fel� mosolygok.

- Egy meglepet�st terveztem m�ra. Tetszeni fog. Illetve rem�lem.

- De mi�rt nem mondod el nekem? – pilleg r�m, ami nagyon aranyoss�, �s k�v�natoss� teszi.

- Mert meglepet�st akarok!

- De… - folytja mag�ba a sz�t, �s visszad�l az �l�sbe. Majd addig meg sem sz�lal, am�g oda nem �r�nk. Amint megl�tja a vid�mparkot, kikerekednek a szemei, majd fel�m kapja �des pofij�t.

- M-mi ez a hely? – k�rdezi csillog� szemekkel. – Mi�rt j�tt�nk ide?

- Vid�mpark, �s az�rt, mert… - nyelek egyet. – Nem szeretem, ha szomor� vagy, �s gondoltam felviduln�l t�le – mondom, majd kisz�llok a kocsib�l, �s Ruki is k�vet. Bemegy�nk a nagy vaskapun, majd megveszem a bel�p�t. Igaz, hogy most nincs minden �zembe helyezve, de akkor is kimozdulunk. Meg a sok finoms�g, �gy is jobban le fogja k�tni a figyelm�t.

- Merre szeretn�l menni? – fogom meg kez�t, mik�zben � k�rbe-k�rbe n�zel�dik csillog� szemekkel.

- Arra, meg arra, meg arra, meg arra is! – mutogat, mire elnevetem magam.

- Rendben! – indulunk meg arra, amerre el�sz�r mutatott. Ami nem is egy m�k�d� j�t�khoz megy, hanem egy kaj�ld�hoz. Azonnal elmosolyodom. Majd Ruki k�r mindenf�l�t, majd le�l�nk a melegen tartott helyre, ahol el lehet fogyasztani, �s nekies�nk. Csak �gy habzsol a lelkem. M�g most sem tudom felfogni, hogy hogyan f�rhet ennyi �tel, egy kis emberbe… de nem sz�lok ellene. Ha j�l esik neki, akkor csak egyen annyit, amennyi csak bel�f�r.

Miut�n ezzel megvagyunk, megy�nk a k�vetkez�re, �s az ut�n, �s az ut�n… szinte minden b�f�ben kik�t�nk… � meg, m�g mindig tud enni… bel�m meg m�r nem f�r semmi.

Egy kicsit le�l�nk, mert mind a ketten el vagyunk pilledve. F�leg, hogy m�r s�t�t van, �s csak a helyen fel�ll�tott l�mp�k, �s f�nyek vil�g�tj�k be az �jszak�t. Szerencs�nkre nem esik az es�, sem pedig a h�. B�r el�g gomoly h�felh�k vannak az �gen. Mikor m�r eleget �cs�r�gt�nk egym�s mellett, felvetem, hogy pr�b�ljunk ki valamit. Mire, Ruki elkezd b�logatni. Majd a szeme megakad az elvar�zsolt kast�lyon. Amihez nekem is, nagyon kedvem van. Szeretem azt a helyet, �s ott meleg is van. Mert k�l�n �p�let van fel�ll�tva. Mikor odamegy�nk, levessz�k a kab�tot, meg a cip�t �s csak ut�na engednek be minket. Rajtunk k�v�l, az�rt el�g sokan vannak itt… meg �gy a parkban is. Pedig arra sz�m�tottam, hogy nem lesznek ennyien, mert nem mondhatn�m, hogy meleg van odakint. S�t… m�r t�nyleg kopogtat a t�l…

H�rom, vagy n�gyemeletes a kast�ly, �s mindenf�le termek vannak benne. Elkezd�nk egym�s ut�n bemenni a helyekre, ahogyan a kis t�rk�p mutatta az elej�n, majd be�r�nk egy t�k�rszob�ba… persze pontosan akkor, amikor elkavarodtam Ruki mell�l, amikor a legnehezebb ebben a h�zban megtal�lni a m�sikat. Csak �llok egyhelyben, �s pr�b�lom kigondolni, hogy merre l�ttam �t mag�t, �s nem pedig a t�k�rk�p�t. � is elkezd engem keresni, �s folyamatosan elt�nik a szemem el�l… m�r, ha egy�ltal�n �t n�ztem, �s nem pedig egy t�k�rk�pet.

- Ruki! �llj meg! �gy k�nnyebben megtal�llak! – mondom neki, mire nagy nehezen, de egyhelyben marad. L�tom rajta, hogy nagyon meg van r�m�lve, �s nagyon szapor�n veszi a leveg�t. Pr�b�lok min�l gyorsabban odamenni hozz�… ennek meg az lesz a k�vetkezm�nye, hogy sz�pen lefejelek egy t�kr�t, �s a seggemen landolok. – �n, meg a h�lye �tleteim… maradtam volna ink�bb a vacsor�n�l… - fogom meg homlokomat, amin m�r most n� a p�p, �s �llok fel. K�r�ln�zek, �s l�tom, hogy Ruki csak �gy mered maga el�, de m�g gyorsabban veszi a leveg�t.

Szerencs�mre siker�l megtal�lnom �t. Amikor hozz��rek r�m�lten kapja r�m a fej�t, �s sik�tana fel, de sz�j�ra csapja kez�t, hogy ez ne t�rt�njen meg.

- J�l van, nincs semmi baj! – h�zom oda magamhoz, mire elkezd zokogni, �s �gy b�jik hozz�m, mintha az �lete m�lna rajta. Mivel minden szoba ut�n vannak �r�k, �gy megk�rem, hogy r�videbb �ton vigyen minket ki. Mik�zben �lt�ztettem Rukit, mert nagyon �nk�v�leti �llapotban van, csak szidni tudom magam.

- Menj�nk haza… - mondja halkan, mikor m�r a saj�t cip�met veszem fel.

- Persze! Azonnal – k�t�m be, majd l�pek mell�, �s fogom meg a kez�t. Majd kifel� menet, el sem engem, �s magamhoz m�g k�zelebb h�zom. – T�nyleg maradhattam volna az els� elgondol�somn�l! Vagy el�sz�r tudakolhatn�m meg, hogy mi az, ami �rdekli �t, val�j�ban… - �ltetem be a kocsiba, majd �n is besz�llok mell�. Hazafel� nem mond semmi, csak �sszekucorodva �l az �l�sen, �s b�mul ki az ablakon. Mikor haza�r�nk, �s leparkolok, csak akkor veszem �szre, hogy elaludt. Mikor, pedig venn�m ki, az is felt�nik, hogy r�zza a hideg. – Ha, m�g miattam beteg is lett, akkor biztos vagyok benne, hogy megfojtom magam egy kan�l v�zben! – morgok magamra, mik�zben kiveszem. Bez�rom a kocsit, majd a karjaimban felviszem a lak�sba. El�g hidegnek gondolom a leveg�t. Mert tudom magamr�l, hogy �n nem vagyok nagy meleg ig�ny�… �gy ink�bb felveszem a f�t�st, hogy j� meleg legyen a lak�sban. Illetve neki legyen j� meleg. Beteszem az �gyba, ahol egyb�l magzatp�zba h�zza mag�t. �gy el�g neh�zkesen megy a levetk�ztet�se. Cip�i m�g, csak-csak… de a nadr�gja… Azzal egy kicsit t�bbet szenvedek, mik�zben teste remeg. Homlok�ra teszem kezem, de nem �rzek rajta semmit.

- Fel kell h�vnom Kait – motyogom magam el�tt, �s miut�n j�l betakargattam, �s m�g a kab�tot is leh�moztam r�la, kimegyek �s felh�vom.

- Szia! – sz�l bele kedvesen.

- Szervusz, Kai.

- Mi a baj? Mi�rt vagy ilyen szomor�?

- Elvittem Rukit vid�mparkba, �s szerintem beteg lett… vagy nem is tudom…

- Mi? Mi az, hogy nem tudod?

- H�t… r�zza a hideg, de nincs l�za… m�rmint, nem �rzem, hogy lenne…

- J�l van. Odamegyek, megn�zem, hogy mi a baja.

- K�sz�n�m – tessz�k le a telefont, majd fels�hajtok. Nem vagyok valami nyugodt. Agg�dom Ruki miatt, �s �gy, am�g Kaira v�rok, bent vagyok n�la. Nem �rtem, hogy mi baja lehet, mert miel�tt nem hagytuk el egym�st, nem volt semmi baja… vagy csak �n nem vettem �szre?

Ahogy megsz�lal a cseng�, felpattanok az �gyr�l, �s szinte futok az ajt�ig, ahol meg is l�tom Kai.

- Szia – engedem be. – K�sz�n�m, hogy ilyen hamar j�tt�l!

- Semmis�g – veszi le meleg cuccait. – V�gre, n�lad is meleg van! – s�hajt fel.

- J�l van, na! Ruki miatt van csak �gy… - mormogom, mire elmosolyodik.

- De m�skor is lehetne miatta melegebb… szeg�nyk�m, a m�ltkor is f�zott! – megy�nk be Ruki szob�j�ba, �n pedig elsz�gyellem magam. Am�g Kai megn�zi, hogy mi baja lehet, �n csak �llok egyhelyben.

- Na? Mi baja van? – megyek k�zelebb, amikor visszatakarta.

- Nem tudom…

- Mi? – kerekedik ki a szemem. – Hogyhogy nem tudod?

- Testileg nincs semmi baja… - n�z r�m.

- Hov� vitted �t?

- Vid�mparkba…

- T�nyleg, mondtad is – �ll fel, �s tess�kel ki, hogy nehogy fel�bressz�k �t. – �s, ott? Mi t�rt�nt?

- Elszakadt t�lem a t�k�rszob�ban, �s ut�na lett ilyen.

- Lehet, hogy nagyon megijedt… m�skor ne vidd olyan helyre, ahol �gy megijedhet!

- Szerinted, �n, akartam? – t�tom el sz�mat, �s t�rom sz�t karomat. – Fel akartam vid�tani! Azt akartam, hogy mosolyogjon! Nem pedig azt, hogy f�ljen!

- J�-j�… - h�r�t Kai, mert egy kicsit elszaladt velem a l�…

- Bocs�nat… - l�pek egyet h�tra.

- Semmi baj… - mondja, majd a konyh�mba megy, �s elkezd n�zel�dni.

- Menj le v�s�rolni, addig itt maradok, h�tha kell neki valami!

- Most? De hiszen, m�r este van.

- Arra val� az �jjel-nappali! – mondja, majd nyom a kezembe egy kisebb list�t, hogy mit vegyek. – �s r�szokhatn�l, hogy legyen itthon mindig kaja… m�r nem csak magadra vigy�zol – r� meg, mire fels�hajtok.

- Tudom… - h�zom el sz�mat, majd fel�lt�z�k, �s lemegyek a legk�zelebbi �jjel-nappaliba, majd mindent megveszek, amit Kai fel�rt arra a pap�rra. S�t, m�g t�bbet is. Veszek egy csom� nassolnival�t, h�tha ahhoz van kedve Rukinak. H�tha att�l jobb kedve lesz, �s nem �rtok vele…

Miut�n hazamegyek, Kai seg�t norm�lisan elpakolni, majd neki�ll levest csin�lni. Ami�rt nagyon h�l�s vagyok. J� k�s�n megy haza, �gy a lelk�re k�t�m, hogy nagyon vigy�zzon mag�ra. F�leg, ha megtudja Mao, hogy este n�lam volt, akkor kitekeri a nyakam… amilyen kis f�lt�keny lett mostan�ban…

Visszamegyek a konyh�ba, �s elpakolok m�g, meg elmosogatok. Ut�na ben�zek Rukihoz, aki m�r a m�sik oldal�ra fekve szuszog. Elmosolyodom, majd megyek gyorsan lef�rdeni. Nem akarok Ruki n�lk�l aludni, �gy bemegyek az � szob�j�ba a takar�mmal, �s elfoglalom a nagyfotelt, amit nemr�g v�lasztott ebbe a szob�ba. De ekkor eszembe jut, hogy �gy nem hagyhatom, hogy Uruh�val menjen… �s �n sem hagyhatom mag�ra. �gy kisurranok, majd felh�vom Rurut.

- Mond… - morogja, mert m�r gondolom aludt.

- Szia Ruru-chan.

- Ap�dat! Nem vagyunk Ruru-chan! – �bred fel teljesen.

- Tudom, de �gy legal�bb magadhoz t�rsz, �s eml�kezni fogsz a besz�lget�sre – mondom, mire fels�hajt.

- Mit szeretn�l… – �s�t fel –… ilyen k�s�n?

- Ruki beteg lett, �s csak sz�lni akartam, hogy ne gyere holnap, meg az ut�n sem…

- Beteg? – k�rdezi vissza. – Nem ink�bb t�lterhelted a fenek�t? – k�rdezi sejtelmesen.

- Uruha! – csattanok fel. – Nem! Nem arr�l van sz�! – dohogom, k�zben l�tom a t�k�rben, hogy teljesen elv�r�s�dtem. – Csak rosszul lett, �s pihennie kell!

- �rtem �n… Akkor majd, sz�lj, ha rendbe j�tt. J� t�rsas�g!

- Rendben – b�logatok, de a ’j� t�rsas�g’-on megakad az agyam. – Hogy mi? – k�rdezek vissza, mire elkezd kuncogni. - Szem�t! – dohogom, mire m�g jobban elkezd nevetni.

- J�l van, na… de nem b�rtam ki.

- Gondolom… - morogom tov�bb…- Ez akkor �pp olyan, mint az, hogy egy est�t se b�rj ki dug�s n�lk�l…

- H�j! – csattan fel. – Kik�rem magamnak! Most nincs is itt Aoi… - s�hajt fel.

- Hm… akkor az�rt vetted fel a telefont – gonoszkodok �n is, ha m�r neki lehet!

- Kapd be!

- Azt majd a d�monod tegye, ne pedig �n… - csipkel�d�k vele, mire v�gyakoz�n fels�hajt.

- Milyen j� is lenne…

- Tudod mit? Ez a r�sze nem �rdekel… �gyhogy magadra hagylak a fant�zi�ddal, �s a kezeddel… - kuncogom, mire:

- Teeee, szemtelen! – hallom m�g, majd leteszem a telefont. J�t nevetek rajta, �s azon, hogy mennyire szex m�ni�s. Err�l pedig m�s jut az eszembe…

Uruha is mennyire szereti a szexet… Mao is folyton kergeti a ’szebbn�l szebb’ pasikat, �s viszi �ket �gyba… Ha netal�nt�n lefekszem Rukival, akkor �n is ilyen leszek? Nem fogok tudni m�sra gondolni, ha az eszembe jut, mint a szexre? – morfond�rozom el, de ink�bb elnapolom ezt a k�rd�st, mert egyel�re ez a vesz�ly nem fenyeget… �s lehet, hogy nem is fog, ha �gy folytatom, mert elijesztem magamt�l… - s�hajtok fel, �s h�vom fel Maot, hogy mi is a helyzet.

- Na, mi van? Nem volt j� az este? – sz�l bele azonnal, mire fels�hajtok. – �csi?

- Az eleje igen, de a v�ge nem…

- Pedig a v�ge szokott a legjobb lenni… - mondja sejtelmesen.

- H�t, most nem volt az! – s�hajtok fel. – Ruki rosszul lett…

- Mi van, megl�tott meztelen�l, �s hanyatt dobta mag�t? – k�rdezi, mire elt�tom a sz�mat. – Ja, nem… az nem lehet, mert akkor j� est�d lett volna…

- Mao! Te eszm�letlen�l �rz�ketlen vagy! – csattanok fel, mire csendben marad.

- Kai is itt volt.

- MI????

- Megvizsg�lta. Pihennie kell… �gyhogy nem megyek hozz�d p�r napig.

- De… de mi lesz a munk�val?

- Hozd �t reggel az iratokat, amiket m�g �t kell n�zni, �s majd te m�sz helysz�nre, ha kell…

- J�l van – s�hajt fel. – De, csak az�rt, mert ilyen j� fej vagyok…

- Ja… - forgatom meg a szememet, amit szerencs�re nem l�t. - De, ha valami van, akkor megyek.

- Rendben, persze… - teszem le a telefont. Elmegyek m�g a mosd�ba, majd visszamegyek a fotelbe, �s Rukit n�zve alszom el.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.