Reita

Muszáj voltam bepróbálkozni nála. Egyszerűen muszáj… nem bírtam ki. Hátha beadja már most a derekát. De nem… nem tette meg. Eltolt, és szinte könyörgött, hogy hagyjam abba, és, hogy ne csináljam. Én pedig így nem akartam. Nem akarom, hogy a pénz végett legyen velem, és mivel látom, hogy félt… abbahagytam. Pedig nem kicsit vágyom rá… meg amúgy is. Régem volt az, hogy voltam valakivel. Már megvan egy hónapja… ha nem több… Ez pedig, azóta, hogy van, ilyes jellegű magánéletem nagy szónak számít nekem.

Másnap elvittem ahhoz a dokihoz, akihez én szoktam járni. Valahogy a történtek miatt volt egy olyan sanda gyanúm, hogy nem volt minden oké, azokkal a vizsgálatokkal, amiket eddig rajta végeztek. És nem is tévedtem. Elég jól viselte azt, hogy visszatörték a lábát… nekem is egyszer át kellett esni ezen a procedúrán, csak én biciklizés alatt törtem el így a lábam, tavaly nyáron…

Az, amire nem számítottam, az az volt, hogy Kaijal találjuk szembe magunkat a parkolónál. Főleg, úgy, hogy éppen csókolom őt… egy kicsit azért tartottam a reakciójától, de kellemeset kellett csalódnom. Még az a szerencsém, hogy három barátom közül kettő nagyon jó szívű, és nem olyan rossz… csak sokat mutatjuk ezt… Mármint… ha jobban belegondolok, akkor nem is vagyunk mi olyan köcsögök, csak játsszuk egymás előtt… Bár arra kíváncsi lennék, hogy Aoi tényleg csak játssza-e, vagy sem… - morfondírozom már hazafele. – Mindegy is. Csak meg fogok vele is birkózni, ha egyszer elmondom neki, hogy mi van Kouyouval… mármint… hogy mi lesz. Mert remélem, hogy lesz, és nem csak a semmiért töröm ennyire magam. Bár, elég sokat fejlődött, ezalatt a kis idő alatt, már a csók terén is… és nem úgy nézem, nem úgy érzem, hogy nagyon ellene lenne. Csak a kezdeti „nehézségek” szerintem, amik zavarják, és azért fél tőlem… - parkolok le.

- Miért mondtad, hogy nehéz vállalkozás lesz Kaijal főzni?

- Engem is meg akarta tanítani – fordulok felé. – De inkább passzoltam az első alkalom után a dolgot. Nem kell nekem főzni. Rendelek magamnak. Sokkal egyszerűbb, és időt is spórolok – vonok vállat.

- Pedig jó lehet meg tanulni főzni… - mondja, miközben kiszállunk, és felmegyünk a lakásba.

- Nem vonzott sosem. Nem hozzám való – engedem be magam előtt, és így lehetőségem van arra, hogy megszemléljem formás fenekét. Amit az a gatya, amit ma felvett még jobban kihangsúlyozott. – Hogy én ezt miért nem vettem előbb észre? – rúgom le magamról a cipőt, míg Kouyou is. – De, ha neked van kedved, akkor csak nyugodtan. Engem nem zavar.

- T-tényleg nem?

- Tényleg. Csak majd le kell menni vásárolni, hogy legyen itthon kaja, amiből tudtok dolgozni. Bár, ahogy ismerem már Kait, tutira, hogy hozni fog magával alapanyagokat, mert ismer már annyira, hogy ilyen dolgok nincsenek az én lakásomban.

- Tényleg… - kezd el lábát nézni, miközben Ryu is kijön és bebújik a keze alá.

- Mi tényleg?

- H-hát… hogy hogy te egyedül laksz? – néz rám lopva, mire elmosolyodom.

- Az anyámék sokat vannak külföldön, és keveset vannak Tokióban. Van egy bátyám… akivel együtt laktam, de mivel egymás agyára mentünk, anyuéktól ezt kaptam a 14. szülinapomra – fejezem be, közben pedig bemegyünk a lakésba.

- A-ajándék volt?

- Aha.

- Akkor kaptam a kocsit is… az előtt tettem le a jogsit – mondom, közben már a kezemben van a prospektus, és a telefon, hogy kaját rendeljek. Miután az megvan, egy kicsit próbálok még vele beszélgetni. Magamról, hogy egy kicsit jobban meg tudjon ismerni, és tudjon rólam többet… Talán úgy nem fog tőlem annyira félni.

Este megint ő ment el fürödni előbb… ez annyiban rossz számomra, hogy amikor bemegyek az ő illatát érzem mindenhol! És egyszerűen vágyat kelt bennem… - Nem! Nem szabad! Tudom, hogy így is megkaphatnám, hogy nem akarja, de nem úgy meg én nem akarom! Úgyhogy nyugodj szépen le Reita, és várd ki míg magától az ágyadba nem sétál! – mászom ki a zuhany alól, és megyek be mellé. Ő már az ágyban van, és ahogy látom már félelomba. – Le kell cserélnem az ágyat… ha mindig elalszik egy-kettőre benne, akkor mi lesz, ha én többet fogok akarni? Bealszik, miközben dugom, vagy mi? – morgolódom magamban, és mászom be mellé. Ahogy elhelyezkedem, derekához nyúlok, és magamhoz húzom. Csak ez után alszom el.

Reggel a telefonom csörgésére kelek.

- Mi van?! – morogom bele, egy kicsit sem kedvesen. De azért a szemem nem nyitom ki, és másik kezemmel nem engedem el Kouyout.

- Csak nem alszik még a fiatalúr… - hallom meg Ruki hangját.

- Ruki…? – kérdezek vissza, hogy mégis tisztában legyek azzal, hogy kit is kell kinyírnom, ha legközelebb látom.

- Miért? Ki másnak van mersze téged felkelteni? – kuncogja, én meg közben felmorranok.

- Mit akarsz? Miért kellett felkelteni?

- Csak arra gondoltam, hogy estefelé átmennék Kaijal! – csicsergi. – Úgy is mondta, hogy már tud rólatok! Amúgy, egy kicsit durcás volt, hogy nem mondtad meg neki…

- Nem tudom, hogy mit kellett volna megmondani…

- Na, persze… még az a szerencse, hogy jól van megépítve a ház, amiben laksz, mert a füllentéseidtől, már összeszakadt volna az épület – kuncogja.

- Ha tovább folytatod, akkor megfojtalak!

- Na! Nem szabad. A cuki kis nyakacskám neked tabu!

- Nem is kellene a nyakad! Meg semmit sem…

- Ezt sértésnek vettem! – mondja mű durcásan. – Ezért nincs választásod! Hatfelé átmegyünk! – teszi le a telefont.

- Azt csinálsz, amit akarsz… - fűzöm hozzá, de inkább csak magamnak, és fordulok vissza, és húzom vissza magamhoz Kouyout, miután ledobtam a kezemből a telefont. Még szerencse, hogy annyira strapabíró, mert erőszeretettel dobálom, illetve csapom neki valaminek…

- K-ki volt az? – hallom meg Kouyou hangját, és érzem, hogy egy kicsit elkezd mocorogni, így kinyitom a szemem, ő pedig már teljesen fent van.

- Ruki – sóhajtok fel. – Délután átjönnek Kaijal. Meghívatták magukat… - sóhajtok fel. Egy kicsit rémültebb arcot vág, amit muszáj vagyok megmosolyogni, mert ez nagyon jól áll neki. – Nyugi, nem lesz baj. Itt vagyok, és megvédelek. De tőlük nem hinném, hogy kellene – adok az arcára egy puszit. Majd hirtelen gondolattól vezérelve hátára fordítom, és megcsókolom. Közben pedig simogatni kezdem… megremeg alattam, de ezen érzem, hogy nem az az önfeledt remegés, hanem inkább a félelem műve. Így abbahagyom, és elhajolok tőle.

Miután kikeltünk az ágyból, nagyon hamar ment el az az idő, amíg Rukiék meg nem jelentek. Mind a kettőnek két-két bazi nagy szatyor volt a kezében, és ők kijelentették, hogy befoglalják a konyhámat egy kis időre. Mert nekik kell nasi! Csak pislogtam rájuk egy darabig, de nem reagáltam rá semmit sem. Mind a ketten köszöntek Kouyounak, majd magukra zárták a konyhaajtót.

Egy óra múlva jöttek ki, és hoztak ki egy nagy tálat, meg három kanalat.

- Mit alkottatok? - nézem meg a tányér tartalmát, de meg is látom, hogy ez nagyon nem az én ízlésemnek való. Így el is fintorodom. Közben Kai kihoz egy nagy adag innivalót is. Gondolom alkotott valami koktélt is…

- Egy kis gyümölcskoktél, és egy finom tiramisu.

- A koktél jöhet, a sütit látni sem akarom! – ülök hátrébb. Kai nem nézi jó szemmel, hogy ennyire válogatós vagyok. De nem izgat… amit nem szeretek, azt nem veszem a számba, nemhogy lenyeljem… még, mint nem.

Elég oldott hangulatban vagyunk, ami kezd nagyon gyanús lenni. Mivel ők már majdnem betolták az egész nagytányér tiramust, és a koktél és igencsak híján van… és nekik nagyon jó hangulatuk van. Kouyounak is.

- Tényleg! Reita adott már neked nevet? – kérdezi vigyorogva Kai Kouyout.

- Nem, még nem! – válaszol egyből, majd mind a három rám néz, hogy találjak ki valamit. Mivel nem akarok velük nagyon ellenkezni, elkezdek agyalni, és a végén meg is van a név, ami szerintem rá illik.

- Uruha.

- Milyen ruha? – néz rám Ruki idiótán, mire elveszem a nekem szánt, eddig tiszta kanalat, és a végéből megkóstolom a „remekművüket”. Egyből megérzem, hogy a sütemény, nem csak nyomokban tartalmaz alkoholt, hanem inkább az egész annak mondható… - megforgatom a szemem, főleg, hogy látom Kouyoun, hogy egyre jobban felszabadultabb. Hogy ez miért baj? Azért, mert nem akartam leitatni… és ha nem fog magával bírni, akkor bajba fog kerülni! – kortyolok bele a piába, amit eddig mellőztem, és abban is megérzem, hogy nem a pia a kevés benne, hanem a gyümölcslé. Közben arra leszek figyelmes, hogy Kai meg Ruki úgy vihog, mint két elmebeteg, Kouyou meg odaült mellém, és egyre és egyre közelebb jön hozzám.

- Mit szeretnél? – nézek rá.

- Arra gondoltam… - hajol oda hozzám, majd megcsókol. Érzem a szája ízén az alkoholt, így arrébb tessékelem. De ezt nem tudom sokáig játszani, meg nem is akarom. Most először vagyok csak én józan a csapatból, de már most bánom. Mert eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha nem lennék az, és nem agyalnék olyan dolgokon, hogy megállítsam magam – méregetem Kouyout.

Mivel Ruki és Kai nem is kicsit tették magukat toltál károsra, inkább elszállásolom őket estére, minthogy elengedjem haza őket, és valami bajuk essen. Mind a kettőt beviszem, egy-egy vendégszobába, és befektetem az ágyra. Mire lépek ki a szobákból, már mind a kettő alszik. Kouyou pedig az asztalnál ül, és az ujjával törli le a maradék sütit. – A fene se gondolta, hogy ennyire édesszájú… azt meg végkép nem, hogy ez a két hülye inni jönnek át… - lépek Kouyou mellé és húzom fel.

- Gyere… elmegyünk aludni… - fogom meg, mert most még arra sem képes, hogy normálisan megtartsa magát. Az mutatóujja, amivel eddig a tálat tisztította a szájában van, és elég bamba képet vág. Beviszem a szobámba, és befektetem az ágyba. De mikor hajolnék el tőle, hogy a másik oldalra menjek, megfogja felsőmet, és visszaránt. Csókolni kezd, majd nyakamat is átkarolja. Azonnal benne vagyok a játékba, és fölé is mászom. Simogatni kezdem, és próbálom kitapasztalni, hogy melyek lehetnek teste legérzékenyebb pontjai. Amiket… igen hamar betalálok. Amiknek a határára hamar nyögni kezd, és sóhajtozni alattam. – Nem kellene ezt tennem… hisz nem józan… De nem is akarom az alkalmat elszalasztani! – mérlegelem a dolgokat magamban, majd döntök is. Lemászom róla és az egyik szekrényhez megyek. Nekem is vannak már dolgaim itthon… előveszem a síkosítót, meg a vibrációs tojásokat, és visszamegyek hozzá. Édes, és értetlen pofával néz rám, majd ajakait harapdálja, ahogy elkezdem vetkőztetni. Amikor még csak felső testét látom meg, már az elnyeri a tetszésemet. De, amikor a nadrágjától, és a boxerétől szabadítom meg, azért megakadok egy pillanatra… nem gondoltam volna, hogy ekkora van neki!

- Mi-mi az? – kérdezi egy kicsit zavartan, mire felpillantok felé, majd nemlegesen megrázom fejem, hogy semmi. Végignyalok rajta, mire elkezd remegni, és fel is sóhajt. Feltérdelek, és elveszem az ágyról a tojásokat, majd magam elé teszem. De előtte az ujjaimat kenem be síkosítóval, és kezdem el egy kicsit tágítani, de csak egy ujjal. Remeg teste, de nem ellenkezik. Mikor úgy érzem, a tojásoknak nem lenne semmi akadálya, kihúzom ujjam, és bekenem a tojásokat. Egy kicsit fenekére is teszek, ami tényleg annyira formás, vagy még jobban, mint aminek látszott nadrágon keresztül.

- A-a-azok mik? – kérdezi, miközben bedugom neki az első tojást. Hangosan nyög egyet, és hátra hajtja a fejét.

- Csak egy kis játék… - mondom kedvesen, illetve próbálom. De a hangom inkább vággyal van tele. Egyre beljebb és beljebb tolom a tojásokat. Mikor már bent vannak, a legalacsonyabb fokra kapcsolom be. Amire hangosan nyög fel, és mellkasa is egyre jobban kezd el hullámzani. Közben felhajolok merevségéhez, és elkezdem kényeztetni. Nyelvemmel játszom rajta, és egyik kezemmel is besegítek, de közben magasabb fokozatra veszem a tojásokat. Azok pedig hihetetlen hangokat szednek ki belőle. – Ha ettől így nyög, akkor milyen lenne, ha én lennék fölötte? – játszom el a gondolattal, de megrázom fejem, és inkább vele foglalkozom, és azon, hogy átélje első orgazmusát. Ami nem is várat magára olyan sokat.

Nyöszüg alattam, és alig kap levegőt. Kihúzom belőle a tojásokat, és leállítom a készüléket. Fölé mászom, és elkezdem csókolni. Nyakát is megharapdálom egy kicsit, majd elhajolok tőle, feltérdelek, és leveszem magamról a nadrágot, meg a kényelmetlen boxert is. Mellé fekszem az ágyba, majd mutatom neki mutatóujjammal, hogy jöjjön ide. Készségesen, bár egy kicsit nehézkesen mászik fölém, majd közel húzom, és megcsókolom, majd a szemébe nézek.

- Szopj le… - suttogom oda neki, mire ad egy csókot, majd lehajol hozzám, és azt teszi, amit mondtam. Bár először elég bátortalanul kap be, de utána, miután belejön, már sokkal felszabadultam. Nagyon jól esik, amit csinál, és már annyira felizgultam rá, azalatt az idő alatt, amíg vele játszottam, hogy rövidebb idő alatt megyek el, mint ahogy szoktam. Amin csodálkoztam viszont, az az, hogy lenyelte minden cseppemet, és csak az után mászik fel fölém.

Mondanám neki, hogy menjünk el fürdeni, de szerintem nem lenne képes rá… mert, ahogy mellém huppan, és becsukja a szemét, már alszik is. Én, meg azért mégiscsak elmászom fürdeni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.