Reita

Már kicsinek tudtam, hogy más vagyok. Talán azért, mert a fogaim nagyobbak voltak, a szemem színe más volt. Soha, senki nem akart velem játszani. Féltek, és anyut is lecseszték, hogy egy ilyen kisgyereknek, miért kell kontaktlencse. Kontaktlencse, ha? Persze…

Mikor már nagyobb voltam, anya elmondta, mi vagyok. Azóta nem csak tudom, de biztos vagyok benne. Vámpír. Lehet röhögni, meg mondani, hogy olyanok nem léteznek, de igenis léteznek. Csak épp a jelenlétükről, létezésükről nem tudnak az emberek semmit. Jó is lenne… pánik törne ki, vagy lenne megint vámpírvadászat. Meghalni még nem akarok, se a klánunk, vagy épp más klánok. Nekem meg kellett tanulni, hogy mit szabad, mit nem, és minden olyan fortélyt, amivel eltüntethetem a nyomaimat, és a többi. Hogy költözködni kell időnként, hogy nem maradhatunk egy helyen sokáig, mert mivel nem öregszünk, elég feltűnő, hogy x év múlva is ugyanúgy nézünk ki. De… én eljöttem otthonról, eljöttem, mert valami újat akartam, nem pedig anyám szárnyai alatt lenni. Az apámról semmit sem tudok, sosem mondott semmit erről se anya, se a nagyi. Én pedig csak egyszer kérdeztem, utána nem.

Feljöttem Tokióba, megtaláltam a helyemet. Először suli, és amellett meló, majd a banda. De az is lett az életem. A haverjaimat is imádom, egytől egyig, noha nem mutatom ezt annyira ki. Ja, még mit nem. Nem ilyen a természetem. Vannak dolgok, amiket a srácok már észrevettek, és elmondtam nekik mindent. Kicsit sokkot kaptak, de ismertek már annyira, hogy bízzanak bennem, én pedig bennük.

A bandánkról szerintem nem kell sokat beszélnem, mert ezek vagyunk, mi! Egész japán ismer minket, és már nem csak a kicsiny országunk, hanem jó pár külföldi országba is eljutott a hírünk, ami nekünk csak jó! Mert tényleg, élvezem, amit csinálok, noha néha a vezetőséget kedvem lenne megcsapkodni a hülyébbnél hülyébb ötletek miatt, meg szabályok miatt. Meg ez a „nem mehettek külföldre, itthon legyetek híresek”, stratégiája. De könyörgöm, mi van, ha ez nem elég?! Nekem speciel nem elég, de mivel a PSC japán legjobb zenei cége, kuss van nekünk, és az van, amit mondanak.

Elég vegyes a felhozatal azért a cégnél is, ott van pl. a SuG… Hát, ha meglátom azt a vigyori törpét, máris áll a hátamon a nem létező szőr. Nem tudom, miért, de ahogy meglátjuk egymást, tuti, hogy oltogatás lesz a vége. Ami engem speciel nem annyira zavar, mint őt, mert ő szívja meg többet, én meg magamban jót vidulok.

Most meg ez a Halloween parti, te jó ég. Oké, az embereknek vannak fura szokásaik, de ez kész vicc. Mindegy, én nem vagyok semmi jó elrontója, úgyhogy jó kreatív leszek, és önmagamként megyek. Legalább most mászkálhatok vámpír formában. Veszek elő ilyen jó régi grófos jelmezt, mármint ruhát, de nekik csak egy jelmez lesz, a hajam belövöm, kendő fel, és megyek. Nem kell nekem se fogsor, se kontaktlencse, nem. Kieresztem a szemfogaimat, és átváltoztatom a szemem, ami most szép fehér. Ez az eredeti, hehe. Szeretem, de másoknak ijesztő, de ilyenkor az a jó, nem?

A PSC aulájában van megrendezve idén is a kis parti, hogy jobban összecsiszolódjunk, vagy nem is tudom, hogy miért. Ami nem is érdekel, én csak a saját csapattársaimmal akarok jóba lenni, és azokkal jóba is vagyok. Az egyetlen dolog, amiért eljövök ide, az a pia. Amit egyből be is találok, és nem szaké, meg whisky csúszik le. Nem félek attól, hogy hogyan menjek haza, mert megvan az erőm ahhoz, hogy ott legyek, ahol akarok, szóval nem fogok felcsavarodni egy fára, hehe – csúszik le még egy pohárral, de a kis Piroska idetalál. Nem tudom szó nélkül hagyni a dolgot, és megy is püfögve. Én meg iszom, és figyelek. És még ő mondja nekem, hogy nem ribanc? Hát mégis hogy táncol?! – megyek ki cigizni, de a második szálnál figyelmes leszek a Piroskára. Nem tudom, honnan jön az, hogy a falhoz szegezzem, de kívánós vagyok. Vagy akinek jobban tetszik, kanos, és pont. Ő meg már a táncból ítélve jól mozoghat az ágyban. De szépen le vagyok offolva! Ami nem tetszik. Most már azért is meg akarom dugni ő Piroskaságát! – megyek be a cigim elszívása után. Iszom még egy pohárra, majd megyek én is oda hozzá táncolni. Bűzlik a piától, viszont már tényleg azt sem tudhatja, hogy fiú-e vagy lány, mert még engem sem ismer meg. Ami nem hátrány, mert így elérhetem amit, akarok – tolom a lift felé. Amit becsukódik mögöttünk a liftajtó, már marok is ajkaira. Kicsit visszahúzom a fogaimat, de nem teljesen. Óhajtom, hogy ott maradjon rajta a nyomom. Nagyon óhajtom – kapom fel az ölembe és már nyakán garázdálkodok. Harapdálom, karcolászom fogammal bőrét, és rendesen szívogatom, nyomokat hagyva ott. De még milyeneket, szépen elkezdem kitetoválni. Azt pedig már most ígérem, hogy a menet végére nem csak a nyaka lesz szép, de a testén nem egy hely, hehe – szállunk ki a nem is tudom, hányadikon, és az első terembe be is megyek vele. Felpakolom az asztalra, és csókolni kezdem.

Nem tétlenkedik egyikünk sem, egyből szabadulunk meg a ruháktól, de rajta a palástot rajta hagyom, de semmi más nem marad vékonyka kis testén. Nem mondom, hogy rossz teste van, mert nagyon is az ínyemre van. Jót fogok mulatni vele – vigyorgok bele a csókba, majd a nyakát terrorizálom megint. Húúú de fog anyázni holnap, mikor meglátja magát a tükörben, te jó ég – harapom meg. Oké, nem úgy hogy igyak belőle, neeeheeem, csak hogy a fognyom maradjon ott. Ami meglep, hogy erre édesen felnyög, és mivel ezt a fülembe teszi, plusz a táncával is nem kicsit csigázott fel, még nagyobb hatással van rám. Mivel az ő keze is járt, és leszedte rólam nagyjából a ruhát, így simán tudok dörgölőzni, és meg is teszem.

- Most meg is fogsz dugni, vagy csak kitetoválsz, és szórakozol? – kérdezi felvont szemöldökkel, ami nem kicsit lep meg. De ő Piroskasága már nyitja is a szép nagy terpeszt. Ezen elvigyorodom, és rámarok ajkaira.
- Óóóha, szóval mégis a lomos kell, de ne aggódj édes kis Piroska, meg fogod kapni a magadét, csak ne sírjon a szád, hogy holnap nem fogsz tudni lábra állni – vigyorgok, és dugom a szájába az ujjaimat, hogy nyálazza be, amit elég erotikusan meg is tesz. De még maga sem tudja, hogy ez mekkora „bajjal” jár a számára, mert ez még jobban felcsigáz. Miközben nyálat, megfogja a csukómat, és húz magával, mialatt hátradől az asztalon. Felhúzza a lábacskáit terpeszben, és odatolja a kezemet. Veszem én a jelet, nem leszek én olyan finom, nem kell aggódni, csak épp tetszett a látvány, de az nagyon – dugom fel az első ujjamat, amit mozgatni is kezdek. Lábát csókolgatom közben, és nem egy foltot hagyok combjain, harapást, szívást, éppen, ami jön, hehe. Persze közben serényen mozgatom a kezemet, és növelem az ujjaim számát. Mikor már megvan, és kitágítom, lehúzom az asztalról egy percre, és tolom farkam szájába, hogy játsszon vele egy kicsit. Nem azért, hogy felizgasson, az már megvolt. Sokkal inkább azért, hogy nyálas legyek – markolok hajába, és mozgatom fejét.

Felhúzom magamhoz, és szépen megforgatom, elhúzom a köpenyt, és már benne is vagyok. Édesen sikkant fel, és várok, de csak fél percet, majd mozogni is kezdek benne. Nagy étvágyam van, úgyhogy számíthat arra a kis dumagép, hogy most revansot veszek minden miatt.

Ahogy belekezdek az én kis normális tempómba, folyamatosan nyög alattam, sikolt, mikor mi, és közben markolássza az asztal szélét. Ami viszont nem lep meg, hogy tolja nekem a fenekét. Hát, nekem sem kell kétszer mondani. Amúgy is belevetem a vámpír gyorsaságomat olykor-olykor, olyankor pedig sikolt, de most még mélyeket, erősebbeket is kezdek lökni. Csípőjére fogok, így nem tud előrecsúszni, és rendesen bele tudom lökni magam. Ilyenkor ha lehet még nagyobb van, mint emberi formámban, szóval van, mit a lecsóba aprítani, ha szabad ezzel élnem.

- Nah? Édes khis Piroska, szahbad egyedül járni az erdőhben, és feltüzelni a csúúúúnyah gonosz farkast? – kérdezem kissé pihegve, rekedtes hangon.
- Szhabadh… - löki hátra magát az asztalon, így a csípője jobban nekem lökődik, de a bibi az, hogy már ennél mélyebbre aligha merülhetek forró kis testében. – Ehnyith tudszh csakh? – jön a kérdés, mire felvonom a szemöldökömet.
- Nem széph dolog ah farkast hergelhni Piroskah… mert megjárhatod – fordítom el a fejemet, és most már tényleg nem finomkodom. Tényleg nem akar holnap lábra állni? Hát legyen! Ki vagyok én, hogy ellentmondjak a kihívásnak? – kapcsolok rá, de folyamatosan úgy, hogy kicsússzak belőle, és mélyre lökjem magam benne vissza. De úgy, hogy az egész próbaterem visszhangozzon a nyögésétől, sikolyától.

És… nekem nem elég ez az egy menet. Nem, de nem ám! Nekem több kell! Jóval több. Az ötödik menetig nem hagyom békén. De mindent más pózban csináltam. Haraptam, karmoltam, persze csak finoman, nem úgy, hogy hegek legyenek belőle. Viszont a vére illata nagyon csábít a végére. De nem… nem szabad… - húzom a mosdóba, mert ott nincs kamera, tűnök el vele együtt a kecójába. Nem valami nagy szám, az enyém tényleg arról árulkodik, hogy van pénzem dögivel, de én így vagyok Reita, na – lököm a kis Takerut az ágyba, de meggondoltam magam. Nem hagyom békén – tolom szét a lábait, és még két menet erejéig birtoklom testét, de ahogy megint elmegyünk, ő már alszik is el. Én rendbe szedem magam, csinálok róla nem egy képet, és megyek haza. Hogy minek a kép? Jó lesz bizonyítéknak – hehe.

Szépen visszamegyek a budiba, onnan le a többiekhez. Iszom még egy pohárral, és mivel hajnalodik, és Aoiék mennének, meg megnyugszanak, hogy megvagyok, így megyünk szépen haza.

Jó kis este volt ez – dobálom a telefonomat, miközben bemegyek a fürdőbe. De a pimasz és hatalmas vigyor már az arcomon van. Hogy mi lesz még ebből…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.