Takeru

Igaz�b�l kicsit meglep�dtem azon, hogy Reita kij�tt, de valahol az�rt nem b�ntam, mert nem szeretek �n olyan sokat egyed�l lenni. Elugrottunk kaj�lni egy k�zeli sushib�rba, de valami�rt nem lep�d�m meg azon, hogy csak l�gni akar. J�, �hes is volt, l�ttam rajta, de a munka al�l jobban ki akarta h�zni mag�t. �n ut�na v�gig egyed�l voltam a teremben. Se Yuuto, se a sr�cok, �s egyik sem h�vott fel, hogy mi van, �lnek-e m�g. J�het a k�rd�s, hogy mi�rt nem mentem haza? Nem akartam. Dalsz�veget �rtam, gondolkoztam dolgokon, legink�bb olyanokon, amik bennem zajlanak, mert zajlanak. Ha mondjuk k�t h�ttel ezel�tt akart volna �lelgetni, olyan gyomrost kapott volna t�lem Reita, hogy csak les, de most pedig… hagytam magam neki, �s nem tudom, mi�rt. Nem volt bunk�, aranyos volt, f�leg az a tekintet, meg… nem Pirosk�zott, bec�zett, �s ez az�rt j�l esik, nem akarok hazudni magamnak.

Az interj� m�snap, h�t fura. Mert t�nyleg. Fura ezeket a dolgokat hazudni, fura, hogy ennyi hazugs�g miatt csillog a csaj szeme, holott �n vil�g �letemben mindig a hazugs�gok ellen voltam, de most musz�j volt, m�gis… Bele�l�ssel mes�lt�nk, r�j�tszottunk, de Reita �rint�sei… Annyira a sz�vemig hatoltak, hogy nagyon. Mintha.. mintha ez a r�sze n�la nem j�t�k lenne. Ez kicsit h�ly�n veszi ki mag�t, mert h�, Reit�r�l besz�l�nk. A fot�z�son szint�gy ez van. T�m�nytelen, v�gtelen gyeng�ds�g, amit kapok t�le, �s nem tudom eld�nteni, hogy mennyire j�t�k ez most n�la. Hogy csak az�rt csin�lja, mert Asuma-san kijelentette, hogy KELL, vagy mert… Na, mindegy. A cs�kja nagyon is meglep, de teljesen �tadom magam neki, �s automatikusan karolom �t a nyak�t. A riportercsaj is itt van, �s hallom a hangj�t, ahogy nyiv�kol. M�r bocs�nat, de ez t�nyleg az. A g�p folyamatosan kattog, �n k�zben pipiskedni kezdek, l�bujjhegyre �llok, hogy jobban el�rjem. H�lye t�z centi, komolyan. Reita m�g k�zelebb h�z a cs�p�mn�l fogva, majd �lel folyamatosan, de azt�n meglep�d�m, mert felvesz az �l�be, noha nem szakad el t�lem. L�baimmal �tfogom derek�t, �s �gy biztos a dolog.

- Fot�zd m�r, gyer�nk! J�rjon a kezed, Yutaka! – hallom a csaj hangj�t, �s sajn�latos m�don, el is nevetem magam, mert, na. A cs�k �gy megszakad, de nem b�rom abbahagyni a nevet�st. – Megt�rt a var�zs! – ny�sz�rgi dr�maian, �n pedig kezeim k�z� fogom Reita arc�t, �s homlok�hoz hajtom a fejem.
- Nem norm�lis – suttogom iszonyat halkan, �s pr�b�lok nem elvigyorodni. Ezt speciel a csajra �rtettem. Reita elvigyorodik, dob rajtam egyet, de azt�n visz a kanap�hoz, ami a d�szletk�nt szolg�l most. Elfektet rajta, de m�r hallom Hanakot, hogy csin�lja a sr�c a k�peket. Reita f�l�m hajol, m�rmint ink�bb m�szik, folyamatosan cs�kol, de k�zben felh�zza a h�tt�mla fel� l�v� l�bamat, �s kez�t a combomra teszi. Nem csin�l t�bbet, csak cs�kol folyamatosan, �s nem hazudok, t�nyleg tetszik.
- �risten, zsepit! – sz�lal meg megint Hanako, mire odan�zek, �s t�nyleg v�rzik az orra. – KEIJI! ZSEPIT! – ugr�l �ssze-vissza, �s sajn�lom, de megint nem tudom meg�llni nevet�s n�lk�l.
- �sdh leh, nem b�romh – n�zek Reit�ra k�nnyes szemekkel, nevetve m�g mindig, de m�r f�j a hasam, komolyan. Nem csin�l semmit, csak megfejeli a nyakam, �s a nevet�sem al�bb is hagy, ahogy meg�rzem, hogy cs�kolgat. Erre persze Hanako is felfigyel, mert mi�rt ne.
- K�PEKET, KEIJI! – vis�tja, ez pedig a f�lemnek f�jt, de Reita nem hagyja, hogy ezzel foglalkozzak, neeem, cs�kolgat tov�bb, viszont �n nem akarom, hogy b�rmif�le „bajunk” legyen, eltolom, �s fel�l�k, �gy k�nytelen � is. – Naaaa… - ny�sz�gi, �n pedig Hanako fel� n�zek.
- Aktfot�kr�l nem volt sz� – kacsintok r�, mire elv�r�s�dik, �s m�g szerencse, hogy nem hallom a gondolatait. Visszan�zek Reit�ra, de csak homlok�nak d�nt�m az eny�m, �s kap egy-egy apr� puszit.

- M�r f�jt a fejem t�le, komolyan – veszem �t a fels�met az �lt�z�ben. Szabadultuuuunk!
- Akkor mi lenne, hogyha ma elmenn�nk egy sz�ps�gszalonba arcmassz�zsra, �s holnap v�s�rl�s? – h�z mag�hoz �s kapok egy puszit a nyakamra.
- Nemmm, �n ma szeretn�k v�s�rolni, m�r bele�ltem magam – vigyorodom el, majd kib�jok el�le, �s �t�lt�z�m, a kapott ruh�kat pedig felakasztom a karf�ra. �sszepakolunk, de a k�peket kifel� menet elk�rem, �s CD-n szerencs�re meg is kapom. Azt elrakom a t�sk�mba, csin�lnak m�g r�lunk egy pillanatk�pet, azt�n elk�sz�n�nk, �s megy�nk is az egyik pl�z�ba. �n a kocsiban a telefonomat b�jom, nem hi�nyoztam senkinek, de azt�n, ahogy kisz�llunk a parkol�ban, �s Reita lez�rja a kocsit, ny�l is a kezem ut�n. Sz�pen �sszekulcsoljuk, �s megy�nk be, de k�zben gondolkozom, mi kell nekem. Kab�t, csizma, �s amiket megl�tok. Nem tehetek r�la, szeretek v�s�rolni, na. T�k mindegy, hogy kieg�sz�t�k vagy ruha. Felismernek minket bent, nan�, de mivel m�r �js�gokban is megjelent�nk, nem foglalkozunk a dolgokkal, s�t. Reita elengedi a kezem, �s a derekamn�l fogva h�z mag�hoz, �gy megy�nk.

- Te miket is akarsz venni? – pillantok r�.
- Valami dzsekit, j� lenne meleg pulcsi is, p�l�k… - gondolkozik el. – A parf�m�m is fogyt�n van… �s egy csizma sem �rtana… - n�z r�m, de azt�n elk�ri a t�sk�mat, �s viszi, amivel meglep, de… odaadom neki. Heh, kis lovagias.
- B��� – r�ntom oldalra Reit�t az egyik kirakathoz. – Csizma – b�k�k az �vegre, mint valami �t �ves, de nekem ez bej�v�s csizma! Tele van szegecsekkel. Menn�nk is be, de.. Ja, menn�nk, ugyanis k�t tini csaj el�nk �ll. �n csak pislogok, nekik csillog a szem�k, �s ny�jtj�k is a kis f�zeteket meg a tollakat.
- Kaphatunk autogramokat? – j�n egyszerre a k�rd�s, �n pedig elengedem Reita derek�t, �s al�firkantom a lapokat, majd a kend�sre n�zek, �s � is �gy tesz. – �s… lehetne egy k�z�s k�p…? – j�n f�lve a m�sodik k�rd�s.
- �n benne vagyok – n�zek Reit�ra.
- Ha benne vagy, akkor �n is – b�lint r�, �n pedig elvigyorodom.
- Most erre majdnem mondtam valamit – �llok be Rei mell�, de maga el� h�z, �t�leli a derekam, �s v�llamra hajtja a fej�t. Ezen elmosolyodom, majd a k�t csaj lesz�l�t egy j�r�kel�t, hogy csin�lja meg a k�pet, azt�n be�llnak mell�nk. Amint az megvan, m�rmint a k�p, Reita elenged, megless�k mi is, majd egy j� p�r k�sz�n�m ut�n, a csajok tov�bb�llnak. – Egy valami az�rt tetszik… - pillantok Reit�ra. – Hogy nem vesz�tett�nk ezzel rajong�kat, vagy legal�bbis nem olyan sokat.
- Szerintem nyert�nk vele – h�z mag�hoz. – De mit is akart�l mondani nekem? – suttogja a f�lembe, �s nekem ez m�r nem tetszik. – Ha akarod, nem m�sok el�tt leszek benne…d – teszi m�g hozz�, az �n szemem pedig elkerekedik.
- Te perverz, miket k�pzelsz te?! – h�borodom fel v�r�s fejjel. – Mi�rt mondan�k neked ilyet? – veszem el t�le a t�sk�m. – Perverz – megyek be, de bassza meg, igaza van, mert t�nyleg ezt akartam mondani, de ink�bb nem tettem. H�tra pillantok, �s l�tom, hogy vigyorog, ut�na viszont bej�n � is. Seg�t v�lasztani, b�r nem neh�z, mert nekem az a csizma kell, ami a kirakatban van. K�rek bel�le egy 39-est, felpr�b�lom, megn�zem a t�k�rben, �s zs�rkir�ly. – Nekem megvan – vigyorodom el, visszapakolom a csizm�kat a dobozba, �s Reita mell� �llok. – Te? Tal�lt�l valamit? – n�zek r�, de m�g n�zel�dik, noha azt�n zsebre v�gja a kezeit.
- Nem nagyon… majd m�g k�r�ln�zek – veszi el t�lem a dobozt, kifizeti, azt�n csak a szatyrot kapom meg, amibe a csaj a csizm�t tette. – Mehet�nk, Cica?
- Jjjja – fogom meg a k�z�t, ahogy a t�ska a v�llamon van, �s megy�nk is. �zletr�l �zletre j�runk. �n speciel mindenhol tal�lok valamit; fels�k, pulcsik, farmerok, m�g p�r csizma, de azt m�r nem hagyom, hogy Reita fizesse ki. Kab�tot is tal�lok, de Reita is szerencs�vel j�r, mert v�s�rol � is. Nem egy tini sz�l�t m�g le minket a d�lut�n folyam�n, �s k�t kezem nem el�g, hogy h�ny k�pet k�rtek, meg h�ny autogramot osztogattunk ki. �n szeretem az ilyet, nekem nem g�z. Amint kicsit elf�radunk, be�l�nk kaj�lni valahova, ut�na viszont h�zom Reit�t tov�bb. �n speciel nyertem er�t a kaj�b�l, hehe. B�r egyszer m�r fordultunk a kocsihoz, �gy a kez�nk most �res, de megl�tok egy fekete pulcsit, ami t�kre tetszik. Reita is meg�ll mellettem, �s ki is k�rem a v�lem�ny�t. Szer�nyen elmondja, �n h�mm�g�k, majd visszan�zek a pulcsira.
- Bej… - kezdek bele, de Reita sehol. – H�.. – forgol�dom k�rbe, de t�nyleg nincs sehol. – Tah� – morgom, �s bemegyek az �zletbe. Megkeresem a pulcsit, �s van sz�rk�ben is, az is t�k j�l n�z ki. Keresg�lek mindk�t sz�nb�l m�retet, mikor �rzem, hogy valaki a nyakamba szuszog. Csak egy valaki lehet, �s m�r nyitn�m a sz�m, mikor megsz�lal.
- A sz�rke szebb… - suttogja, majd beemel el�m egy sz�l v�r�s r�zs�t, �n pedig csak pislogok. – Megl�ttam, �s te jutott�l r�la eszembe… - mondja, nekem ez pedig j�l esik, na.
- M�r �pp k�sz�ltem leszedni a fejed, de ezzel kih�ztad magad – mosolyodom el, �s ez most nem sz�nj�t�k, t�nyleg j�l esik. Visszarakom a pulcsit, �s �tveszem a r�zs�t, majd fel� fordulok. – K�sz�n�m – �llok kicsit l�bujjhegyre, �s k�rek egy cs�kot. K�zelebb h�z mag�hoz, �s �tkarolja a derekam.
- Sz�vesen, Pirosk�m – lop m�g egy gyeng�d cs�kot, de azt�n elenged, �s v�lasztok m�retet meg sz�nt a pulcsib�l, felpr�b�lom, �s meg is veszem mind a kett�t, hehe. A r�zs�t ut�na visszaveszem magamhoz, �s mik�zben s�t�lgatunk tov�bb, azt szagolgatom.

Mikor m�r t�nyleg elf�radunk, megy�nk le a kocsihoz, be�l�nk, �s ir�ny haza. Otthon v�zbe rakom a r�zs�t, majd kiborogatok mindent a f�ldre, nagy terpeszben �s oll�val a kezemben le�l�k a ruhakupac el�. Vagdosom le r�luk a c�mk�ket, majd �sszehajtogatom, �s a kanap�ra pakolom. Reita viszont megint meglep, mert be�l m�g�m, v�llamra hajtja a fej�t, �s �tkarolja a derekam.

- Tudom, hogy ideges�thet, mikor Piroska vagy nekem… de… nekem az maradsz – kapok nyakamra egy puszit, �s be is h�zom azt r�gt�n.
- Na, vajon, mi�rt maradok az? – h�zom el a sz�m, �s vagdosom tov�bb a c�mk�ket, azt�n, ahogy elfogynak a ruh�k, a lev�gott pap�rokat m�g k�r�lbel�l t�z darabra nyesem. Ezzel elvagyok m�g egy j� ideig, de azt�n kiszabadulok Reita karmai k�z�l, �sszeszedem a pap�rdarabokat, �s viszem ki a konyh�ba, a kuk�ba. Reita viszont ide is j�n ut�nam, de meg�ll m�g�ttem, �s cs�kolgatni kezdi a nyakamat. Semmi durvas�g nincs benne, pont, mint d�lut�n volt… Ez viszont nem el�g neki, neeem. Megford�t, megcs�kol, �s mindek�zben cs�p�mn�l fogva �ltet fel a pultra. Elszakad ut�na t�lem, �s egy f�l perces szemez�s ut�na megint megcs�kol, de nem b�nom, egy�ltal�n nem, viszont meglep… megint…

- K�v�nlak… - suttogja a cs�kba, mire kinyitom a szemem, de � is. �n… nem tudom… Ut�lnom kellene, �s nem meghitten sm�rolni vele eg�sz nap! Mert azt teszem, de �lvezem… �s akarom – karolom �t a nyak�t, �s ezt veheti z�ldnek jelz�snek. 

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.