Reita

Ruki agysz�lem�nye, hogy m�g a CD-sem j�tt ki, de mi menj�nk turn�ra, az val�s dolog, mert � nem k�rdezte, hanem mondta, �s a F�n�k m�r r�b�lintott. Sz�val, fogalmazhatunk �gy is, hogy ’nincs menekv�s, ez a sorsod’. A PSC-s bulin itt kell lenn�nk, de m�snap ir�ny Kyoto, mert ott kezd�nk. De m�r aznap meggy�lik a bajom, �jdons�lt p�rommal. Hogy mi�rt? Mert rendesen felizgat koncert el�tt, aminek nem lesz j� v�ge. �r�l�k, hogy a git�r el�ttem van, mert �gy nem l�tszik, hogy mennyire felizgultam. De ennek � l�tja meg a ’k�r�t’, mert j�l megkapja a mag��t. �s most nem �rdekelt, hogy reggel mit fog sz�lni, nem csak �lm�ban tettem a magam�v�. De nem egy alkalom volt, hogy koncert ut�n este, hazasettenkedtem, �s im�dtam �t eg�sz este. Persze olyankor egy kicsit k�tyagos voltam a kev�s alv�s miatt, de seg�z! Meg�ri!

- Akkor hajr�, menjetek haza most! – mondja Sakai. – Nem kell itt aludnotok, ha akartok. A buszsof�rrel megbesz�ltem.
- Kir�ly vagy! – csillan fel a szemem, �s m�r pakolok is. A t�bbiek nem ilyen gyorsak, Kai alig �l, �gyhogy nem egy �r�ba telik, mire elindulunk. De csak haza�r�nk valamikor d�lel�tt. Rongyolok is felfel� a lak�sba, mert ugye a kocsimat otthagytam a PSC parkol�j�ban, �gyhogy onnan haza tudtam j�nni, el�g r�vid id� alatt. De… valami borzalmasan rossz �rz�s kap el, mikor kisz�llok a kocsib�l. F�l perc sem kell, m�r fent vagyok, �s rongyolok �t a lak�son. Mikor megl�tom Takerut, amint vagdossa mag�t, ezernyi gondolat kering a fejemben, de… megcsap a v�rszag… - fut �ssze a ny�l a sz�mban. A fogaim a lehet� legnagyobbra ny�lnak meg, a szemem v�rpiross� v�ltozik, �s hevesen kezdem venni a leveg�t. Pr�b�lok arra koncentr�lni, hogy seg�tsek, de minduntalan az a sz� lebeg el�ttem, hogy ’kaja’.

Azonnal megyek oda hozz�, �s bet�rdelek, de a v�re… �r isten… - szuszogok, mert nem akarom b�ntani, de annyi v�re folyt m�r el… - ny�lok arc�hoz.
- Takeru… add ide a peng�t…! – pr�b�lom meg t�le elvenni.
- Menjh… innenh… - pihegi, �s elk�szik t�lem, de m�r remeg a keze.
- Hogy mi? Mi…- nyelek egyet. – Mi�rt csin�lod ezt! El fogsz v�rheznih… - m�szom ut�na, de ahogy letenyerelek, �gy csupa v�r lesz a kezem… - emelem fel, �s szemezek vele. Mintha legal�bbis egy drogos el�tt lengetn�k meg a heroint… - nyalok v�gig ujjamon, �s ott se k�p, se hang… annyira finom, annyira akarom… olyan r�g ettem m�r… - �lesedik ki l�t�som, �s folyamatosan figyelem Takerut. Az elm�m tudja, hogy itt valami baj van, � nem csin�ln� ezt, de… meg akarom enni… kell… - nyelek egyet, �s m�ris ott vagyok. Kir�ntom a karj�n�l fogva a mosd�kagyl� al�l, �s m�r f�l�tte is vagyok. R�gdosna, kap�l�zna, ha tudna, de mivel nem tud, �gy csak leszor�tom a kez�t, de felord�t.
- REITA! HAGYD! – hallom meg any�m hangj�t, de nem �rdekel. Takeru nyak�ba m�lyesztem a fogaimat, �s addig iszok, m�g minden csepp marad�k v�r�t ki nem iszom. – Baszd meg! – l�k le r�la anya. – Norm�lis vagy? Seg�tened kellett volna neki, nem meg�lni! – n�z r�m sz�r�san, de az � szeme is vil�g�t. Viszont, ahogy hozz��r Takeruhoz, meg�ll a keze, �s � maga is. Nem �rtem, nem is �rdekel, mert az agyam egyre tiszt�bb!
- Anya! Hozd vissza! – m�szom azonnal oda. – V�ltoztasd �t!
- Nem. Nem �n �ltem meg, hanem te.
- Akkor mit csin�ljak?! – esem k�ts�gbe. Nem csin�ltam m�g ilyet soha. Anya elkezdi mondani, hogy mit csin�lja, �n pedig csin�lom is azonnal. Megharapom a csukl�mat, �s a v�rt a sz�j�ba csepegtetem, �s v�rok… v�rom, hogy r�harapjon. Rem�nykedek. Rem�nykedek, hogy megharap. De, anya megjegyz�s�t nem tudom hov� tenni.
- Lehet, nem kellett volna ezt tenned… - �l le, �s k�szik arr�bb.
- Hogy mondhaaatszh… ilyet – n�zek le Takerura, aki r�harapott a csukl�mra, �s enni kezdett. Megnyugszom, mert nem kicsi k� esik le a sz�vemr�l, de any�mat nem �rtem. Szereti Kerut! Nincs ellen�re, s�t! Mondhatni, hogy � volt az aki k�zelebb hozott minket.
- Sehogy… megyek… - kel fel, �s indul meg, de nem hagyom. Ut�na sz�lok, �s az ajt�ban meg�ll�tom.
- � nem tett volna ilyet! Nem v�gta volna fel mag�t! Rossz �rz�sem volt, mikor kisz�lltam a kocsib�l. Mi folyik itt anya?
- Majd megtudod – mondja halkan, ez pedig megint nem nyerte el a tetsz�semet. Anya elt�nik, �n pedig, ahogy Takeru j�l lakott, felveszem �s beteszem az �gyba. Nem �rdekel, hogy v�resek vagyunk, de most j� p�r �ra szenved�s v�r r�. Mellette vagyok, m�g alakulnak �t a szervei, �s fogom a kez�t, amit markol�szik, ny�sz�g, �s ord�t p�rat. De szerencs�re bele�jul a dologba.

Eg�sz este fent vagyok, figyelem �t, �s simogatom az arc�t. Most azt�n lesz mit elmagyar�znom neki, azt hiszem…
- Szia – mosolygok r�, ahogy kinyitja a szem�t. P�r m�sodpercig nem sz�l m�g hozz�m, nem reag�l, mert gondolom hom�lyos a l�t�sa, �s hozz� kell szoknia a dolgokhoz. – Hogy �rzed magad? - k�rdezem, mire k�b�n megd�rzs�li a szemeit, de egy j� �t percig. �n t�relmes vagyok, nem siettetem sehov�. De azok a szemek… ahogy r�m pillant a ci�nk�k szemeivel… eszm�letlen gy�ny�r�ek.
- Mi�rt nem l�tok rendesen…? Mi t�rt�nt? – k�rdezi �lmosan.
- Nem eml�kszel semmire? – �l�k fel, �s fel�ltetem �t, de ahogy �jra belen�zek a szem�be, l�tom a kontaktlencs�t. – Vedd ki a lencs�idet, �s j�l fogsz l�tni.
- Reita, alv�shoz kiveszem a lencs�t, nincs bent semmi – pislog r�m, �s d�rzs�li tov�bb a szemeit, mire elfojtok egy s�hajt. F�leg, hogy egyre hisztisebb. – Mi van m�r?! – �t az �gyra hisztisen. – �s mire kellene eml�keznem?
- El�g sok mindenre… - h�zom ki az �gyb�l, �s viszem ki a f�rd�be.
- Vedd ki a lencs�t, l�tom, hogy bent van. Jobb lesz, �s ut�na besz�ln�nk kell – adok egy puszit nyak�ra.
- De mondom, hogy nincs bent! – csattan fel, de beljebb megy. Csak lesek, hogy mi ez a hiszt�ria n�la, �s �gy k�s�n sz�lok neki, �s nyom egy seggest… a v�r miatt… - Mi a franc van itt? Piros…? – emeli fel a kez�t, �s hunyor�tva n�zi, majd �vatosan megnyalja az ujj�t. – Hogy ker�l ide v�r? – s�pad el.
- Mindent sorj�ban elmondok. De vedd ki azt a kurva lencs�t, �s ne ellenkezz! – h�zom fel, odatolom a k�zmos�hoz, megmosom a kez�t. – Most vedd ki. Tudom, nem alszol vele, de l�tom, hogy bent van, �gyhogy… el�tted a p�lya. Mert ha �n veszem ki, f�l�, hogy a szemed is j�n vele. Nekem nincs kontaktlencs�m, soha az �letben nem volt bent…
- Nem ellenkezek, de melyik r�sz�t nem �rtetted annak, hogy NINCS-BENT-A-KURVA-LENCS�M?! – �v�lti idegesen. – Ink�bb ne ny�lj a szememhez, nincs benne semmi, nem �rted meg?! Neked k�ne lencse, vagy minimum szem�veg! – morogja, majd feln�z a t�k�rre. Nem tudom, mi van vele, mert akkor�t ord�t, hogy ez m�g a f�lemnek is f�jt, de rendesen. De megint elseggel.
- Ha lehet vigy�zz a becses h�ts�dra, mert, ha �sszet�r�d magad, hogy fogom kezel�sbe venni? – s�hajtok fel, �s felh�zom.
- Ez most nem �rdekel, ne haragudj – morogja, faszt morog m�r! – Mi�rt k�k a szemem?! – hajol k�zelebb a t�k�rh�z, ami ut�n felseg�tettem. S�hajtok egyet, majd belekezdtek.
- Tudod, felt�nt neked, hogy hallod a hangom, mikor nem j�r a sz�m. Akkor belem�sztam a fejedbe, a gondolataidba. Voltak az �lmaid, aminek a javar�sz�t, nem mondan�m �lomnak. Te aludt�l, de ugyanazt megtettem veled. Mint ahogy a turn� alatt is. Este visszaj�ttem koncert ut�n, �s belem�sztam az �lmaidba – n�zek r�, � pedig kerek szemekkel ford�tja lassan fel� a fej�t, �s leereszti a kez�t a kagyl�ra.
- Furcs�lltam is, hogy mi�rt vagyok tiszta… az, meg kidekor�lva… Reita, mi folyik itt…?Mi�rt �szik v�rben a f�rd�? Mi ez az eg�sz…? – z�poroznak k�rd�sei, de egyre halkabban. Elfojtok egy s�hajt, �s lehunyom a szemem, de �tv�ltozom. �gy valamivel izmosabb vagyok, de nem ez a l�nyeg, hanem a fogam, �s ahogy kinyitom a szemem, az. Ami most feh�r. J�l laktam, nincs r�m hat�ssal, hogy Takeru v�r�ben �llok �ppen.
- V�mp�r vagyok Takeru, �s most m�r, p�r �r�ja, te is.
- Heehee… - kezd el nevetni, majd ahogy r�m n�z, �s tudatosul benne szerintem, hogy hogy n�zek ki, abbahagyja a vigyorg�st, �s be�jul – kapom el. Elfojtok egy s�hajt, mert ez valamivel mondjuk jobb, mint a hiszti roham – viszem vissza a szob�ba, �s megv�rom, m�g felkel. Le�l�k a fotelba, �s onnan n�zem �t, �s ahogy fel�l az �gyban.
- Megvagy Piroska? – sz�lalok meg, mire fel�m n�z.
- F�j a fejem… - ny�sz�gi, �s a fej�hez is kap. – Azt �lmodtam, hogy… - kezd bele, de megint r�m n�z. – Nem �lom volt… - motyogja sokkosan.
- Nem szerelmem, nem az volt… - fojtok el egy s�hajt. – Minden val�s�g volt. Arra j�ttem haza, hogy vagdostad az ereidet, a l�bad, a karod, mindened v�res volt. De… valami furcsa �rz�s kapott el, �s fogalmam sincs mi az. Mintha… mintha nem lett�l volna �nmagad. Nem eml�kszel semmire… �gy m�r biztos vagyok abban, hogy valami nem volt rendben, �s ez miatt any�mmal is besz�lni fogok. Vagy, ha � vele nem, de a nagyival biztos. Nem akartam, hogy megtudd… nem tudtam, mennyire boruln�l ki ett�l az eg�szt�l. De a v�red illata… - gondolok vissza r�, �s a ny�l megint �sszefut a sz�mban, �s megvillan pirosan a szemem. – Olyan sok v�red folyt el… hogy csak egy sz� j�rt a fejemben folyamatosan. M�gpedig, hogy kaja… nem akartalak meg�lni, m�gis megtettem. B�r… nem mondhatn�m, hogy sok kellett hozz�. Ha kih�vtam volna a ment�s�ket, elv�rzel, mire ki�rnek… - h�zom el a sz�mat. – Nem akartalak elvesz�teni, �gy �tv�ltoztattalak – fejezem be a t�rt�netet, � pedig mered a takar�ra, majd lopva r�m pillant.
- �s akkor most �n is…? – k�rdezi, de visszazuhan a p�rn�ra, �s a plafont n�zi.
- Te is… v�mp�r vagy. Az�rt ci�nk�k a szemed. De lesz barna is, ha ett�l, �s j�l lakt�l teljesen – kelek fel, �s megyek oda hozz�. Bem�szom mell�, �s magamhoz h�zom. Nem tudom… az�rt bennem a f�lsz, hogy eltol mag�t�l, de azt is meg�rten�m…
- Reita, �n semmit nem tudok err�l… - motyogja, �s b�jik hozz�m, ami eszm�letlen�l j�l esik! – V�rj�l m�r! –kap fel a fej�t, �n meg pislogok r� egy p�rat. – Mikor elvitt�l vacsor�zni, abban az erk�lyes �tterembe, nem k�pzeltem be a dolgot, de te h�ly�nek j�tszottad magad, �s engem is h�ly�nek n�zt�l! – t�rdel fel. – Nem voltam h�lye, t�nyleg nem j�rt a sz�d! – mondja, mire elnevetem magam. ’T�nyleg nem j�rt �letem, mert tudok a gondolataidban olvasni, �s ha akarom, akkor te hallod az eny�met’ – ny�lok arc�hoz, �s sim�tok v�gig arc�n.
- De ugye, ezt nem mondhattam el akkor…
- Teeeee – sz�k�ti �ssze a szemeit, �s m�r a kez�ben van a p�rna, �s kapok egyet vele. De ut�na j�n a t�bbi, a p�rna meg megadja mag�t, �s a tollak pedig szanasz�t sz�llnak. �sszeh�zom magam, �s v�rom a v�g�t a dolognak, mikor is Takeru pihegve borul vissza a h�t�ra.
- Lenyugodt�l Piroska? Mert ha igen, akkor ehetn�l – vigyorodom el, majd h�zom oda magamhoz, nyakhajlatomhoz.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.