Reita

Az az �rz�s, mikor nem tudsz mit tenni… bel�lr�l sz�tfesz�t valami, igyekezn�l, tenn�l, odatenn�d magad, seg�ten�l. De nem tudsz… mert nem vagy k�pes r�. Nem tal�lod az utat, nem tal�lsz oda, az id� meg csak pereg, �s csak az kattog a fejedben, hogy milyen perceket �lhet �t az, akit a legjobban szeretsz. Mindezt az�rt, mert �nz� vagy, �s nem engeded el, bajba sodrod mivoltoddal.

Borzalmas �rz�s.

H�rom napom ment r� arra, hogy megtal�ljam a v�rat. Anya sem tudott seg�teni, mert apa megnehez�tette az utat oda. Anya sem tal�lta a kast�lyt. Ez a h�rom nap folyamatos �rl�d�s, �s keresg�l�s… de az, hogy megtal�ltam, az m�r k�zelebb vitt hozz�. Legal�bbis ezt hittem. Valami�rt nem gondoltam bele abba, hogy ap�m milyen kegyetlen. Tudtam, hogy b�ntani fogja, de rem�nykedtem, nem mertem belegondolni, hogy b�ntja, hogy nagyon, nagyon b�ntja, megveri.

Az, ahogy megl�ttam �t ott fek�dni… azzal a t�m�rdek sebbel, elfert�z�d�tt sebbel… mintha kit�pt�k volna a sz�vemet a hely�r�l. De �szn�l kellett lennem. �szn�l, mert kellett ap�m ellen… hab�r, nem sokat haszn�ltam, mert el�sz�r nekiestem. De ut�na jobbnak l�ttam sunyikodni. Nem �rtem, mi�rt gondolta azt, hogy b�rmiben is megalkuszom vele. Hogy elvenn�k valakit, aki nem Takeru. Hogy gyereketcsin�ln�k valaki m�snak, aki nem Takeru. Hihetetlen, hogy hitt annak a p�r mondatnak. B�r, lehet az vitte r�, hogy szerelmes vagyok, �s azt hitte, Takeru�rt belemegyek egy ilyenbe. De nem okozok neki f�jdalmat, tudatosan nem. Nem lettem volna k�pes m�ssal �gyba b�jni. Erre igen hamar r�j�ttem…

- Sz�ph szavakh voltakh… b�r azh elej�nh megijedtemh – pr�b�l elvigyorodni, de nem megy neki...- t�rdelek le mell�. De fogalmam sincsen, hol fogjam meg, hogyan ny�ljak hozz�, hogy ne okozzak neki f�jdalmat. De nincs olyan hely test�n, ahol hozz��rhetn�k…
- Kicsim… nem lesz baj, ok�…? – veszem fel v�g�l, �s l�tom, hogy t�nyleg f�jdalmat okoztam neki ezzel. – Elviszlek anyuhoz, meggy�gy�tunk, �s ez csak a m�lt lesz… Nem tudom, mit mutatott apa, de nem lesz olyan, esk�sz�m… - mondom, ezen pedig csak elmosolyodik, �s b�lint. Majd lass� mozdulatokkal k�zelebb h�z�dik hozz�m.
- Szerethlek – pillantok fel r�m, mire ledermedek. Hirtelen olyan f�lelem lesz rajtam �rr� ennek a sz�nak a hallat�n, amilyet m�g soha nem �reztem az �letemben. F�jdalmasan tolja fel mag�t, �s ad nekem egy apr� puszit. Kapok, pedig nincs m�r ereje. �n pedig csak akkor eszm�lek fel, mikor m�r nincs mag�n�l.
- Nem, nem, nem, nem! – kezdem el r�zogatni. – Takeru! Nem! – k�nnyesedik be a szemem, a katon�k pedig bej�nnek. – Nem… - h�zom magamhoz, �s a teste egyre gyeng�bb… egyre puh�bb. El fog oszlani… - ord�tok fel, mire megjelenik anya is. Ahogy megl�t minket, a hamu kupacot, �s Takeru lassan sz�rk�l� v�gtagjait, k�nnyes lesz a szeme. – Nem hagyhatsz itt, hallod… - kezdem el gy�gy�tani, minden marad�k er�met beleadom. – Nem mehetsz el, �rted?! Sz�ks�gem van r�d! – remeg minden porcik�m, de nem haszn�l. Anya is idej�n, �s megfogja a kezemet, �sszehajtja �k�lbe.
- Kicsim… Takeru… elment… - kezd el porladni l�ba, mire felord�tok, �s ell�k�m any�t.
- NEM! – pr�b�lom m�g jobban gy�gy�tani �t, de m�r felesleges. A karjaim k�zt porlad el – hajolok el�re, �s zokog�sban t�r�k fel, nem tudtam megmenteni. Miattam halt meg – szor�tom �k�lbe a kezemet, �s csak azt tudom k�nt�lni, hogy sajn�lom.

Fogalmam sincs, hogy mennyi id� telik el, m�g a f�ld�n g�rnyedek, de nem is �rdekel. M�r semmi nem �rdekel. Anya h�z fel onnan �s visz egy szob�ba, de elt�n�k onnan. Haza… ahol megcsap v�r�nek illata, amivel a falra �rtak.

- B�rmit… b�rmit megadok annak, aki visszahozza… - hunyom le a szememet, �s nem �rdekel, ha a saj�t lelkem kell eladnom… csak � legyen velem. – Ha hallasz… - sz�lalok meg, �s pr�b�lok �sszpontos�tani. – B�rmit k�rhetsz az�rt, ha visszahozod nekem. B�rmit megadok az �let��rt cser�be – maradok csendben, �s percekkel k�s�bb, mikor melegs�get �rzek magam k�r�l, kinyitom a szememet.

- No l�m, r�g h�vott alkura egy magadfajta – n�z v�gig rajtam Kaoru, majd k�r�l j�r engem. – F�leg nem, egy ilyen magas rang� v�mp�r – �ll meg el�ttem. – Kinek a lelke fontos ennyire a sz�modra? – k�rdi ny�jasan, mintha m�r r�g nem d�nt�tte volna el, hogy elcser�li a lelk�nket.
- Takeru, azaz Takeshi Miyamoto – n�zek r�.
- Hm… igen, � egy el�g sz�p lelkecske – vigyorodik el, mire elkomorul tekintetem.
- Hozd �t vissza. Viheted az �n lelkem majd!
-… �s a dr�ga j� ap�d mit sz�l hozz�? �gy tudom, t�ged akar a tr�nra.
- Meg�ltem, mintha nem tudn�d… - n�zek r�, de l�tom, hogy most megleptem. – Nem tal�lkozt�l a lelk�vel?
- Meg�lted? Mi�rt?
- Mert elrabolta a szerelmem, megk�nozta, �s azt hitte, hogy �gy fogok ugr�lni ahogy � akarja. Nem mintha ez r�d tartozna! �ll az alku? – k�rdezem, mire figyel engem.
- Az a sr�c a szerelmed?
- Igen.
- Mennyit akarsz? H�ny �vet vele? – k�rdezi, �n pedig erre nem tudok mit mondani. Az �r�kk�val�s�got szeretn�m vele… semmi m�st.
- Mennyit aj�nlasz?
- �tven �vet.
- Sz�z?
- �tven – v�laszolja, �s l�tom, hogy itt nincs helye alkunak. Nem akarom, hogy m�g ezt az id�t is lereduk�lja. Sz�ks�gem van Takerura.
- Rendben van, de � �ljen – n�zek r�, mire elvigyorodik. A kez�ben l�ng lobban, majd egy pap�r jelenik meg. Szerz�d�s… nem akarok meghalni… de ezerszer jobb �tven �v vele, mint egy sem, �s a mardos� f�jdalom – �rom al�.
- Nos, most, hogy �gy megbesz�lt�k az �zleti r�sz�t a dolognak – teszi el a szerz�d�st. – Holnapra itt lesz a kedvesed. Testet kell alkotni neki, �s az beletelik egy kis id�be – n�z r�m. – Holnapt�l �tven �v, �s j�v�k �rted.
- �rtem – b�lintok, majd ahogy a S�t�n elt�nik a Pokolban, lerogyok az �gyra. Veszek p�r m�ly leveg�t, �s k�rben�zek. Rendetlens�g van… el kell pakolnom – veszek er�t magamon, �s kelek fel. Nem akarom, hogy ilyen kupler�j fogadja. A v�rt is lesik�lom a falr�l, mindent elrendezek, mosok, porsz�v�zom, �s ugyanezt, lent is megcsin�lom. Eg�sz �jjel takar�tok, �s a legjobb tud�somhoz m�rten, csin�lok valami k�nny� kaj�t. Tudom, hogy � m�r nem v�mp�r lesz. Nem tudja annak visszahozni Kaoru, D�mon lesz. Neki kelleni fog emberi t�pl�l�k.

Eg�sz nap j�rk�lok, nem tudok lefek�dni, aludni sem. Pr�b�ltam, de nem ment. Anya is felj�tt, hogy megk�rdezze, hogy vagyok, de elhajtottam. Nem tudok r� figyelni, akkor nyugszom meg csak, ha Takeru itt lesz… - jelenik meg k�s� d�lut�n Kaoru, �s mellette Takeru.

- Keruh – lehelem, �s m�r ott is vagyok el�tt�k. Kaoru elengedi Takerut. Keru kicsit mintha nem itt lenne m�g, pislog egy sort, de azt�n a nyakamban k�t ki, beleveti mag�t. Istenem… - �lelem magamhoz er�sen, � pedig b�jik hozz�m. L�tom Kaorut, amint m�g t�togja az �tvenet, �s el is t�nik innen. – Szerelmem… - tolom el kicsit, �s az arc�t fogdosom. – M�r nincs baj, �s nem is lesz baj. �g�rem! – n�zek szem�be, de ut�na visszah�zom magamhoz, �s nem eresztem. Kapaszkodik bel�m, ahogy csak lehet, �s s�rni kezd. Felveteti mag�t, de �n ezt ezer �r�mmel teszem meg, �s le is �l�k vele a kanap�ra. Nehezen nyugszik meg, de csak megteszi, viszont akkor nem egy cs�kot k�r t�lem. De hajtja is vissza a fej�t a v�llamra ut�na.
- �gy j�… biztons�gban a karjaid k�z�tt…
- M�r nincs mit�l tartanod – kezdem el kicsit ringatni, �s simogatom a h�t�t. – Apa meghalt, te itt vagy, �n is… nem kell m�r semmi. Csak hogy �jra mosolyogj – mosolyodom el, �s k�rek egy szerelmes cs�kot t�le, amire azonnal kapok viszonz�st. Ut�na pedig a homlokomnak hajtja az �v�t.
- Legy�l mindig velem… - suttogja, de k�zben cir�gatja a tark�mat. – Sok�ig, �r�kk�… - nyitja ki eddig csukott szemeit, �s eny�mbe n�z. Halv�nyan elmosolyodom erre, �s megcs�kolom.
- Ameddig csak lehetek, melletted leszek, �s megv�delek – simogatom meg arc�t. – Rendben? – mosolyodom el.
- �r�kre… - suttogja �s b�jik is hozz�m r�gt�n. De �n nem tudom kimondani ezt a sz�t. Mert tudom, hogy hazudn�k vele.
- Szeretlek – n�zek szem�be. – Tiszta sz�vemb�l… minden porcik�mmal – mosolyodom el, �s elt�r�m tincseit szeme el�l. Nem tudom meg�llni… meg kell cs�kolnom. Cs�kolnom kell �jra, �s �jra… �desen elmosolyodik a szerelmes cs�kokra, de pityereg. Let�rl�m k�nnyeit, majd felveszem �t, �s �lemben viszem fel a h�l�nkba. Lassan teszem a p�rn�k k�z�, m�g ezzel is f�lek, hogy f�jdalmat okozom neki. Elvesz�tettem egyszer… nem akarom m�g egyszer. Tudom, hogy milyen �rt�k � az �letemben… - cs�kol�zunk folyamatosan. Lassan vessz�k le egym�sr�l a ruh�t, nem siet�nk sehov�. Nem akarok sietni, ki akarom �lvezni azt, ami most van, hogy �jra itt van, �l, �s �lni is fog.

Ahogy minden ruha lent van, apr� cs�kokkal hintem be ajkait, nyak�t �s mellkas�n haladva lefel�, az utat, ami �gy�k�ig vezet. K�nyeztetem, de most nem hagyom abba… leszopom, �s m�g ut�na is �gyk�d�m rajta, hogy mik�zben t�g�tom, ne csak arra figyeljen. A lehet� leg �vatosabb vagyok vele… alapos vagyok, most dupla id�t ford�tok erre. Hisz �j teste van, minden �j… �s a lehet� legjobbat akarom neki… - kenem be magam, �s lassan, fokozatosan kap meg. F�l� m�szom teljesen, �s figyelem gy�ny�r� arc�t, mik�zben szokja a dolgokat. Csak akkor kezdek el mozogni, mikor � ad r� jelet nekem, �s akkor sem gyorsan. Megmarad a temp� a szeretkez�s v�g�ig, mert folyamatosan cs�kokat k�rek t�le, apr� puszikat adok neki, nyak�t cs�kolgatom. Most nem viszek semmit sem t�lz�sba… most az erotika, a szerelem a l�nyeg, nem csak a testis�g, �s, hogy �lvezz�k. Lehet, hogy ny�lasan hangzik, de most a lelk�nket �polgatjuk ezzel az egy�ttl�ttel, �s nem a test�nket – simogatom szeretkez�s ut�n, �s lassan elalszik.

- Soha nem hittem, hogy pont Te leszel az, aki a mindens�get fogja nekem jelenteni. De megt�rt�nt… - mosolyodom el. – Az �letemn�l fontosabb vagy nekem – h�zom magamhoz k�zelebb, mire felszusszan, �s k�zelebb vackolja mag�t. – �tven �v szerelmem… �s ki fogjuk haszn�lni… boldog leszel, boldogg� teszlek, m�g, ha belehalok is. Mosolyogni fogsz… �s ha elj�n az id�… seg�tek t�ltenni rajtam magad. Keres�nk egy olyan d�mont, aki meg�rdemel, �s r� merlek b�zni… hogy boldog legy�l. �r�kk�, m�g �lsz.

N�lk�lem is.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.