Aoi

Ezt nem hiszem el! Ez az idi�ta elsz�k�tt! Hi�ba bizonygatja, hogy nem, tudom, hogy nem volt a szob�ban, hiszen alaposan v�gign�ztem minden egyes zugot a lak�sban… B�r meglehet, hogy elker�lt�k egym�st. Mindegy. Jobban fel�gyelek majd r�.

Ahogy megl�tom a lak�s�t elh�l ereimben a v�r. Nem gondoltam volna, hogy ilyen rossz k�rny�ken lakik… b�r, amikor bement�nk az el�gg� m�s volt a k�lvil�gt�l. Mintha egy m�sik vil�g t�rult volna a szemem el�… egy titokzatos vil�g, amit nagyon szeretn�k megismerni, �s meg�rteni.

Vajon mi�rt v�lt ilyenn�? – tettem fel hangosan k�lt�i k�rd�semet, mire egyb�l elutas�t�st kapok v�lasznak. Persze nem is v�rtam m�st, hiszen a kezdeti id�kben nem igaz�n tudj�k m�g ezek a k�lyk�k, hogy hogyan is viselkedjenek velem, meg az adott helyzettel. Nem mindig k�lt�z�nk �ssze vel�k, b�r megesett m�r ilyen. �ltal�ban akkor v�lasztjuk ezt a megold�st, hogyha gy�keres v�ltoztat�st akarunk, �s az illet� a „s�lyos” kateg�ri�ba tartozik.

Szerintem a sr�c rejteget m�g valamit, legal�bbis mag�ban. Mert egy d�ler �s a git�roz�s nagyon nem illik �ssze, legal�bbis az �n fejemben – gondolkozok el, majd meg�rkez�nk a lak�somhoz, �s seg�tek neki kipakolni. A git�rj�t el nem ereszti, �gy �n viszem a csomagj�t, �s megyek az ajt� fel�.

- Mutasd a karodat! – k�rem t�le, mikor lepakoltam szob�j�ban.

- Minek?

- Csak mutasd meg! – fogom meg az egyiket, �s r�ntom fel ingje ujj�t.

- Az�rt, mert d�lerkedtem, m�g nem azt jelenti, hogy l�ttem is magam – mondja g�nyosan, miut�n leellen�riztem mindk�t karj�t.

- Ez el�g furcsa, de musz�j voltam leellen�riznem.

- Mi�rt? M�r sok gyerek megfordult n�lad? – v�lt hangnemet, amit�l egy kicsit megillet�dtem.

- Igen, mi�rt?

- Csak k�v�ncsi vagyok – h�zza meg v�ll�t. – �s, mindenki j� �tra t�rt?

- Id�ig igen, kiv�tel n�lk�l. Rem�lem, ez a tov�bbiakban is �gy marad! – n�zek r� szigor�an, mire elh�zza a sz�j�t. – El�sz�r te m�sz f�rdeni, �s t�zkor l�mpaolt�s!

- Nem vagyok m�r gyerek! – horkan fel. – Ne kezelj �gy!

- De az vagy! M�g egy k�ly�k, aki nem tudja, hogy mihez kezdjen az �let�vel!

- �s ebbe seg�ten�l te, mi? – k�rdezi cinikusan.

- Igen.

- �s, hogyan, amikor semmit se tudsz r�lam? �s nem fogsz!

- Rem�lem, hogy hagyod, hogy seg�thessek.

- Na persze… nem b�zom az emberekben!

- �s a bar�tod?

- � csak a gyerekkori j� bar�tom – mondja kicsit halkabban. – Benne m�g sose csal�dtam.

- Na persze, mert vele egy�tt ter�tett�l!

- Ez nem igaz! – csattan fel. – � sose ter�tett, csak velem volt!

- �s mi�rt k�ne ezt elhinnem?

- L�tod? Err�l besz�lek… m�r el�t�lsz, pedig nem tudsz r�lam semmit sem! Lej�rom itt az id�met, de semmi se fog v�ltozni. Menj el! – l�k meg az ajt� fel�.

- Ezt megl�tjuk, �s ne l�kd�ss! Nem vagyok a haverod, hanem a seg�t�d! T�bb tiszteletet! – mondom egy kicsit kem�nyebben, mire grimaszol egyet. – Sz�lj, ha v�gezt�l, ut�na �n is megyek f�rdeni – l�pek ki t�le, �s csukom be az ajtaj�t, �s s�hajtok egy nagyot.

Nagyon neh�z dolgom lesz vele – �llap�tom meg magamba, mik�zben a szob�m fel� ballagok. �s vajon t�nyleg igazat mondott? Az a m�sik gyerek, Kai, vajon t�nyleg csak mellette volt, �s semmi k�ze az �gyh�z? Akkor egy �rtatlan embert �t�ltek el? – ezen r�g�dtam m�g egy ideig, majd egy id� ut�n bej�tt, �s sz�lt, hogy mehetek zuhanyozni.

- J� �jszak�t! – k�sz�ntem el t�le.

- Neked is! – fordult el, majd bement szob�j�ba, �s aznap m�r nem l�ttam t�bbet.

- Mit csin�lunk ma? – k�rdezte nemt�r�d�m hangon, de szemeiben l�ttam a k�v�ncsis�got.

- Majd megl�tod! – feleltem r�viden, majd csomagoltam magunknak m�g eb�det, �s indul�sra k�szen �lltam.

Be�lt�nk a kocsiba, majd egy �p�let el�tt meg�lltam.

- Minek j�tt�nk ide? – n�zett r�m nagy szemekkel, mikor bementem �s kerestem a fel�gyel�t, aki ideadja a mai napra az eszk�zeinket.

- Mi az, hogy minek? Szemetet fogunk szedni az �t sz�l�n.

- Ne m������r!

- H�, de nyafog�sok lett�nk! Tal�n nem raktak meg mostan�ban? – viccel�dtem vele, mik�zben majd meg pukkadt, olyan feld�lt volt a k�pe. R�ad�sul vissza is akartam egy kicsit v�gni neki a tegnapi nap�rt.

- Nem szoktam alul lenni! – d�rm�gte.

- Oh, teh�t m�r �lsz szexu�lis �letet?

- M�gis mit k�pzelt�l? – forgatta meg szemeit. – M�r el�g r�g�ta…

- H�ny �ves is vagy?

- Mintha nem tudn�d az akt�mb�l… H�sz… �s te? – k�rdezte, mik�zben megkaptam a szersz�mokat, amikkel dolgozunk majd.

- Tess�k! – ny�jtottam fel� az �v�t, majd elindultunk gyalog az �ton.

- Nem v�laszolt�l a k�rd�semre… vagy tal�n olyan �reg vagy, hogy nem mered bevallani? – k�rdezte, �n meg �reztem, hogy kezdek ideges lenni… ezt nem hiszem el! Ez az arc�tlan gyerek mindig ki tud hozni a sodromb�l!

- Huszonnyolc vagyok – pr�b�ltam magamra egy kis higgadts�got er�ltetni.

- �s, hogyhogy ilyen nagypapi feladatot v�gzel?

- Nagypapi? – pislogtam r� egy p�rat meglep�dve.

- Ja, azt hittem, hogy valami v�n f�szerhez ker�l�k majd, aki az agyamra megy. De te is megteszed ugyanezt… tal�n nem tal�lt�l jobb munk�t?

- Ne n�zd le a munk�mat! Sok embernek seg�tettem m�r.

- Aha… Minden nap ezt fogjuk csin�lni? – k�rdezte egy kis id� m�lva. – Ez unalmas!

- Jobban szeretn�l emberek k�z�tt lenni?

- H�t nem is tudom… az t�ny, hogy nem szeretem az embereket, de itt az �rok partj�n kuk�zni…

- Ez nem kuk�z�s!

- De ez felesleges dolog! N�zd meg milyen sok szem�t van m�g!

- Na, l�tod, hogy nem felesleges! Valakinek �gyis meg kell csin�lni…

- Ez�rt engem sz�vatsz, mi? – d�nny�gte, de nem feleltem r� semmit.

Sz�val a fiatal�rnak m�smilyen munk�hoz f�llene a foga… na, j�l van, majd keresek m�st. De m�r el�re nevettem magamban, hogy mi is lesz a k�vetkez� reakci�ja.

- Telefon�lnom szabad? – k�rdezte t�lem este vacsora ut�n. Befogtam, hogy seg�tsen be a mosogat�sba.

- Az att�l f�gg. Kit szeretn�l felh�vni?

- Csak Kait. Agg�dom �rte. Nem b�zom abban a sz�sziben.

- Uruha j� ember, nem lesz semmi baja, de, ha gondolod, felh�vhatjuk �ket – v�laszoltam, mire megcsillantak szemei. �gy l�tszik, hogy ez olyan t�ma, ami �rdekli, �s fontos neki. T�rcs�ztam Uruha sz�m�t, majd megk�rtem, hogy adja oda Kainak.

- Ne besz�lgess t�l sokat! �s ut�na hozd vissza, szeretn�k m�g Uruh�val besz�lgetni.

- J�-j�, csak add m�r ide!

- Esetleg k�rem sz�pen – h�ztam �ssze a szemem.

- K�rem… sz�pen – ny�lt a mobilom fel�, �s m�r el is t�z�tt a szob�ja fel�. Egy j� f�l �ra m�lva adta vissza a telefonom.

- Azt hittem, m�r sohase adja vissza – morogtam Uruh�nak, mire felnevetett. - Ti hogy �lltok?

- El�g nagy sz�ja van ennek a k�ly�knek… nem is gondoltam volna, legal�bbis abb�l, ahogy kin�z. De nem olyan v�szes. N�ha zavarba lehet hozni, �s olyan kis pirul�s, mint te vagy. Hi�nyzol – s�hajtotta.

- Szerintem nem �n hi�nyzom, csak egy dug�s.

- Meglehet.

- Uruha! – csattantam fel.

- J�l van, bocsi, tudod, hogy milyen vagyok… �s ti hogy �lltok?

- M�g ismerked�nk… rem�lem, hogy minden rendben lesz. �s te hogy vagy? Hogy b�rod a sulit?

- Ne is mond… - kezdett bele, majd elkezdte ecsetelni, hogy t�l kor�n kell kelni, �s hogy �jra egyenruh�t kellett h�znia. Ahogy elk�pzeltem hozz� a kis h�rcs�gpofij�t, amit mindig v�g, ha fel van h�borodva… az mindig vonz�v� tette, �s olykor-olykor emiatt is rohantam le. Sose tudtam neki ellen�llni.

- H�tv�g�n �sszefutunk valamikor?

- Az nagyon j� lenne – s�hajtott egyet, majd letett�k a telefont, mert mennie kellett f�rdeni �s aludni. – Ki hallott m�r ilyet, hogy ilyen kor�n? M�g csak kilenc �ra - panaszolta, majd meghallottam a h�tt�rb�l Kai hangj�t, hogy tegye le, mert aludni szeretne. H�t nem irigylem. 

- Ma hova megy�nk? – k�rdezte m�snap, �n pedig meg�lltam vele egy �voda el�tt.

- Na neeeeeeeeeeeeeeeee!!!! Ut�lom a kisgyerekeket!

- Azt hittem, hogy szeretn�l emberek k�zt lenni egy kicsit – j�tszottam az �rtetlent. – Most itt a lehet�s�g, �s nem is kuk�z�s!

- Na de…

- Mit, na de? Ahelyett, hogy �r�ln�l, hogy figyelembe veszem a k�r�seidet! – „s�rt�dtem meg”.

- �r�l�k neki – morogta, majd bement�nk. Annyi volt a feladatunk, hogy �j j�t�kokat kellett �sszeszereln�nk. Viszont mivel az �sszes j�t�kokat lecser�lt�k a cs�szd�t�l a m�sz�k�ig, m�g vissza kellett menn�nk a h�t t�bbi napj�n is.

- V�gezt�nk itt, ugye? – n�zett r�m rem�nykedve.

- Igen – b�lintottam. – Viszont egy m�sik helyen…

- Neeeeeeee! Nem akarok m�sik �vod�t! Ut�lom!

- J� – s�hajtottam. – Akkor keresek m�sik munkalehet�s�get.

- �ljen! – s�hajtott fel, �n pedig m�g aznap kerestem sz�munkra egy teljesen m�s �ll�st. B�r szerintem ez is j� m�ka volt…

- Mi a f�szkes fen�t csin�lunk itt a semmi k�zep�n – n�zett k�rbe �j munkahely�nk�n.

- Ez nem a semmi k�zepe, �s seg�t�nk a gazd�nak.

- Mi az, hogy seg�t�nk?

- Ennyire gyengeelm�j� vagy?

- Nem vagyok az! – ripakodott r�m, �n pedig megindultam a h�z fel�.

- �h! Aoi-san! – j�tt ki az �reg Azuma-san. – Annyira �r�l�k, hogy elj�ttetek seg�teni. M�r nem b�rom annyira egyed�l.

- Semmis�g! – legyintettem mosolyogva. – Viszont, ha lehet, akkor itt maradn�nk egy p�r napot, hogy ne kelljen olyan sokat kocsik�znunk!

- Persze, ez csak term�szetes.

- H�! Nem arr�l volt sz�, hogy a h�tv�g�n tal�lkozunk Kai�kkal? – sz�lt k�zbe Reita.

- De nem �rnek r�… Valami tanulm�nyi �tra mennek.

- Azzal a perverz diszn� sz�szivel? Ha csak egy haja sz�la is megg�rb�l Kainak…

- Ne izgulj! Nem fogja b�ntani, hiszen m�g gyerekek vagytok… ilyen fiatallal egyik�nk se kezdene semmit.

- Te v�n tata!

- Az ap�d! – legyintettem meg a kezem egy kicsit tark�j�n, mire d�h�sen �sszesz�k�tette szemeit. Azuma-san pedig nevetni kezdett.

- �s meddig maradunk itt?

- Ameddig kell…

- Nem szeretn�k itt maradni…

- Mi�rt? F�lsz egyed�l?

- Csak nem szeretem a falusi �letet.

- Na, legal�bb ezt tudom r�lad – morogtam elfordulva, majd kimentem az �llatokhoz.

R�gen sokat j�rtam ide, egy-egy gyereket is idehoztam az�rt, mert megnyugtat� ez a csend, ami itt k�rbevesz minket. Kitiszt�tja az elm�t, �s sokat lehet gondolkozni.

- Azuma-san azt mondta, hogy j�jjek ki ut�nad, te megmondod, hogy mi a feladatom. Rem�lem, nem tr�gy�znom kell!

- J�, hogy mondod! Id�ig ez eszembe se jutott! De l�tom, milyen lelkes vagy, �gy nem veszem ki a kezedb�l a munk�t – fordultam fel� mosolyogva.

- Te direkt sz�vatsz! Szarabbn�l szarabb munk�kat s�zol r�m!

- Dehogyis! Van enn�l rosszabb is – tettem v�ll�ra kezemet, amit hamar ler�zott mag�r�l.

- Nem azt mondtad, hogy mi t�l fiatalok vagyunk hozz�tok? Ne fogdoss!

- Oh, bocs�ss meg, hogy hozz�d �rtem… Hime-chan!

- Adok �n neked…! – morogta, majd mindketten munk�hoz l�ttunk.

Bevallom, nagyon is �lveztem, h�zni az agy�t, �s m�r azt is tudtam, hogyha itt v�gz�nk, ezen a helyen, akkor m�r hova viszem. Rem�lhet�leg, azt m�r t�nyleg szeretni fogja. Igaz, vajon ki fogja b�rni od�ig? – k�rdeztem magamt�l �s m�r el�re kezdtem �lvezni ezt a p�r napot, amit itt fogunk egy�tt t�lteni.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.