Aoi

Uruha megnyugtatott �s ez igaz�n j�l esett. Est�re is itt maradtak, �gy egym�s mellett fek�dt�nk le.

- Szerintem jobb lenne, ha leadn�d a gyereket, �s ink�bb egy m�siknak seg�ten�l – mondja m�r reggel, mik�zben kezemet simogatja.

- Nem akarom. Az�rt m�g annyira nem rem�nytelen.

- Gondolod? De m�g ha �gy is van, kik�sz�lsz t�le.

- Csak m�g nem igaz�n hangol�dtunk egym�sra. Tudom, hogy csak ez a baj.

- Te �rzed… de ha m�gis meggondoln�d magad, akkor sz�lj a f�n�knek. Szerintem meg�rt� lenne.

- Ok�. �s te hogy �llsz ezzel a Kaijal? Hogy �rezt�tek magatokat azon a kir�ndul�son?

- Annyira nem volt v�szes… csak az a baj, hogy a t�bbiekkel jobban kij�v�k, mint vele. N�ha �gy �rzem, hogy � nevel engem, �s nem �n �t. Azt mondta, hogy �t �v m�lva s�rhasam lesz, ha ennyit iszok, mint most – s�hajtotta. – Pedig nem is iszok sokat, mivel ugye dolgozom… mit sz�lna ahhoz, ha t�nyleg l�tna inni? – t�rta sz�t a karj�t felh�borodva. – Olyan nagy sz�ja van… haszn�lhatn� m�sra is – morogja orra el�, mire elkerekedett szemekkel b�mulok r�, mik�zben nevetek.

- Igen? �s ezt m�gis hogy k�pzeled?

- Most mi az, f�lt�keny vagy?

- Dehogy – r�zom meg a fejem. – Tiszt�ban vagyok vele, hogy nyitott a kapcsolatunk, �s b�rmelyik�nk tal�lhat m�st… addig is marad a szex. De nem gondolod, hogy nem �ppen egy ilyen fiatal fi�t k�ne tal�lj? – n�zek r� megrov�n.

- Tudom… meg �n vagyok a p�rtfogoltja, �gyhogy…

- Igen, ez a m�sik fele – teszem cs�p�re kezem, hogy hitelt adjak nem tetsz�semnek, mire les�ti szemeit. Hajaj, azt hiszem, hogy tetszik neki… mi az hogy. Szerintem teljesen bel�z�gott. Tal�n az�rt volt velem is ilyen szenved�lyes? R� gondolt, m�g velem volt? Azt hiszem, hogy szemmel kell tartanom �t, nehogy valami �r�lts�get csin�ljon.

Kik�s�rem �ket, majd bemegyek Reit�hoz.

- Az�rt egy k�sz�n�m j�l esne… - sz�lalok meg.

- Nem miattam h�vtad ide �ket, hanem magad miatt. Nem fogok csak az�rt megk�sz�nni valamit, hogy a kicsi sz�vednek jobb legyen – mondja, majd r�m z�rja az ajt�t.

H�tr�lok egy p�r l�p�st, m�g meredten n�zem az ajtaj�t. Rosszul esik az, amit mondott, �s teljesen elszontyolodom t�le. Nem gondoltam volna, hogy ennyire �rz�ketlen. Pedig �n csak kedveskedni akartam neki. Igaz, hogy j� volt Uruh�t viszontl�tni, na de akkor is. Nem az�rt h�vtam �t �ket, hogy dugjunk, csak, hogy megosszam vele a probl�m�mat. Bementem a szob�mba, majd el�vettem egy k�nyvet.

Ink�bb kimegyek a nappaliba, hogy l�ssam, ha akar valamit, vagy azt, ha megint el akarna menni itthonr�l – gondolkodok magamba, �s kezdek el olvasni. Viszont amire nem sz�m�tottam az az, hogy elalszom. Szinte pillanatok alatt, pedig �n nem is vagyok ilyen – �bredezek finom illatokra, �s azt veszem �szre, hogy be vagyok takarva takar�val. Hm. Ezt tuti, hogy nem �n raktam magamra, de akkor ki? – �llok fel, �s megyek a konyha fel�.

- Azt hiszem, hogy ez �gy j� lesz – hallok meg egy halk hangot, �n pedig bedugom a fejem az ajt�n.

- Mit csin�lsz? – pislogok r� meglep�dve, mire megp�rd�l a tengelye k�r�l, �n pedig v�gigm�rem �t. Viszont olyan nagy h�vvel fordul meg, hogy leesik r�la a t�r�lk�z�. – W���! �lt�zz fel, de azonnal! – teszem szememre a kezem, nehogy azt mondja, hogy perverz vagyok, �s leskel�d�m.

- Hogy az istenbe tudsz ilyen halkan k�zlekedni?

- Honnan tudjam? �gy szoktam! – tartom m�g mindig ott a kezem.

- M�r visszavettem a t�r�lk�z�m, kinyithatod a szemed – mondja, de �n csak megingatom a fejem.

- Nem, menj csak �s �lt�zz fel! Majd �n t�lalok…

- Ok� – v�laszolja, �s hallom amint kifel� l�pked. Hangosan kif�jom a leveg�t, majd ut�na n�zek, de ekkor megl�tom, hogy az ajt�b�l k�v�ncsi szemekkel figyel engem.

- Mi az? Mit n�zel?

- Csak az �rdekelne, hogy mi�rt vagy ennyire sz�gyell�s – k�rdezi, mik�zben szinte p�zol ott az ajt�f�lf�n�l. Nem tehetek r�la, de v�gigm�rem enyh�n izmos has�t, majd feljebb emelem tekintettem, ami meg�llapodik arc�n.

- Hogyhogy nincs rajtad orrkend�? – k�rdezem, mire grimaszol egyet, �s kimegy.

�gy l�tom, hogy �rz�keny pontj�ra tapintottam. Vajon mi�rt viseli azt �lland�an? Pedig szerintem helyes an�lk�l is – veszek le p�r t�ny�rt. �pp k�sz vagyok a ter�t�ssel, mikor meghallom cs�r�gni a mobilom, �s berohanok szob�mba. A f�n�k volt, hogy megk�rdezze, hogy hogy �llunk, �s k�z�lje, hogy heti jelent�st k�r, amibe r�szletesen le�rom, hogy mit csin�lunk.

Szinte alig figyelek r�, mert �szreveszem az �gyamon l�v� csomagot, �gy csak b�logatok a telefonba, hogy j�l van, de ezt � nem l�tja, �gyhogy visszak�rdez, hogy rendben van e �gy, mire mondom, hogy igen. Amint lerakom, a telefont elkezdem bontogatni a dobozt, �s legnagyobb meglepet�semre a ruh�im vannak benne! Azok a ruh�k, amiket Reita t�nkretett.

- K�sz vagyok! J�ssz enni, vagy k�l�n esz�nk? – l�p be Reita.

- Igen, megyek – n�zem m�g mindig megbabon�zva azokat a ruh�kat, majd hozz�juk b�jok. J� tudom, hogy nevets�ges, de nekem t�nyleg sokat jelentenek ezek. V�g�l elszakadok t�l�k, �s k�vetem a kis padavanom a konyh�ba.

- Umm finom lett ez a leves! – dics�rem meg, mire l�tom, hogy elmosolyodik, �s mintha egy kis p�rt is l�tn�k arc�n j�tszani.

- K�sz�n�m, de nekem a ti�d is �zlik – feleli.

Na, mi a sz�sz? Vajon mi ez a hangulatv�ltoz�s n�la? – gondolkodok el, de nem teszem sz�v�. �r�l�k, hogy legal�bb nem k�t�zk�dik, �s norm�lis.

- Ha gondolod, elmosogatok most �n, mivel csin�lt�l vacsor�t – aj�nlom fel neki.

- Ok� – vonja meg a v�ll�t.

- De ha akarsz, akkor maradhatsz seg�teni.

- �gy is j�.

- Akarsz Kaijal besz�lgetni? �gyis fel akarom h�vni Uruh�t, hogy megk�sz�njem a ruh�kat, amit vett – mosolygok magam el�.

- Uruh�nak? – k�rdezi szem�ld�k r�ncolva.

- Persze! Ki m�s vett volna nekem ilyen gyorsan? Meg, csak � tudott a dologr�l, �s tudja is a m�reteimet.

- Ja, azt gondolom, hogy tudja, ha m�r dugtok! – mondja nemt�r�d�m hangon, �n pedig csod�lkozva n�zek r�, hogy mi�rt v�lt ilyenn�. Az el�bb m�g olyan j�l kij�tt�nk egym�ssal, most meg megint ilyen bunk�.

- Az�rt, mert te itt vagy, az nem jelenti azt, hogy nem lehet mag�n�letem! – n�zek r� sz�r�s szemekkel.

- Ja, bocs… megfeledkeztem r�la, hogy neked lehet, nekem meg nem.

- Neked is lehetne, ha lenne olyasvalaki, aki elviselne – cs�szik ki a sz�mon, mire lehajtja fej�t, �s kimegy a konyh�b�l.

A francba! Ezt elbasztam – s�hajtok egyet, majd miut�n v�geztem, elmegyek, �s megkeresem �t, de megint nincs a hely�n. M�r csak ez hi�nyzott! – h�zom el a sz�mat, mik�zben a szob�m fel� cs�rtetek, a mobilom ut�n.

- Szia! Ennyire hi�nyzom? – veszi fel egyb�l.

- Nem, dehogy, csak meg akartam k�sz�nni a ruh�kat.

- Milyen ruh�kat? – k�rdez vissza.

- Mi az, hogy milyen ruh�kat? – �rtetlenkedem. – H�t, amit vett�l!

- De �n nem vettem neked semmit!

- Nem vagy vicces, ugye tudod?

- Aoi! Mi�ta elj�tt�nk, nem j�rtam n�lad.

- De… akkor ki hozott nekem ruh�kat? Ugyanolyanokat kaptam, mint amik t�nkrementek – gondolkozok hangosan.

- Tal�n annak az egoista baromnak m�gis van valamennyire sz�ve, �s vett neked.

- Az nem lehet! Nem mehet ki n�lk�lem a h�zb�l!

- Nem �gy gondolok r�, mint aki �lland�an betartja a szab�lyokat… - s�hajtja, �n pedig elgondolkozok, �s most jut csak eszembe, hogy kaja sem volt itthon, �gyhogy akkor t�nyleg � mehetett ki, �s v�s�rolt is be. A francba! Ha ez valakinek a tudom�s�ra jut… r�ad�sul most megb�ntottam, �s most is kint csatangol valahol.

- Na, j�, akkor �n most megyek, �s bocs�natot k�rek t�le…

- Bocs�natot? Ugyan minek?

- Mert megb�ntottam.

- J�l van, te tudod – k�sz�n el, majd bontja a vonalat.

Bemegyek szob�j�ba, hogy ott v�rjam meg, de csak nem j�n, �n pedig egy id� ut�n elalszom. Reggel arra �bredek, hogy �gyban vagyok, az � �gy�ban betakarva. Gyorsan ler�gom magamr�l a takar�t, majd sz�tn�zek, hogy merre van. Az �tkez�be meg is tal�lom.

- V�gre, hogy itt vagy! – mondja. – M�gis mennyit tudsz te aludni? �s ki nevel kit?

- Te mit eszel?

- Vettem egy kis kaj�t. Egy p�r utc�val arr�bb egy iszonyat finom p�ks�g van.

- Nem mehetsz ki n�lk�lem az utc�ra! – esek neki.

- �hes voltam! Az eb�det meg csak nem reggel fogom megenni!

- Akkor is! Tiltja a szab�lyzat, hogy n�lk�lem mutatkozz!

- Mi�rt?

- Mert b�rmi t�rt�nhet veled!

- �h, sz�val f�lsz, hogy bajba ker�lsz miattam! – �ll fel. – Neked is vettem – nyomja kezembe, majd l�tom, amint el akar menni, de visszar�ntom. – Mi az? – k�rdezi flegm�n.

- Csak bocs�natot akarok k�rni… a tegnapi v�gett. Nem akartalak megb�ntani, �s k�sz�n�m a ruh�kat – felelem, de nem mond r� semmit. – Ha megreggeliztem, elmegy�nk valahova.

- Hova?

- A k�vetkez� munkahelyedre.

- Hurr� – morogja, majd magamra hagy.

Hamar megeszem, amit hozott, �s meg kell �llap�tsam magamban, hogy ez bizony mennyei. Bekopogok hozz�, �gy�n fekszik. Mikor megl�t, felt�p�szkodik, �s k�vet. Eg�sz �ton csendben vagyunk, de rem�nykedem benne, hogy jobb kedve lesz att�l, ahov� hozom. Kisz�llunk, � meg nagy szemekkel mered r�m.

- Mi�rt nem ide hozt�l el�sz�r? – k�rdezi, �s l�tom arc�r�l az �rdekl�d� tekintetet.

- H�t… nem tudtam, hogy mit szerethetsz… Tetszik?

- Aha, menj�nk beljebb!

- Sz�val szereted a kocsikat?

- Igen, nagyon. Szeretem �ket b�tyk�lni.

- Akkor el�rulhatom, hogy egy ideig itt fogunk dolgozni.

- Rem�lem, hogy sok�ig – csapja �ssze a tenyer�t, �s m�r be is megy. K�vetem �t a m�helyhez, ahol bemutatom �t, �s egyb�l egy r�gi Mustang fel� veszi az ir�nyt. – Hogy ez milyen gy�ny�r� – csillannak fel szemei, majd a nap, s�t a h�ten alig lehet hallani a szav�t, annyira szorgalmasan �gyk�dik. Nem is gondoltam volna! Azt hiszem, hogy megtal�ltam sz�m�ra a megfelel� munk�t.

�n is szeretek b�tyk�lni, viszont a m�helyben tal�ltam egy rollert. Olyan r�g rolleroztam, gyerekkoromban utolj�ra, �s ki akartam pr�b�lni, �gy kimentem az udvarra �s ott kezdtem el vele r�ni a k�r�ket, mire megl�ttam Reit�t, amint cs�p�re tett k�zzel n�z engem.

- Mi az? – k�rdezem.

- Menj messzebb, mert ki akarok �llni a Mustanggal, �s nehogy k�rt tegy�l benne! – mondja, majd otthagy. Hogy az a… Micsoda szemtelen egy pasas! Pasas? Taknyos k�ly�k! Nem engem f�lt, �h, dehogy… a kocsit! W�h, ezt m�g megbosszulom Reita, ezt nagyon megb�nod! – gurulok oda az ajt� el�, mikor is meghallom a hangj�t.

- Menj el!

- Reita! Most mi�rt vagy ilyen velem? Csak seg�teni pr�b�lok.

- Seg�teni? – k�rdezi g�nyosan. – Nem hiszem el!

- Mindig is ilyen volt�l, nem csoda, hogy ott vagy, ahol most.

- Mi�rt szerinted hol vagyok?

- F�l l�bbal a b�rt�nben. M�r csak egy hajsz�l v�laszt el t�le, akkor viszont nem seg�thet rajtad senki sem. Add el a r�szed, �n sz�vesen megveszem!

Vajon kivel besz�lgethet, �s milyen r�szt k�ne eladni? Tal�n m�g mindig d�lerkedik?

- Nem adom el! Ne n�zz h�ly�nek! Te �gyse adn�l �rte annyit, mint amennyit val�j�ban �r. R�ad�sul nem akarok kisz�llni a csal�di bizniszb�l, �s van, aki seg�tsen nekem, ha bajban vagyok.

- Aha… arra a ny�mnyila alakra gondolsz, aki m�g egy bog�rt�l is f�l?

- Na �s azt�n? Mi van akkor, ha f�l? Viszont nagyon rendes, �s legal�bb pr�b�l nekem seg�teni.

- Azt l�tom, megtal�lta a hozz�d legk�zel�ll�bb munk�t. Fetrengsz a mocsokban. B�r te mindig is ide tartozt�l… a mocsokba – v�laszolja g�nyosan, majd elmegy.

L�tom, amint Reita s�hajt egyet, �n pedig nem merek el�j�nni rejtekhelyemr�l. V�gig azon gondolkozom, amit hallottam. Ki lehetett az, aki �gy besz�lt vele? �s, hogyhogy engem v�delmezett el�tte? – k�rdezem magamt�l, mert ez igencsak furdalja az oldalamat.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.