Reita

Nagyon, nagyon rosszul esett, az, hogy arra nem gondolt, hogy én vettem neki a ruhákat… de nem róttam fel neki. Mert ki gondolta volna… bár bocsánatot kért, de ez nekem nem ugyanaz.

Amikor odavitt a műhelyhez, azonnal elkerekedett a szemem, és már alig vártam, hogy kocsikkal dolgozhassam. Imádom a kocsikat, és imádok mindent, ami azokhoz kapcsolódódik, így le nem lehetett állítani, csak akkor, ha nagyon muszáj volt.

Pont kész lettem az egyik kedvencemmel, amikor megjelent Mao. Csak tudnám, hogy mi a faszomat keres itt.

- Te meg mi a francot keresel itt? – kezdem el törölgetni olajos kezemet, amint meglátom. Gúnyosan elmosolyodik, és végig mér.

- Beszélgetni jöttem… - néz szét, látom rajta, hogy nem tetszik neki a hely.

- Menj el! – mondom ellentmondást nem tűrő hangon.

- Reita! Most miért vagy ilyen velem? Csak segíteni próbálok – játssza meg magát. Mint mindig. Ő meg a segítség? Maximum abban segíteni, hogy hogyan öljem meg magam. Lenne rá pár tippje, fogadok!

- Segíteni? – kérdezem gúnyosan. – Nem hiszem el! – nem vagyok már taknyos, hogy higgyek az ilyen hülye dumáiban… régen sem hittem… így sosem voltunk jóban.

- Mindig is ilyen voltál, nem csoda, hogy ott vagy, ahol most.

- Miért szerinted hol vagyok? – húzom fel egyik szemöldököm.

- Fél lábbal a börtönben. Már csak egy hajszál választ el tőle, akkor viszont nem segíthet rajtad senki sem. Add el a részed, én szívesen megveszem – valahogy sejtettem, hogy ezért dugta ide a pofáját… csak akkor keres meg, ha kell valami neki.

- Nem adom el! Ne nézz hülyének! Te úgyse adnál érte annyit, mint amennyit valójában ér. Ráadásul nem akarok kiszállni a családi bizniszből, és van, aki segítsen nekem, ha bajban vagyok.

- Aha… arra a nyámnyila alakra gondolsz, aki még egy bogártól is fél? – kérdezi gúnyosan, mire szűkített szemekkel nézek rá.

- Na és aztán? Mi van akkor, ha fél? Viszont nagyon rendes, és legalább próbál nekem segíteni – védem meg. Mert egyáltalán nem baj, ha valaki fél. Attól még lehet rendes ember. Kai mindig is ezt mondta nekem… úgyhogy ezt, jól megtanultam tőle…

- Azt látom, megtalálta a hozzád legközelállóbb munkát. Fetrengsz a mocsokban. Bár te mindig is ide tartoztál… a mocsokba – válaszolja gúnyosan, majd elmegy. Legszívesebben utána mentem volna és kivertem volna belőle a szuszt is, de inkább nem tettem meg, és sóhajtottam egyet, és próbáltam nyugalmat erőltetni magamra.

- A KURVA ÉLETBE – csapok bele a falba tiszta erőből, és döntöm neki a fejem, hogy egy kicsit múljon az idegességem. Veszek egy mély levegőt, és inkább megyek tovább a dolgomat csinálni. De most valahogy az sem megy úgy, mint eddig, és a kedvem is elment. Utálom Maot! Nagyon, nagyon, nagyon utálom! – bámulok ki az ablakon, miközben „hazafelé” megyünk.

- Felhívhatom Kait? – kérdezem meg hírtelen, mire rám néz, majd ismét vissza az útra.

- I-igen. Hazaértünk, felhívom Uruhát.

- Köszönöm.

Már alig vártam, hogy beszélhessek vele, valakinek el akartam mondani, és benne megbízom. Amint hazaértünk, Aoi felhívta, én meg már bent is voltam a szobámban.

- Szia, mi újság? – kérdezi, mire sóhajtok egyet, és lefekszem hassal az ágyra. – Ez a sóhaj nem jelent jót…

- Hát nem… - húzom állam alá a párnám.

- Mi történt?

- Ma eljött hozzám…

- Ő? – kérdez vissza hitetlenkedve.

- Igen…

- De mégis mi a fenéket akart már megint? Ó hogy az a… - morogja.

- Ki akart megint vásárolni, meg gondolom eljött megnézni, hogy mi van velem… meg jó lenéző pillantásokat vetett felém. Nem mintha bánnám…

- Ez nincs magánál! Lenéző pillantások?! Na, adok én majd olyan lenéző pillantásokat neki, hogy majd a fal adja a másikat!

- Elhiheted, nekem sem kellet sok, hogy utána menjek és laposra verjem. Fáj is kezem, mert inkább a falba vertem be…

- De miért? Verted volna őt agyon. Egyszer úgy is megérdemelné… - dohogja.

- Kai, ez már nem olyan, mint kiskorunkban. Most nem mehetek oda és lenyomni neki kettőt, ha belém köt. Kiskorunkban lehetett, mert akkor maximum a dadánkhoz ment oda, te is tudod. De most?! Imádná, ha börtönben kötnék ki, és még a végén fel is jelentene súlyos testi sértésért – erre csak sóhajt egyet.

- Ez is igaz…

- És veled mi van? Hogy megy a suli?

- Az jól, köszönöm.

- Mi az, hogy az? Ugye az a perverz szex mániás nem ért hozzád?!

-… nem, csak fáradt vagyok.

- Ez nem volt valami meggyőző! Kai, mi a baj?

- Semmi, tényleg.

- Ismerlek, tudom, hogy van valami. Elmondod?

- Nem.

- És, ha megkérem Aoit, hogy tervezzen egy találkozót a közeli parkban? Ott arrébb mennénk és beszélgetnénk? Úgy?

- Igen.

- Rendben, akkor megkérem. De, ha elmegy hozzád, akkor azonnal szólj, és tényleg lecsapom Maot.

- Rendben – feleli, majd elköszönünk, és le is tesszük a telefont. – Ezek a tömör mondatok nem tetszenek… furcsa Kai! Nagyon furcsa! És, ha ehhez köze van Uruhának, akkor tuti, hogy kórházba küldöm! – megyek ki a nappaliba, ahol Aoi van, és nyújtom át a telefont, ő meg elveszi.

- Mi történt a kezeddel? – fogja meg, és simít végig rajta.

- Bevágtam munka közben – húzom el. – Semmiség. De, ha nem baj, akkor most elmennék fürdeni.

- Nem, persze, menj csak! – mondja, én meg visszamegyek a szobámba, előhalászom a pizsamámat, és betámadom a fürdőt.

Miközben folyatom magamra a vizet, becsúsznak a régi emlékek… amikor még jóban voltam Maoval… és azok az események, amik széthúztak minket. A megkülönböztetések, hogy ki miben mennyire jobb, és miben rosszabb. A végén már nem játszottam ebben a játékban, és mindig azt csináltam, amit nem kellett volna. Így ő lett a minta gyerek, aki a család büszkesége. Csak senki sem látta az igazai arcát, épp úgy, ahogy nekem sem. Kai volt az egyetlen, akivel beszélgettem kiskoromban is, és neki tényleg sokat köszönhetek. Sokszor vígasztalt meg, még az elején, amikor sírva szaladtam el otthonról hozzájuk. Az anyukája mindig is kedves volt velem. De szerettem ott lenni… ott mindig meghitt nyugodt családi hangulat volt. Mindig is vágytam egy olyan családra… így sok időt töltöttem Kaijal… és úgy éretem, hogy Kai az én testvérem, nem pedig Mao… - zárom el a csapot, és törülközöm meg, majd megyek vissza Aoihoz.

- Kérhetek valamit? – állok be elé.

- Mit szeretnél? – néz fel rám, és nyomja ki a tv-t.

- Találkozni szeretnék Kaijal. Holnap munka után lemegyünk a közeli parkba?

- Hát… felhívom Uruhát, hogy rá érnek e – nyúl a telefonért, majd felhívja. Egy pár percet beszélnek, majd újra rám összpontosít.

- Nincs semmi akadálya.

- Az szuper – állok fel, és mennék ki.

- Milyen kapcsolatod van Kaijal? – hallom meg kérdését, mire megállok, és visszafordulok felé.

- Hogy érted? – húzom fel egyik szemöldökömet.

- Hát úgy, hogy látszólag nagyon félted, és gondolom ezért is fújsz Uruhára.

- Abból az alakból mindent kinézek – fonom össze a kezem, ő meg sóhajt egyet.- Miért érdekel?

- Csak úgy… kíváncsi vagyok.

- Olyan mintha a testvérem lenne – ezen elmosolyodik.

- Akkor ő mindent tud rólad? – kérdezi érdeklődve.

- Igen – bólintok.

- Még a legkisebb dolgaidat is?

- Igen, miért? – kérdezek vissza egy kicsit kételkedve, mert tuti, hogy akar valamit.

- Semmi… semmi… csak kíváncsi voltam – áll fel, és megy ki a konyhába.

- Nem szoktál ennyire kíváncsi lenni – megyek utána. – Valamit akartál nem? – megyek teljesen mögé.

- Honnan veszed ezt? – fordul meg, én meg, így közvetlen közel vagyok hozzá.

- Megérzés… - nézek a szemébe, amiben nem tudom kiszűrni, hogy mit látok. Félelem, vágy, kíváncsiság, kétely keveréke… engem pedig hírtelen kap el a vágy, hogy közelebb húzzam magamhoz, és csókoljam meg… csak azokat a hívogató ajkait néztem, amit leheletnyire nyitva tartott. A karjaim maguktól mozogtak, és nyúltam be háta mögé, és húztam magamhoz, lépett egy picit hátra, de csak egy kicsit, mert a pult meggátolta. Ajkaira hajoltam, és meglepettségemre azonnal megkaptam a bebocsájtást, hogy feltérképezhessem ajkait. Magam is csodálkoztam azon, hogy milyen szenvedélyesen csókolom, és csókol vissza, főleg, hogy átkarolja nyakamat is, miközben nekem derekáról fenekére siklik a kezem, és úgy húzom még szorosabban magamhoz. – Uhm… hogy milyen kívánni való… - markolom meg, mire egy kicsit feljebb emeli magát. Csak akkor válunk el egymástól, mikor a levegőhiány már akadályozza cselekedetünk. Nem hajolunk el egymástól, csak miután mind a ketten „magunkhoz” tértünk.

- Khm… - lépek el tőle, ő meg pirulva elnéz a másik irányba. – Most, lefekszem… - megyek be a szobámba, meg sem várva, hogy mit válaszol. Miután becsukom magam után az ajtót, neki dőlök, és sóhajtok egyet.

Mit csinálok? Ezt nem kellett volna… nagyon nem! Ott van neki Uruha, és amúgy sem vagyunk összeillők! Ha meg lefeküdnénk, amit kétlek, akkor abból az lenne, hogy utána nem tudnánk együtt lenni, mármint egy légtérbe, mert a végén lelkiismeret furdalása lenne… amilyen lelkis…- sóhajtok egyet és megyek az ágyamhoz, és fekszem le. –Hm… pedig milyen kézre eső feneke van… - mélázom el, és jut eszembe a farmos eset… - Na! Inkább ne mélázgassak! Mert még a végén megint könnyítenem kell magamon… - rázom meg a fejem. – Bár Aoi szívesen könnyíthetne rajtam… - kúszik megint be a feneke képe a szemem elé. – Nem! Ő túl öreg hozzám, és amúgy sem. Meg úgy is azt mondta, hogy azért nincs magánéletem, mert nem visel el senki… - zárom magamban le a vitát, és fordulok oldalamra.

Reggel megint korán kelés, és megyünk dolgozni. A köszönésen kívül nem beszélünk sokat, sőt egyáltalán semmit. Gondolom most haragszik, amiért tegnap megcsókoltam, vagy mit tudom én. Nem lehet túl könnyen kiismerni őt… - kezdek neki az egyik kocsinak, mire az ottani főnök szól, hogy menjek vele.

- Mit szeretne?

- Valaki keres téged. De jó lenne, ha nem itt rendeznéd az ügyeidet.

- Nincsenek ügyeim – nézek rá, mire vállat von.

- Persze… ezt majd magyarázd meg Aoi-sannak – vezet ki az épületből, és hátra mutat, hogy menjek oda. Így hátra megyek, és már most érzem, hogy Mao az, vagy köze van azokhoz, akik ott lesznek. És nem is csalódom… „régi ismerős” arcokba botlom.

- Ti meg mit kerestek itt? – nézek végig rajtuk. Velük régóta nem vagyok jóba. Ők olyan emberek, akik annak a barátai, aki több pénzt fizet. Most pedig van egy sejtésem, hogy ki volt az, aki ide invitálta őket, hogy bajba keverjenek Aoi előtt.

- Csak beugrottunk meglátogatni – jönnek közelebb.

- Persze, véletlenül nincs köze ennek Maohoz, meg egy köteg pénzhez? – húzom fel egyik szemöldököm.

- Milyen okos vagy. Mondta, hogy egyből rá fogsz jönni… - fogja meg felsőmet, és ránt magához, és így kezdenek el invitálni egy verekedésbe. Amiben, más esetben benne lennék, de így nem igazán… nem akarok Mao kedvére tenni, és olyat csinálni, amivel bukom azt, hogy Aoi segítsen rajtam. – Na, mi az cica fiú… csak nem beijedtél? – kezd inzultálni szavakkal is, és nagyon nagy önerő kell, hogy ne nyomjam le a csavarkulcsot a torkán.

- Eressz el – lököm el a kezét.

- Miért? Csak nem félsz, hogy összepiszkoljuk a ruhádat?

- Ja, attól nem félhetsz, mert már így is mocskos vagy… - nevet fel, és kezdenek el lökdösni, mire visszalököm, azt, aki meglökött.

- Látod, megy ez! – esnek nekem, mire nem ütök vissza.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.09.12. 19:12 yumechan Úúújiszteeen! *teljeskétségbeesés* Hol a folytatááás? O_______________O Júúúj, de kíváncsi vagyok Aoi szemszögére *____* Rei megcsókolta! *ujjong örömében* Ez kicsit ugyan váratlanul jött, de nagyon tetszett *-* Olyan... hát tetszett, ahogy leírtad, na ^^ Ésés... Rei olyan butus T_T Miért menekült eeel? T_______T Aoi tuti, hogy nem haragszik ezért. Legalábbis szerintem... Bár Rei azt hiszi, hogy Ruruval együtt vannak... hát ezvan T_T De majdcsak felvilágosul xD A másik... Mao. Na, kíváncsi vagyok, milyen pénzről van szó, meg milyen részről O.o *nemérti* És hogy kik ezek a haverok, na meg hogy miért bántják Reit. Gonoszak >.< Öhm... remélem, Aoi segít rajta O.o mert ha nem... T____________T nya de nyaaaa... várom már azt a részt, mikor Rei megnyílik Aoi előtt. Na meg mint ahogy már írta, - azt hiszem - kíváncsi vagyok Aoi múltjára ^^ Júj, nagyon ügyesek vagytok, csak íígy tovább ^^  Köszi a frisst *o* További sok ihletet és jó tanulást ^^ Baibai: yumechan Válasz: Szia :) XD háááát, nem tudom xD majd a jövő7en valamikor megjön a folyti ^^". Valamikor tényleg fel fog világosulni xD valamikor... de addig még jó sok mindennek meg kell történnie :p Mao, Rei tesója, és nem éppen kedves testvérek xD kicsit utálják egymást XD Az meg még nem baj, hogy nem tudod Maot úgy hová tenni, mert ez a cél. majd róla is megtudod a tudnivalód, amikor eljön az ideje :) A haverok meg felbérelt bunkók xD akiket Mao bérelt fel, hogy bajba keverjék Reit Aoi előtt, és esetleg dutyiba kerüljön, és Aoi leadja. XD Most gonosz lesze, de azt mondom, hogy az a rész nem most lesz xD Köszönjük szépen, igyekszünk ^^. Köszike, kell is majd ahhoz az erő T_T *fuck xD~utálja* köszike  a komit, puszi~