Reita

Nem gondoltam volna, hogy a v�g�n k�rh�zba k�t�nk ki, �s, hogy �gy fog f�jni… azok a kis szemetek… ha nem lettem volna ilyen helyzetbe, akkor tuti, hogy besz�llok a buliba. De nem akartam Aoit sz�gyenbe hozni… meg sittre ker�lni, jobb dolgom van n�la, mintha beker�ln�k a fiatalkor�akhoz, vagy egy sim�ba… mert m�r nem sok�ra bet�lt�m a 21-et.

Sokat kellett v�rni, �s ut�lok v�rni, de a t�ket m�g jobban. �gy siker�lt j�l be�getnem magam, mert el�jultam… gy�l�letesek azok a t�k…

Hazafel� bement�nk m�g v�s�rolni, hogy vacsor�t tudjon csin�lni. De egy kis t�pszli v�ratlan vend�g volt a k�sz�b�n. �s m�r akkor nem tetszett. Nagyon, nagyon nem tetszett. F�leg, hogy elkezdte fogdosni Aoi form�s fenek�t! Mi�rt csin�lta?! Ne fogdossa nekem! – mentem ut�nuk, mert az a kis t�rpe �nk�nyesen megh�vatta mag�t… �s van egy olyan sanda gyan�m, hogy egy ideig itt fog lakni. Na, meg, hogy ismer�s vagyok neki? Lehet… nekem is �… de baszottul nem �rdekel, mert csak azt akarom, hogy t�zz�n el innen! – �csorgok a nappali k�zep�n �k meg m�r nincsenek is ott. Meghallom a cseng�t, �gy kimegyek ajt�t nyitni. Azonnal Kai rep�l be rajta �s tesz fel t�m�rdek k�rd�s�t, �s mondanival�j�t. K�zben pedig j���� szorosan mag�hoz �lel, ami nem �ppen t�lt el kellemes �rz�sekkel. �n is �r�l�k neki, de annak m�g jobban �r�ln�k, ha nem nyomn� ki bel�lem a szuszt, mert most nagyon is f�j a dolog.

- Kai! Engedj el, ez f�j! – ny�g�m v�gre ki.

- Bocs – n�z r�m b�nb�n� szemekkel. – Mi t�rt�nt veled? Mi�rt ilyen az arcod? M�r megint valami h�lyes�get csin�lt�l? H�t nem vigy�z kell�k�ppen r�d a fel�gyel�d! – n�zett Aoira szigor�an, amit�l kicsit h�trah�k�lt.

- Kai! Vigy�zz a sz�dra! Nem t�r�m, hogy Aoival �gy besz�lj! – sz�l k�zbe szigor�an Uruha.

- Persze, mert a szerelmed, mi? – k�rdezte flegm�n, Uruh�nak, meg lend�lt a keze, �s lekevert neki egyet. Mindenki n�mas�gban figyelte az esem�nyeket. Uruha elt�volodott t�le, �s lehajtotta a fej�t, Kai pedig s�r�ssal k�szk�dve fel�m h�z�dott.

- Azt hiszem, megyek t�lalni, mindenki eszik? – k�rdezte a t�rpe, majd meg sem v�rva a v�laszt elt�nt a konyha m�ly�re. De ez baszottul nem �rdekelt, egyre nagyobb d�h�t �reztem Uruha ir�nt, �s �k�lbe szorult az a kezem, amivel nem Kait h�ztam magamhoz.

- Ha most j�l lenn�k, tuti, hogy kit�pn�m a beled - sziszegem. – Csak ker�lj m�g egyszer a szemem el�! – h�zom magammal Kait a szob�mba, � meg m�r nem b�rja tov�bb k�nnyeit tartani, �s zokog�sban t�r ki, amint bemegy�nk oda. Le�ltetem az �gyra, �s let�rdelek el� nagy nehezen.

- J�l van! S�rd csak ki magad… - kezdem el l�bain nyugtatott kezeit simogatni, mire m�g jobban elkezd s�rni, �s a nyakamba borul. A nagy lend�let�t�l h�tra estem, ami nagyon is f�jt, de ink�bb nem adtam neki hangot, hanem hagytam, hogy zokogjon, mik�zben simogatni kezdem a h�t�t � meg belef�rja a fej�t a v�llamba. Nagyon m�rges vagyok arra az alakra. Nem gondoltam volna, hogy �gy fog ujjat h�zni vele. Arra gondoltam, hogy bepr�b�lkozik n�la, hogy megfektesse, de eszembe nem jutott, hogy arra gondoljak, hogy meg fogja pofozni… �s azzal, hogy megtette, bebizonyosodott, hogy ezek ketten t�nyleg szeretik egym�st… - s�hajtom el magam. – De mit is v�rtam? Komolyan? � meg �n? Ch… nem is hasonl�tok Uruh�ra… - h�zom k�zelebb zokog� bar�tomat, �s kezdem el ringatni. Tudom, hogy ett�l megnyugszik.

Egy j� f�l �ra m�lva m�r nem s�r, csak szipog. Adok neki egy zsebkend�t, � meg azonnal kif�jja az orr�t.

- Mi volt ez? M�skor is megtette m�r? – k�rdezem t�le, mik�zben a marad�k k�nnyet is let�rl�m arc�r�l. Nemlegesen megr�zza a fej�t. – Komolyan? Nem kell v�deni! �gy is kitekerem m�g ez�rt a nyak�t… csak ne f�jjon ennyire a gyomrom… - h�zom el a sz�mat, mert az az�ta sokkal jobban f�j, hogy �gy „meger�ltetem” magam.

- Basszus… - szipog egyet, �s fel�ll r�lam, �s felseg�t. – A h�lyes�gem miatt el is felejtettem, hogy mi�rt is j�ttem ide – kezd el megint v�gigm�rni, �s fektet le az �gyra, �s ter�t r�m egy takar�t.

- Nem kell takar�! Nem vagyok beteg, csak f�j a hasam! Ennyi!

- Persze! Mutasd! – hajtja fel a takar�t, majd kezdi el birizg�lni a fels�met, mire elkezdek vele ellenkezni, hogy egy kicsit felvid�tsam. A v�g�re m�r az s�l ki, hogy f�l�ttem t�rdel, �s nevetve pr�b�l megszabad�tani a fels�mt�l. �pp beny�l fels�m al�, mikor kiny�lik az ajt�, �s a p�tt�m gyerek j�n be, illetve �ll meg az ajt�ban kerek szemekkel, majd egy p�r pillanatig n�ma csend. Nem csak n�la, hanem n�lunk is, meg mi megdermedve vagyunk.

- �hm… csak sz�lni akartam, hogy gyertek enni… De, de t�nyleg nem akartam semmit sem megzavarni! – megy ki gyorsan, �s csapja be maga ut�n az ajt�t azzal a h�vvel, mi meg kerek szemekkel mered�nk az ajt�ra, majd egym�sra Kaijal. Ut�na meg elnevetj�k magunkat a t�rpe arckifejez�s�n.

- H�t… ez se fog t�bbet kopog�s n�lk�l bej�nni… - mosolygom Kai meg felh�zza hasamr�l a p�l�t, �s megn�zi.

- Nem t�l v�szes… - sim�t rajta v�gig, majd s�hajtva kisz�ll az �lemb�l.

- Nem akarsz kint enni, mi? – k�rdezem, mire nemlegesen megingatja a fej�t.

- Ezen m�g tal�n tudok seg�teni… - �llok fel, �s h�zom le fels�met. – Maradj itt! Bent esz�nk.

- De Aoi mit fog sz�lni?

- Nem �rdekel, hogy mit fog sz�lni. �r�lj�n, hogy nem csapom le a kis haverj�t! – megyek ki a szob�b�l �s veszem az ir�nyt a konyh�ba. Ahol m�r a h�rom j�mad�r az asztaln�l van. Elveszem a k�t t�ny�rt sz� n�lk�l �s odamegyek szedni kaj�t, �s t�lc�ra rakom.

- Mi�rt nem itt esztek? – j�n oda Aoi.

- Ne akard, hogy id� el�tt haljon meg a pasid – n�zek v�gig gyilkos szemekkel az eml�tetten, �s beviszem a t�lc�t.

- Mennyire volt m�rges? – j�n azonnal a k�rd�s.

- Hol �rdekel az engem, hogy mennyire volt m�rges! Nem akarlak vele �sszeengedni! – teszem le a kisasztalra a t�lc�t, Kai meg odaj�n.

- Nem lesz baj… - hajtja le a fej�t.

- Na persze… valahogy nem tudom most elhinni! Ne rajtad �lje ki az ilyen hajlamait, s�t! Semmilyen hajlamait ne rajtad �ljen ki! Ut�lom azt a pasas! Tudtam �n az els� perct�l kezdve fogva, hogy vaj van a f�le m�g�tt! Csak azt nem �rtem, hogy hogy lehet �gy nevel�! – dohogom, Kai meg les�ti a szemeit.

- Ebben a gy�l�letben benne van az is, hogy f�lt�keny vagy r�… nem? – k�rdezi halkan.

- Mi? F�lt�keny? Nem! – h�zom fel az orromat. – �n arra tusk�ra nem vagyok az!

- Rei… valld csak be, hogy nem k�z�mb�s neked Aoi… l�tom, ahogy r�n�zel… - n�z a szemembe, mire eln�zek egy pillanatra. – Nekem sem az Uruha… - hallom meg halk hangj�t, mire r�kapom a fejem.

- Mi? Az a vad�llat?! – akadok ki.

- Nem olyan, mint amilyennek l�tod… kedves, �s �rz�ki, �s gyeng�d, �s olyan kis szeles n�ha… �s azok a csillog� szemei, �s azok a puha ajkai… - s�hajt fel.

- Puha ajkai? Csak nem…?

- Megcs�koltam… �n kezdem�nyeztem… de most m�r tudom, hogy mi�rt nem l�pett… Aoi miatt… - hajtja le a fej�t, �s tolja el a t�ny�rt. Az, hogy ezt mondta nekem is f�jt, �s l�tom rajta, hogy neki m�g jobban. Nem �ltem bele magam, mert sz�m�tottam erre… f�leg a f�rd�szobai szex jelenet ut�n… m�g szerencse, hogy azzal nem f�jd�tottam Kai sz�v�t…

- Erre nem tudok mit mondani… sajn�lom. Az ember sokszor olyanba szeret bele, akibe nem kellene… �s olyanhoz ragaszkodik… nagyon ritka a happy end.

- Tudom… - gurul le egy k�nnycsepp az arc�n, �s kezd el megint s�rni. K�zelebb megyek hozz�, �s magamhoz h�zom. – Anyut akarom… - kezd el zokogni m�g jobban. Felveszem az �lembe k�nny� test�t �s befektetem az �gyba, �s mell� fekszem. Simogatni kezdem � meg k�zelebb k�szik hozz�m, �s hozz�m b�jik. Most �gy viselkedik, mint r�gen, mikor vihar volt, �s n�luk voltam. Mindig is nagyon f�lt a viharokt�l… olyankor k�pes lett volna beb�jni az eg�rlyukba, ha megtehette volna… Olyankor mindig odamentem hozz� �s �n vigasztaltam. Amikor pedig v�ge volt a viharnak, akkor meg anyuk�ja j�tt mindig egy b�gre meleg kaka�val, �s mosolyogva adta oda neki, nekem meg a hideget. Sosem szerettem a meleg tejet, vagy kaka�t – h�zom magamhoz, �s �lelem �t.

- Hozzak be neked kaka�t?- sz�lalok meg, mire egy kicsit elh�tr�l t�lem, �s boci szemekkel elkezd b�logatni. – Rendben, akkor f�l perc �s itt vagyok – �llok fel, �s veszem fel a t�lc�t, mert abb�l, ma m�r biztos, hogy egyik�nk sem fog enni… - megyek ki a szob�b�l a konyh�ba. A t�bbiek nagyban esznek, �s Uruha besz�l, de amikor megl�t, elhallgat. Elmegyek mellett�k �s leteszem a teli t�ny�rokat, amihez hozz� sem �rt�nk, majd beny�lok a h�t�be �s kiveszem a tejet, �s megcsin�lom a kaka�t, majd megmeleg�tem. Am�g a kaka�t meleg�tem, elgondolkozom egy pillanatra, hogy olyan finom kaka�t sem ittam az�ta, amilyet Kai mam�ja csin�lt. Azt a kaka�t mindig is szerettem… pedig nem vagyok egy �dessz�j�. A mikr� csilingel�se hoz vissza a jelenbe. Kiveszem a poharat, majd visszamegyek Kaihoz.

- Tess�k… - �l�k le az �gyra, �s seg�tem fel. Elveszi, majd �sszekucorodva elkezdi sz�rcs�lgetni, mint amikor kicsi volt. Legal�bb lesz valami a has�ban, ha ma m�r nem fog enni… mert, ahogy ismerem nem…

- Honnan jutott az eszedbe a kaka�? Hisz olyan r�g volt m�r…

- Ahogy hozz�m b�jt�l. A viharok jutottak az eszembe, �s �gy a mam�d… meg az isteni kaka�ja… - erre megint s�r�sra g�rd�lt a sz�ja, �n meg elh�ztam az eny�met, mert nagy butas�got mondtam, hogy �gy felhoztam a t�m�t. – Sajn�lom… - h�zom egy kicsit magamhoz, �s �lelem �t egyik kezemmel.

- S-semmi baj… - szipogja. – Csak olyan rossz…

- Tudom… - puszilom meg homlok�t egy id� m�lva, mire kiny�lik az ajt�, �s Uruha l�p be rajta. De ahogy megl�t minket rosszall�an m�r v�gig.

- Megy�nk, gyere!

- Nem kutya! Te meg tanulj meg kopogni, �s majd ut�na esetleg menni fogtok! – mondom flegm�n. – �s m�g nem engem el! Abban sem vagyok biztos, hogy veled egy l�gt�rbe engem e!

- Ne, Rei… hagyd… - hallom meg halk hangj�t, �s k�rd�n n�zek r�. – �gy is k�s�re j�r… holnap suli van… - adja nekem oda az �res poharat. – K�sz�n�m a kaka�t. Finom volt… majdnem olyan finom… - h�z fel egy s�r�s mosolyt, majd fel�ll mell�lem, mire megfogom a kez�t, � meg visszan�z, �s lehunyja szemeit, ezzel jelezve, hogy tudja mit akartam mondani neki. �n is fel�llok �s kik�s�rem �ket. M�g j�l magamhoz �lelem Kait miel�tt kil�p, �s a f�l�be s�gom:

- Vigy�zz magadra, nem tudom, mi lenne velem n�lk�led… - �rzem, hogy elkezd szipogni, majd nyom egy puszit az arcomra, amin mindenki meglep�dik, majd t�voznak.

- Elmentem f�rdeni – hagyom ott az �j j�vev�ny�nket �s Aoit, �s megyek el f�rdeni. Eg�sz v�gig az j�r a fejemben, amir�l besz�lgett�nk. Hogy Kai most mennyire ki van borulva. Akkor… r�gen… akkor is ilyen volt, �s s�r�sabb… �s, ha j�l sejtem, akkor ez annak a h�ly�nek a hib�ja… Kai nem szeret csal�dni, �s �rz�kenyen is fogadja… most pedig benne csal�dott… - z�rom el a csapot, �s megyek ki. Mikor bel�pek a szob�mba meglep�d�m, mert Aoi ott �l.

- Te meg? – megyek k�zelebb, de el�tte becsukom magam m�g�tt az ajt�t.

- Besz�lni akarok veled!

- �s mir�l? – k�rdezem kicsit ironikusan.

- Tudod te j�l… Uruh�r�l, meg arr�l, amit a k�rh�zban abbahagytunk.

- Akkor felesleges itt lenned, �s t�pned a sz�dat, mert nem �rdekel egyik t�ma sem.

- Nem �rdekel, hogy �rdekel e! Besz�lni fogunk r�la �s k�sz! – �ll fel �s n�z a szemembe. Legsz�vesebben lekapn�m, de nem teszem meg, nem tehetem meg, �gy ell�pek t�le.

- Akkor mond el, amit mondani akarsz, ut�na meg menj ki, mert aludni akarok, f�radt vagyok.

- A besz�lget�s k�temberes feladat! – csattan fel.

- A szex is, de m�gis lehet maszturb�lni! – felelem semleges hanton, mire kerek szemekkel mered r�m. – Na? Mi van? Nem mondod?

-… csak azt akartam mondani, hogy j� lenne, ha Uruh�ba nem k�tn�l bele…

- Megnyugodhatsz! Nem fogok a pasidba k�tni! – mondom g�nyosan. – Most pedig menj ki! – mutatok az ajt� fel�, � meg egy sz� n�lk�l elindul fel�. Hallom, ahogy kinyitja az ajt�t: - De ha m�g egyszer hozz��r Kaihoz, esk�sz�m, hogy nem fogom vissza magam, �s leszarom, hogy ki �, �s mi �.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.