Kai

Igaz�b�l nem sz�m�tottam arra, hogy el fognak minket kapni, �s Tora-kun, ilyesmire k�pes lenne. De gondolom nem tetszett neki a dolog, hogy ott akartam hagyni.

Pedig mennyire ut�ltam csak az�rt lefek�dni vele, mert kiel�g�l�st akart…

Amikor bevittek minket, ink�bb nem mondtam, hogy nekem semmi k�z�m ehhez az eg�sz ter�t�s dologhoz. Nem akartam Reit�t egyed�l hagyni. Ismerem, �s tudom, hogy egyed�l nem tudn� v�gig csin�lni, �s szarna az eg�szbe. �gy ink�bb hagytam, hogy engem is �tnevel�re k�ldjenek.

L�ttam Reit�n, hogy mennyire nem szimpatikus neki az, akire engem r�b�ztak, �s ezt sz�v� is tette. B�r nem tudom, hogy mi�rt kell mindig, mindenkir�l el� v�lem�nyt alkotnia. El�sz�r ismern� meg… j�. Sokszor van igaza… az esetek t�bbs�g�ben igaz van, az emberekkel kapcsolatban… de aki ilyen helyen dolgozik, �s seg�t m�soknak, hogy jobb �letet kezdhessen, az nem lehet rossz ember.

A koleszban megint �gy �reztem magam, mint aki �jra �l. Nem egy koszos helyen, �s nem �gy, hogy m�sok miatt. Csakis magam miatt vagyok itt… b�r azt sajn�lom, hogy Uruha-sannak, miattam kellett ide bej�nnie… amit a tudtomra is adott rendesen, hogy nem akarta, de mindegy… nem vette el ez a lelkesed�semet, mert meg akarom csin�lni a sulit, �s most sem vagyok ezzel m�sk�nt.

A kir�ndul�son, amire el akartam menni, annak ellen�re, hogy Reijel tal�lkozhattam volna, elment�nk. Rossz �rz�sem volt, hogy emiatt nem tal�lkozom vele, de a tan�r azt mondta, hogy aki nem lesz ott, az nem fogja j�l megcsin�lni a dolgozatot, mert ez sokat sz�m�t.

Ennek ellen�re nem tudtam eld�nteni, hogy mi sz�m�t soknak… mert egy csom� di�k vagy nem jelent meg, vagy pedig egy�ltal�n nem figyelt. M�r a v�g�n azon gondolkoztam, hogy ezt csak az�rt mondhatta, hogy valaki menjen el a kir�ndul�s�ra…

B�r �n �lveztem. Szeretem a m�zeumokat, a r�gi helyeket. Szeretem a t�rt�nelmet, �s a mostani kir�ndul�s alkalm�val ez volt a t�ma. De ahogy l�ttam Uruha-san nem �gy volt a t�rt�nelemmel, mert vagy m�st n�zett, vagy elaludt a kisel�ad�sokon. Amikor persze nekem �gett a fejem, mert itt kettes�vel voltunk, �s � volt az �n p�rom – nem meglep� m�don.

Mivel az eg�sz h�tv�g�t elvette ez a kir�ndul�s, ott is aludtunk. A koleszban is csak ketten vagyunk, ami annyib�l j�, hogy tudunk �gy besz�lgetni, hogy ne kelljen rejtjelezni… de ami nem tetszett, az az, hogy folyamatosan azt hiszi sokkal okosabb n�lam. Mindig okoskodik �s kis taknyos k�ly�kk�nt kezel engem. �s ezt nagyon r�hellem. �gyhogy adom al� a lovat, �s visszafeleselek neki. Ami persze mindig ideges�ti… �s van olyan gonosz, hogy mindig mindent megtilt nekem!

- Ez �gy nem �����r! – kezdek el hisztizni, m�r a szob�nkban este. – Sosem csin�lhatok semmit! Ez �gy igazs�gtalans�g! – dobom le magam az �gyra, �sszekulcsolt karokkal.

- Ha nem keveredt�l volna rossz t�rsas�gba, akkor nem lenn�k itt! �gyhogy maradj csak cs�ndbe, �s �r�lj, hogy elj�tt�nk erre a kir�ndul�sra! – emeli fel mutat�ujj�t, mire grimaszolok egyet. Ilyen t�ren nem �llok le vele veszekedni, mert nem akarom mag�ra hagyni Reit, �s Uruha-san sem �rten� meg, hogy mi�rt �llok �gy ki �rte… f�leg, hogy nem is j�nnek ki j�l. S�t ez enyhe kifejez�s volt…

- �h… akkor k�sz�n�m a kedvess�g�t, Mr. Nagyokos – megyek oda a cuccomhoz, �s vonulok be a f�rd�be zuhanyozni.

Igaz�b�l nincs, illetve nem lenne vele semmi gondom, csak okoskodik… �s ez nem tetszik. Egy kicsit lenne kedvesebb �s akkor m�r �n se sz�ln�k be neki, �s nem lenne ekkora sz�m sem… - gondolkozom el, mik�zben tusolok.

Sz�p szemei vannak… de m�g mennyire sz�pek… - s�hajtok fel, �s r�zom meg a fejemet. – Nem gondolkozhatok ilyenen. � csak seg�t nekem… nem szabad t�l k�zel engednem magamhoz. Meg am�gy is? Mit akarna t�lem? Semmit, maximum egy �jszak�t… - h�zom el a sz�mat, �s szappanozom be magam, majd mosakszom meg norm�lisan. Megt�r�lk�z�m �s felveszem a pizsam�mat, majd kimegyek, � pedig azonnal fel�ll.

- Na, v�gre! Azt hittem, hogy m�r ki sem j�ssz! Mit csin�lt�l ennyi ideig? – n�z r�m rosszall�an, �s mintha perverz gondolatai lettek volna.

- F�r�dtem… mondjuk – dobom le a cuccom az �gyra. – Nem vagyok olyan perverz, mint te, hogy magamhoz ny�ljak – teszem cs�p�re a kezem, az � szeme meg el�sz�r elkerekedik, ut�na, meg mint a paprika olyan lesz.

- Te… kis taknyos! – mondja m�rgesen. – �s m�g �n vagyok a perverz mi?!

- �n csak az igazat mondtam… - fordulok meg. – Meg nem vagyok s�ket sem… a minap el�g hangosra siker�lt a v�ge… - mondom nyugodt hangon, mik�zben vigyorgok, �s elk�pzelem v�r�s arc�t, �s �des h�rcs�gpofij�t.

- Te kis… - morogja. – Semmi k�z�d, hogy mit csin�lok, �s mit nem!

- Ez igaz… de sokkal eg�szs�gesebb, ha beszerezn�l valakit magadnak. Lehet, hogy megnevelne… - cs�szik ki. – B�r lehet, hogy t�ged nem tudna senki… - gondolkozom el hangosan.

- W������! �n esk�sz�m megfolytalak, ha nem hagyod abba! Nekem semmilyen viselked�si gondom nincsen! �s �n vagyok az, akinek t�ged kell nevelni! Ne besz�lj �gy velem! – mondja felh�borodottan.

- Az lehet, hogy te vagy az, aki engem nevelne, de n�ha �gy �rzem m�g r�d is r�d f�rne… sokat okoskodsz… tudt�l r�la? – fordulok meg, � meg m�g�ttem van, �gy ezen meglep�d�m.

- Nem szoktam okoskodni! �s engem m�r nem kell nevelni! Tudom, hogy kinek hol a helye! Neked is meg kellene tanulnod! – mondja komolyan, �s idegesen, mik�zben a szemembe n�z. L�tom a szem�ben, hogy ezen megs�rt�d�tt… de, ha egyszer igazam van?! Az igazs�g meg sokszor f�j…

- Ilyen t�ren nem szorulok seg�ts�gre – mondom neki �s fordulok el t�le. – Meg am�gy sem… - motyogom orrom alatt. Mert t�nyleg nem. Nem csin�ltam semmit, csak Reijel voltam, mert olyan, mintha a tes�m lenne, �s f�lek �t egyed�l hagyni. Mert nem akarom, hogy valami bolonds�got csin�ljon… m�rmint ann�l is rosszabbat, mint amilyen helyen volt. V�g�lis �r�l�k annak, hogy Tora-kun „el�rult” minket, mert �gy Reinek is van es�lye arra, hogy egy kicsit rendbe hozza az �let�t. Amit nagyon szeretn�k. Szeretn�m, ha nem szenvedne… eleget szenvedett m�r, �s el�g rossz �lm�nyben volt m�r r�sze… mondjuk ezekkel egy�tt, m�r meg�rtem, hogy mi�rt v�lasztotta ezt az �letet. De mint bar�tja, nem fogadom el… mert szeretem. Mint testv�re… mellette �llok.

- Mi az, hogy am�gy sem? Azt hittem meg akarsz javulni! – fogja meg karomat, �s r�nt fel mag�hoz. Mivel �n is fel akartam egyenesedni, �gy az �n lend�letem, meg az � lend�lete el�g volt ahhoz, hogy a m�sik �gyon k�ss�nk ki. �gy �n rajta k�t�ttem ki. Csak pislogtam r�, � meg r�m, ahogy fek�dt�nk ott… m�rmint �n rajta… Mikor feleszm�ltem feltoltam magam, �s fel�ltem. De r�j�ttem, hogy ez m�g h�ly�bb helyzetbe kevert, mint eddig. Mert �gy az �l�ben �lten… az � keze meg a derekamon volt. Eln�ztem a m�sik ir�nyba, �s lek�sz�l�dtam r�la… � meg fel�lt. Visszafordultam a t�sk�mhoz, �s elkezdtem benne pakol�szni. – Nem v�laszolt�l a k�rd�semre…

- Nem f�r�dni akart�l m�r menni? – vettem el� mp-met, �s tettem le a f�ldre a t�sk�mat.

- De, de ezt besz�lj�k meg! Mert, ha te nem akarod, hogy seg�tsek, akkor nem fogok tudni seg�teni!

- �j �letet akarok kezdeni, azt akartam m�r azel�tt, hogy akkor elkaptak. Enn�l t�bb motiv�ci�m nincsen. Ha ez neked nem el�g, akkor sajn�lom – vetem meg az �gyat, �s m�szok be, majd dugom be a f�lembe a f�lest, �s fordulok az oldalamra, mik�zben elind�tom. Lejjebb halk�tom, hogy halljam, mikor megy ki f�rdeni, �s amint ez megt�rt�nik s�hajtok egy nagyot, �s lehunyom szemeimet.

Milyen puha b�re van… - jut eszembe, ahogy keze a derekamon volt, �s �n elvettem onnan, mikor felkeltem. – �s azok a csillog� szemei… awh… - harapok als� ajkamba. – Nem szerethetek bele… m�g a v�g�n koppann�k egy nagyot. Tudom, hogy koppann�k, mert � egy ilyen „taknyos k�ly�kkel” sosem l�tes�tene kapcsolatot… - s�hajtom el magam. – Jobb lesz, ha racion�lisan n�zem a dolgokat, �s �gy fogok r�n�zni, mint egy mentorra, �s k�sz…

Reggel megint kelt�nk, �s csatlakoztunk az eb�dl�ben a t�bbiekhez. Megreggelizt�nk, �s �jra megindultunk, hogy k�rbej�rjuk a kihagyott helyeket a kis list�nkr�l. M�g az a szerencse, hogy nem csoportosan ment�nk, hanem mindenki arra amerre l�t. Csak reggel, meg este volt eligaz�t�s.

D�lut�n n�gykor volt tal�lkoz�, addig meg m�g elr�ncig�ltam Uruha-sant k�t m�zeumba, �s egy el�ad�sra a glob�lis felmeleged�sr�l. Tudom, hogy ez nem t�rt�nelemhez kapcsol�dik, de ez jobban �rdekelt, mint a m�sik, ahova elm�letileg be lehetett menni.

- Istenem… adta az �g, hogy ennek v�ge… - ny�jt�zott egyet, amikor kij�tt�nk az el�ad�csarnokb�l.

- Nem tudom, hogy hogy nem lehet ezt �lvezni. Nagyon is sok dolgot mondtak, ami nagyon �rdekes volt, �s sok mindent lehetett bel�le tanulni – kezdtem el n�zegetni a prospektusokat, �s a lapokat, amiket ott kaptunk.

- Nem tudom, hogy hogy lehet a tanul�st �lvezni… sosem szerettem.

- Akkor ebben hasonl�tasz Reit�ra… - tettem logikai sorrendbe a lapokat, hogy tudjam, hogy mi miut�n j�tt az el�ad�sba, ha esetleg valamir�l kisel�ad�st kell �rni. – � is ut�lta annak ellen�re, hogy ha egyszer elolvasta m�r a fej�ben volt… - f�z�m �ssze az iratokat.

- Mi? J� tanul� volt?

- Oszt�lyels�… - n�zek r�.

- De akkor mi�rt k�t�tt ott ki? – k�rdezi hitetlenkedve.

- Sok minden van, ami oda juttatta, ahova… - s�hajtok �s jutnak eszembe a r�gi sz�p eml�kek, amikor m�g otthon voltam, �s Reijel mindig n�lunk l�gtunk… de ut�na ezzel a lend�lettel elszomorodom. – De menj�nk vissza, mert itt hagynak m�g a v�g�n… - indulok meg �s egy sz�t sem sz�lok, am�g vissza nem �r�nk. De nem csak �n gondolkozom, hanem � is. M�r a buszon �lt�nk, amikor megsz�l�tott:

- Besz�lget�nk? – k�rdezte, mire k�rben�ztem, �s b�lintottam egyet, mert nem �lt mellett�nk k�zvetlen k�zel senki.

- Mir�l?

- H�t arr�l, amir�l elkezdt�nk…

- Hogy Rei mi�rt k�t�tt ki a drogokn�l?

- Is, meg te is… mert nem vagy olyan, akir�l ezt el tudn�m k�pzelni… - mondja, mire elh�zom a sz�mat.

- Mondtam sok olyan t�rt�nik az �let sor�n, ami�rt jobb ezt a k�rnyezetet v�lasztani. Vagy �ppens�ggel, nincs is v�laszt�s erre a k�rnyezetre.

- Hogy �rted? Mi�rt nincs? Mindig van az embernek v�laszt�sa! – erre s�hajtok egyet, �s eszembe jutnak a sz�leim… �s elszomorodom, �rzem, hogy k�nnyesedik a szemem, �gy ink�bb kin�zek az ablakon, �s pr�b�lom �sszeszedni magam. – Eln�z�st. Nem akartalak megb�ntani…

- Nem tetted. Csak a r�gi eml�kek… - er�ltetek magara egy mosolyt, majd ink�bb hanyagoltatom a besz�lget�st.

Kedden a tan�r az els� �r�j�n be is jelenti, hogy valamib�l kisel�ad�st kell csin�lni, amit l�ttunk, �s hogy nincs kiv�tel. Uruha-san fej�n el is nevetem magam, ez�rt a tan�r felsz�l�t, hogy �n leszek az els�, �s Uruha-san meg a m�sodik, �n m�g mindig kuncogok, � meg durc�s k�ppel n�z r�m.

- K�szi sz�pen! Azt sem tudom, hogy mi a feladat! – dohogja, mikor m�r bent vagyunk a szob�nkban.

- Pedig Asao-san elmondta k�tszer is, �s amennyi helyen voltunk, hogy sim�n �rsz m�g te is egy kiv�l� el�ad�st!

- Mi az, hogy m�g �n is?! – teszi cs�p�re a kez�t, durc�san.

- H�t nem �gy �rtettem… csak… hogy…

- J�l van! Ink�bb maradj csendben! – mondja, mire megfogadom a tan�cs�t, �s neki�llok �ssze�ll�tani a kisel�ad�som, mert �n a glob�lis felmeleged�sr�l fogok besz�lni. Az �ssze�ll�t�ssal m�r aznap k�sz vagyok. �s ennek nagyon �r�l�k, mert nem lesz �gy vele dolgom csak cs�t�rt�k�n �tolvasni a p�nteki el�ad�sra.

P�nteken el� is adom a kisel�ad�st, �s annyi lett, hogy az eg�sz �r�t �tbesz�ltem, Uruha-sanon meg l�ttam a nagy megk�nnyebb�l�st.

- Mi ez a nagy megk�nnyebb�l�s? – n�zek r�, m�r a szob�nkban.

- Semmi… - n�z el.

- Nehogy azt mondd, hogy nincs m�g k�sz?! – teszem cs�p�re a kezem, � meg el�ttem fekszik az �gy�n.

- �s, ha nincs k�sz?! Ut�lom az ilyen h�lyes�geket! – mondja durc�san. – Am�gy sem nekem kell itt j�l v�gezni! �n m�r egyszer kij�rtam a sulit!

- Akkor sem vagy h�lye! – mondom �s megyek oda az asztalomhoz, majd vissza hozz�, a pap�rjaimmal, amiket leteszek el�. – Tess�k! Haszn�ld ezeket, �s hozz �ssze valami j�t!

- Nem vagy az any�m!

- Az az�rt durva lenne! – hagyom ott, �s megyek �n is tanulni.

P�r �ra m�lva nem b�rom tov�bb a szenved�s�t, �gy odamegyek hozz�…

- Na! M�ssz arr�bb… - l�kd�s�m od�bb, �s fekszem le mell�, �s kezdek neki seg�teni. M�r �r�k teltek el, amikor v�gre kital�lta, hogy mit is akar, �s hogy hogyan. Majd �jszak�ztunk egy j�t, hogy meglegyen az el�ad�sa. Ezt az�rt csin�ltuk, mert most volt n�mi lelkesed�se, �s tudom, hogy nem lehetett volna r�venni m�g egyszer, hogy neki�lljon. Most m�g voltak is okos �tletei is…

- V����gre!!! – kezd el �rvendezni, amin elmosolyodom. F�leg, hogy elkezdett az �gyon ugr�lni, �gy �n is elkezdtem rajta pattogni, �s elnevettem magam, hogy az�rt � is tud gyerekes lenni… - K�szi, k�szi, k�szi! – dobta le �s �lelt meg, amin meglep�dtem. De � is, amikor r�j�tt, hogy mit csin�lt, megdermedt, mert �n fek�dtem, � meg f�l�ttem volt. Egy kisebb p�r jelent meg arc�n, �s el akart hajolni, mikor arc�hoz ny�ltam �s megcs�koltam. Nem tudom, hogy honnan j�tt, hogy mi�rt tettem, de megtettem. �s nagyon is j�l esett… azok a puha ajkai hozz�simultak eny�mekhez, de m�g miel�tt ez megt�rt�nt volna v�gignyaltam rajtuk, �s �gy k�rtem bebocs�jt�st… amit meg is adott.

- Bocs�nat… - keltem ki al�la, �s kezdtem el �sszeszedni a jegyzeteimet, majd visszatettem az �r�asztalomra. – Elmegyek f�rdeni – ny�ltam a cuccaim�rt, �s mentem a zuhanyz� fel�.

- Rendben… - hallottam meg m�g mindig led�bbent hangj�t.

Err�l az „incidens�nkr�l” nem besz�lt�nk az ut�n… �s ennek �r�l�k, b�r nagyon sok f�lre�rthet� dolog t�rt�nt… �rtem ezt arra, hogy pl. a k�nyvt�rban m�g�ttem �llt, amikor lehajoltam… meg tesi �r�n r�estem, �s nem csak az �n kezem ker�lt „rossz” helyre… meg ilyen „apr�” dolgok t�rt�ntek.

Nagyon �r�ltem annak, hogy Uruha-san szervezett egy tal�lk�t Aoi-sannal. Mert m�r nagyon hi�nyzott Reita. Sosem voltam t�vol t�le ennyit… �s ez megviselt egy kicsit. Hisz… sosem v�ltunk el egym�st�l… �s nagyon, nagyon rossz volt most! Az a p�r telefon�l�s nem az igazi…

L�ttam Rein, hogy neki is nagyon hi�nyoztam, �s szinte be nem �llt a sz�ja, amikor m�r kettesben maradtunk. De azt is l�ttam rajta, hogy valamit �rez Aoi-san ir�nt. M�g, ha mag�nak nem is akarta bevallani. Nagyon is felkeltette az �rdekl�d�s�t… Na meg, hogy le d�monozta… becenevet adott neki! Nem szokott senkinek sem beceneveket adni… mindegy az � dolga. De rem�lem nem fog h�lyes�get csin�lni, �s nem k�zeledik fel�, mert nem akarom, hogy megb�nt�djon, �s, hogy kihaszn�lj�k.

Amikor a f�n �lt�nk, �s megl�ttam Ururha-sant, mintha a sz�vembe sz�rtak volna, az a kedvess�g, amit Aoi-san fel� mutatott, egy�ltal�n nem bar�tinak t�nt. Biztos voltam benne, hogy t�bb van k�zt�k, mint bar�ts�g.

Ennyit a cs�komr�l… t�bb biztos, hogy nem lesz… az�ta sem volt… pedig megadtam neki a kezd� l�p�st… �s m�r tudom, hogy mi�rt nem haszn�lta ki az alkalmat…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.