Kai

Meglepődök azokon, amiket az anyukája mond… nagyon is. Uruha mint iskola első? Nem nagyon tudom elhinni… főleg az után, hogy most semmit nem csinál; alszik az órákon, nem készül fel járjuk, a házikat sem csinálja meg… mondjuk az is igaz, hogy neki ez nem is kötelessége, mert már egyszer kijárta… mindegy.

De van egy másik dolog is, amit nagyon nem értek. Az pedig az Aoival való kapcsolata. Meg, hogy Aoi rossz volt? Nem hittem volna, hogy ő sem volt patyolat tiszta… mert most teljesen úgy viselkedik, mintha angyalka lenne… pedig, ahogy Uruha-san anyja mesélte, hogy rossz útra tévedt, akkor magának is tudnia kellene, hogy milyen az, ha egy vadidegenhez kerül… vagy nem is tudom. Mert azt nem mondta, hogy segítőhöz került e, vagy sem…

Kaja után felmegyünk a szobájába, mert azt mondta, hogy itt maradunk estére, és majd reggel visszamegyünk korábban… nem tudom, hogy hogy gondolta, és ki fog igazolást adni… na de mindegy, ő a főnök… - nézelődök.

- Mi történt Aoival és veled? – kérdezem hírtelen, mert nagyon izgatja a fantáziámat a dolog.

- Mi? – hallom meg hitetlen hangját, így felé nézek.

- Ne játszd a hülyét! Mi történt? És miért nem mondtad el a szüleidnek, hogy Aoival jársz? – kérdezem konkrétabban, mert azért nem kellene hülyének néznie… fiatalabb vagyok nála, és nem hülye.

- Mert nem járok vele!

- Tessék? – kérdezek vissza döbbenten, mert nem hiszek a saját fülemnek.

- Nem járok Aoival. Az, hogy néha összejövünk egy-egy alkalomra a szex miatt az még nem járás. Ezzel ő is, és én is tisztában vagyunk. Hogy úgy mondjam nyitott a kapcsolatunk… addig ameddig nem jön egyikünk életében egy fontosabb személy – feleli, én meg döbbenten nézek rá.

- De ez… gusztustalan! Ő a legjobb barátod, nem? Én sose tudnék Reijel lefeküdni! – felelem, mert így van. A legjobb barátom nem arra van, hogy rajta elégítsem ki a vágyaimat, hanem, hogy mellettem legyen, ha kell és megvigasztaljon, és ez az ellenkezőirányba is igaz legyen.

- Oh, igazán? Akkor miért viselkedtél vele annyira előzékenyen a múltkor? – lép hozzám közelebb. – Hm? Miért? Szeretném tudni!

- Mert… mert… - kezdek el dadogni tudásra szomjazó szemei láttán.

- Nem tudsz rólam semmit se! Azt hiszed, hogy te már mindent megéltél igaz? Lehet, hogy van valamennyi élettapasztalatod, de azt nem fogom hagyni, hogy Aoit bántsd! – mondja keményem, nekem meg legbelül fáj, amit mondd. Tudom, hogy nem történt meg velem nagyon sok minden, de ahhoz elég dolog, hogy tudjam, hogy mi a helyes, és mi nem. És néha… a nem helyes dolgok a jók, az elviselhetők… de az, amit ő csinál Aoival az nem ebbe a kategóriába tartozik, mert arra nincs rászorulva.

- Akkor meséld el, hogy mi van köztetek! Mi történt Aoival, hogy ennyire óvod őt még a széltől is? – kérdezem tőle komolyan, nem akarom, hogy azt higgye, hogy most csak játszva kérdezek tőle valamit. Tudok komoly is lenni.

- Előbb te mesélj! Veled mi történt, hogy ilyenekkel lógsz, mint az a Reita. Nem nézem jó szemmel! Csak belevisz a rosszba! – kezdi el Reit ócsárolni, amit senkinek sem hagyok! És ez alól ő sem kivétel!

- Ez nem is igaz! Nagyon jó ember! Nem is ismered! Nem mondhatsz ilyeneket róla! Ő volt az egyetlen, aki kiállt értem – felelem felháborodottan.

- És a szüleid? – tapint rá a számomra legfájdalmasabb dologra, amire csak lehet.

- Ők… ők már nem élnek – hajtom le a fejem, mire odajön hozzám és átkarol. Úgy kapaszkodom belé, mintha muszáj lenne… nem is tudom, hogy miért… csak, egyszerűen jól esik…

- Jól van, nyugodj meg! – kezdi el simogatni a hátam, majd hirtelen odahúz magához és megcsókol. Valami iszonyatosan jól esik, az a finom, és gyengéd csók. Legbelül vágytam már erre… csak nem így. Nem szánalomból, vagy vágyak kielégítése miatt… csakis magamért… és nem hiszem, hogy most ezek számítanának. Csak meg akar vigasztalni, és azt hiszi, hogy ez lesz a legjobb megoldás rá… Elválunk egymástól, és hátrálok néhány lépést, nem akarok úgy járni, mint Tora-kunnal. Nem akarom, hogy csak a testem kelljen neki… és nem akarok olyan lenni Uruhának, mint Aoi…

- Sajnálom – hajtom le a fejem.

- Mit? Nekem nem kellett volna ezt csinálnom… - lép hátrébb, mire egy aprót sóhajtok. Legalább tudom, hogy nem szándékosan csinálta… bár ez nem tudom, hogy jó e, vagy rossz…

- Mindegy – húzok magamra egy mosolyt. – De nem válaszoltál a kérdésemre.

- Melyikre?

- Hogy miért véded annyira Aoit, ha nem is a barátod.

-… régi történet.

- Szeretem a történeteket – ülök le az ágy végébe, és nézek fel rá, mire sóhajt egyet.

- Régen Aoi sokszor keveredett bajba. Nagyon szerette a jó kocsikat, és még most is… csak akkor le is nyúlta őket, hogy azokkal furikázzott. Igaz, hogy mindig visszavitte… de akkor sem törvényes az ilyen.

- Na, igen…

- A végén elkapták, és ő is egy nevelőhöz került. Jó híre volt annak a nevelőnek, és senki sem gondolta volna, hogy milyen is valójában. Azért, hogy rendes útra tért nagy árat fizetett… - ül le mellém.

- Mi? Milyen árat? – nézek rá kerek szemekkel.

- Többször is szexuálisan zaklatta őt… ő pedig, nem mert szólni érte… - mondja halkan, nekem meg kikerekedik a szemem.

- Hogy mi? – lehelem.

- Egy másik neveltje miatt eljárás indult, és a végén lecsukták… így már senkit sem bánthat… de a seb, amit ejtett Aoin örökre megmarad… - sóhajtja. – Ezért védem őt… - néz rám, mire pislogok párat.

- Igen, így már érthető… - bólintok egyet, és fordítom vissza a fejem.

- És… - szólal meg hírtelen.

- És? – nézek vissza rá.

- Te miért véded Reitát? Azt mondtad jó ember… de én nem nézem annak.

- Miért vonsz le következtetéseket másokról? Azt még meg értem, hogy ő miért, de te? Neked nem segítened kellene, úgyis, ha valaki rossznak néz ki? – kérdezem, miközben szemeibe nézek.

- De… csak… nem éppen bizalomgerjesztő. Főleg, hogy most is bajba kerül! Aoi keze alatt! Nála soha senki nem került még bajba, az évek alatt!

- Hát elhiheted, hogy nem akarta – sóhajtja. – De más emberek döntéseit nem ő hozza meg, ő csak a sajátjaiért felelős, és ha jól tudom nem ment bele a bunyóba, és nem ütött vissza… ami nagy szó nála…

- Értem… de te miért vagy vele? Szereted, vagy mi?

- Igen – bólintok egyet, mire kikerekednek a szemei, amit nem értek… - Olyan nekem, mint egy testvér… ő az én családom… - hajtom le a fejem.

- A családod? Hogy lehet ő a családod? Hisz csak egy taknyos kölyök, aki még a rosszat sem különbözteti meg a jótól!

- Ez nem igaz… ő mindig is a kevésbé rosszabbat választotta, és mindig mindent úgy csinált, hogy másoknak ne legyen rossz… az, hogy dílerkedett? Az csak a hülyesége… - sóhajtok fel.

- A hülyesége? – néz rám felhúzott szemöldökkel. – Gondolom lőtte is magát… - mondja gúnyosan. – Te? Te lőtted magad?

- Nem, én se, és Rei sem.

- Nem hallottam még olyan dílerről, aki nem próbálta még ki.

- Pedig egyikőnk sem… én nem akarom elcseszni az életem azokkal a szerekkel, és ezzel Reita is így van. Csak nála az is közre játszik, hogy iszonyodik a tűktől – mosolyodom el, mert eszembe jut egy emlék, amikor oltást kaptunk és összeesett.

- Fél a tűktől?

- Uhumm… kicsinek is mindig félt, úgy kellett berángatni őt a dokihoz, ha oltás volt…

- Szóval régóta ismered…

- Igen, együtt nőttünk fel… és mindig mellettem volt, úgy ahogy én is mellette… - sóhajtok egyet.

- Hogy haltak meg a szüleid?

- Autóbaleset… - felelem, és döntöm a fejem a vállára. Nem tudom miért… de, ha a szüleimről beszélek, akkor muszáj valakire támaszkodnom, a szó szoros értelmében. De amire nem számítok, az az, hogy átölel, és ez nagyon jól esik. Az idilli pillanatot kopogás zavarja meg, így elhúzom fejem, ő meg feláll, és kinyitja az ajtót.

- Mi az anyu?

- Csak szólni akartam, hogy tettem ki tiszta törülközőket, és köntösöket, úgyhogy mehettek fürdeni! – mosolyogja, mire visszanéz rám, én meg rámosolygok az asszonyra. – Milyen jó neki, hogy van anyja, aki ennyire szereti…

- Rendben – fordul vissza, és bólint.

- Köszönjük – állok fel, mire meghajol az anyja és távozik, Uruha meg becsukj az ajtót.

- Akkor menj fürdeni, én meg majd megyek utánad! – mondja, és megmutatja hol a fürdő. Miközben zuhanyozom, azon gondolkozok, amiket mondod, meg amiket én mondtam. Nem gondoltam volna, hogy ez történt Aoival… szegény… tudom milyen rossz, ha úgy fekszik le az ember valakivel, hogy egyáltalán nem akarja… de mondjuk én már nem voltam úgy szűz… de ha ő igen, akkor az még rosszabb… - zárom el a csapot, és törülközöm meg. De akkor rádöbbenek, hogy nem hoztam be semmi ruhát… így magamra veszem a köntöst, ami ki lett készítve és visszabaktatok a kezemben a cuccaimmal a szobájába.

- Gyors voltá…l – néz rám, majd elhallgat, én meg kicsit összébb húzom a köntöst a felsőstetemen, mert ott nagyon lezseren volt…

- Nem akartam sokáig fürdeni, meg késő van már… - teszem le a cuccomat, és veszek elő alsót magamnak meg egy pólót.

- Értem, akkor én is elmegyek fürdeni – feleli, én meg bólintok egyet, ő pedig távozik. Így nyugodtan fel tudok öltözni. Az viszont zavar egy kicsit, hogy egy ágyban kell aludnunk… az anyukája csak a szobájában vetett ágyat… és nem volt pofám kérni, hogy nekem más helyet csináljon… Egy fél óra múlva Uruha is visszacsoszogott egy mamuszban… ami elég mulatságos volt, mert olyan, mint egy jeti talp.

- Neked aztán’ vannak cuccaid… - ülök fel nevetve, mert én már az ágyban voltam.

- Most mi bajod?! Nagyon is kényelmes, és meleg! – mondja duzzogva, mire elmosolyodom, és visszadőlök.

- Ugye nem baj, hogy választottam oldalt? – nézek rá, miközben ő is lefekszik, és nemlegesen megingatja a fejét.

- Nem – kapcsolja le a villanyt. – Jó éjt!

- Neked is… - húzom magamra a takarót.

Arra ébredek, hogy valaki megfogja a seggem… kinyitom a szemem, és konstatálom, hogy még sötét van… és nem is kicsit. Nyúlnék oda a jobb oldali kisvillanyhoz, de csak az ágytámlát fogdosom, így a baloldalra próbálok nyúlni, ahol egyből meg is találom a kisvillanyt. Felkapcsolom és meglepetten konstatálom, hogy Uruha ölében vagyok, ő pedig csillogó szemekkel néz fel rám. Gondolom felkeltettem a mocorgásommal… lesütöm szemem, és kimászom az öléből…

- Bocsánat, nem akartalak felkelteni, sem pedig kínos helyzetbe hozni… - bújok vissza a takaróm alá, mire felém fordul és felkönyököl.

- Nem is tudtam, hogy ilyen bújós vagy… - erre rákapom a tekintetem.

- Nem is vagyok az…

- Ahogy elaludtál hozzám bújtál… - erre elpirulok, de nem is kicsit.

- Nem csináltam még ilyet… tényleg nem… - sütöm le a szemem, mire megérzem puha ujjait arcomon. Kinyitom a szemem ő meg maga felé fordít és megcsókol. Mintha muszáj lenne bújok oda hozzá, és viszonzom csókját, ami nagyon is gyengéd. - Talán… talán… most? – karolom át nyakát, ő meg fölém dől, és úgy húz közelebb szabad kezével, és alám nyúl, és úgy fogja meg fenekem.

- Ezt nem kellene… - szakítja félbe a csókot, amikor rájön, hogy mit is csinál…

- Ezzel már elkéstél… - húzom vissza magamhoz és csókolom meg, és egyből viszonozza. Elkezdem hátát simogatni, ő pedig feljebb tolja kezét, és benyúl felsőm alá, és oldalamat kezdi el simogatni. Jólesően kiráz a hideg, és belesóhajtok a csókba. Felhúzom lábaimat, majd egy hírtelen ötlettől vezérelve még feljebb húzom, és dereka köré fonom. Elválunk egymástól, ő meg felhúzott szemöldökkel néz rám, mire megforgatom egy kicsit a fejem, és angyalian nézek rá, és a kezem a hátáról fenekére vándorol. Na, akkor kerekedik ki a szeme rendesen, amikor megmarkolom azt a kerekded formát… - Nem gondoltam volna, hogy annyira feszes a feneke, mint aminek látszik… - harapom be alsóajkam, mire odahúz magához, és megcsókol. Miközben csókol, mint valami kiscica kezdek el neki dorombolni, és dörgölöm magam hozzá, hogy még jobban hergeljem egy kicsit… ami meg is teszi a hatását, mert már érzem, hogy keményedik, és még egyet morran is, amikor otthagyom csípőmet övénél, majd csuklómnál fogva szorít le az ágyhoz.

- Nem kellene hergelned…

- Nem kellene beszélned… - lökök csípőmmel, hogy ezzel is alátámasszam, amit mondtam, mire felhúzza szemöldökét, és most nem ajkaimra hajol, hanem nyakamat kezdi el csókolgatni, mire apró nyögések hagyják el számat. Kezével felsőmet piszkálja, ami, amikor elválik nyakamtól kibújtat belőle, én pedig nem hagyom magam, mert nem akarok csak én kevesebb ruhába lenni. Én is gyönyörködni akarok abban a szexi testében! – húzom le róla pizsama felsőjét. Ahogy ezt megteszem, eldobom a felsőjét, és végigsimítom mellkasán, amibe érzem, hogy beleremeg. Elhajol tőlem, és mellkasomon kezd el „játszani”. Csókolgat, és nyelvével játszik mellbimbóimmal, ami nagyon jól esik… ahogy halad ágyékom felé, kezdek többször is megremegni alatta. Lehúzza rólam alsómat, majd valamerre arra elhajítja, amerre a pólómat… végigsimít rajtam, majd ajkai közé fogad. Felnyögök az érzésre, és lehunyom szememet, és átadom magam neki…

De van olyan gonosz, hogy nem engedi, hogy elélvezzek, és jóval előtte elválik tőlem, és fölém mászik. Kinyitom szemem, és csillogó vággyal teli szempárral találom szembe magam. Lehúzom egy apró csókra, mire feláll, és az egyik szekrényhez megy, és elkezd kutakodni. Majd egy óvszerrel, és síkosítóval tér vissza. – Milyen figyelmes… - húzom oda magamhoz egyből, mire elveszi egyensúlyát és rám esik, de valahogy nem izgat. Vágyom arra, hogy hozzám simuljon, hogy bennem legyen… és röpítsen a gyönyör felé…

Feltolja magát, mire közelebb húzom és megcsókolom, és nem engedem tovább menni, de csak addig, amíg vége nincs a csóknak. Bemászik a takaró alá, és széthúzza lábaimat, érzem, hogy egy kis pír jelenik meg arcomon, de ezzel most nem akarok foglalkozni. Ellazítom magam, és csak arra koncentrálok, hogy minél hamarabb megtörténjen ez, mert már érezni akarom őt. Kipattintja a tubust, majd bekeni magát, és elkezd bejáratomnál körözni első ujjával. - Mintha hezitálna… - nyitom ki a szemem, és látom, hogy tényleg elbambult egy kicsit… gondolom az Aois eseten agyalhat… de ez más! Én is akarom! – lököm meg csípőmet, mire megrázza egy kicsit a fejét, és felnéz rám. Kérlelőn nézek rá, hogy csinálja már, mire óvatosan belém nyomja első ujját. És szép lassan a többi is társul hozzá. Érzem az érintésén, a tettein, hogy mennyire figyelmes, és, hogy mennyire ki akarja küszöbölni a kiküszöbölhető fájdalmat.

Kihúzza ujjait, és elkezdi az óvszert keresni, amit meglóbálok előtte, de nem adom oda neki, hanem kibontom, felülök, és felhúzom rá. Érzem, hogy elfojt egy sóhajt, ahogy hozzáérek merevségéhez, de a második reakciója nem marad el, mert gonosz módon elkezdem kezem húzogatni rajta, mintha meg akarnám „igazítani” rajta a gumit… visszafekszem, ő meg fölém mászik, és megcsókol. Átkarolom nyakát, ő meg közelebb kúszik, és bejáratomhoz teszi magát. Elválunk egymástól, felegyenesedik, és önt egy kis síkosítót magára, majd lassan csúszik belém. Felnyögök az érzésre… azért rég volt, hogy lefeküdtem Torával… már több mint egy hónapja… vagy egy és fél… már nem is tudom… - mozdítom meg a csípőmet, hogy kezdjen el mozogni, amit meglepetten konstatál, de nem ellenkezik. Lassú tempót vesz fel, és mélyeket lök rajtam, amitől szinte csillagokat látok, és ennek hangot is adok. Látom, és érzem, hogy ez mennyire tetszik neki, és mennyire feltüzeli, így nem fogom magam vissza. Ő meg egyre gyorsabb tempót vesz fel. Lehúzom magamhoz, és nem engedem eltávolodni tőlem, hallani akarom a lélegzetvételét, és az apró nyögéseit is… amit így teljesen közelről hallok.

Érzem, hogy nem kell már sok, hogy átlépjem a gyönyör határát… de nem csak én vagyok így ezzel, hanem ő is. Körém fonja kezét, és elkezd velem játszani, így ingerelve még jobban. És én meg is adom magam igen hamar kényeztetésének, és nevével számon élvezek el. Lök rajtam még egy párat, majd érzem, ahogy megfeszül a teste, és ő is átlépi határait. Zihálva hanyatlik rám, és próbálja megint uralma alá vonni testét, épp ahogyan én is. Mikor ez nagyjából megtörténik, kicsúszik belőlem, és mellém dől, majd felül és kidobja a használt óvszert. Oldalamra fordulok, és várom, hogy visszadőljön az ágyra, amit meg is tesz hamar. Első dolgom, hogy közelebb bújok hozzá…

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.10.10. 20:21 yumechan Sziókaa! Gondoltam írok ide ._. Nem lesz hosszú... deee... ez az Uruhaaa >.< Megszegte a "szabályt"... Most szégyelje el magát. Kíváncsi vagyok, mit szól ehhez Aoi... na meg Rei O.o És... ami szegény Aoival történt T_____________T Nagyon szomorú T.T Szegényykéééém T.T Nya de mindegy ._. Vajon ő és Rei mikor lesznek már jóban? *o* Mert Rei még mindig nagyon makacs >.< Nya, várom a következő fejit ^^ Baibaaaai Válasz: Szia. XD miaz  Ruru ellenes lettél xD nem nagy gond szerintem, hogy megszegte azt a szabályt XD :p Rei még jó ideig magacs is marad xD úgyhogy majd lesz még mit olvasni :p Köszike a komit, bye