Reita

Ahogy meghallottam azt a gyereket, úgy beszélni, elszállt az agyam. Ha az a szemétláda kihasználja Kait, akkor kitaposom a belét, de komolyan! Ha valamit akar, tuti, hogy Kai enged neki, és nem mondd nemet, hisz tetszik neki! Bassza meg! – morgom, miközben felöltözöm, mert Aoi felvetette, hogy menjünk el szórakozni. Ami annyiból jól jött, hogy majd ott levezetem a feszültséget, ami bennem felgyülemlett.

Hát… nem éppen így volt… hogy miért? Mert csakis egy emberen akadt meg a szemem, és csakis rá tudtam koncentrálni… pedig volt jelentkező bőven egy kis egyéjszakás kalandra.

Láttam, hogy egyedül van, és nem ment oda senki, így egyszer odamentem megkérdezni, hogy nem e megyünk, de elhajtott, hogy ő még nem akar. És ivott tovább. Amikor már láttam rajta, hogy nagyon is többet ivott a kelleténél, elvonszoltam a bárpulttól, és beültettem a kocsiba, és elvettem tőle a kulcsokat.

Hazafelé alig tudtam leállítani, annyira ficánkolt, és a keze folyamatosan „rossz” helyre tévedt. És nem voltám már valami higgadt. Főleg, hogy egész nap húzta az agyamat…

- Naaaa, ne rángass… - nyafogott, miközben bevittem a szobájába.

- Nem rángatlak, csak gyere már… - morogom, mire a szoba közepén megáll. – Hát ezt nem hiszem el… - veszem ölbe, mire megcsókol. Nekem sem kell több, és kapva kapok az alkalmon. Tudom, bunkó vagyok, de ez van… megérdemli, hogy megfektessem… - teszem le az ágyra, és csókolom tovább. Azonnal elkezdem bontogatni abból a baszottul szexi ruháiból. Szinte már letépem róla… de ő sem tétlenkedik, és ahogy kibújtatom egyik ruhadarabjából, ő ezt viszonozta és rólam vesz le egyet. És ez így megy, amíg meztelenül nem fekszik alattam. – Milyen gyönyörű… - simítok végig mellkasán, egyenesen le ágyékhoz, amitől megremeg.

- Ne szórakozz, hanem inkább csináld… - húz magához, és csókol meg. Meglepődöm ezen a hevességen, de ezt inkább csak a sok piának tudatosítom. Ennek ellenére, nem teketóriázom sokat.

- Merre tartod? – válok el ajkaitól, mire elkezd a kis szekrénye felé mutogatni. Előkeresem a síkosítót, de óvszert nem találok, így megkeresem a pénztárcámat és előveszek onnan egyet, és visszamegyek hozzá. Bekenem az ujjam, majd elkezdem tágítani, elég jól viseli, bár ezen nem lepődöm meg… és így újra bekúszik annak a szemétnek a képe a szemem elé, és érzem, hogy egyre mérgesebb vagyok, de próbálok magamra némi higgadtságon erőltetni, több-kevesebb sikerrel.

Miután kitágítottam felhúzom a gumit, és bekenem magam. Feltérdeltetem, és megforgatom, hogy nekem háttal legyen, majd óvatosan belécsúszom. Mind a ketten felnyögünk az érzésre. Teljesen elmerülök testében, és ráhajolok hátára, és a fülébe szuszogok, érzem, ahogy kirázza a hideg alattam, és ez nagyon tetszik. Elhajolok tőle, és derekára teszem a kezem, majd lassan elkezdek benne mozogni. Az eleinte lassú tempót hamar felváltom gyorsra, és reménykedem abban, hogy az a törpe mélyen alszik, vagy nem keveredett haza, mert akkor tuti, hogy hallja, ahogy nyög alattam a védőszentje… Érzem, hogy nem kell sok, így ráfogok, és úgy is segítem a beteljesülés felé. Egyre nagyobb sóhajok hagyják el ajkait, mire egy nagy nyögéssel kezemre élvez. Ahogy elélvezett elveszem a kezem onnan, derekára fogok, és még vadabb tempót veszek fel, és én is átlépem korlátaimat. Kicsúszom belőle, és mellé dobom magam, úgy próbálok újra normálisan levegőt venni. Ő pedig hason fekve szuszog, majd azt veszem észre, hogy hozzám bújuk, mint valami cica. Hirtelen iszonyatos lelkiismeret-furdalás lesz úrrá rajtam, így nem tudom elviselni, hogy hozzám bújik. Arrébb tolom, mire majdhogynem síros szemekkel néz rám.

- Gyere fürdeni, így nem aludhatunk – mentem ki magam, neki meg fellelkesül az arca. Felállok és kidobom a használt gumit, majd odamegyek hozzá és kihúzom az ágyból. Ő meg követ a fürdőbe, igaz nem valami stabil járással. Egy jó óra alatt sikerül is lefürdenünk, mert közben produkálja magát, és nem tudom levakarni a nyakamról… meg egyéb apróságok… nagyon-nagyon izgató, és irritáló apróságok… a fürdés felénél már lassan ott tartok, hogy itt helyben még egyszer megrakom. De azért erőltetek magamra annyi önuralmat, hogy visszavigyem a szobájába, és lefektessem az ágyba. Adok rá még egy boxert, hogy nekem ne anyaszült meztelenül feküdjön az ágyban, és már mennék is ki, de megfogja a karomat, és visszahúz.

- Maradj itt velem… - néz rám boci szemekkel, aminek nem tudok nemet mondani, és visszafekszem mellé. Azonnal hozzám bújik, és nem kell sok, hogy elaludjon. És ez után nekem sem kell sok, hogy ne legyek bent mellette az ágyban. Bezárom magamra az ajtómat, hogy még véletlenül se eshessen meg, hogy valaki bejön rajta. Sóhajtva dőlök neki… - Mit csináltam… nem szoktam én ilyen lenni… ha meg megtudja, akkor tuti, hogy le fog passzolni. Már hozzászoktam a hülyeségeihez… és nem is annyira idegesít már. Nem akarom, hogy leadjon… - sóhajtok egyet, és megyek oda az ágyamhoz, és bújok be a takaró alá. Fáradt vagyok így sikerül hamar elaludnom. De sajnos ugyanolyan hamar fel is kelek, még csak fel sem kelt a nap… így nekiállok kaját csinálni a konyhában, és a nappaliban tv-t nézni. Majd visszamegyek a szobámba, és előveszem azt a rajzot, amit készítettem, és megint ihletet kapok, így kilógok megint az udvarra, és felmászok a fára rajzolni. Egy jó órát, kettőt ott voltam, amikor úgy gondoltam, hogy ő is felkelhetett már, így visszamentem a szobámba, és kimentem. Jól tippeltem, mert kómás fejjel állt előttem.

- Szép jó reggelt! – köszönök neki. – Hogy van a fejed? – dőlök neki a falnak összekulcsolt karokkal.

- Fáj… - zárja le ennyivel a témát, és megy be a fürdőbe. Nem mondok erre semmit, mert én is voltam már másnapos… remélem annyit ivott, hogy nem emlékszik az este második felére. Mert az necces lesz, ha igen… - terítek meg, hátha akar valamicskét enni.

De már vagy egy órája nem jött ki a fürdőből, így odamegyek.

- Aoi! – kopogok be. – Minden rendben? –hallgatózom, de nem kapok választ. – Aoi? – nyitok be, mire a wc fölött gubbaszt és hány. – Aoi! – megyek oda, és nézem mennyire csinálta ki magát. Nagy nehezen abbahagyja a hányást, mire adok neki egy kis vizet, hogy öblítsen, és utána meg pár kortyot igyon is.

- Jól vagyok… - húzza ki karját enyémből, mikor felsegítettem, de ahogy kiegyenesedik, megint visszagörnyed a wc fölé, és megint hány. És ahogy látom, már nincs benne semmi, mert elég sárgás…

- Persze! Elviszlek ahhoz a perverzhez! – segítem fel, amikor már nagyjából „rendbejött”. Beviszem a szobájába, és előveszek neki pár ruhát. – Fel tudod venni magad is? Mert akkor veszek fel valamit, vagy ha nem, akkor majd utána – guggolok le elé, mire grimaszol egyet.

- Megy egyedül is.

- Okké… - forgatom meg szememet, és hagyom ott. De azért gyors léptekkel megyek szobámba, és veszek fel más ruhát, meg a dzsekimet, és elteszem a pénztárcámat is. Majd visszamegyek, és ő is nagyjából készen van. Felsegítem és kimegyünk a kocsijához. Ő a vezető ülésre akarna menni, de én az anyósülésre ültetem be. Csak az után szól, mikor már én is beültem.

- Mióta tudsz vezetni? Ez nincs benne az aktádban… - mondja kicsit sem kedvesen, mire becsatolom magam.

- Sok minden nincs benne azokban a lapokban – veszem elő jogsimat, és adom neki oda, mire elkerekedik a szeme, majd visszaadja, és végre elindulunk a dokihoz.

- Akkor már tudom, hogy keveredtünk haza… - motyogja, miközben öklendezik, így odaadok neki egy zacskót, hogy inkább abba, ha kell.

- Jah… de neked szabad innod egyáltalán? – parkolok le közben, erre meg nem mondd semmit. Kiszállok, és kisegítem, majd felviszem ahhoz a perverz törpéhez. Kopogok, és egy szabad után bemegyünk.

- Jézus! – guvad ki mind a kettő szeme, és jön azonnal oda.

- Aoi-chan! – mondja a kisebbik is.

- Azért ennyire nem festhetek rosszul… - grimaszol egyet, majd felfektetem az asztalra.

- Mit csináltál vele te állat?! – esik nekem a törpe és néz rám szúrósan.

- Én? Semmit! Ő játszott tegnap alkoholistát! – háborodom fel. – Miért kell rögtön rám fogni! – fújtatok, mire megvillantja a kicsi a szemét, és visszamegy Aoihoz. Közben a perverz vizsgálja. Majd megállapítja, hogy ki kell mosni a gyomrát.

- Hát azon már nem kell sok mindent mosni, mert már minden kijött belőle…

- Honnan veszed?

- Onnan, hogy ott volt… - szólal meg Aoi.

- Na, tessék! – tárom szét a karomat, legalább egy valaki figyel rám!

- Akkor viszont nem tudom, hogy miért vagy még mindig rosszul… - vallja be a köpenyes törpicsek… én meg elgondolkozom a tegnap estén, és azon, hogy láttam azon a helyen pár tagot, akik anyagot szoktak osztogatni. És van olyan, hogy azért kevernek anyagot valaki italába, hogy megkívánja az illető, és ha lehetőség van, akkor visszajöjjön, és akkor rá tudnak szállni, és így új vevőjük lesz… és tegnap Aoi nem úgy viselkedett, mint ahogy szokott…

- Vegyen vért tőle! – szólalok meg, mire minden szempár rám szegeződik.

- Minek? Nem látod csibém, hogy gyomorrontása van?

- Szerintem nem az a baja! Úgyhogy vegyen tőle vért! – mondom ellentmondást nem tűrő hangon, mire bólint egyet és elővesz egy tűt. – OKÉ! Kint megvárom, hogy levegye… - hátrálok, és megyek ki, majd veszek egy mély levegőt, és megkönnyebbülök, hogy nem kell látnom a tűt! Egy jó tíz perc után visszamegyek, és akkorra már nem látok egy tűnek látszó dolgot sem.

- Te aztán nem vagy egy bátor ember… - szólal meg a törpe.

- Hogy mi van? – húzom fel egyik szemöldököm.

- Ennyire félni valamitől. Én imádom a tűket!

- Én meg utálom, ez miért olyan nagy baj? – kérdezem. – Mindenkinek van valami gyengepontja. Nekem ez az! – megyek oda Aoihoz. – Hol az a perverz? – kérdezem, mire, Aoi egy fél mosolyt húz fel, nekem meg rácsapnak a seggemre, amitől megugrom, mert nem számítottam rá. Összeszűkített szemekkel nézek arra a perverz öregemberre.

- Nem vagyok perverz! – dohogja.

- A fenéket nem! Maga egy perverz vénember! – fújtatom, és ülök le az egyik ágyra, a törpe mellé. Majd ott várunk, hogy megjöjjenek Aoi eredményei.

- Te nagyon ismerős vagy nekem… - bámul vagy egy fél órája.

- Te meg idegesítő vagy – fújtatok, mert már idegesít a kisgyerek.

- Miért? Csak mondtam, hogy ismerős vagy nekem valahonnan…

- Ja, meg egy fél órája belebámulsz a pofámba.

- Bocsi… csak gondolkozom, hogy honnan.

- Drogoztál? – kérdezem, mire mindenki rám néz.

- I-igen… - motyogja, én meg leugrom az ágyról.

- Akkor onnan – felelem. – Lemegyek kávéért – megyek ki, és keresem meg az automatát. Épp hogy bedobtam a pénzem, a perverzke megragadja a karom.

- TE!

- Én? – kérdezek vissza unottan.

- Te adtad el neki a drogot?!

- Igen – vonok vállat, mire majdnem megüt, de elhajolok előle. – Mit akar? Csak nem leütni, én arról nem tehetek, hogy az a törpe drogozott, én csak eladtam! – veszem ki a kávét. – Mindenkinek a saját maga felelőssége, hogy anyaghoz nyúl, iszik, kurva lesz, vagy megöli magát… - kortyolok bele, mire nem mondd semmit. Visszamegyünk, és épphogy belépünk, kopognak, és behozzák az eredményeket. Kyo azonnal elkezdi nézegetni, majd rám néz.

- Honnan tudtad? Csak nem te adtál be neki valamit?! – mondja nekem, mire majdnem kiköpöm a kávét.

- Mi van? Maga szerint idehoztam volna, akkor, ha csináltam volna vele valamit?! – háborodom fel. – Minek néz maga?!

- Nagyon érdekel, hogy honnan volt az a találó tipped! – lengeti meg a papírt a kezében.

- Közel négy évig árultam anyagot, azért valamennyire csak értek hozzá… és visszagondoltam a tegnap estére! És, hogy Aoi nem úgy viselkedett, mint szokott… bár ezt a piának tudtam be!

- Persze… - fordul oda Aoihoz, mire megforgatom a szememet. – És akkor még Kai elvárja tőlem, hogy legyek nyitott, és bízzak másokban. Ha mások nem teszik bennem, akkor én miért bízzak meg másokban? –dobom ki a poharat. Egy ideig még ott vagyunk, mert Kyo még meg akarta figyelni. Így egész nap ott maradtunk, és csak este engedte, hogy hazavigyem. Nyűgös voltam, és már otthon akartam lenni, és gitározni… azt is milyen régen nem csináltam… - sóhajtom, majd parkolok le, mire kerek szemekkel nézek Aoira, aki vissza rám. A háza előtt rendőrautók álltak. Kiszálltunk, és az egyik tiszt azonnal odajött:

- Suzuki Akira?

- Igen – bólintom.

- Le van tartóztatva! – nyom a kocsinak, és a csuklómon csattan a bilincs. – Jogában áll hallgatni, minden, amit mond felhasználható ön ellen a bírósági eljárás során! – visz a kocsihoz, nekem meg fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Mert nem csináltam semmit. Aoi meg csak áll ott egyhelyben…

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2010.10.24. 12:31 yumechan Mi a pi.... .___________. Most miért? Mindenki Rei ellen van >.< Jelen esetben én is picit, mert gonosz vot az este... de naaa... a rendőrbácsiknak nincs okuk rá xDDD Tessék elegedni >.< Miért viszik el? T-T Ki jelentette fel? És miért? Ésés... hogy fogják kihozni, ha rácsok mögé zárják? Nyaaa, folytatást kéjek, me megöregszem a kíváncsiságban, és még izgulok is, hogy te jó ég, most mi lesz?! És és... Aoi meg Rei mikor ülnek le beszélni? Aoi rákérdez majd az estére? Meg úgy egyáltalán! XD Folytatást kéjek, de nagyon hamar T-T Amúgy... nem vagyok Ruru ellenes ._. Imádom Rurut <3 :D Nya, folytassátok ám hamar ^^ nagyon jó rész volt, és nagyon szeretem ^^ Köszönöm a frisst, de egy szídást megen kaptok a vége miatt >.< Az ember itt halálra izgulja magát, erre csak még több gond lesz. Hát az eszem megáll xD Nya, baibai :* Válasz: Szia. Miért lett volna gonosz? Ő csak engedett Aoinak, aki nem is kicsit mászott rá *felhúzza az orrát* x3 A folyti Rorától függ^^ és a többi kérdésere nem válaszolok, mert nem lövöm le a poént :p XD nagyon is több gond lesz :p és direkt lett itt abba hagyva, hogy többet izguljatok :p XD Köszike a komit, bye~