Reita

Nem gondoltam volna, hogy Mao ilyenre vetemedik. Csak az�rt, hogy „v�gre” f�lre�ll�tson az �tj�b�l, hogy t�bb hatalma legyen. B�r… az az igazs�g, hogy majdhogynem meg sem lep�dtem ezen. Sz�m�tottam r�, csak nem ilyen form�ban. Ha � megjelenik, akkor ut�na tuti, hogy t�rt�nik valami, amib�l rosszul j�v�k ki…

H�t… ennek az eg�sznek nem az a h�tul�t�je volt, hogy bent akartak tartani, vagy, hogy nem hittek nekem. Nem… �pp az ellenkez�je… Aoi nagyon is b�zott bennem, �s ennek hangot is adott. R�gt�n elsz�gyelltem magam, �s nem tudtam a szem�be n�zni. Nem tudom ennek az ok�t… egyszer�en csak nem ment. Pr�b�ltam rendesen viselkedni vele, ami l�that�lag felkeltette az �rdekl�d�s�t… �s miut�n Kaij�k elmentek bej�tt, �s elkezdett b�mulni… �s r�k�rdezett arra, hogy lefek�dt�nk e. Igaz�b�l sosem �reztem azt, hogy olyan dolgot megb�nok, de zavart, hogy nem volt mag�n�l… de mondjuk ennek ellen�re � kezdte! �gy megmondtam neki az igazat. Nem akartam hazudni, mert, ha hazudtam volna, az rosszabb lett volna, mint az igazs�g.

Azonnal kifordult a szob�b�l, �s el akart menni, �n meg nem tudtam nem sz� n�lk�l hagyni a dolgot:

- De te is akartad!

- Na persze… az m�r nem t�ma, hogy nem voltam magamn�l… - feleli szomor�an, �n meg, ha lehet m�g pocs�kabbul lettem. Mivel nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni, �gy elmentem f�rdeni. A v�z �gy is mindig seg�t rajtam, hogy kitisztuljanak a gondolataim. De sajnos most nem �gy volt a helyzet. Egy�ltal�n nem lett jobb… s�t! M�g, ha lehet, akkor zavarosabb lett az eg�sz. Nem tudom, mi�rt van lelkiismeret furdal�som, �s nem �rtem, hogy � ezen mi�rt szomorodott el. Nem voltam durva vele! Na, j�… lehettem volna egy kicsit gyeng�debb is… de… - s�hajtom el magam, �s �lt�z�m fel. – � h�zta az agyamat, eg�szen haz�ig… - morranok egyet, majd odamegyek a szob�ja ajtaj�hoz, �s bekopogok rajta.

- Tess�k!  - feleli, mire bel�pek, de ahogy megl�tom, szinte minden er�m elhagy. Olyan szomor� az arca. �n nem akartam ezt!

- Mehetsz f�rdeni… - mondom halkan, mire csak lehunyja a szem�t, �n meg jobbnak l�tom, ha mag�ra hagyom, �s egy ideig nem ker�l�k a szeme el�, �s megh�zom magam.

T�nyleg nem akartam megb�ntani, nem gondoltam, hogy neki ennyire szarul fog esni, hogy lefek�dt velem! Lehet, hogy az a baja, hogy �gy megcsalta azt a tah�t… - szorul �k�lbe a kezem, �s �rzem, hogy egyre d�h�sebb vagyok, pedig most semmi okom nem lenne r�… - Fogadok, hogy amiatt szomor�… - megyek oda �gyamhoz, �s fekszem le. De a po�n az, hogy nem j�n �lom a szememre. Csak forgol�dom, mint valami h�lye, �s keresem a helyem, de sehogy sem j�. – Mi a fene van velem, hogy nem tudok aludni az�ta, hogy megfektettem?! – �l�k fel dohogva, mert nem �rtem a dolgokat. �n nem vagyok ilyen, �s a lelki miz�ri�k – persze Kai dolgain k�v�l -, nem k�tnek le! Akkor most mi van?! – kelek ki az �gyb�l, �s kezdek el j�rk�lni a szob�ban, mert egyszer�en nem tudok megmaradni a seggemen. Nem megy, nem �s k�sz! – veszek el megint pap�rt, �s ceruz�t, �s elkezdek firk�lgatni. H�tha az megnyugtat… na de ehelyett mit csin�l?! M�g jobban Aoira tereli a gondolataimat, mert k�sztet�st �rzek arra, hogy lerajzoljam… - s�hajtok egyet, �s ink�bb leteszem a ceruz�t a kezemb�l, �s megint j�rk�lni kezdek. M�r lassan a k�t �ra is elm�lik, mikor �n m�g, mint egy bagoly �l�k az �gyon �s lesek ki a fejemb�l. – Nem b�rom! – �llok fel, fogok meg egy k�teg lapot, cerk�t, meg rad�rt, �s megyek sz�pen �vatosan �t Aoi szob�j�hoz. Csendesen hallgat�zom, hogy esetleg fent e van, vagy valami, de nem hallok semmit, �gy lassan benyitok. A hold bes�t az ablakon �gy teljes pomp�j�ban l�tom arc�t, �s, hogy alszik. Besomford�lok, �s le�l�k a bent l�v� fotelre �s leteszem a cuccomat a kisasztalra, �s elkezdem rajzolni. Olyan csendes, �s t�nd�ri �gy. De ink�bb csendes �s nyugodt. Nem ugr�l, nem parancsolgat, egyszer�en csak van, �s nem megy az agyamra. Mondjuk… mostan�ban egyre kevesebbszer �rzem azt, hogy le tudn�m csapni. Az elej�n m�g ott voltam, hogy egy besz�l�s �s agyon�t�m… de m�gsem, most meg m�r szerintem hi�nyozna is, ha nem sz�logatna be… - s�hajtok egyet, �s ink�bb rajzolom tov�bb.

K�szen vagyok vele, �s hozz� n�zem a k�pet. – Nem is lett olyan rossz… pedig rosszabbra sz�m�tottam… - teszem le a rajzot, �s ink�bb megyek, m�g miel�tt fel�bredne, �s itt tal�lna… gondolom, nem venn� j�l ki mag�t a dolog. Most tudom, hogy haragszik r�m, csak az ok�t nem �rtem… - �llok fel, de nem tudok kimenni. Valahogy k�sztet�st �rzek arra, hogy odamenjek �s adjak egy puszit �des ajkaira… - J�ZUSOM! Teljesen elment az eszem! – r�zom meg a fejem, �s megyek ki, m�g miel�tt valami h�lyes�get csin�ln�k. B�r… enn�l nagyobb szarba, szerintem m�r nem keveredhetek… - csukom be magam m�g�tt az ajt�t, �s megyek vissza a szob�mba. Egy p�rszor fordulok az �gyban, mire siker�l elaludnom… de reggel megint kor�n kelek, �gy �s ez m�r bosszant. Kimegyek, megcsin�lom a reggelit, �s elmosom magam ut�n a haszn�lt ed�nyeket. Mivel nem tudok magammal mit kezdeni, megint kimegyek a k�zeli p�ks�gbe �s veszek s�tit is. Mire vissza�rek, m�r fent van.

- Te meg HOL volt�l?! – esik nekem, mire elh�zom a sz�mat. Lehet, most t�nyleg nem volt valami j� �tlet, hogy kimentem egyed�l.

- Csak hoztam p�ks�tit… - mutatom fel a zacsk�t, mire d�h�sen n�z r�m, de nem mond semmit. �n sem felelek semmit, csak k�vetem be a konyh�ba. A reggeli k�zben nem besz�l�nk, �s �szrevettem, hogy megtartja a h�rom l�p�s t�vols�got. Mert nem oda �lt le, ahov� szokott, hanem messzebb t�lem… nem �rtem �t! Mit hisz, hogy odamegyek, �s let�madom, �s megh�zom az asztalon, vagy ak�rhol?!

- Mikor mehetek megint dolgozni? – k�rdezem, mire fel�m ford�tja semleges tekintet�t.

- Egyel�re ne agyalj ilyeneken, am�g meg nem old�dik a b�r�s�gi �gyed – mondja, mire s�hajtok egyet.

- Nekem nem is lenne… - h�zom el a sz�mat, � meg megint r�m n�z.

- Nem tudtam, hogy van testv�red…

- Nincs is… - morgom, mire kikerekednek szemei.

- DE H�T! AZT MONDTAD, HOGY VAN! – erre s�hajtok.

- Ut�lom �t, egyszer�en sosem j�tt�nk ki egym�ssal. Soha… mindig � volt a „j�” �s a csal�d b�szkes�ge… - mondom ny�jas hangon. - Na persze… egy �lnok kis k�tsz�n� tet�, aki csak a p�nzre hajt… - �llok fel, �s teszem a t�ny�romat, a mosogat�ba, majd bemegyek a szob�mba, nincs sok kedvem semleges, vagy olykor sz�r�s tekintet�t b�mulni. Att�l csak minden sokkal rosszabb…

De ez nem m�lik egy kicsit sem, ahogy m�lnak a napok… � csak akkor sz�l hozz�m, ha nagyon musz�j… �s ez bosszant. Ez alatt az id� alatt, csak j�form�n este vagyunk �gy egy�tt, hogy �lvezem is. Mert akkor alszik, �s nem l�tom sz�r�s �s szid� tekintet�t…

Nem tudok aludni… egyik este sem tudtam, �s minden este ott voltam vele a szob�j�ban, �s lerajzoltam, ahogy alszik… mindig m�s p�zban. De mindegy volt, hogy hogy fekszik… mert mindegyik angyali volt.

Az egyik nap, megjelent egy rend�r, �s �tny�jtott k�t iratot, hogy be kell menn�nk szembes�t�sre, meg, hogy az �gyet lez�rj�k. Igaz�b�l csod�lkoztam, hogy m�r ilyen gyorsan megvan. Nem hittem volna, hogy elkapj�k. Arra gondoltam, hogy kital�l valamit, amivel megint kim�szik a slamasztik�b�l… b�r… m�g nem tudom, hogy a b�r�s�g, hogy fog elj�rni.

M�snap be is ment�nk, �s megint kik�rdeztek, de akkor ott volt az a t�rpe is, �s perverz is. �k is letett�k a vallom�sukat az esk�dtek el�tt, hogy �n nem lehettem. Mao ott volt, �s l�ttam rajta, hogy nagyon d�h�s. D�h�s, mert nem tartja az ir�ny�t�sa alatt a dolgokat…

A b�r�s�g v�g�lis nem volt vele annyira szigor�, hisz egykor�ak vagyunk. �n sem ker�ltem els�re b�rt�nbe, �gy � is kapott egy es�lyt, hogy bizony�tsa a „javul�s�t”. Amit � soha a b�d�s �letbe nem fog megtenni… �? Ha t�bb mint h�sz �v alatt nem ment neki, akkor most, hogy menne? – k�rdezem magamt�l, mik�zben m�r megy�nk haza. Annyi v�gasztal csak, hogy Kai ott lesz egy kicsit. Mert azt megengedte Aoi, hogy �tj�jj�n. De igaz�b�l… l�ttam rajta, hogy v�gyik Uruha t�rsas�g�ra, ami szarul esett, hogy megmondjam a frank�t. Nagyon is szarul esett, de nem sz�ltam. Hisz nekem most a pof�mat ink�bb be kell fogjam…

- �r�l�k, hogy nem lett ebb�l semmi bajod – mosolyog r�m Kai, mikor m�r a szob�mban vagyunk.

- Na, ja… b�r t�kmindegy… nem? – �l�k le az �gyra. Mire odaj�n, el�m �ll �s k�rd�n n�z r�m.

- Te meg mi�rt besz�lsz ilyen baroms�gokat?! – k�rdezi szemreh�ny�n, ami csak r�tesz a kedvemre…

- Semmi�rt… csak �gy �rzem �s k�sz… - s�hajtom.

- Neked van valami bajod! – t�rdel le el�m, �s teszi a kez�t a l�bamra. – Nekem elmondhatod! Tudod, hogy bennem megb�zhatsz!

- Ilyet m�g mondani se mondj�l! Tudod, hogy te vagy az els�, �s egyetlen, akinek elmondom, hogy mi b�nt, vagy mi nem.

- Akkor? Akkor most mi�rt nem mondod el? – k�rdezi, szinte m�r k�ny�rg� szemekkel, mire s�hajtok egyet.

- Magam sem tudom, hogy mi a bajom… �rted… egyszer�en csak f�radt vagyok.

- F�radt? Te? Hisz az alv�k�ddal sosem volt baj! – mondja viccel�dve, mire megint s�hajtok egyet.

- De mostan�ban van… alig alszom… nem tudok elaludni, csak forgol�dom.

- T�rt�nt valami? – ford�tja el egy kicsit a fej�t, mire nemlegesen megingatom a fejem. Most, hogy kellene el��llnom azzal, hogy lelkiismeret furdal�som van Aoi v�gett? – Ne hazudj! Tudom, hogy b�nt valami! L�tom! Ismerlek!

- Kai, sajn�lom, erre magamnak kell r�j�nn�m el�sz�r. De, ha r�j�ttem elmondom! – felelem, mire kelletlen�l, de biccent egyet, �s fel�ll, majd mell�m �l.

- Mennem kellene… holnap nekem suli van, �s nagyon sok m�g a tanulnival�m…

- H�t… nem tudom, hogy a turb�kol� gerlep�r mennyire �r�lne, ha r�juk nyitn�l… - mondom egy kicsit ironikusan, mire r�m kapja a tekintet�t.

- Milyen turb�kol� gerlep�r? – k�rdezi felh�zott szem�ld�kkel.

- H�t Aoi meg Uruha! – mondom, mik�zben fel�llok.

-… - nem mondd erre semmit, de nem is lenne r� lehet�s�ge, mert ny�lik az ajt�, �s egy sz�r�s szem� Uruha j�n be rajta, �s r�ngatja ki Kait. Meg sem lep�d�m azon, hogy ez �gy t�rt�nt… gondolom elmondta Uruh�nak, hogy mi volt. De az�rt hagyhatta volna, hogy elb�cs�zzam Kait�l…

D�lut�n nem csin�lok semmit, mert nem is tudn�k… illetve a semmittev�s �tmegy rajzol�sba. Megint kil�gtam a f�ra, �s kisz�rtam magamnak egy pontot, �s lerajzoltam. B�r a szemem m�r egy kicsit f�jt. Mert a sok nem alv�s teljesen kif�rasztott… nem gondoltam, hogy ennyire nem fogok tudni aludni, �s m�g mindig nem tudom, hogy mi�rt nem alszom… - megyek vissza a szob�mba… na, most m�g az „elt�n�sem�rt” is kapok egy fejmos�st, hogy mi�rt vagyok Hudini folyton…

Este megint nem tudok aludni, �gy megint �tmegyek Aoihoz �s lerajzolom. De most nem maradok sok�ig, mert nem tudom magam tov�bb tart�ztatni, �s egyre jobban vonz mag�hoz… pedig tudom, hogy mennyire t�vols�gtart� velem szemben… - fekszem vissza �gyamba, de nem tudok aludni. Vagy k�t �ra forgol�d�s ut�n nem tudok parancsolni a l�baimnak, �s �tmegyek Aoihoz. M�r p�zt v�ltott, �s �desen szuszog… egyre k�zelebb megyek hozz�, �s meg sem �llok az �gyig. Veszek egy nagy s�hajt, �s befekszem mell�. Azonnal �gy �rzem, hogy ott f�l perc alatt el tudn�k aludni… ebb�l a gondolatomb�l egy ord�t�s hoz vissza a jelenbe, �s egy riadt arc. Szinte magamn�l sem vagyok, m�ris huppanok a f�ld�n. Aoi meg ord�t velem, hogy m�gis mi a fen�t k�pzelek magamr�l, �s, hogy takarodjak ki. �n pedig veszem az ad�st, �s kimegyek. Kelletlen�l, de kimegyek.

M�gis mi a fen�t gondoltam �n? Hogy befekszem mell�, �s minden olyan lesz, mint azel�tt az este el�tt volt? Na, nem… nem lehettem ilyen naiv! De akkor mi ennek az oka? Mi�rt akarok a k�zel�ben lenni? Neki ott van az a sz�ke morg�s b�jg�n�r… nem kell neki egy taknyos k�ly�k… - s�hajtok, de nem tudok az �gyban megmaradni. Felkelek, veszek magamra egy pulcsit �s kimegyek leveg�zni. Persze viszem magammal a cigimet, hogy majd az seg�t egy kicsit a gondolkoz�sban, �s magam helyrerak�s�ban.

Odakint sz�p id� van… b�r szebb lenne a hold f�nye, ha Aoi arc�n t�kr�z�dne vissza… - s�hajtok egyet, majd lehunyom a szemem rosszall�an, mikor tudatosul bennem, hogy mit is gondoltam. Felm�szom a f�ra, �s azonnal r�gy�jtok… sz�vom �ket egym�s ut�n, de nem jobb… kicsit sem jobb… - Mit gondoltam magamr�l? – k�rdezem magamt�l… de m�r nem tudom meg a v�laszt, mert annyira nehezek szemeim, hogy elb�biskolok.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.