Aoi

- Leesel – hallom meg Reita hangj�t, de mikor megfordulok Uruh�val tal�lom magam szemben. H�ta m�g� n�zek, hogy lehet, hogy ott �ll, de nem l�tok senkit se.

- Kit keresel?

- Reita? Reit�val mi van?

- Ne agg�dj, m�r int�zkedtem, de m�r ezt mondtam neked! Shiny�hoz ker�lt. Csak addigra, m�g fel nem �p�lsz… B�r, szem�ly szerint jobban �r�ln�k, ha �tvenn� v�glegesen.

- Hogy mondhatsz ilyet?

- Csak nem szeretn�m, hogy b�rmi bajod legyen. F�ltelek! T�nkretesz ez a gyerek. T�l vag�ny, �s j�r a sz�ja!

- Nem, nem hiszem! Van benne j� is, csak m�g nem fedezted fel, mert hasonl�totok egym�sra. De ha j�l eml�kszem, akkor ezt meg m�r �n mondtam neked – mondom, mire f�jtat m�rgesen. – Meddig kell bent maradnom?

- Egy p�r napig biztos… azt�n m�g fel�p�lsz rendesen. Sok z�z�d�sod van – felelte, �s val�ban.

Bent tartottak egy h�tig, amit nagyon hossz� id�nek �reztem, r�ad�sul nagyon unatkoztam. Igaz Uruha, �s a sz�lei megl�togattak minden egyes nap, de valami hi�nyzott. Nem is valami, hanem ink�bb valaki.

Be kell vallanom magamnak, hogy hi�nyoztak a besz�l�sai, �s maga a tudat, hogy itt van mellettem. B�r nem tudom, hogy mit is k�ne csin�ljak vele, hiszen � m�g gyerek, �n meg m�r feln�tt, �s nem kezdhetek ki vele… tal�n ez csak egyfajta vonzalom, meg olyan hi�ny�rzet, hogy m�r megszoktam, hogy itt l�zeng k�r�l�ttem. De mi�rt nem l�togatott meg? H�t ennyire nem �rdeklem? – szomorodtam el, majd Uruha �rtem j�tt Kaijal egy�tt �s hazak�s�rtek.

A kocsiban t�ls�gosan nagy volt a csend. R�ad�sul Kai nagyon szomor� volt. Uruha bevitte a cuccaimat, amit felhalmoztam a k�rh�zban, �gy volt lehet�s�gem vele besz�lni egy kicsit.

- Uruha rosszul b�nik veled? – k�rdeztem r� egyb�l, mire olyan meglep�d�tt �rtetlen k�pet v�gott, amilyet �letemben nem l�ttam.

- Nem, dehogyis! Nagyon rendes velem – mondta.

- Akkor? Mi b�nt? L�tom rajtad, hogy valami nincs rendben.

- Csak Reita… - hajtotta le a fej�t.

- Mi van vele? Mit csin�lt m�r megint?

- �sszeveszt�nk – d�lt neki mellkasomnak, �s kezdett el r�zk�dni teste, innen tudtam, hogy s�r.

- Min? – k�rdeztem halkan, mik�zben h�t�t simogattam.

- El akar menni… ha lej�r az egy �v… - szipogta. – Itt akar hagyni engem, csak az�rt, mert… mert… - de nem mondta tov�bb, csak s�rt, �s s�rt.

- J�l van, nyugodj meg! Addig m�g rengeteg id� van, lehet, hogy meggondolja majd mag�t!

- Nem fogja, ha � valamit eltervez, az �gy van – n�zett r�m, mik�zben elkezdte szemeit t�r�lgetni, �n pedig adtam neki egy zsepit.

- Sokszor k�zbesz�l az �let, �s az �rzelmek – tettem v�ll�ra kezeimet. – Ne add fel! – mosolyodtam el r�, majd kij�tt Uruha, �s furcs�n m�regetve minket odaj�tt hozz�nk.

- Minden rendben? – k�rdezte.

- Persze, csak besz�lgett�nk.

- Ok�… na de gyertek be, anyu�k m�r v�rnak. F�z�tt, meg minden.

- De j�! V�gre norm�lis kaj�t ehetek! – csillantak meg a szemeim.

- �s m�g �n vagyok hasp�k mi? – dorg�lt meg viccesen.

- Nem te �lt�l k�rh�zi kaj�n t�bb mint egy h�tig! – mondtam felh�borodva. – Azt sem �rtem, hogy mi�rt kellett olyan sok�ig bent lennem, mikor kutya bajom – t�rtam sz�t kezemet.

- Mert majdnem kitekerted a nyakadat, �s nem �rtott a pihen�s, mivel �gyse tudsz meg�lni a fenekeden! – hadarta el, majd tolt befel�.

- Au! Ez f�j! Igaz�n lehetn�l velem egy kicsit gyeng�debb! Olyan fur�n viselkedsz mostan�ban! Nehogy azt hidd, hogy nem vettem �szre! Van valakid? – fordultam vele szemben m�g a kertben, mire elpirult egy kicsit.

- H�t…

- Nekem ne hazudj! – h�ztam �ssze szemeimet.

- Olyan ijeszt� vagy ilyenkor!

- Ne tereld a t�m�t!

- Van valakim!

- Ezt akartam tudni! Rem�lem, majd az�rt be is mutatod!

- Meg se k�rdezed ki az? – k�rdezte gyanakodva.

- �gyse mondan�d el – h�ztam meg a v�llam. – Ennyire m�r ismerlek – v�laszoltam, majd elindultam befel�.

Szinte dugig ettem magam, �s m�r amiatt kezdtem rosszul lenni.

- Nem b�rok menni, egy tapodtat sem.

- Ezen ne is csod�lkozz! Ilyen sokat hogy lehet m�r enni? – k�rdezte Uruha, Kai meg j�t nevetett mellette.

- De h�t m�r elmagyar�ztam! �heztettek! Ez v�gre tisztess�ges kaja volt!

- �r�l�k, hogy �zlett, kis dr�g�m!

- Nagyon finom volt Yaeko-san! Ebb�l Reit�nak is ennie kell majd, meddig tetszenek maradni?

- Ameddig sz�ks�g van r�nk – tette sz�t a karj�t mosolyogva.

- �gy hamar fel�p�l�k! – csaptam �ssze tenyeremet, majd egy �jabb csoki goly� ut�n ny�ltam.

- Aoi! Ne egy�l m�r ilyen sokat.

- Uruha! Olyan kegyetlen vagy! Szeg�ny Kai-chant sajn�lom.

- Te csak ne sajn�ld �t! Mindig visszasz�jal, �s nem hagyja mag�t!

- Ez nem is igaz! – csattant fel mellette Kai.

- �gy veszekedtek, mint egy �reg h�zasp�r! – nevettem fel, mire mindkett� egym�sra n�zett egy pillanatra, majd pirulva elford�tott�k fej�ket.

Csak nem? Uruha vele j�tt �ssze? Hajaj, azt hiszem, hogy nem csak �n vagyok hasonl� helyzetben. M�rmint, �n nem is vagyok, mert ugye semmit se �rzek Reita ir�nt, csak hi�nyolom… meg, ha valaki r�j�n, hogy �k egy�tt vannak, �s feljelent�st tesz, akkor bajba ker�lhetnek mindketten. Mondjuk, �n nem sz�lok, mert nekem mindegy, de nem akarom, hogy emiatt Uruh�t kir�gj�k.

- Uruha! Besz�lhetn�nk egy percre? – k�rdeztem komolyan.

- Nek�nk menn�nk k�ne, mert Kainak sok a tanulnival�ja.

- T�nyleg nem tartalak fel sok�ig - mondtam, mire b�lintott egyet. Bement�nk a szob�mba, �s egyb�l nekiszegeztem a k�rd�st.

- Mi�ta vagytok egy�tt?

- Tess�k?

- Csak r�tok kell n�zni, �s l�tom – feleltem, mire s�hajtott egyet, �s le�lt az �gyamra.

- El akartam mondani, csak nem tudtam, hogy hogy fogadn�d, mivel…

- Mivel?

- H�t, a m�ltad miatt – mondta halkan.

- Hogy te milyen h�lye vagy! – ki�ltottam el magam.

- Most mi az?

- Nem n�zlek egy perverz alaknak, aki kikezd egy kiskor�val. R�ad�sul az�rt m�r ismerlek egy ideje. Tudom, hogy an�lk�l nem ny�ln�l senkihez sem, hogy ne szeretn�d!

- K�sz�n�m.

- Mit?

- Hogy ilyen meg�rt� vagy – �llt fel, majd adott nekem egy puszit.

- Viszont… - fogtam meg kez�t, mert m�r ment volna kifel�.

- Igen?

- Nagyon vigy�zzatok! Ha lebuktok… nem akarom, hogy b�rmi gondod ad�djon.

- Vigy�zni fogunk! – k�s�rtem ki. Kai m�r az el�szob�ban v�rt r�, �pp a cip�j�t vette fel, mikor odament hozz�, �t�lelte derek�t, �s egy apr� cs�kot adott sz�j�ra. Szeg�nyk�m nagyon led�bbent, majd f�lszegen r�m n�zett, �n pedig csak b�lintottam egyet, hogy „�ld�somat” adom r�juk.

Eg�sz �jjel rajtuk gondolkoztam, hogy milyen b�trak, hogy felmerik v�llalni a kapcsolatot. �gy �rzem, hogy nekem ehhez nincs el�g b�tors�gom… meg mit is akarok egy h�sz �ves gyerekt�l, aki m�g arra se hajland� �rtem, hogy bej�jj�n megl�togatni a k�rh�zba.

De akkor mi�rt f�j annyira az eg�sz, ha nem szeretem? Mi�rt ragaszkodom hozz� ennyire? – l�pek be szob�j�ba, �s n�zek sz�t. Egy-egy k�p m�g maradt rajzaib�l. Az egyiken �n vagyok, a m�sikon egy t�jk�p. Vajon mi�rt rajzolt le olyan sokat? Tal�n szeret? Ezt meg k�ne tudakolnom Kait�l, de elmondan� egy�ltal�n? Nem tudom, de az�rt megpr�b�lom kiszedni bel�le.

M�snap reggel volt egy h�vatlan vend�gem.

- J� reggelt Shinya-san! – invit�ltam beljebb.

- J� reggelt! – k�sz�nt � is. – Nem akarom sok�ig feltartani, csak valamit meg kell besz�lnem �nnel.

- Reita? – n�zek ut�na, de nem l�tom.

- Egyed�l hagytam… bez�rtam a lak�sba…

- Na de! – elk�pedtem ezen. A mintafel�gyel� Terachi Shinya szab�lyt szeg meg.

- Tudom, hogy nem szoktam ilyet csin�lni, de ez egy k�l�nleges eset.

- Miben seg�thetek?

- A neveltje – s�hajtotta. – Azt hiszem nem igaz�n �rtek sz�t vele… m�rmint, �pp ezaz! Hogy mindent megcsin�l, amit mondok, pedig el�g sok feladatot b�zok r�.

- Azt hiszem, hogy m�g mindig nem �rtem a probl�m�t. N�lam nem volt ilyen kezes b�r�ny! Mindig visszasz�jalt… s�t!

- De ez m�g nem minden! Nagyon keveset alszik. Agg�dom �rte! Szerintem el k�ne vinni pszichol�gushoz, hogy megtudjuk, hogy mi okozza ezt n�la.

- Micsoda? Nem alszik?

- Igen, �s azt mondta, hogy m�r akkor sem aludt, hogy itt volt �nn�l. Ez �gy nem eg�szs�ges. De van egy olyan �rz�sem, hogy tal�n mag�ra jobban hallgatna, mint r�m. K�rem, seg�tsen! B�r tudom, hogy m�g nem �p�lt fel teljesen.

Akkor az�rt b�jt mell�m a m�ltkor? Mert m�r akkor se tudott aludni… �n pedig ell�ktem magamt�l, mert f�ltem, hogy megt�mad, meg ilyenek. De vajon mi�ta nem aludhat, �s mi�rt? Lehet, hogy b�ntudata van amiatt, amit velem tett? Meglehet, hogy kiss� nyersen fogalmaztam akkoriban, de nem tudtam v�ka al� rejteni �rz�seimet, mert rossz eml�keim vannak arr�l, ami velem t�rt�nt. �s ehhez tal�n hozz�j�het az is, hogy most leestem a f�r�l.

- Persze, hogy seg�tek! �s azt hiszem, hogy tudom is, hogy mik�ppen kell hozz��llnunk a dolgokhoz!

- T�nyleg? – csillant meg a szeme.

- Igen, csak telefon�lok egyet.

- Rendben – mondta, �n pedig elmentem megkeresni a mobilomat.

- Szia Kyo!

- Aoi! Nem tudsz aludni, hogy ilyen kor�n h�vsz?

- Csak nem rosszkor h�vlak?

- Aoi-chan! Mond gyorsan, azt�n had fejezz�k be! – hallottam meg Ruki hangj�t.

- O-ok�… sz�val, csak annyit szerettem volna k�rdezni, hogy r��rn�tek e ma elj�nni velem s�torozni.

- S�torozni? Te megbuggyant�l? L�tszik, hogy a fejedre est�l – nevetett fel, mik�zben egy elfojtott halk s�hajt hallottam.

- Hal�losan komolyan besz�lek, r�ad�sul sz�ks�gem lenne r�d, mint orvosra…

- Morg�s maci miatt?

- Igen, Reita miatt…

- Ok�… �gyis ki akartam venni egy kis szabads�got.

- K�szi… akkor ma v�rlak titeket n�lam, tegy�k fel h�rom �ra m�lva.

- Ott lesz�nk! – tette le a telefont, �n pedig visszamentem Shiny�hoz.

- Elmegy�nk s�torozni! – mondtam neki, mire falfeh�r lett az arca.

- Az… az nem j� �tlet!

- Mi�rt? – n�ztem r� csod�lkozva.

- �n… f�lek a bogarakt�l.

- Oh! Akkor hozzon mag�val valakit, �gyis k�t szem�lyesek a s�trak – mosolyodtam el r�, �s a fejemben m�r kezdett is egy terv alakulni, hogy mik�pp hozzam helyre Reita lelkivil�g�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.