Reita

Nagyon meglep�dtem amikor Aoi �lm�ban engem haszn�lt kisp�rn�nak. De… igaz�b�l nagyon j�l esett. �reztem finom illat�t, �s b�r�nek puhas�g�t… hallottam gyenge szuszog�s�t, �s akaratlanul, �s magamhoz �leltem el�sz�r. De csak elgondolkoztam azon, hogy ezt nem kellett volna. Ezzel az est�vel, csak azt �rte(m) el, hogy m�gjobban k�t�djek hozz�. �s, h�t persze, hogy nem tudtam aludni… a k�zelemben volt, �s nem akartam semmi olyat tenni, amit k�s�bb megb�nhatok. A m�sik fele meg a perverz t�rp�k voltak, akik vagy 3-4 k�r�n kereszt�l nyomt�k… m�r lassan mereved�sem volt, f�leg, hogy Aoi mocorg�sa �s egyszer k�tszer kez�nek elkalandoz�sa is k�zrej�tszott benne. Mivel eg�sz este fent voltam, m�r nagyon kellett wc-znem, ez�rt musz�j voltam a Csipker�zsik�t fel�breszteni. De az sem �gy siker�lt, ahogy gondoltam. Azt hittem megijed, hogy mit keresek olyan k�zel hozz�, de nem. Nagyon furcs�lltam, hogy sz�v� sem tette, �s, hogy m�g kaj�t is k�rt, hogy vigyek be. Persze, hogy bevittem neki… mi�rt ne vittem volna be? Ha � arra v�gyik, hogy „�gyban” reggelizzen, ki vagyok �n, hogy ebben megg�toljam… persze, csak �n hittem azt, hogy � akar enni… a v�ge az lett, hogy engem is megetetett. Mintha legal�bbis kicsi lenn�k… a m�g fur�bb meg az volt, hogy tetszett neki, ahogy durc�ztam…

D�lut�n, amikor fel�rt�nk arra a helyre, ahov� akart menni besz�lgett�nk… azaz vit�ztunk. Vagy nem is… mert vit�nak nem igaz�n mondtattam volna, mert nem �reztem annak. Arr�l kezdett el nekem besz�lni, hogy mi�rt nem volt j� �tlet, hogy lefek�dtem vele. Teljesen m�s indokokat sorolt fel, a v�g�n meg kis�lt, hogy mekkora bunk� vagyok, hogy nem mentem be hozz� a k�rh�zba, mert, hogy nem is �rdekel engem, hogy mi van vele. Ha tudn�, hogy mindenn�l jobban �rdekel. Akkor mi lenne? Nem lenne semmi sem… mert nem lehet… - engedtem el a kez�t. Legsz�vesebben megmondtam volna neki, most, itt �s azonnal, hogy azt akarom, hogy az eny�m legyen, csakis az eny�m. Hogy simogatni akarom, �lelni akarom, �s mindenn�l jobban v�gyom a t�rsas�g�ra. Hogy be akartam menni, de nem akartam b�ntani m�g ezzel is, f�leg, hogy majdnem meg�ltem… de nem tettem. Sokan voltunk, �s ennyi ember el�tt, nem tehettem ezeket meg. L�ttam rajta, hogy megb�ntottam. Eg�sz d�lut�n alig sz�lt hozz�m, �s akkor is csak az�rt, ha nagyon musz�j volt…

Vajon az a kis hisztis jelenet azt jelentette, hogy �rez ir�ntam valamit? Az, hogy most az�rt nem sz�l hozz�m, mert nem l�ptem, az most �gy van? Vagy csak v�gyom arra, hogy �gy legyen? – hunyom le a szemem, mikor m�r bent fekszem a h�l�zs�kban. � pedig pont ekkor j�n be, �s m�szik be mell�m. Azonnal meg�rzem finom illat�t, �s elfojtok egy s�hajt. Elhelyezkedik, �s h�tat ford�t nekem. Lehunyom szemem, �s pr�b�lok pihenni… de nem megy. Vacill�lok magamban, hogy mit kellene tennem… egy j� �ra m�lva, amikor m�r alszik, k�zelebb h�z�dom hozz�, �s magamhoz �lelem, �s v�ll�nak kezdek el suttogni.

- Sajn�lom. Nem hittem volna, hogy t�nyleg �rdekellek. Hiszen, �n csak egy taknyos k�ly�k vagyok. Legal�bbis azt hittem, hogy ennyi vagyok a szemedben. R�ad�sul annyi gondot okoztam, �s volt egy p�r h�lye h�z�som… Be akartam menni a k�rh�zba is, de azt hittem, hogy nem akarsz l�tni azut�n, hogy… hogy �gy kihaszn�ltalak. Miut�n Kai elmondta, hogy mi t�rt�nt veled, csak m�g jobban mardosott a lelkiismeret furdal�s, r�ad�sul miattam ker�lt�l k�rh�zba is. �n, csak t�nkreteszlek t�ged… a csal�dban is mindig ezt hitt�k. Nem l�ttak �t Mao �gyesked�s�n, �s mindig engem �ll�tott be rossznak. �n pedig belef�radtam abba, hogy bizonygassam az igazamat – s�hajtok fel. – Tal�n, az lenne a legjobb, hogyha leadn�l, �s nem keresztezn�nk az �tjainkat. Nem is tudom, hogy mihez kezden�k, ha t�rt�nne veled valami… �gy, hogyha messze lenn�l t�lem, tal�n siker�lne kivernem t�ged a fejemb�l, �s a sz�vemb�l – fejezem be, �s hunyom le a szemem. Mert egy kicsit megk�nnyebb�ltem, hogy legal�bb �lm�ban el tudtam neki mondani, hogy mit �rzek.

- �s, ha �n ezt nem akarom? – fordul meg, �n meg kerek szemekkel meredek magam el�. Arra sz�m�tottam, hogy m�r r�g alszik, �gy, mint tegnap este… - Hm? Mi van, hogyha �n ezt nem akarom? – n�z a szemembe.

- T-t-te… - kezdek el dadogni, mert m�g nem t�rtem magamhoz, hogy most komolyan fent van.

- �n? – k�rdez vissza, �s b�jik egy kicsit k�zelebb, k�zben �tkarolja a derekamat egyik kez�vel. – Hallottam, amit mondt�l… - erre les�t�m a szemem. – Mi�rt nem mondtad?

- Mi? – pillantok r� ism�t. – Mit kellett volna? �gy is f�lt�l t�lem… nem hiszem, hogy j�l j�tt volna ki, ha azt mondom, hogy szere…- harapom el a mondat v�g�t, � meg csillog� szemekkel n�z r�m.

- Mi? Mi? Mi? Mond v�giiiiig… - simul m�g jobban hozz�m… �n meg, ahogy meg�rzem ott is hozz�m simulni fels�hajtok… - �h… sz�val ez tetszik? – k�rdezi kac�ran, mire egy kicsit eltolom magamt�l.

- Persze, hogy tetszik! Tetszel! �s nem kicsit! – s�hajtok f�l. - De ez �gy nem j�… nem akarom, hogy miattam bajba ker�lj, vagy valami legy… - nem tudom v�gigmondani, mert megcs�kol. Nem gondolkozom, hanem egyb�l visszacs�kolok. V�gytam erre, el nem tudom mondani, hogy mennyire v�gytam m�r erre… - m�szom f�l�, � meg �tkarolja nyakamat �s �gy cs�koljuk egym�st tov�bb. Elv�lok t�le, �s f�loldalasan megt�masztom magam, �s �gy n�zem �t.

- Mit n�zel?

- Vajon mit? – h�zom fel egyik szem�ld�k�met. – Komolyan gondolod, hogy kett�nk k�z�tt lehet valami? – k�rdezem, mire elkezd gondolkozni, majd p�r perc ut�n elkezd b�logatni.

- Hai… - mondja halkan, mire megdobban a sz�vem. –De…

- De? – n�zek a szem�be.

- De te, hogy �rzel? – kezd el b�b�josan pislogni, mire s�hajtok egyet, �s elmorgom alig hallgat�an, hogy: „Szeretlek”. – Mi? Nem hallottam – mondja, mire f�l�hez hajolok �s bele s�gom:

- Azt hiszem, szeretlek… - hajolok el, de nem tudok t�l messzire, mert p�l�mn�l fogva visszar�nt �s megcs�kol. – Ezt rem�lem, hogy vehetem egy „�n is”-nek… - cs�kolok vissza, mik�zben azt veszem �szre, hogy lassan nem f�loldalasan vagyok, hanem a h�tamon fekszem, � meg f�l�m m�szott �s �gy cs�kol. Derek�ra rakom kezem, �s egy kicsit arr�bb teszem… mert, ha �gy folytatja a simulgat�s�t, akkor nem fogok b�rni magammal… �s itt nem akarom…

- Mi az? – n�z r�m felvont szem�ld�kkel.

- Csak m�g nem tudom elhinni…

- Pedig kellene – ad egy r�pke puszit, majd mellkasomat kezdi el simogatni, mik�zben megt�masztja m�sik tenyer�n a kez�t. – K�rdezhetek?

-… k�rdezz – b�lintok egyet.

- Sok k�rd�sem van �m…

- Azt r�gt�n sejtettem… - mondom, mire kiny�jtja a nyelv�t. – Nem �gy �rtettem…

- Persze… - feleli, majd belekezd. – Hallottam, hogy nem alszol… meg nem is eszel… mi�rt nem?

-… - h�zom el sz�mat. – Na, j�… m�gsem k�rdezhetsz… - tolom el, �s fordulok el t�le, mire h�tulr�l simul hozz�m, �s a f�lembe suttog.

- Ez nem vicces! Tudni akarom! Seg�teni akarok! – erre morranok egyet. – Rei… - harap bele egy finomat f�lembe, mire s�hajtok.

- Kett�t tal�lhatsz, de els�re is menni fog… - s�hajtom, �s visszaf�szkelem magam h�tamra.

- Miattam?

- Hai…

- De mi�rt?

- Vajon mi�rt?! Azok ut�n, hogy lefek�dt�nk alapb�l lelkiismeret furdal�som volt, hogy �gy voltam veled, hogy r�szeg volt�l… b�r komolyan nem b�ntad, mert te m�szt�l r�m! – teszem hozz�, mire kikerekedik a szeme.

- Mi? �N? �n olyat nem tenn�k! – mondja durc�san.

- Jah… akkor csak bek�pzeltem, hogy majdnem leszopt�l hazafele a kocsiban, meg a kezed sosem volt a hely�n… - ahogy elmondtam oldalba �t… - Au!

- Meg�rdemelted… - mondja durc�san. – Ne besz�lj ilyen k�z�ns�gesen! �s �n ilyet nem csin�ln�k!

- Persze… m�gis, hogy mondjam, ha �gy t�rt�nt? - erre s�hajt egyet.

- Ink�bb mondd tov�bb, de ne az est�t… - teszi hozz�.

- Ok�, ok�… sz�val ut�na meg majdnem meg�ltelek… - s�t�m le a szemem. – Az�rt sem mentem be a k�rh�zba…

- Mi az, hogy majdnem meg�lt�l? Az baleset volt!

- Persze, de, ha nem m�szom fel, �s nem alszom el, ut�na nem ki�ltom el magam, amit�l megijedsz, akkor nem is esel le… - s�t�m le megint szemem, mire meg�rzem puha ajkait eny�men, majd egy l�gy cs�kot kapok.

- Nem a te hib�d… �n m�sztam fel, amikor tudtam, hogy nem tudok f�ra m�szni… - erre kikerekedett a szemem.

- Hogy mi?

- Mindegy. Most r�lad besz�l�nk! – tereli a t�m�t. – Mondd tov�bb!

- J�… j�… sz�val miut�n ez is megvolt, ut�na tudtam meg Kait�l, hogy mi volt veled, meg a nevel�ddel… - s�hajtom. – Aprop�… nevel�… Mit csin�lt�l? – h�zom fel a szem�ld�k�met, � meg a sz�j�t.

- Ano… szeretem a kocsikat… - motyogja. Nem firtatom tov�bb. Csak v�laszolok m�g p�r k�rd�s�re. Mint pl. arra, hogy Kaijal mi�rt vesztem �ssze, meg, hogy mi�rt olyan a kapcsolatom Maoval, amilyen… a legutols� k�rd�s�n�l meg m�r alig b�rtam a szemem nyitva tartani.

- Most m�r aludjunk… - nyom egy puszit arcomra, amire �n csak morranni tudok. De nem engedem vissza a hely�re, hanem �tkarolom �s magamhoz h�zom. R�teszi a mellkasomra a fej�t, �s innen m�r se k�p, se hang.

- Rei… - hallom meg Aoi hangj�t, de nem akar�dzok felkelni. Aludni akarok, aludni, aludni, aludni, aludni… - Kelj fel… m�r k�s� van… - kezdi el arcomat simogatni, mire morranok egyet, �s magamra h�zn�m a takar�t… csak, mivel a h�l�zs�knak megvannak a m�retei, nem megy a dolog… - Nah… �breszt�. Tudom, hogy nem akarsz, de m�r ideje lenne visszamenni… m�r d�l is elm�lt… - m�szik be a h�l�zs�kba.

- Ha nagyon menni akarsz, mi�rt m�szt�l be hozz�m? – h�zom magamhoz csukott szemmel.

- Mert �gy egyszer�bb felkelteni – suttogja f�lembe �rz�kien, majd kihaszn�lva gyenge pillanatomat, elkezd csikizni… aminek k�vetkezt�ben fel�bredek, �s �n t�madom le �t. Mivel bem�szott mell�m, nem tud hov� menek�lni, �gy f�l� m�szom, �s leszor�tom kez�t, majd megcs�kolom. Megt�masztom magam a feje mellett, � meg �tkarolja a nyakamat, �s �gy cs�kol vissza. Az idilli pillanatot a perverz doki zavarja meg:

- Na, felkeltetted m�r a csib�det? – r�zza meg a s�tra, mire sz�trebben�nk, de h�la istennek nem n�zett be, csak meg�llt el�tte.

- Nem vagyok csibe! – morgom.

- Akkor, �gy l�tom igen! – kuncog, majd elmegy.

- Aranyos vagy, amikor duzzogsz – suttogja f�lembe, majd kim�szik a s�torb�l. Fel�lt�z�m, �s k�vetem. Esz�nk egy keveset, illetve reggeliz�nk, majd �sszeszedj�k a cuccunk, �s elindulunk vissza.

Most nem �llunk meg a legels� r�tn�l, hanem egyb�l a kocsi fel� vessz�k az ir�nyt. �n meg csak most �rzem, hogy mennyire f�radt is vagyok. Csak egy kis alv�s kellett ahhoz, hogy a testem �jra �rezze, hogy mennyit is hagytam ki. Legsz�vesebben itt helyben lefek�dn�k, magamhoz h�zn�m Aoit �s aludn�k… - dobom be a cuccom a kocsiba, �s �l�k be.

Ami furcsa, hogy mire vissza�r�nk, nem csak egy kocsi van Aoi lak�sa el�tt, hanem kett�. Bemegy�nk, �s konstat�ljuk, hogy Uruha meg Kai a nappaliban tv-t n�znek. Ahogy megl�ttak minket kikapcsolt�k. Kai nagyon szomor�an n�zett r�m, amit�l b�ntudatom lett. �pp oda akartam menni, amikor megl�ttam azt a k�t embert, akit akkor l�ttam, amikor Shinya-san visszahozott…

Azok azonnal elkezdtek Aoi k�r�l ugr�lni, ahonnan Uruha pr�b�lta meg kimenteni. �gy volt lehet�s�gem Kaijal besz�lni.

- Besz�lhet�nk egy kicsit…? - l�pek mell�, � meg s�hajt egyet, �s r�m n�z, majd b�lint. Beh�zom a szob�mba, �s becsukom magunk m�g�tt az ajt�t.

- Mit szeretn�l? – k�rdezi nekem h�ttal.

- Bocs�natot k�rni. Nem kellett volna, �gy viselkednem veled… - erre kerek szemekkel fordul meg. – Mi az?

- �n is ezt szeretn�m tudni! Mi t�rt�nik veled? Olyan furcsa vagy…

- Szeretem… - s�hajtom el magam.

- Kit?

- Aoit.

- Mi?

- J�l hallottad… - s�hajtom. – Szeretem, �s az�rt akartam elmenni, hogy ne legyen a k�zelemben �s el tudjam felejteni.

- De… - hajtja le a fej�t. – Velem mi lesz? Engem is elhagysz akkor…

- Nem, nem akarlak elhagyni t�ged – megyek oda �s �lelem meg. – Te vagy a csal�dom, te vagy az egyetlen igaz bar�tom. Nem hagyn�lak el! – mondom, mire felkapja a fej�t, csillog� szemekkel.

- Akkor mi�rt ijesztett�l meg ennyire?!

- Mert akkor m�g �gy gondoltam, hogy azt fogom tenni…

- Mi? Meggondoltad magad? De, hogyhogy? – k�rdezi k�v�ncsian.

- Aoi… - mondom halkan.

- Aoi? – k�rdez vissza.

- �sszej�tt�nk… m�rmint… rem�lem… - �rzem, hogy egy kicsit elpirulok Kai meg elkezd �rvendezni, �s ezt akkora h�vvel, hogy elvesz�tj�k az egyens�lyunkat, �s r�es�nk az �gyra, onnan meg a f�ldre. Mind a ketten nevet�sben t�r�nk fel, mik�zben pr�b�l lem�szni r�lam, mire benyit Uruha:

- Gyertek en… - t�tja el a sz�j�t, mire mind a ketten abbahagyjuk a nevet�st �s feln�z�nk r�, majd megint nevet�sben t�r�nk ki arca l�tt�ra. Nagy nehezen felk�sz�l�dunk, majd elindulunk ki. K�zben pedig Uruha nagyon is gyilkos szemekkel m�reget engem… �gy, nem tudom meg�llni, hogy ne sz�ljak be valamit neki, amikor elmegyek mellette:

- Nyugi, � csak a ti�d…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.