Reita

Nagyon jó éjszakát töltöttünk el együtt. Sokkal jobban élveztem a vele eltöltött estét, mint, amikor nem volt magánál. A kis butus azt hiszi, hogy öreg… de ez egyáltalán nincs így. Egyszerűen megőrülök testéért. Kívántam, és még most is kívánom, amikor itt fekszik mellettem. Reggel azt mondta, miután felkeltünk, hogy maradjak vele, illetve, hogy aludjak vele. Ami nagyon jól esett, és rögtök igent mondtam neki, és át is vittem a cuccomat.

Napközben elkezdtünk beszélgetni, hogy milyen munkát is akarok… ő pedig közben főzött. Ami annyit tett, hogy én az asztalt támasztottam, ő meg a tűzhely előtt ringatta formás fenekét. Nekem pedig iszonyatosan nehéz volt bármilyen normális jellegű mondatot kinyögni magamból. Így csak egy jutott eszembe: a szex shop. De ez is csak azért, mert a formás fenekéről csak a szex jutott az eszembe. Persze egyből meg is kaptam, hogy mennyire perverz vagyok… de most minek tagadtam volna le? Ha tudná, hogy ő mit hoz ki belőlem… akkor lehet, hogy néha megijedne…

Amire egyáltalán nem számítottunk az Shinya-san telefonja volt, hogy Uruha bajban van. Igazából nem érdekelt volna, de mivel Kai szereti így én is érdeklődve hallgattam. Mivel Aoinak is le kellett adnia a heti jelentését, bementünk leadni.

- Figyelj, fogadok, hogy azért vitték be, mert valahogy lebuktak – néz rám, az egyik pirosnál.

- Az magánügy nem? – kérdezem unottan.

- Nem! Mert, mert nem csinált semmi olyat, amit Kai nem akart! És így lecsukják! És az sem neki, sem pedig Kainak nem lenne jó!

- Ott a pont – nézek rá. – Akkor mi legyen?

- Azt mondom majd, ha megkérdeznek, hogy vele vagyok… - mondja, én meg majdnem megfulladtam, miközben leparkolt. – Nem kell így megrémülni… - mosolyog rám, mire szúrós szemekkel nézek rá. – Sem pedig féltékenynek lenni… - teszi hozzá.

- Ki mondta, hogy az vagyok? – húzom fel szemöldököm, és szállok ki a kocsiból, majd bevárom, és bemegyünk az épületbe. Bent egy csomóan néznek mindek, ahogy felmegyünk a dirihez.

- Legyél jó fiú, és maradj itt – mondja ártatlanul, mire összeszűkített szemekkel nézek rá. Utálom, ha ezt mondja nekem. Nagyon-nagyon utálom. Nem mondok neki semmit sem erre, csak morranok egyet, majd kint megvárom. Miután kijön, mosolyog. Ami nem tetszetik, mármint abból a szempontból nem, hogy valószínű, hogy nem Uruha miatt mosolyog annyira. De nem teszem szóvá, ne higgye azt, hogy féltékeny vagyok.

Hazafelé nem nagyon beszéltünk. Ami meglepetés volt, hogy Kai meg Shinya-san ott várt minket a ház előtt. Főleg, hogy még Kainak sulija lett volna. Ami nekem annyit tett, hogy tényleg nagyon fontos neki az a szőke bájgúnár.

Bementünk, és Kai mindent elmondott, Shinya-san meg csak pislogott, hogy Uruha mit csinált. Ezen meg jót mosolyogtam. De meg is kaptam, hogy ne vigyorogjak, mert én sem vagyok jobb… na, köszi… mindegy. Most elnézhető volt Kainak, mert félti azt, akit szeret.

Megbeszéltük, hogy mit lehetne tenni, és hogy mit fogunk mondani. De amikor Shinya-san előállt azzal, hogy meg fogják vizsgálni Kait, egy kicsit megakadtunk, de Kai kitalálta az év ötletét! Ha díjaznák az év hülyeségét, akkor az tuti, hogy ez lett volna. Igaz, amikor elmondta még röhögtem, hogy, haha de vicces, de amikor ott voltam, akkor már nem volt poén. Nem szokásom kiverni magamnak! – dugom ki a fejem a fürdőből, Aoi meg pislog rám, hogy mi van.

- Mi az? Csak nem ilyen gyors vagy? – kérdezi hátsó szándékkal.

- Ha-ha marha vicces… - mondom duzzogva. – Gyere inkább ide!

- Minek? – jön közelebb, mire berántom magam mellé. Meglepetten áll előttem.

- Ne nézz így!

- De minek rántottál be? Nem megy egyedül, vagy mi? – kérdezi kacéran.

- Ez nem vicces! Nem szoktam magamnak kiverni! – mondom duzzogva, ő meg megszeppenten pislog rám.

- Ezzel csak nem azt mondod, hogy annyira idegenít a dolog, hogy kellek neked hozzá? – mondja kacéran, miközben közelebb jön, és megmarkol, mire felnyögök.

- Ennek inkább örülnöd kéne… - morgom, majd megcsókolom. Miközben csókoltam kigombolt, majd lejjebb húzta gatyámat. Miután elváltunk egymástól lehajolt hozzám, és elővette azt a bazi jó nyelvtechnikáját.

- Így megteszi? – kérdezi, mikor még pihegek, a falat támasztom, és a kis tubuska is megvan.

- Legyek telhetetlen? – kérdezem és felé fordítom a fejem.

- Hm? – fordul felém.

- Semmi… majd este… - húzom oda magamhoz, és adok egy csókot neki.

- Leesett… - mondja szúrós szemekkel, mire elmosolyodom.

- Jól van, na. Szexi vagy – csapok egyet fenekére, mire meglepődik egy kicsit, majd kimegyünk.

Másnap a tárgyaláson mindenki megvan a maga kis sztorijánál. Láttam Uruha tekintetét, amikor meghallotta, hogy én meg Kai. Először vigyorogtam magamban, de utána leesett, hogy egy bazi nagy ökör. Hogy gondolhatja, hogy Ő meg Én? Hogy megcsalná? Amikor szereti? Nem jut eszébe, hogy ez csak azért van, mert nem akarjuk, hogy börtönbe kössön ki? És amilyen hülye, a tárgyalás végén még el is rohan. Mintha Kai tett volna valami olyat, amivel megbántotta volna. Amikor csak segíteni akart neki. Ez meg van olyan hülye, hogy kételkedik benne!

Mikor hazamegyünk, leül a kanapéra, Kai meg odamegy hozzá, és bújna oda, de ez a hülye meg elhúzódik!

- Féltékeny vagy?

- Nem… Mi volt ez az egész? Magyarázatot akarok! De nem úgy, hogy mindenki jelen van! – nézett rá Aoira.

- Fogd vissza magad egy kicsit! Minden jelenlévő segített neked, és tud mindenről – válaszolta.

- Mi az, hogy tud mindenről? – kérdezi megilletődve.

- Egyből felhívtam Aoit, hogy szerintem baj van, mert tőled még soha egyetlen diákot sem vettek el – kezdett bele Shinya.

- Én pedig kikövetkeztettem, hogy lebuktatok – folytatta Aoi.

- Én pedig segítettem, hogy ne rád terelődjön a gyanú –szóltam közbe, hogy ne csak én maradjak már ki a beszélgetésből!

- Úgy, hogy lefeküdtél Kaijal?! – csattan fel sértődötten. - De kis féltékeny…

- Nem, dehogyis! Sose tudnék vele lefeküdni – felelem, mert ez tényleg így van.

- Akkor hogy került a… a… DNS-ed belé? – kérdezte zavartan.

- Egy kis üvegbe csináltam, mint a spermabankokba szokás, és azt Kai felkente egy műbránerre…

- Ez gusztustalan!

- De nem volt más lehetőség.

- Ugyan miért nem?

- Mert, ha alaposan kivizsgálnak, akkor lehet, hogy találtak volna valamit, és azt nem akartam. Így nagyobb adagot találtak „Reitából”.

- Hát ez… erre nem találok szavakat.

- Már megmondtam, hogy Kai a tiéd, én beérem az előző pároddal – mondtam büszkén, mire ő csak értetlenül pislogott rám.

- Milyen előző párommal?

- Hát Aoival – forgattam meg a szemem, majd magamhoz húztam őt.

- Ti… együtt vagytok? – kérdezte megsemmisülten.

- Már rég együtt vannak – felelte Kai. – Na! Azért nem régen! Csak pár napja!

- Én, miért nem tudok róla?

- Így jött ki, de most már menjünk haza! – mászott rá Kai, és kért tőle egy csókot. Látszott rajta, hogy már nagyon nem itt lenne…

- Inkább menjetek szobára – röhögtem fel, mire elmásztak a vendégszobáig. Shinya-san csak pislogott egy sort, majd meghajolt és inkább távozott. Amint kicsim becsukta az ajtót mögötte, hátulról átkaroltam, és belecsókoltam a nyakába.

- Mit akarsz…? - kérdezte, mire megszívtam egy kicsit nyakát.

- Nem akarjuk a példájukat követni? – suttogom fülébe, mire felnevet.

- Te, tényleg telhetetlen vagy – fordul meg, mire bedurcázom.

- Nem vagyok az! Te, vagy rám ilyen hatással! – fordítom el a fejem, majd hagyom ott, és bemegyek a szobámba, illetve a mi szobánkba. Előveszem a gitáromat, és elkezdek rajta játszani, hogy levezessem a feszültséget, amit a mellettünk lévő szobából kiszűrődő nyögések nem hagynak, hanem egyre inkább fokoznak… - Nem bírom! Aoit akarom MOST! – dobom le a gitárt az ágyra, és megyek megkeresni. Már érzem, hogy kényelmetlen a nadrágom… meg is találom őt a konyhában.

- Ki duzzogtad magad? – kérdezi tőlem, mire szúrós szemekkel nézek rá.

- Nem! - húzom magam után, majd bezárom a szobájába, hogy egy kicsit hallgassa most ő, az átszűrődő hangokat… egy jó tíz- tizenöt perc múlva bemegyek hozzá.

- Na? Szerinted lenyugodtam? – kérdezem, mire a falnak nyom, és elkezd csókolni.

Egy év múlva

- Rei? – hallom meg Aoi hangját, mire kijövök az egyik kocsi alól.

- Mi az? Mit keresel itt? Nem valami új gyerekért kellett menned?

- De… de…

- Akkor? – állok fel, és törlöm meg a kezem. – Mi a baj? – dőlök neki a kocsinak és fonom össze a karomat.

- Nem vállaltam el…

- Mi? – kerekedik ki a szemem. – Miért? Mi történt? – húzom közelebb magamhoz, mire felsóhajt.

- Hát… mert nem akarom, hogy bárki is kettőnk közé álljon… - hajtja le a fejét.

- Ezt nem értem. Miért állna kettőnk közé? – húzom fel egyik szemöldökömet.

- Hát… mert… nem akarom, hogy féltékeny legyél, hogy vele többet vagyok…

- Elviselem majd, valahogy. De miattam ne hagyd abba, azt, amiben jó vagy – emelem fel állánál fogva fejét.

- Tényleg nem lenne baj? – erre sóhajtok.

- Nem, nem lenne az. Nem akarom, hogy miattam változtass az életeden… ilyen téren – teszem hozzá, mert bekúszik Uruha meg az ő kapcsolata a szemem elé.

- Rendben – mosolyogja. – Ma mikor végzel? – ölel át.

- Nem tudom… - nézek körül. – Szerintem időben.

- Oké, akkor otthon találkozunk – kapok egy csókot, majd magamra hagy, én pedig visszamegyek kocsit bütykölni.

Már egy jó ideje lejárt a kiszabott büntetésem, és azóta is ott lakom Aoinál. És nem is tervezek elmenni tőle. De eddig nem volt neveltje, csak bejárt dolgozni, adminisztrált, meg kisegített egy-egy ügynél. Ami azért jó volt. Mert így tudtam, hogy nincs senki olyan a közelében, akitől esetleg féltenem kellene, vagy éppenséggel féltékenynek kellene lennem rá. Mert igen! Az vagyok! Nagyon is, ha róla van szó… most sem örülök neki, hogy mégis lesz valakije, de ha ő ettől boldog, akkor csinálja. Majd kihúzom valahogy, meg… tudom, hogy engem szeret. Akkor nem lehet belőle nagyobb gubanc – mászok ki a kocsi alól, mert már lassan mennem kéne haza. Megmosom arcomat, meg kezem, és már haza is indulok.

- Megjöttem – kiáltom el magam, és veszem le dzsekimet, meg cipőmet, majd megyek be. Aoi meg a kanapén fekszik, illetve el is bóbiskolt. Ráterítek egy plédet, és elmegyek fürdeni. Miután ezzel megvagyok, felveszem a kanapéról és beviszem a hálónkba, és befektetem az ágyba. Ekkor pedig sajnos megébred.

- Reiii… - mondja nyűgösen, és laposakat pislogva próbál rám nézni.

- Aludj csak – simogatom meg arcát, és takarom be, majd befekszem mellé. De csak nem alszik vissza. – Miért nem alszol? – kérdezem tőle, miközben egy kicsit közelebb húzom magamhoz.

- Beszélni akartam veled.

- Miről?

- Arról, hogy ide kellene hozni a többi cuccodat is. Mert még mindig csak az a kevés van itt, amit akkor hoztál, amikor megismertük egymást… szeretném, ha végleg ideköltöznél – ahogy ezeket mondja, megdobban a szívem, és nagyon nagy boldogság önti el egész testemet.

- Az nagyon jó lenne – csókolom meg gyengéden, majd magamhoz ölelem, és nagyon nehéz elengednem. Pedig csak pár centi választ el tőle utána.

- Igen – sóhajt egyet, és teljesen hozzám bújik. – Holnap reggel menjünk el a cuccaidért – szólal meg egy kis idő múlva szerintem már félálomban.

- Rendben… - adok egy puszit homlokára, utána pedig én is elalszom.

Reggel az órára kelünk. Én meg egyből felhívom a főnököt, hogy később megyek be. Mert nem akarok úgy késni, hogy nem tud róla, így meg elenged.

Elkészülünk mind a ketten, és elmegyünk a régi lakásomra. Nagyon régen voltam már ott. A környék pedig egyáltalán nem hiányzott.

- El sem hiszem, hogy itt éltem… - sóhajtom, mielőtt kinyitom Aoi előtt az ajtót.

- Ez igaz, én sem tudtam elképzelni, hogy, hogy keveredtél ide… - néz körül a lakásomban, ami már igencsak poros. – De a lakásod sokkal másabb, mint a környék – fordul felém, és néz rám.

- Ez igaz… - megyek be a halóba és kezdem összeszedni a cuccaimat, amiben most ő is segít.

- Jó nagy ágy… - ül le rá.

- Szeretem a nagy ágyakat – fordulok felé.

- Na, azt már tudom – mosolyodik el, én meg odamegyek hozzá, és megállok előtte, ő meg pislog rám egy sort. Én, meg most megengedem magamnak, hogy többet késsek, mint amennyit akartam. Ledöntöm az ágyra, és fölé mászom, és elkezdem csókolni. Elmosolyodik, én pedig elkezdem vetkőztetni. Akarom, most!

- Rei? – jön ki a szobámból, mire felé fordulok.

- Mi az? – fordulok felé kötényben… ő meg pislog felém egy sort, majd elmosolyodik.

- Na, ilyet sem látni sokszor – jön oda, és kapok egy csókot.

- Ja, mert te szoktál főzni – teszem le a kaját az asztalra. Miután megkajáltunk még összeszedtünk pár dolgot, majd hazavittük, engem meg elvitt dolgozni.

- Siess haza! – ad egy csókot.

- Meglesz – simítok végig oldalán, majd bemegyek dolgozni. Mivel ma csak fél napra jöttem be sokkal hamarabb eltelik a nap, mint máskor. Meg most nagyon vágyom Aoi társaságára. Így gyors léptekkel megyek haza.

- Megjöttem! – kiáltom el magam, mint általában, és veszem le kabátomat, majd cipőmet is.

- Gyere csak! Itt vagyok a konyhában! – kiáltja ki, én meg az utamat a konyha irányába veszem. De meg is torpanok, amikor a nappaliban egy vadidegent pillantok meg. Tőlem nem sokkal lehet fiatalabb… és a gitáromat fogdossa! – Szia – kapok egy PUSZIT arcomra, amit nem tudok hova tenni… és csak pislogok rá meg az új gyerekre. – Bemutatom Sakamoto Takashit.

- Saga… - morogja az említett. És mintha megláttam volna magam benne egy pillanatra.

- Aha… – fordulok Aoi felé. – Mi lesz a kaja? – megyek oda a tűzhelyhez.

- Nem úgy volt, hogy egy nevelted van? – kérdezi Aoitól a kissrác.

- De – pislog párat, én meg feléjük fordulok. – Miért?

- Mert ez a kölyök is annyi lehet, mint én… mit csinált? – erre felhúzom a szemöldököm.

- Dílerkedett… - mondja Aoi, mire a gyerek szeme kikerekedett, majd elkezdett röhögni.

- Mi ilyen vicces? – kérdezem.

- Te, meg a dílerkedés? Na, ne viccelj, csupa kosz vagy, meg olaj… milyen melót adott neked ez a kis vadmacska? – kérdezi nagyon magabiztosan, mire nekem azonnal elszáll az agyam.

- Vigyázz a szádra hallod, mert mire kijutsz innen több füled lesz, mint fogad! – megyek közelebb hozzá, mire Aoi megfogja a kezem. Morgok egyet, és megállok, a kis vakarcs meg csak pislog párat. – Ne legyen nagy a szád, mert attól, hogy Aoi nem nyúl hozzád, én még simán agyonverlek, ha keresztbeteszel neki, vagy csak hozzáérsz – sziszegem neki.

- Rei… - sóhajt fel Aoi.

- Most mi van? – nézek rá. – Csak én, becézhetlek, és én mehetek büntetlenül az agyadra! – húzom oda magamhoz, és csókolom meg. Jelezve a kis taknyosnak, hogy Aoi tabu, és csak és kizárólag az enyém!

- Öcsém! Na, ne már! Te, őt húzod…? - mondja tátott szájjal. – Hány éves vagy? – kérdezi.

- Idősebb nálad megnyugodhatsz. És nem húzom, hanem együtt vagyunk. Úgyhogy ehhez tartsd magad, az elkövetkező… - nézek Aoira.

- Évben…

- Évben! – fejezem be a mondatot. – Hű… azt hiszem kemény egy év lesz ez a következő… de egy biztos! Aoit nem adom senkinek, és mindentől, mindenkitől megvédem. Mert ő az enyém. Csak és kizárólag az enyém!

Ez volt az utolsó Reita szemszög. Remélem, hogy tetszett :) Köszönöm a kritikákat!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.