Ruki

El kell innen t�nn�m v�gre, de hogyan? �lland�an figyeltetnek. M�gis… nem adhatom fel, hogy egyszer megcsapjon a szabads�g szele.

- Takanori! – ki�ltj�k nevemet, mire megrezzenek. – T�ged k�r a gazd�d! Nagyon szeret t�ged… biztos j�l teljes�tesz n�la… - mondja az �r�m, nekem pedig �sszeszorul a sz�vem.

Mi�rt �n? Mi�rt mindig �n? Nem akarok felmenni hozz�, mert egyszer�n undorodom t�le. De tal�n… ha elaltatom a figyelm�t, akkor meg tudok t�le sz�kni – egyenesedem fel, �s l�pkedek ki szob�mb�l m�lt�s�gteljesen.

- Na, mi az? Azt hiszed, hogy te vagy a cs�sz�r? Az�rt l�pkedsz ennyire felszegett fejjel? – n�z r�m, de csak egy lesajn�l� mosolyt k�ld�k fel�. – Te csak ne v�gj grimaszokat – f�rmed r�m. Majd �szbe kap, �s nem �t meg.

Na, igen, nem lenne szerencs�s, ha azel�tt b�ntana, miel�tt a gazd�hoz k�ne menjek.

Bemegyek a szob�ba, majd v�rom sorsomat, mint minden egyes �jszaka, amit vele kell t�ltenem. Most m�gis megcsap a szabads�g illata, ami el�gg� �ncsiklandoz�, �s v�gyom arra, hogy v�gre azt csin�ljak, amit akarjak.

- Takanori – suttogja nevemet. – Napr�l napra szebb vagy… - kezd el vetk�ztetni, �n pedig megpr�b�lok buj�n n�zni r�, hogy felkeltsem benne a v�gyat, �s elinduljak a szabads�g �tja fel�.

Azt hiszem, hogy megtal�ltam a c�lomat, ugyanis el�gg� elf�radt, b�r �n is. Eg�sz �jszaka ig�nybe szokta venni a szolg�ltat�saimat, amit ma sem hagyott ki.

- Menjetek el! M�r nem lesz sz�ks�g r�tok – engedi el az �r�ket, akik v�denek minket, illetve az eg�sz h�zat.

- Biztos, uram? – k�rdez vissza az egyik.

- Tal�n megk�rd�jelezi, amit mondtam? Nem lesz sz�ks�gem magukra. Elj�tszadozom m�g Takanorival… - mondja sejtelmesen, nekem pedig v�gigfut a h�tamon a hideg.

M�g egy k�r? – fojtok magamba egy s�hajt, de nem baj, kib�rom, ha ez az �ra a dolgoknak.

�jra elhaszn�lja testemet, majd elalszik, �n pedig kimegyek a f�rd�be, onnan pedig �t a ker�t�sen ki a buszmeg�ll�hoz, vagy valami olyasmihez, ami k�zel van, �s messze visz innen. �rkokon kell kereszt�l k�zdenem magam, m�g el�rem az utat.

M�r l�tom, �s �gy futok, ahogy a l�bam b�rja, mikor furcsa �rz�s ker�t hatalm�ba, �s csak azt �rz�kelem, hogy puffanok egyet, �s f�j az eg�sz testem.

Egy ideges hangot hallok meg magam k�r�l, ami beleiv�dik elm�m m�ly�be, majd mag�val ragad a s�t�ts�g.

Szeretek itt lenni, itt biztons�gban �rzem magam. Tal�n nem b�nthatnak, �gyhogy itt akarok maradni egy kis id�re. Viszont… testem nem �gy gondolja. Elm�m legm�ly�n �jra megsz�l�t az a m�ly hang, ami borzong�ssal t�lt el, �s �n k�v�ncsian nyitom ki szemem, hogy kihez tartozik.

- Na, v�gre! – engedi el kezemet, amivel eddig fogott, �n pedig �sszer�ncolom szem�ld�k�m, hogy mi�rt ilyen durva velem. Nem erre sz�m�tottam.

- Hogy van? – j�n be egy feh�r k�penyes alak, gondolom egy orvos.

Nem mondok semmit, csak hagyom, hogy megvizsg�ljon. Megtanultam, hogy nem mindig j�, hogyha locsogok, meg am�gy is, nem tudom, hogy mennyire b�zhatok meg benne. Vajon kinek dolgozik? Tal�n… tal�n el�rul engem valakinek, aki felveszi a gazd�val a kapcsolatot?

Nem… nem szabad megsz�lalnom, majd csak azut�n, ha biztons�gos helyre ker�ltem.

- Nem tud besz�lni? – k�rdezi az orvos. – Tal�n n�ma? – faggat tov�bb, de erre sem v�laszolok. R�m n�z egy pillanatra, majd csak h�mm�g maga el�, �s kimegy.

A m�ly hang tulajdonosa visszat�r. Egy sz�ke, fiatal sr�c �, akinek van egy orrkend�je, �s kicsit mogorv�nak n�z ki.

- Mi�rt nem besz�lsz? Ki vagy? Kiket �rtes�ts�nk a holl�tedr�l? – esik nekem, �n pedig elszomorodom, hogy ilyen hevesen bomb�z k�rd�seivel.

Magamra h�zom a takar�m, �s csak arra v�rok, hogy kimenjen. Nem akarok vele menni sehov�. S�hajt egyet, majd ahogy hallom le�l egy sz�kre.

- A doki azt mondta, hogy lehet, hogy a sokkt�l nem besz�lsz… - s�hajtja. – De egy�ltal�n mi�rt volt rajtad n�i ruha? – elm�lkedik el egy pillanatra, amit �ppen l�tok, mert leh�ztam orromig a takar�t, �s elkezdtem mosolyogni.

Az volt az els� ruha, ami a kezembe akadt, �s �gy gondoltam, hogy tal�n l�nyk�nt van es�lyem kilopakodni a h�zb�l. H�t nem nagyszer�?

- Ne m�r! Mond m�r el! L�tom, hogy vigyorogsz! – mondja durc�san, mik�zben lejjebb h�zza takar�t, hogy teljes eg�sz�ben l�ssa arcomat. – Na, mindegy… ha nem, akkor nem. B�r… - s�hajt egy nagyot. – �gy lehet, hogy tov�bb kell bent maradnod, m�g ki nem der�tj�k, hogy ki vagy.

F�lelem �l sz�vembe, nem akarom, hogy megtudja, hogy ki vagyok… �s azt v�gk�pp nem, hogy vissza is adjon nekik – n�zek magam el� mereven.

Hirtelen �tlett�l vez�relve megfogom a kez�t.

- Mi az? – k�rdezi, de �n csak megr�zom a fejem. – Mit akarsz mondani? V�rj, hozok tollat, �s egy pap�rt! – mondja, majd fel�ll, �s kimegy. Egy p�r perc m�lva l�tom viszont, �s el�m rakja az eszk�z�ket.

�rdekl�dve figyeli, hogy mit �rok cir�d�s, sz�pen form�zott �r�sjeleimmel, de nem �rok t�ls�gosan sokat, csup�n k�t sz�t.

�rva vagyok.

Ezzel v�g�l is nem hazudtam nagyot, mert t�nyleg az vagyok. A sz�leim meghaltak, �n pedig egyb�l ide ker�ltem. Nem �rtettem, hogy mi�rt, hogy kik ezek az emberek, �s mit akarnak t�lem. Tanulm�nyaimat megszak�tott�k, a szabads�gommal egy�tt, �s szinte mindent elvettek t�lem, ami fontos volt sz�momra. Elvett�k a testemet, �s egy�b t�rgyi dolgokat, amikhez valamif�le eml�kem volt. Viszont volt olyan dolog, amit nem tudtak elvenni t�lem, ez pedig a m�lt�s�gom, �s a becs�letem volt.

- Sz�val �rva vagy… akkor visszaviszlek az int�zetbe.

Nem j� – r�zom meg a fejem.

- M�r feln�tt vagyok – olvassa el �jb�l le�rt �r�somat. – Akkor merre laksz? – k�rdezi, mire elford�tom a fejem. – Az utc�n? – k�rdezi halkan, de �gy, hogy halljam.

Igen, tal�n ez lesz a legmegfelel�bb, ha elhitetem, hogy egy senki vagyok, akit el�t�tt.

Egy �jabbat s�hajt, majd kimegy. Egy hosszabb id� eltelt�vel j�n csak vissza, karba font k�zzel.

- N�lam maradhatsz addig, ameddig nem tal�lunk sz�modra egy megfelel� lak�st. Viszont tudnod kell, hogy nem b�zom meg benned. Ahol el�t�ttelek, nos… az nem az a k�rny�k, ahol hajl�ktalanok vannak az utc�kon. Az gazdag k�rny�k, m�ghozz� nem is ak�rmilyen. Felt�telezem, hogy van valami, amit nem akarsz elmondani, �s rejtegetsz. Tal�n emiatt sem besz�lsz, tal�n a sokk miatt. �jb�l visszaj�v�nk ellen�rz�sre, m�g teljesen fel�p�lsz. Addig is, lehetsz a lak�t�rsam, �s te takar�tasz, mert azt ut�lom csin�lni. Viszont �pp most k�lt�zk�d�m, �gyhogy… most minden a feje tetej�n �ll. R�ad�sul nekem is most kellett el�tn�m t�ged – massz�rozza meg a fej�t, mint akinek t�nyleg sok gondja van, �s m�g �n is a nyak�ba szakadtam, mint plusz felel�ss�g. – Rendben lesz �gy? – k�rdezi, mire elkezdek b�logatni. – Remek – megy ki �s hagy magamra eg�szen d�lut�nig.

Addig az orvosok bej�ttek, megn�zt�k, hogy milyen az �llapotom. Mindent rendben tal�ltak, csak pihen�st �rtak el�, ameddig teljesen fel nem �p�l�k, mert a s�r�l�seim, �s a t�r�tt karom egy kicsit megakad�lyoz m�g a teljes fel�p�l�sben.

- Gyere! Hoztam neked ruh�kat, rem�lem, hogy j�, v�lassz egy p�rat! – mondja, �n pedig kiv�lasztok egy fekete farmert, �s egy p�l�t.

Lek�sz�l�dom az �gyr�l, majd bemegyek a mosd�ba �t�lt�zni. M�r csak a hajammal k�ne valamit csin�lni, mert �gnek �ll, meg ilyenek. Mutogatom is neki, hogy hozott e f�s�t, mire fej�hez kap.

- Tudtam, hogy otthon hagytam valamit! Bocs�nat – n�z r�m b�nb�n�an, �n pedig legyintek, hogy semmis�g.

Besz�llunk kocsij�ba, amivel el�t�tt, majd egy j�l kin�z� panelh�z el�tt �ll meg. Ahogy be�r�nk, meg�rzem a h�z �j szag�t. Ezt az ember akkor �rzi, amikor t�nyleg �j helyre j�n. Val�sz�n�, hogy � az els� lak�, �gyhogy vadonat�j, �s dr�ga is. Ezek szerint van p�nze. �s ez a lak�s se lesz semmi. Ahogy l�tom, k�t nagy szoba van, egy nappali, k�t f�rd�, egy konyha… a konyh�r�l jut eszembe, borzaszt�an �hes vagyok.

- H�t, amint l�tod nincs k�sz a h�z… m�g most festik ki, meg egy-k�t jav�t�st most v�geznek el… de m�r van egy kanap�m! – h�zza ki mag�t. – �gyhogy aludni fogunk tudni – mondja, mire nagy szemekkel n�zek r�.

Azt akarja mondani, hogy �, meg �n egy �gyban? – pirulok el egy pillanatra, amit tal�n �szre is vehet, mert hozz�teszi.

- M�rmint… ker�t�nk m�g egy kanap�t! – ahogy elfordulna a telefonj��rt k�t idegen hangot hallok meg az ajt� fel�l, �gy kicsit ijedten n�zek oda.

Ugye nem �rtem j�ttek?

- Aoi-chan! Ne rohanj! – hallunk meg egy duzzog� hangot, orrkend�s p�rtfogoltam pedig az ajt� ir�ny�ba evick�l, �s ki is nyitja azt.

- Nem rohanok, csak hozok egy kis ennival�t, mert tuti, hogy Reita azt is elfelejtette, mint a k�t kanap�t. Szeg�ny lak�t�rs�t pedig nemcsak el�ti, de m�g �hezteti is.

- Aoi! – morgol�dik az orrkend�s. Teh�t akkor Reit�nak h�vj�k.

- Most mi az? Ez az igazs�g, nem? – fordul fel�m egy magas, fekete haj�, bar�ts�gos arc� egy�n. – Ugye, hogy nem k�n�lt meg semmivel? – k�rdezi, mire megingatom a fejem. – Tudtam – sz�k�ti �ssze szemeit Reit�ra.

- De h�t m�g id�m sem volt megk�n�lni – motyogja. – Most �rkezt�nk.

- �s lenne mivel megk�n�lnod? – teszi fel �jabb k�rd�s�t, mire f�jtat egyet. – Ezt nemnek veszem – karol �t, majd tol a konyh�ba. – Itt minden csupa mocsok! – ki�llt ki. – Uruha gyere be, �s csin�ljunk egy kis rendet! Itt maradunk, �s seg�t�nk Reit�nak – mondja, �s kezd el olyan sebess�ggel rendet tenni az asztalon, hogy m�g a szemem sem tudja k�vetni, illetve, ha ezt megpr�b�lom, megf�jdul a fejem.

- Ez nem igazs�g – s�hajtja a magas sz�szi, aki Uruha lehet. – Azt mondtad, hogy ezt a napot kettesben t�ltj�k.

- H�t, most m�r n�gyesben – kacsint r�, Uruha pedig cs�cs�r�tve elkezd egyik l�b�r�l a m�sikra �llni, majd v�g�l beadja a derek�t, �s seg�t a rendrak�sban, �s az �tel kipakol�s�ban, az asztalon.

Finomnak t�n� szendvicsek ker�lnek az asztalra, �n pedig m�r alig v�rom, hogy megk�stoljam �ket. M�r nagyon r�g ettem ilyeneket, �gy nagyon j�l esik. F�leg, hogy annyit ehetek, amennyit akarok, �s nem szabj�k meg. Ugyanis ott, nem ehettem t�ls�gosan sokat. Amint befejeztem az ev�st h�trad�l�k sz�kemen, �s megel�gedve n�zek fel a k�r�l�ttem �l�kre. Viszont mikor ezt megteszem, h�rom d�bbent szemp�rral tal�lkozok. K�rd�n n�zek r�juk, hogy most mi van, de �k m�g mindig csak pislognak.

- Neked azt�n j� �tv�gyad van – mondja az Uruha nevezet�, mire oldalra n�zek. – B�r nem baj, �gysem �rt felszedni egy-k�t plusz kil�t neked, szinte csont �s b�r vagy… szeretj�k, ha van mit fogni – n�z hamisk�san Reit�ra, k�zben pedig kap egy mafl�st Aoit�l. – Auu! Ezt most mi�rt kaptam?

- Szeg�nyt m�g elrontod! �s mi az, hogy szeretsz mit fogni? �n nem is vagyok k�v�r!

- De h�t nem is ezt mondtam! Im�dom a form�s h�ts�dat – h�zza mag�hoz, �s kezdi el simogatni, mialatt egy forr� cs�kba vonja bele.

Elpirulok a l�tv�nyra, r�g l�ttam m�r olyat, hogy valaki ennyire szeretettel forduljon a p�rja fel�, �s ne v�rjon el �rte cser�be semmit sem.

- Uruha… nem otthon vagyunk – fordul el t�le.

- Milyen k�r – s�hajt egyet, mire megint kap egyet a fej�re. - K�zvesz�lyes vagy!

- Nincs szex egy h�tig!

- Aoi!

- Olyan kanos vagy mostan�ban!

- Mert olyan keveset l�tlak! – duzzogja.

- Szerintem meg ne itt besz�lj�tek meg az ilyen jelleg� probl�m�itokat – mondja Reita.

- Oh, el is felejtettem, hogy most nem szabad hozz�d sz�lni, mert mindenkit ut�lsz. Szeg�ny sr�cot m�r el�re sajn�lom… - dohogja a sz�szi. – T�nyleg, hogy is h�vnak? – k�rdezi, �n pedig le�rom egy szalv�t�ra. - Ruki… sz�p neved van – n�zik mindh�rman.

- Te mi�rt n�zed? Azt ne mond, hogy m�g nem k�rdezted meg a nev�t! – esik neki Aoi.

- H�t nem volt r� id�… - mondja meghuny�szkodva.

- Te j� �g! Egy�ltal�n bemutatkozt�l neki? – k�rdezi, mire nem v�laszol, csak cs�ndbe marad. – Akkor legal�bb tedd meg most! – parancsol r�.

- Suzuki Akira… Reita vagyok – hajol meg fel�m.

- �s mutass be minket is!

- Shiroyama Yuu, de mi csak Aoinak h�vjuk, egy b�r tulajdonosa, �s a pinc�rek r�m�lma. Auu!!

- Ne mondj�l val�tlant.

- Szeg�ny Uruha… - d�rm�gi halkan. – Takashima Kouyou, Uruha becen�vre hallgat – mutat a harmadikra.

- Nem vagyok kutya! Mi�rt �gy mutatsz be?

- Mert mindig rohansz Aoi ut�n, mint egy pincsi.

- Nekem legal�bb van ki ut�n rohannom, �s m�g �r�mmel teszem, ne sz�lj bele! – fordul el duzzogva.

- J�l van na… csak vicceltem.

- H�t mi nem nevet�nk. Nem mindenki olyan, mint a volt bar�tn�d, hogy megcsal… ne l�gy ilyen keser�! – oktatja ki Uruha, Aoi pedig csak b�logat hozz�.

- Sajn�lom…

- Na, mindegy… l�sd milyen bar�taid vannak, nem s�rt�d�nk meg, hanem seg�t�nk neked a fest�sben, ugye Uruha?

- MI??? De �gy volt, hogy a h�tv�g�n kettesben lesz�nk!!!

- Uruha!

- J�l van, na… seg�t�nk… akkor itt teszlek magam�v� – mondja halkan, miut�n Aoi fel�llt az asztalt�l, �s m�r nem figyel r�.

Azt hiszem, hogy el�g j� helyre cs�ppentem, rem�lem, hogy meg tudom magam h�zni itt, �s senki se tal�l majd r�m.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.01.02. 17:48 Uruha Jajj ez nagyon j� volt.Vicces volt.Aoi mafl�sai XD.Szeg�ny Ruru,de Ruki akkor most tud vagy nem tud besz�lni? V�lasz: �r�l�k, hogy tetszett^^ Persze, hogy tud... csak f�l m�g megsz�lalni ^^