Ruki

Nagyon rosszul �reztem magam, de legal�bb nem maradt velem t�l sok�ig. J�tt egy telefonja, majd elment.

Uruh��k nemsok�ra v�geztek, majd elmentek f�rdeni. Aoi kicsit f�radtan kopogott be hozz�m, �s n�zel�d�tt, hogy fent vagyok e.

- M�r �bren vagy? – k�rdezi, mire b�logatok. – Reita?

- Elment… kapott egy telefont – v�laszolom. – Azt �zeni, hogy valamelyik�t�k menjen le p�ks�ti�rt.

- Ok�, akkor majd Uruha lemegy. Dr�g�m! Hozz egy kis harapnival�t!

- Hm? Harapnival�t? – l�p a h�ta m�g�. – N�zd mit tal�ltam! – cs�kol bele nyak�ba. - Te leszel a reggelim!

- M�r voltam a reggelid – fordul fel�. – L�gy j� fi�, �s hozz nek�nk valamit – pilleg r�.

- J�l van – s�hajt egy nagyot, �n pedig odaadom azt a p�nzt, amit Reita nyomott a kezembe.

- Te azt�n friss volt�l – n�z r�m Aoi.

- Mi�rt? – k�rdezem halkan.

- H�t, hogy m�r be is vetetted az �gyad. Gonosz dolog volt Reit�t�l, hogy pont r�zsasz�nt vett. De h�t � m�r csak ilyen… mondjuk meg kell szokni a st�lus�t, �s nem szabad hagyni, hogy a fejedre n�j�n – mondja, �n pedig apr�kat b�logatok neki.

Nemsok�ra megj�n Uruha, �s nekikezd�nk az ev�snek, ut�na pedig befejezz�k m�g Reita szob�j�t, illetve azt, ami h�tra maradt. D�lut�n m�r � is megj�n kaj�val a kez�ben, aminek nagyon �r�l�nk, mert szem�ly szerint �n m�r farkas �hes vagyok.

Ahogy le�l�nk Reita elkezd mocorogni, amit eg�sz ev�s alatt nem hagy abba. Tiszt�ra olyan, mintha… mintha… - pirulok el egy kicsit -, majd Uruha az, aki kimondja, amit �n is gondolok. Igaz, kerek szemekkel n�zek r�juk, mert nem gondoltam volna, hogy ki is mondja, de… van benne valami. Persze Reita hevesen ellenkezik, de aki ma h�vta… tal�n � az, aki ezt tette vele – gondolkozok el egy pillanatra.

- M�r csak a folyos� van! – kezd el pakol�szni Aoi. – Folytassuk! Ma m�r be kell mennem a b�rba.

- Nekem is dolgoznom kell – s�hajtja Ruru.

- Mit… mit dolgozol? – k�rdezem, mire r�m n�z meleg barna szemeivel, �s lelkes mes�l�sbe kezd.

- T�nctan�r vagyok. Tudod, egy ilyen alkalommal ismertem meg Aoit is.

- �s m�g ki tudja, hogy kivel fl�rt�l ott… - l�p a h�ta m�g� kedvese.

- Ez nem is igaz! – csattan fel Uruha. – Tudod, hogy csak te vagy nekem! – h�zza mag�hoz.

- Persze… a m�ltkor is le�desemezted az �j pinc�rt. Akkor ki tudja, hogy a t�nciskol�ban mit csin�lsz…

- De h�t azt csak viccb�l mondtam. Nehogy ez�rt megs�rt�dj Aoi-chan! – ad egy puszit arc�ra.

- Igen, tudom, hogy ilyen szeles vagy…

- Aoi! – ki�ltja felh�borodottan, �n pedig j�t kuncogok rajta.

- Legal�bb valaki j�t nevet rajta – viszonozza a puszit, majd neki�llunk a munk�nak, illetve �lln�nk, mert Uruha bement Reita szob�j�ba. Egy j� �t perc eltelt�vel j�nnek ki, nem t�l vid�man. Uruha sz� n�lk�l, komoly arccal kezd neki a fest�snek, �s ugyanez elmondhat� Reit�r�l is.

Szinte fullaszt� m�r ez a cs�nd, �s �rz�kelni lehet a fesz�lts�get, mikor meghalljuk a cseng�t.

- M�gis ki lehet az? – d�rm�gi orra alatt a h�zigazda. – Mao! – ki�lt fel. – Az isten �ldjon meg, mi a csud�t keresel te az �n lak�somon? – k�rdezi, nekem meg er�s a gyan�m, hogy � lehet az a szem�ly, akivel Rei… �sszej�tt.

- Szia �csi! – veregeti h�tba. Upsz, akkor az �tlet nem j�tt be. – �n is �r�l�k, hogy l�tlak! J�ttem megn�zni a lak�sodat, hogy hogy �lltok. Sziasztok, fi�k! – l�p beljebb, majd j�n hozz�m k�zelebb, �s n�z r�m kerek szemekkel. – Nem csoda, hogy ennyire rohant�l haza – m�r v�gig tekintet�vel, ami nagyon zavarba ejt�.

- Nem �rtem, hogy mir�l besz�lsz!

- H�t r�la! – mutat r�m. – Szia, Mao vagyok – hajol meg el�ttem. – Ennek a hepci�s krapeknak a b�tyja.

- Ruki vagyok – mutatkozok be.

- Bezzeg neki besz�lsz? – ripakodik r�m Reita, mire les�t�m a szemeimet.

- M�r egyre t�bbet besz�l – csatlakozik Aoi. – Ne kiab�lj vele ez�rt! Ink�bb �r�ln�d k�ne.

- R� se r�nts! – karol bel�m Mao. – Mindenkivel ilyen, f�leg mi�ta nincs szexpartnere. Egy j� dug�s k�ne neki – mondja, mire teljesen elv�r�s�d�m.

- K�sz�n�m sz�pen a bemutat�st.

- Ugyan nincs mit – tol a szob�m fel�.

- Hova mentek? – k�rdezi inger�lten Reita.

- Besz�lgetni. K�l�nben is, mi�rt fogod be, ha beteg? Pihennie kell! Lehetn�l vele eln�z�bb is.

- De h�t, � csak egy… - kezd bele, majd elharapja a mondat v�g�t. – Gondoltam, addig is k�zt�nk van, �s nincs egyed�l.

- Na, mindegy – legyint Mao, k�zben bel�p�nk a szob�mba. – F���jjjjjjjjjjjjjjjjjj!!!!!!!!!!!!!! Ez undor�t�! Menj�nk ki, de gyorsan! – terel maga el�tt. – Hogy vehett�l neki ilyen undor�t� �gyat! Ez babar�zsasz�n, meg… meg pink f�j! Ez gusztustalan!

- Nekem tetszik!

- Ruki, akkor ti�d Reita �gya!

- Na, na! Nem �gy van ez!

- L�tod? Ellenkezik… neki se tetszik de ezt sose fogja bevallani… � m�r csak ilyen.

- Na, idefigyelj�l! – v�gja a f�ldh�z az ecsetet, ami a kez�ben van. – Elegem van, hogy mindenki kioktat, hogy mit k�ne csin�ljak, �s mit ne! Nem kell seg�teni, egyed�l is megoldom a probl�m�imat, �s Ruki�t is. � az �n felel�ss�gem!

- Igen? Akkor legal�bb biztos�ts neki k�nyelmes fekv�helyet.

- Ez a legk�nyelmesebb!

- Igen? H�nyingert kapok, ha r�n�zek! Hogy aludjon akkor �gy benne?

- J�l van… kicser�ltetem! – v�laszolja.

- Ezt szerettem volna hallani – megy a konyha fel�.

- Ti meg mit csin�ltok?

- Azt mondtad, hogy egyed�l is megoldod a probl�m�dat, �s nem kell seg�ts�g – ism�tli meg Aoi.

- Nem �gy gondoltam. Lehetn�tek egy kicsit meg�rt�bbek.

- Megpr�b�lunk, de �gy hiszem, hogy t�l sok neked ez a t�rsas�g �s tal�n egy kis mag�ny seg�t. Am�gy is sok dolgom van a b�rban. Lehet, hogy majd k�s�bb vev� vagy m�r a csipkel�d�seinkre is. Gyere, Uruha! – mondja, majd p�r percen bel�l t�voznak.

- Ezt j�l megcsin�ltad!

- M�r megint mire akarsz kioktatni? – s�hajt Reita.

- Semmire. Csak az�rt, mert Karin megcsalt, m�g nem m�sokon k�ne levezetni a fesz�lts�geidet.

- De, ha egyszer az agyamra mennek, �s te is! Direkt sz�vattok!

- Csak fel akarunk vid�tani, ha nem venn�d �szre.

- H�t nem veszem! – motyogja az orra alatt, mik�zben Maonak cs�r�gni kezd a telefonja.

- Mennem kell �csi, majd m�g besz�l�nk. Ami pedig t�ged illet – fordul fel�m, �s kezd el �lelgetni. – Vigy�zz magadra! – suttogja f�lembe, mialatt v�gig sim�t h�ts�mon.

- Ne moleszt�ld! – l�p oda Reita, �s szak�t ki b�tyja karjai k�z�l. – Te szoknyapec�r! Ez�rt kellek ide �n! �n legal�bb nem kezdek ki vele, te mindenkire r�veted magad.

- Ez nem is igaz! F�leg a szoknyapec�r r�sze! �n a fi�kat kedvelem – b�gja a f�lembe, mire elpirulok.

- De akkor is dugod �ket!

- �s akkor mi van? Nem tudod, hogy mit hagysz ki. Fi�kkal sokkal m�sabb a dolog… sokkal… �lvezetesebb. Te melyik nemet szereted Ruki-chan?

- A f�rfiakat – mondom cip�m orr�nak.

- Na, h�t nem kell azt sz�gyellni – �t�get h�tba Mao. – J�l meglesz�nk mi…

- Nem! Nem engedem meg, hogy kikezdj vele!

- Most mi�rt? L�that�lag vonz�dunk egym�s ir�nt, nem? – n�z r�m.

- M�g csak most ismert meg! Hogy tudna hozz�d vonz�dni! – ragad meg Reita, �s passz�roz a h�ta m�g�.

- Van els� l�t�sra szerelem, ak�r hiszed, ak�r nem!

- Persze… neked nem indulnod k�ne? Ne moleszt�lj minket.

- T�ged nem is, nem vagy az esetem �csi – kacsint r�m, mire zavartan elmosolyodok, majd elmegy.

- Ezt nem hiszem el… eln�z�st az � gorombas�ga v�gett. Mindig kikezd az �j f�rfi ismer�seimmel… de h�t � m�r csak ilyen. Megyek, elint�zek egy-k�t telefont – mondja, mire b�lintok egyet.

Id�k�zben sz�tn�zek, hogy mit is csin�lhatn�k egy k�zzel, v�g�l meg�llapodik szemem az ecseteken. M�r nincs olyan nagy fel�let, amit ki k�ne festeni, �gyhogy fogom magam, �s folytatom.

- Nem musz�j seg�tened – l�p a h�tam m�g� Reita. – Pihenj csak.

- Nem vagyok f�radt, sz�vesen seg�tek.

- Akkor te csin�lod alulr�l, �n fel�lr�l – mondja, mire b�lintok egyet. �gy hamar v�gz�nk is.

- Rendel�nk kaj�t, rendben? Nekem nincs kedvem ezek ut�n m�g f�z�csk�zni is… - mondja, mire halkan elnevetem magam. – Most mi van? – n�z r�m nagy szemekkel. – �h – legyint egyet, mert m�g mindig nevetek.

- Csak azt nevettem, hogy a f�z�cske sz�t haszn�ltad – felelem, mire � is felvesz egy mosolyt.

- �r�l�k, hogy v�gre besz�lsz – mondja szemembe, majd egy percig csak n�z.

- Mi-mi az? – k�rdezem, mire megr�zza fej�t, �s megrendeli a vacsor�nkat.

H�la az �gnek hamar meg�rkeznek vele, mi pedig hamar elkezd�nk enni.

- Azt hiszem – mondja k�t nyammog�s k�z�tt Reita -, hogy dupla vacsor�t k�ne rendeljek.

- Nagyon finom! – felelem �gy, hogy nem is n�zek r�, csak egyik t�ny�r pakolom a m�sik el�. – Hah, tele vagyok – pacskolom meg pocakomat, � pedig csak pislog.

- Nem csod�lom… f�leg, hogy a h�romnegyed�t te etted meg! Lehet, hogy az�rt, mert m�g n�v�sben vagy… - kuncogja, de �n egy�ltal�n nem tartom viccesnek. �jb�l meghalljuk a cseng�t, Reita pedig felpattan. – Ez az �j �gyad lesz! – megy ajt�t nyitni, �n pedig k�v�ncsian kullogok ut�na. – Na, na! Nem leskel�dsz! Mars be a szob�mba! Addig ki se j�hetsz onnan, m�g �n azt nem mondom! – tol be, �n pedig elh�zom a sz�mat. Nem �rtem, hogy mi�rt ennyire titokzatos. R�ad�sul azt se tudom, hogy mennyi az id�, de el�g soknak t�nik, mire �jb�l megl�tom, �s int, hogy k�vessem.

- Rem�lem, hogy ez m�r tetszik! – k�s�r be, �n pedig t�tott sz�jjal n�zem leend� �j �gyamat.

- K�-k�sz�n�m – dadogom a sz�t, �s megyek k�zelebb, hogy megcsod�lhassam. Igaz, hogy tal�n nem olyan nagy sz�m, m�gis, nekem nagyon tetszik. Feh�r �s arany a k�t f� sz�n, �gy nagyon passzol a szoba sz�n�hez is. Az �gynem� feh�r, a p�rn�k is, csak azokra arany sz�llal sz�tt mot�vumok vannak sz�ve. Ez is baldachinos �gy, mint az el�z� – amit gondolom elvittek, mert m�r nincs a szob�ban – �gy a f�gg�ny�s r�sze arany sz�nben pomp�zik, ami m�g�l ki lehet l�tni.

Odamegyek, hogy megtapogassam, �s nagyon kellemesnek t�nik! Alig v�rom, hogy kipr�b�lhassam.

- Megyek f�rdeni – mondom Reit�nak, aki csak b�lint egyet, �s magamra hagy. A f�rd�ben viszont nem tal�lom a r�zsasz�n t�r�lk�z�m, helyette, Reit�� mellett, egy feh�ret pillantok meg, arany masnival d�sz�tve. Elmosolyodom rajta. Tal�n m�gse lesz annyira sz�rny� mellette az �let addig, m�g itt vagyok – �llok be a zuhany al�, majd miut�n v�geztem mindennel beb�jok a finom paplan al�, ahol csakhamar megtal�lom az �lmok vil�g�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.