Ruki

Nagyon meg�r�ltem az �j �gyamnak, �gy alig v�rtam, hogy kipr�b�ljam. Hamar elmentem f�rdeni, majd beb�jtam az �gyba. A reggeli �breszt�m viszont nem olyan volt, mint amire sz�m�tottam.

Furcsa hangot hallottam meg, ami �lland�an dobogott, �s fel-le emelkedett. Nem is csin�ltam ebb�l nagy jelent�s�get. Azt hittem, hogy m�g mindig �lmodom. De ennek a valaminek nagyon j� illata volt, olyan kellemes, �s m�g puha is volt. Kinyitottam szemeimet, hogy hol is vagyok pontosan, mikor is �szreveszem, hogy Reit�n fekszem. Nagyon megijedtem t�le, hogy mit akar t�lem.

Vajon le akart velem fek�dni? – k�rdezem magamt�l, majd megk�rdezem t�le is, hogy hogyan is ker�lt �t, az �n �gyamba. Mert �n ugye nem mehetek �t hozz�, de � �tj�het… �rdekes.

Nem mond semmit sem, vagy csak nem akar… mindenesetre vigy�znom kell vele. Viszont a legnagyobb meglepet�semre eg�sz nap nagyon kedves velem. M�r megszoktam, hogy akik kedvesek velem, azok �ltal�ban akarnak valamit t�lem. � vajon mit akar? – k�rdezem magamban, mik�zben kocsij�ban �l�k, �s vacsor�zni visz.

M�r mag�n az �p�leten legeltetem a szemem, hiszen gy�ny�r� egy hely. Azon pedig v�gk�pp elcsod�lkozom, hogy k�l�n elb�n�sban r�szes�l, f�leg, hogy a recepci�s nem is nagyon foglalkozott vel�nk, s�t, mondhatni szemtelen volt Reit�val. Ut�na meg m�r nem tudott, hogy bocs�natot k�rni. Sz�val ilyen nagy ember lenne �?

Hiszen, m�r a bev�s�rl�sok alkalm�val nagy �sszegeket hagyott a boltban, �s most meg egy n�v�s �tterembe hozott, ahol k�l�n kis r�szleg�nk van. Hi�ba vagyok nagyon �hes, mint szinte mindig, nem merek v�lasztani. Addig nem v�lasztok semmit sem, ameddig meg nem tudom, hogy mit akar pontosan t�lem.

- Mi�rt nem v�lasztasz? – k�rdezi.

- Nekem nincs p�nzem, f�leg nem ilyen helyen enni… - felelem, mire fels�hajt.

- Az�rt hoztalak ilyen helyre, mert j� a kaja. �s ne az �rat n�zd! Hanem azt, hogy mit k�v�nn�l meg!

- De…

- Semmi de! – mondja. – Egy�l nyugodtan! – mosolygom r�m, �s ny�jtja fel�m az �tlapot, amit azonnal elveszek.

- K�sz�n�m, nagyon j�l laktam – k�sz�n�m meg az �telt.

- Igaz�n nincs mit. Menj�nk haza, f�radt vagyok – int a pinc�rnek, �n pedig csak b�logatok egyet.

A kocsiban el�g sokat �s�tozom, �s el is alszom. Legal�bbis ezt tartom a legval�sz�n�bb megold�snak. Hiszen, reggel ugyanabban az ingben �bredek, mint amiben tegnap elmenten, r�ad�sul… r�ad�sul levette a nadr�gomat, �s a kis mell�nyemet is – pirulok el a gondolatra, hogy l�tta l�baimat. B�r nem mindegy? Hiszen, m�r el�g sokan l�ttak meztelen�l, s�t tettek maguk�v� is. Az el�z� helyen ugyanis nemcsak a gazda j�t�kszere voltam, hanem a vend�gek� is.

Felveszek valami ruh�t, majd a finom illatok fel� veszem az ir�nyt, pedig a f�rd� volt a c�lom, de h�t a hasam… ki kell haszn�lni, hogy itt b�rmikor, b�rmennyit ehetek.

- J� reggelt! – k�sz�nt, �s s�r�g tov�bb a konyh�ba.

- Viszont. Seg�tsek?

- Nem kell, majd csak az elpuszt�t�s�ban – helyezi a reggelit el�m, �n pedig elpirulok egy percre. – Cs�ccs, le! – mondja, �n pedig �gy teszek.

Megvallva az igazat, hatalmas mennyis�get rak el�m, amit mind meg is eszek. De h�t, ha egyszer�en finom, amit csin�l. Elmehetne szak�csnak. Vagy tal�n ez lenne a munk�ja? – gondolkozok el egy pillanatra, miut�n sz�pen leraktam p�lcik�imat, majd r� n�zek.

Nagy szemekkel n�z r�m, amit nem �rtek.

- Mi-mi az? – k�rdezem zavartan.

- Azta… te azt�n t�nyleg mindenev� vagy.

- H�t �n…

- Ezzel nincs semmi baj – kezd el menteget�zni. – K�v�ncsi voltam, hogy t�nyleg mindent megeszel e.

- Mi�rt?

- Mert csak �gy �ssze�t�ttem valamit, amit itthon tal�ltam.

- T�nyleg? – k�rdezem. – Ahhoz k�pest igaz�n finom volt. Szak�cs vagy? – k�v�ncsiskodom, mire felnevet, �s megingatja a fej�t.

- Dehogy, t�vol �ll t�lem az ilyesmi – mondja, majd fel�ll, mert elkezdett cs�r�gni a telefonja.

Ar�nylag sokat besz�l, h�mm�g, majd visszaj�n. – Most el kell mennem, majd j�v�k. Addig… foglald el magad.

- Nem mehetek veled?

- Most nem – feleli, majd elkezdi �sszeszedni a cuccait, �s magamra hagy.

R�m z�rja az ajt�t, �n pedig mag�nyosan n�zek r�, hogy egyed�l maradtam. Egyed�l egy nagy lak�sban, ahonn�t nem tudok kimenni. Pont �gy, mint a r�gi helyemen. B�r, itt legal�bb nincsenek �r�k, �s nem vernek meg. Legal�bbis id�ig m�g nem volt annyira er�szakos velem.

K�s� d�lut�n hazaj�n, �n pedig nagyon meg�r�l�k neki. Ebben a lak�sban semmit se lehetett csin�lni, mert m�g egy k�nyv sincs, �gyhogy csak �gyamon fek�dtem, �s n�ztem ki a fejemb�l.

- Bocs, kicsit elh�z�dott a dolog. Gyere, elmegy�nk az orvoshoz.

- Orvoshoz? – r�m�l�k meg egy percre.

- Igen, tudod, vissza kell menni ellen�rz�sre – mondja, mire b�lintok egyet. – Tess�k, egy kis kaja! – nyom kezembe egy kisebb dobozt, p�lcik�kkal egy�tt.

Elveszem t�le, de nem eszek. Ut�lom az orvosokat, �gy hamar elmegy az �tv�gyam.

- Nem vagy �hes?

- Most nem annyira… - felelem, mik�zben besz�llunk a kocsiba, �s szinte n�m�n utazunk el a k�rh�zig. Egyszer-egyszer r�n�zek, de l�tom, hogy el van mer�lve a gondolataiba, �gy nem akarom zavarni.

Felmegy�nk a l�pcs�k�n, majd bekopog egy ajt�n. Az az orvos nyitja ki, aki id�ig is velem foglalkozott.

- �n kint megv�rlak – fordul fel�m Reita, mire b�lintok egy apr�t.

- Itt is maradhat, ha akar, a f�gg�nyt �gyis elh�zzuk.

- Rendben – �l le egy sz�kre a szoba sz�l�n, �n pedig beljebb l�pek.

- Vetk�zz�n le! – mondja az orvos, mik�zben t�nyleg elh�zza a f�gg�nyt, hogy Reita ne l�sson be.

Leveszem fels�imet, majd fel�l�k az �gyra, �gy meghallgatja sz�vemet, majd kicsit megtapogat, ami nem t�l kellemes �lm�ny sz�momra, mert f�j. Kicsit felszisszenek olykor-olykor, de pr�b�lom tartani magam.

- Rendben. Visszaveheti a fels�j�t, a nadr�gj�t vegye le, k�rem – mondja, mire megdermedek.

- A nadr�gomat?

- Igen, meg kell n�zzem a fenek�t is.

Ink�bb nem k�rdezem meg, hogy mi�rt, nem akarom, hogy Reita meghallja, meg, hogy azt higgye, hogy okoskodom. Leveszem a nadr�gomat, a boxeremmel egy�tt, majd r�n�zek a dokira.

- Hajoljon fel az �gyra – mondja, �n pedig �gy teszek.

Oldalra n�zek, l�tom, amint felvesz egy gumikeszty�t, bekeni s�kos�t�val ujjait, majd h�ts�mhoz k�zel�t. Sz�tfesz�ti fenekemet, majd beny�l, �s k�rk�r�sen elkezd tapogatni. H�mm�g egyet, majd egy m�szert vesz el�, azt is bekeni s�kos�t�val, bedugja �vatosan fenekembe, majd a monitort b�mulja. H�la az �gnek, hamar kiveszi bel�lem, majd egy t�rl�kend�t ny�jt fel�m.

- V�gezt�nk, fel�lt�zhet – utas�t, �n pedig csak b�lintok egyet. Megt�rl�m magam, felveszem a boxerem a nadr�gommal, majd elh�zom a f�gg�nyt.

- Minden rendben van doki? – k�rdezi Reita.

- Igen, �gy n�z ki. Most m�r alul is minden rendben van neki, amiatt agg�dtam egy kicsit – feleli, �n pedig elv�r�s�d�m.

Rosszul �rint, hogy azokra az id�kre kell eml�kezzek, f�leg az utols� �jszak�mra, amikor olyan sokszor haszn�lt el a gazda – hajtom le a fejem.

- Megj�ttek a leletei is, amikre m�g v�rni kellett. Semmilyen v�rust, fert�z�st, vagy nemi betegs�get nem kapott el. �gyhogy mondhatni, hogy teljesen eg�szs�ges. Csak egy kicsit alult�pl�lt – folytatja, �n pedig meglep�d�m, hogy ilyen sok tesztet csin�ltak rajtam, m�g nem voltam magamn�l.

- �rtem. �s az egy�b s�r�l�sei?

- A gipszet most lecser�lj�k, a z�z�d�sai sz�pen javulnak.

- K�sz�nj�k.

- Akkor gyere velem, a gipszet lecser�lj�k, �s ut�na m�r hazamehettek.

A gipszcser�vel el�g hamar megvoltunk, b�r eg�sz neh�zkesen ment. Nagyon f�jt a kezem, nagyon megbolygatt�k.

- Gyere, menj�nk el enni. Ma el�g keveset ett�l.

- Rendben – hagyom r� a dolgokat, �gyis az van, amit � akar. B�r nekem semmi kedvem nincs emberek k�z� menni.

Bevallom, f�lek egy kicsit, hogy mi lesz. A gazda emberei m�r biztosan keresnek, �s ha megtal�lnak… Reit�t meg�lik, �s engem is. Vagy legal�bbis j�l megk�noznak.

Megint egy sz�p helyre hozott el, b�r nem ugyanoda, ahov� a m�ltkor. Ez kisebb, �s szerintem hangulatosabb is.

- B�rmit k�rhetsz – mondja, bennem pedig megint furcsa �rz�s kezd kialakulni.

Mi�rt ilyen kedves? Mi�rt etet ilyen dr�ga helyen? Vajon mit k�r �rte cser�be? Vagy �nsz�nt�b�l akar seg�teni? – teszem fel a k�rd�seimet, mik�zben egy asztalhoz vezetnek, �s Reita al�m tolja a sz�ket. Nagyon figyelmes.

Kik�rj�k az italokat, majd nemsok�ra r� a f��telt desszerttel egy�tt.

- A sz�leid hogy haltak meg? – k�rdezi egy id� ut�n, mert id�ig cs�ndben ett�nk.

Tudtam, hogy valamit tudni akar, �reztem. Most mit mondjak majd, hogy az utc�n �ltem? Ki k�ne tal�ljak valami sztorit – hunyom le a szemem, majd n�zek r�.

- Aut�balesetben, legal�bbis nekem ezt mondt�k…

- Hogy �rted ezt? Nem mindig lakt�l az utc�n? M�rmint…

- Miut�n anyu�k meghaltak, ut�na ker�ltem oda.

- �rtem… az orvos azt mondta, hogy… hogy akt�v nemi �leted volt, legal�bbis amit id�ig �szrevett, �s az ebb�l ad�d� s�r�l�seid kicsit aggasztott�k. Hogy megy ez? �gy �rtem… az utc�n…

- Egy szeg�ny ember is szerethet.

- Persze, nem is ezt mondtam – kezd el menteget�zni. – Csak… hogy durv�k voltak veled – fejezi be a mondatot, �n pedig oldalra n�zek. Nem akarok visszagondolni azokra az id�kre. – Sajn�lom, nem kellett volna sz�ba hoznom. Nem is tartozik �gy r�m… - feleli, mire nem mondok semmit sem.

Elmer�l�k eml�keim tenger�n, amiket felszak�tott bennem, majd csak azt veszem �szre, hogy megfogja v�llamat, �s hazamegy�nk. Otthon elmegyek f�rdeni, majd bekopogok hozz�, hogy � is mehet.

- Mindj�rt megyek – fog meg egy nagy csomagot, majd viszi a konyha ir�ny�ba. Elkezd cs�r�gni a mobilja. – Hozd ide! – ki�ltja ki mivel �n m�g mindig nem mentem vissza a szob�mba, �s k�zel is vagyok hozz�, megteszem, amit k�r. – Az �gyam k�r�l van – mondja, �n pedig meg is tal�lom, el�g hamar.

Viszont, amire nem sz�m�tottam, hogy t�rva-nyitva l�v� szekr�nyajtaj�b�l egy fegyvert pillantok meg. Szinte megdermedek, �s m�g a telefon ideges�t� cs�rg�s�t is kiz�rom. A fegyvert n�zem, �s azt, hogy Reita bej�n.

- Mi az, nem tal�lod? – k�rdezi, �n pedig kirohanok a szob�b�l, �t eny�mbe.

Lekuporodom a sarokba, �s kezemmel fejemet fogom. � is olyan… � is azt akarja – jutnak eszembe a gondolatok.

- Ruki, mi a baj? – nyit be Reita, mire, ha lehet, m�g jobban �sszekuporodom. – Ruki… - �r hozz� v�llaimhoz, mire ler�zom magamr�l.

- Ne b�nts… - suttogom magam el�.

- Ruki…

- K�ny�rg�m, ne b�nts! – g�rd�l ki egy k�nnycsepp szememb�l, ami utat tal�l arcomon.

- Dehogy b�ntalak, m�gis honnan veszel ilyen butas�got? – k�rdezi, mik�zben pr�b�lna �t�lelni, de m�g jobban megijedek ett�l. – Ruki! – emeli meg hangj�t, �s fogja meg �llamat, hogy szem�be n�zzek. – Nem foglak b�ntani! Mi bajod van? – k�rdezi, de megsz�lal a cseng�, �gy magamra hagy.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.