Reita

Olyan t�nd�ri volt, ahogyan a s�lak k�z�tt v�logatott… el�sz�r nekem sem t�nt fel, hogy mennyi ideig teszi… de r�n�ztem �r�mra, �s egy kicsit siettettem. Miut�n fizettem, �s ment�nk ki az �p�letb�l, megr�ngatta a karomat, majd r�m adta a s�lat, amit nekem v�lasztott. Meglep�dtem rajta, �s nagyon j�l esett, hogy r�m gondolt. Az�rt v�logatott olyan sok�ig.

Amikor oda�rt�nk a klubhoz, Ruki nagyon meg volt ijedve… m�g akkor is, amikor mondtam neki, hogy az�rt vagyunk ott, mert Aoi itt dolgozik. De �gy is teljesen hozz�m b�jt. B�r ezt nagyon nem b�ntam. Nagyon, nagyon nem… �s ez enyhe kifejez�s.

De akkor nagyon nem �r�ltem, amikor megl�ttam Maot. F�leg, hogy neki�llt Rukinak tenni a sz�pet… legsz�vesebben bele�p�tettem volna az �l�sbe…

Amin viszont nagyon meglep�dtem, hogy Kait figyelte. Tudom, mekkora f�rfifal� testv�rem van, �s azt is, hogy Kai nem viseln� el, �s nem is �rdemeln� meg, ha Mao j�tszana az �rz�seivel. Ez�rt is kezdtem el v�deni Kait. Sosem engedtem meg, hogy Mao k�zelebb menjen hozz�… r�gi j� bar�tom… nem akarok neki rosszat…

Mikor fel�llt �s lek�rte – vagy ink�bb elrabolta -, t�ncolni, egy p�r pillanatig n�ztem �ket, �s fels�hajtottam.

K�rd fel Rukit t�ncolni, ne legy�l m�r ilyen beszari! – rovom meg magam, majd er�t veszek, �s felk�rem. Amikor kil�p�nk a t�nct�rre, egy lassabb sz�m k�vetkezik. Aminek nagyon �r�l�k, mert kap�ra j�n. Amire nem sz�m�tok, az az, hogy hozz�m simul, �s �gy t�ncolunk. – Milyen aranyos… annyira m�s, mint a t�bbiek. Sosem �reztem m�g ilyet… egy bar�tn�mn�l sem. Vajon mit sz�lna ahhoz, ha k�zeledn�k fel�? Ell�kne? Vagy engedn�? B�r nem tudom, hogy mi lehetett a m�ltj�ban… nem akarom, hogy olyannak l�sson, mint ”�ket”… - morfond�rozom, mikor lekapcsolj�k a villanyt. �rzem, hogy egy kicsit megremeg, nekem pedig k�sztet�sem van arra, hogy magamhoz vonjam egy cs�kra. �vatosan cs�kolom, nem akarom, hogy megijedjen t�lem. Gyeng�den cs�kolom, �s pr�b�lom kimutatni vele, hogy �n, t�bbet is akarn�k, �s nem rossz m�don. Nem mondom, hogy hossz� a cs�kunk, mert egy kicsit f�lek att�l, hogy mi lenne, ha �gy tal�ln�nak minket, ha visszaj�nne a vil�g�t�s… �gy elhajolok t�le… a villany meg visszaj�n. Zavarban vagyok… mert csak hirtelen gondolat volt a cs�k… �s f�lek att�l, hogy a szem�be n�zzek… - Milyen puha, �s finom ajkai vannak… istenem… ebb�l sosem lenne el�g sz�momra… - engedem el, mert a sz�mnak is v�ge van. Visszamegy�nk az asztalhoz, majd megisszuk a kihozott �d�t�nket. Egyik�nk sem, mond semmit. Aoi�k meg csak n�znek, �s mosolyognak. – Vajon tudj�k, hogy mi volt? Esetleg l�tt�k? Nem, az nem lehet… s�t�t volt. Csak bek�pzelem magamnak… - teszem le a poharam. Szemem Maora kalandozik, aki mellett megpillantom Kait. Kicsit nem van szeppenve, �s olykor-olykor fel�nk pislog, majd ahogy l�tom fel�nk is j�nnek. Amire viszont nem sz�m�tok, hogy k�z�m, �s Ruki k�z� �l be.

- Reita – ad arcomra egy puszit. – R�gen l�ttalak! – mereszti r�m szemeit egy pillanatra, jelezve, hogy ne hagyjam egyed�l a b�ty�mmal.

- Igen, t�nyleg r�gen volt! Mi t�rt�nt veled az�ta?

- Nem sok… de l�tom, a b�ty�dra m�g mindig r�f�rne egy kiad�s nevel�s…

- H�j! Engem m�r nem kell nevelni!

- Dehogyisnem! – mondjuk egy�tt.

- El�sz�r f�l kell k�rni a m�sikat, �s ha igen mond, akkor elvinni t�ncolni, nem pedig egy m�sik f�lt�l elr�ngatni.

- J�l van – duzzogja Mao, amin j�t nevetek. Lopva r�pillantok Rukira, akin l�tom, hogy nem nagyon tetszik neki Kai hevess�ge, �s az, hogy arr�bb t�rta.

- Mit sz�ln�l, ha egyszer �sszeugran�nk? – k�rdezem.

- Az, remek lenne! – mondja Kai helyett Mao.

- Nem azt mondtam, hogy veled! Kaijal besz�lgetek! – vonom fel egyik szem�ld�k�met, mire Mao ism�telten felh�zza orr�t.

- J� lenne, mikor?

- Amikor f�z�l valami finomat.

- Akkor majd… �hm… - gondolkozik el. – V�s�rolj be, �s holnap felugrom, �s csin�lok kaj�t. Nekem nem lenni id�m ilyenekre. Holnap t�bb m�t�tem van… �gyhogy…

- Ok� ezt megbesz�lt�k. De ne sz�m�ts rendre, mert az m�g nincs! – mondom, mire felnevet.

- N�lad csak akkor van rend, amikor a takar�t�n�d megcsin�lja!

- Marha vicces… - dohogom. – De legal�bb rend van. Szeretem a rendet! Az m�r m�s dolog, hogy csin�lni nem szeretem… - duzzogom, amin a t�bbiek j�t nevetnek, m�g Ruki is.

- Am�gy, Reita! Mi�rt is j�tt�l? Mert nem hiszem, hogy csak bocs�nat k�r�s�rt – h�zza fel egyik szem�ld�k�t Aoi, mire elvigyorodom.

- Honnan veszed?

- Onnan, hogy ismerlek, mint a rossz p�nzt!

- J�l van, na… Csak meg akartam k�rdezni, hogy nincs e kedvetek pakol�szni…

- Szeretek pakolni! – csillannak meg Aoi szemei, �s Kai� is. Mind a kett� h�zi t�nd�r… ebb�l a szempontb�l viszont irigylem Uruh�t.

- Akkor majd gyertek �t, ha van id�t�k… tudj�tok, hogy nekem ez lassan megy…

- Igen – kezdenek b�logatni. M�g besz�lget�nk egy kicsit, de nem sokat. Haza akarok m�r menni, �s esetlegesen kettesben maradni Rukival… meg �gy h�tha meg fogom tudni, hogy mit is gondolt arr�l a cs�kr�l… rem�lem, hogy nem vette tolakod�snak. Azt nagyon nem szeretn�m… - k�sz�n�nk el, �s megy�nk vissza a kocsihoz.

A hazafel� �t is csendben telik… Ruki pedig kifel� b�mul az ablakon, �gy elfolytok egy s�hajt. Otthon pedig egyb�l bemegy a szob�j�ba. Lehunyom a szemem, �s utat engedek s�hajomnak. – Sz�val tolakod�snak vette… - h�zom el a sz�mat, �s megyek be a szob�mba. – Bassza meg! – r�gok bele az egyik dobozba, fesz�lts�g levezet�s gyan�nt. Ledobom az �gyra a kab�tomat, �s a s�lamat kezdem letekerni, de a kezem meg�ll benne. Felr�mlik, mikor a nyakamba tekerte, mire magamhoz h�zom a s�lat… - Kell nekem… - hunyom le a szememet.

Mivel megkordul a hasam, �gy kimegyek. De nem akarok neki�llni semmit sem f�zni… odamegyek Ruki szob�j�hoz, �s bekopogok, majd egy ”szabad” ut�n bedugom fejem.

- Arra gondoltam, rendelek valami finomat – mosolygom r�. Nem tudom, de ha r�n�zek, mindig mosolyogni t�mad kedvem…

- A-az j� lenne – b�lint egyet. – Kis hasp�k… - mosolygom, �s kimegyek. El�keresem annak az �tteremnek a sz�m�t, ahov� elvittem el�sz�r Rukit, majd rendelek valami finomat. Egy �ra alatt meg szokt�k hozni, �gy besz�lok Rukinak, hogy lemegyek tusolni. J�t fog tenni, egy kicsit tudok gondolkozni. Viszek be egy tiszta boxert, meg cuccot, �s m�r be is �llok a zuhany al�. Ahogy folyatom magamra a vizet, a cs�k jut eszembe.

Milyen finom, �s puha ajkai vannak… sosem hittem volna, hogy egy f�rfi fog ennyire nagy hat�st tenni r�m… b�r valljuk be… ha Maoban megvolt a hajlam, akkor bennem is. Most m�r az�rt �rtem, hogy mi�rt nem tudtam annyira megmaradni egy n� mellett… Karin sem viselt meg annyira… igaz, a b�szkes�gemet nagyon is… de ink�bb azt, mint a sz�vemet… Ha Ruki lett volna, aki azt csin�lja velem, akkor biztos, hogy nagyon ki lettem volna… - kezdek el hajat mosni. – Meg akarom szeretni magamnak. Hogy az eny�m legyen… senki m�s�… hogy velem maradjon, �s engem szeressen… - s�hajtok fel. – De mennyi erre az es�lyem? Lehet, hogy nem is tetszett neki a cs�k… vagy esetleg m�g nem k�sz ilyenekre? �h… nem �rtem… lehet v�rnom kellene… vagy pr�b�lkozzak? – vacill�lok, majd ink�bb megf�rd�k rendesen. Beleb�jok boxerembe, �s hajamat kezdem el t�r�lgetni, amikor csengetnek. Kikerekedik a szemem, hogy ennyire elgondolkoztam volna az id�t. Kimegyek a f�rd�b�l, mire megpillantom Rukit a nappaliban. Ledobom a t�r�lk�z�m a kanap� sz�l�re, majd megyek ajt�t nyitni. A fut�r az.

- Meghoztam a rendel�st! – mondja, majd �tveszem.

- Egy pillanat, �s hozom a t�rc�mat! – mondom, �s bemegyek a szob�mba. Majd kifizetem az �sszeget, �s becsukom az ajt�t magam m�g�tt. Bemegyek a nappaliba, �s leteszem a kisasztalra a t�rc�mat, ahov� im�nt a kaj�t tettem.

- M�r nagyon �hes vagyok – szagolok bele a leveg�be. Ruki meg mered r�m, ekkor eszm�lek csak fel, hogy nincs rajtam csak a boxerem. – Hopp… - esik le. – Azt hiszem, fel kellene, �lt�zzek… - megyek vissza a f�rd�be, �s veszem fel a meleg�t�als�mat, �s egy p�l�t. – Bocs�nat az im�nti miatt… elfelejtkeztem magamr�l… - pakolom ki a szatyorb�l a cuccokat.

- S-semmi baj… - mondja halkan, majd v�laszt a kaj�k k�z�l. Most t�bbet rendeltem, hogy j�l lakhasson. Mik�zben esz�nk le sem tudom venni r�la a szemem. – Semmi k�ts�gem… kell nekem… nem akarom elengedni…

- Mit n�zel? Tal�n leettem magam? – k�rdezi egy kicsit pirulva, amit�l m�g vonz�bb lesz sz�momra.

- Nem, nem – mosolyodom el, �s ink�bb nem figyelem tov�bb… Mikor v�gz�nk megk�sz�ni a vacsor�t, �s elmegy � is f�rdeni.

Valamit csin�lnom kellene… �l�k itt, mint a h�lye… besz�lnem kellene arr�l a cs�kr�l vele… De mi lesz, ha megr�m�l t�lem? �s �gy csin�l, mint tegnap? – morfond�rozom, am�g � f�rdik.

M�r lassan megy le a nap… �gyhogy, mikor kij�n, elk�sz�n t�lem. �n is t�le, de �n nem tudok aludni… csak forgol�dom. �gy gondolok egyet, �s kikelek az �gyb�l. �tmegyek az � szob�j�hoz, �s �csorgom az ajt� el�tt egy darabig. Pont kopogni akarok, mikor kiny�lik az ajt�, � meg megijed t�lem.

- Bocs�nat! Nem akartalak megijeszteni! – teszem le kezemet, � meg megnyugszik.

- Semmi baj… Mit szeretn�l? – k�rdezi.

- �n… - kezdek bele, �s veszek er�t magamr�l. – Arr�l szeretn�k besz�lni, ami d�lut�n t�rt�nt… - mondom egy kicsit zavartan, mire l�tom, hogy egy kis p�r jelenik meg arc�n. – �n… komolyan gondoltam azt a cs�kot… - foglalom t�m�r mondatba �rz�seimet. – Nem szok�som j�tszani. Nem vagyok olyan, mint Mao… �s nem vagyok olyan, mint azok, akikt�l f�lsz. Nem akarlak b�ntani. Eszem �g�ban sincs… szeretni szeretn�lek… - mondom v�gig, �s a sz�vem nagyon hevesen dobog… f�lek att�l, hogy mi lesz erre a reakci�ja… De a legrosszabbat kaptam… a semmit… csak �ll, �s n�z. Nem mond semmit…

Mi�rt nem mondd semmit? Mi�rt nem reag�l erre? Tal�n t�nyleg nagyon gyors volt… nem kellett volna, let�madjam �t. Ki tudja miken mehetett kereszt�l… �n, meg j�v�k a h�lye �rz�seimmel. Amikor azt sem tudom kicsoda, �s valljuk be… nem is ismerem. De m�gis… annyira j�l esett volna, egy pozit�v visszajelz�s. Akkor legal�bb tudtam volna, hogy �rdemes e udvarolnom, vagy k�zelednem fel�. De mit v�rtam? Amikor f�lt t�lem tegnap is. Gondolom megr�m�lt t�lem… h�lye vagyok! Egy nagy, nagy h�lye! – s�hajtok fel. – �s el�tte is h�ly�t csin�ltam magamb�l. Nem kellett volna az a cs�k… nagyon nem. Addig csak b�bel�dtem, hogy nekem nem tetszhet egy pasas. Most r�j�v�k arra, hogy igenis tetszik, �s nem is ak�rki, hanem �… �s ez van… H�t, gratul�lok Reita! – hagyom abba az �csorg�st el�tte. Nincs semmi �rtelme annak, hogy ott maradjak ajtaja el�tt…

- Sajn�lom – mondom alig hallhat�an, �s elfordulok. Nagyon rosszul �rzem magam. Nem csak magam miatt… hanem miatta is… Innent�l kezdve nem lesz semmi es�lyem r�, �s fogadok, hogy amilyen hamar csak tud, olyan hamar akar majd elmenni innen. Mert f�lni fog t�lem… Gratul�lok ism�telten Reita… - folytok el egy s�hajt, majd indulok meg a szob�m fel�. De nem tudok tov�bb menni, mert ujjai csukl�m k�r� fon�dnak. Meg�llok, majd lassan fordulok fel�. Bizakodva…

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.02.24. 19:42 seiran M�r kezdtem hi�nyolni a Mozaikot, erre itt az �j fejezet :) Nagyon j� az �nmarcangol� Reit�d. (Az �rtatlans�gban is azt a p�r fejezetet, ahol Rei k�zd a felt�mad� lelkiismeret�v�l �s depibe zuhan �n konkr�ten v�gigb�mb�ltem :( ) Itt is �reztem a gomb�cot a torkomban. De ugyanakkor �r�ltem, mert nem kezdett tagadni �nmag�nak, hanem egyszer�en beismerte, m�r pedig neki Ruki kell XD Rem�lem Ruki �rzi �s �rt�keli Rei kedvess�g�t, �szintes�g�t , �s megny�lik neki. Nagyon szerethet�ek a szerepl�itek.  Kai pedig f�l Ma�t�l( vagy csak nem akar kaland lenni sz�m�ra) ?Szerintem Mao nagyon bele van z�gva XD Rem�lem az � p�rosukra is kit�rtek egy kicsit.