Ruki

Ahogy kirohantam, a konyhából nekimentem Reitának, de nem mertem ránézni. Bementem szobámba, és percekig csak záporoztak könnyeim.

Mi ez az érzés? – kérdeztem magamtól. – Ez lenne a szerelem? De miért ilyen fájdalmas? – szipogtam, majd meghallottam, hogy nyílik az ajtó.

Reméltem, hogy nem Reita az, de nem. Kai volt az, aki azt a mennyei levest csinálta számomra.

- Ruki-san! – szólított meg, és ült az ágyam mellé. – Igaz, hogy mi még nem ismerjük egymást túl régről, és csak most tudtam meg Uruhától, hogy hogyan is ismerkedtetek ti össze Reitával, de bízz meg benne. Ő sosem tudna neked ártani. Ne félj tőlünk! Szeretnénk titeket boldognak látni… Igaz… - vett egy nagy levegőt, én pedig érdeklődve felé fordultam.

- Mi igaz?

- Reitának még sosem volt pasija. Idáig azt hittük, hogy csak a lányokat kedveli…

- Té-tényleg? – kérdezem meglepetten.

- Igen – kezd el bólogatni. – Neki még azzal is meg kell küzdenie, hogy ezt bevallja magának, hogy egy férfi kell neki, és nem egy nő. Így azt hiszem, hogy érthető, hogy miért is itta le magát. Ha szerelmet vallott neked – nézett rám, én pedig elpirultam – és kikosaraztad, akkor ez elég mély nyomott hagyott benne, főleg, hogy a barátnője megcsalta. Most ezért költözködik.

- Értem… - hallgatok el.

Úgy néz ki, hogy ezzel a Kaijal jó jóban lenni. Egy azért, mert jól főz, kettő azért, mert fontos információkat tudok meg tőle. Reitának én lennék az első pasi az életében. Végül is, nekem is ő az első pasim olyan téren, aki azt hiszem, hogy tényleg szeret, mármint szívéből.

- Te mit csinálsz? – érdeklődöm.

- Oh, én? – kérdezi meglepetten. – Orvos vagyok. Sebész – kezd bele, majd mesél ilyen-olyan dolgokról, meg a hobbijáról, ami hiszitek, vagy sem, de a golfozás. – Mao is szeret golfozni, bár ebben nem vagyok biztos – tűnődik el, bár, hogy hogyan is jutottunk el idáig, azt már meg nem mondom.

- Miért nem vagy benne biztos?

- Mert azt hiszem, hogy jobban koncentrál az én hátsómra, mint a labdára. Micsoda lehetetlen egy alak… Reita ilyen szempontból megbízhatóbb… de Mao… - sóhajt egy nagyot.

- Tetszik neked?

- Mindig is bejött… de… nem vagyok biztos a szándékai felől. Nem szeretnék egyéjszakás kalandot, meg, hogy csak egy trófea legyek számára… és mivel Reitával tartom a kapcsolatot, ha ez be is következne, akkor Maoval is találkoznék, és akkor hogy néznék a szemébe? Rosszul esne…

- Azt elhiszem, viszont, ha bejönne, akkor semmi gond nem lenne. Mármint… mi van akkor, ha tényleg tetszel neki?

- Gondolod, hogy adnom kéne neki egy esélyt? – sóhajt egy nagyot, mikor is az említett személy beront a szobámba.

- Kai! Rád várok már vagy egy órája! Mégis hogy tudtok ilyen sokat beszélgetni? – néz rám szemrehányóan, mintha én tartottam volna fel Kait, amit kikérek magamnak, mert nem is igaz! Egyszerűen csak elbeszélgettünk.

- Mao! Finomabban! – szól be a folyosóról Reita, mert meglátja, hogy Kait az ágyamból cincálja ki, ugyanis lefeküdtünk egymás mellé.

Kai köpni-nyelni nem tud, csak hápog, és már itt sincs. Reita nem jött be az éjszaka folyamán, reggel pedig egy cetli várt rám, hogy majd jön, most dolga van. Én pedig csak vártam, és vártam egyedül a lakásban, és szörnyen unatkoztam.

Az éjszaka közepén felébredek, mert pisilnem kell – legalábbis én úgy érzem, hogy éjszaka van még, és mint kiderült, már szinte reggel van. Kimegyek a fürdőszobába, és észreveszem, hogy meleg levegő csapja meg az arcomat. Nem is igazán törődök vele addig, ameddig a zuhanyzó ajtaja ki nem nyílik, és Reita lép ki belőle pucéran természetesen. Törülközőjét keresi, majd maga elé rántja, mikor észrevesz engem.

- Ruki! – kiállt fel, miközben többször is végigmérem izmos, sármos alakját.

- Igen… így hívnak – felelem még mindig elkábultan.

- Te mit keresel itt?

- Mi? Ja, öh… a mosdót szeretném használni… Te hogyhogy ilyenkor fürdesz?

- Most jöttem haza – mondja még mindig ugyanabban a pozícióban.

- Ilyen későn?

- Elhúzódott a dolog.

- Vártalak itthon.

- Sajnálom… figyelj, megtörülközöm, és még beszélgetünk jó? Használd a másik fürdőszobát, már ha lehet… - mondja pirulva.

- Oké – térek végre magamhoz, majd kimegyek.

Úristen! Miért nem tudtam levenni róla a szemem? Olyan szép teste van. Az az izmos hasfal… és azok az erős karok – sóhajtozom magamban, miközben megkeresem a másik fürdőt, elvégzem a dolgomat, és visszaslattyogok a szobámba.

Egy pár perc múlva Reita is megérkezik, bekopog, és frissen mosott hajával, finom illatával belengi a szobát.

- Itt vagyok… milyen napod volt?

- Unatkoztam – emlékszek vissza.

- Gondoltam – sóhajt egy nagyot. – De nem tudom, hogy mit csinálhatnék veled… mármint… nem akarom, hogy elmenj innen, nehogy valami bajod legyen. Viszont itt egyedül bezárva rossz lehet – mondja hangosan, mire bólogatok.

- Mi lenne, ha segítenél Aoinak? – fordul felém, és néz a szemembe. – Vagy… Kainak… bár neki nem is tudom, hogy mibe segíthetnél… várjál csak! Uruha! Uruha tánctanár, és azt még lehet, hogy élveznéd is. Na, mit szólsz hozzá? Uruha tudna rád vigyázni és ott még mozogni is tudsz, ha gondolod.

- Rendben van – derül fel az arcom.

- Akkor majd felhívom, és megbeszélem vele. Adok neked is egy lakáskulcsot, de a lelkére kötöm, hogy kísérjen fel, és győződjön meg róla, hogy nincs betörő a házban. Nem szeretném, hogy bármi baj érjen. Mostanában sokat fogok dolgozni, nem tudom, hogy mennyi időm lesz rád. De nem szeretném, hogy rosszul érezd magad itt – simít bele hajamba, én pedig belesimulok ölelésébe. Lassan lehajol hozzám, és gyengéden megcsókol, amit örömmel viszonzok. Hiába, az eszem azt mondja, hogy óvakodjak tőle, de a szívem… a szívem mindig hevesebben dobog, ha itt van a közelemben, és amikor ennyire gondoskodni akar rólam, mint most is.

Ledőlünk az ágyra, és tovább nyújtjuk a csókot. Oldalamat kezdi el simogatni, amibe a szó szoros értelembe beleborzongok. Talán amiatt, mert nagyon tetszik az, ahogyan hozzám ér. Minden egyes mozdulatában benne van az óvatosság, mintha egy porcelán lennék neki, amire nagyon kell vigyázni, nehogy eltörjön.

Nyakamat kezdi el kóstolgatni, és szívni, mire felnyögök az érzésre. Azonnal abbahagyja, majd pihegve néz rám.

- Megyek – száll le rólam, én pedig értetlenül szembesülök a ténnyel, hogy magamra hagyott ezek után. De hát miért? Olyan jól esett – sóhajtom magamban, és bújok be az ágyamba.

Ezek után alig tudok aludni. Ezen az eszeveszett csókon jár az agyam, így inkább kikelek az ágyból, és felöltözök. Ahogy hallom, Reita fent van már. Hát nem túl sokat aludhatott… vajon mindig ez lesz? Alig fogom látni? Vajon milyen munkát végez most? – lépek ki.

Arca elég fáradtnak néz ki.

- Szia – köszönök neki.

- Hello. Nem volt időm kaját csinálni. Tessék, itt a kulcsod! Uruha érted jön nyolcra – néz az órájára. – Itt van egy kis pénz, tudsz vásárolni magadnak kaját – nyújt felém egy köteget.

- Köszönöm.

- Remélem, hogy nem felejtettem el semmit sem. Most viszont rohanok – ásít egy nagyot, majd kilép az ajtón.

Szétnézek a hűtőben, és kiveszek valami kaját, amit meg tudok enni, és ahogy végzek, már meg is hallom a csengőt. Óvatosan nyitom ki az ajtót, majd megpillantom Uruhát, és Aoit is.

- Szia Ruki! – köszönnek rám mosolyogva mindketten.

- Sziasztok! Mindjárt kész vagyok, és mehetünk.

- Rendben – mondják, majd gyorsan elmosom azt a tányért, amiről ettem, utána pedig elrakom a zsebembe a pénzt, amit Reita adott, és már készen is vagyok.

Lekísérnek a kocsihoz, majd beülök hátra, és bekötöm magam.

- Eljöttem Uruhával most én is, hogy ellenőrizzem, hogy jól bánik veled. Na, meg azért is, hogy megnézzem kivel szokott flörtölgetni, míg én nem vagyok a közelben – magyarázza Aoi.

- Aoi! Ez nem is igaz! Nem is szoktam senkivel se flörtölgetni! – mondja sértődötten a szöszi.

- Persze… és amit a múltkor láttam?

- Csak egy tánclépést mutattam meg!

- Nekem nem annak tűnt… - duzzogja, amin jót nevetek.

- Tudod, hogy rajtad kívül nincs senkim. De ha állandóan ezt kell bizonygatnom…

- Uruha! Nem kell bizonygatnod semmit sem, csupán egy kis romantikára vágyom!

- Este romantikáztunk.

- De az nemcsak a szexről kéne, hogy szóljon – mondja, mire nem felel semmit sem.

Leállítja a motort, majd hátra fordul.

- Megjöttünk! – néz hátra, én pedig kiszállok, és szétnézek a környéken. Mintha ismerős lenne egy kicsit valahonnan… - Gyere! – karol belém Uruha, majd felkísér a második emeletre, ahol ki van alakítva a tánciskola.

- Ez a tiéd? – ámuldozom.

- Nem, én csak oktatok.

- Nem baj, hogy itt vagyok?

- Áh, nem, a főnök engedékeny. Meg amúgy is, egy emberrel több, vagy kevesebb, az szinte lényegtelen. Gyere, be is mutatlak neki – vonszol tovább nagy hévvel, majd bekopog egy zárt ajtón.

- Igen? Tessék!

- Jó napot Shinya-san! Ő itt Ruki, akiről már meséltem. Ugye nem gond, ha velem marad?

- Szia Ruki! – köszönt, és áll fel, hogy meghajoljon. – Maradhatsz, ameddig csak akarsz, engem nem zavarsz.

- Köszönöm.

- Még elköszönök Aoitól, addig is érezd magad otthon – mondja, mire bólintok egyet.

- Uruha mesélt rólad, hogy Reita elütött, és most nála laksz. Agyrázkódásod történt? Ezért nem emlékszel dolgokra? – kérdezi, mire nem is tudok hirtelen mit felelni.

- Igen – bököm ki végül, hogy ne álljak ott, mint egy kuka.

- Akkor a Ruki nem is a rendes neved igaz? – kérdezősködik, ami nem igazán tetszik.

- Ez inkább egy becenév.

- Oh, ne haragudj, hogy ilyen sokat kérdezek tőled, ülj csak le! – mutat egy székre. – Kérsz valamit inni? Egy teát? Kávét?

- A tea megfelel, köszönöm – felelem, ő pedig már az asztal körül serénykedik, és elővett egy poharat.

- Nemrég főztem. Mániákus teaivó vagyok… ezzel szoktak cukkolni – sóhajt egy nagyot… főleg Die…

- Ki az a Die?

- Ja, te még nem is tudod… elnézést… ő az én párom – pirul el. – Mellesleg, Aoi bátyja.

- Tényleg? Nem is tudtam, hogy van testvére.

- Van, ráadásul nagyon hasonlítanak egymásra. Tudod, én már jártam Diejal, mikor Aoi egyszer elkísérte őt, és itt találkoztak először Uruhával. Hát mondanom sem kell, hogy szerelem volt első látásra. Uruha egyből elkezdett Aoi körül sündörögni, aztán ebből udvarlás lett.

- Aoi kicsit féltékeny volt ma reggel a kocsiban.

- Nem csodálom. Uruha miatt járnak ide a tanítványok. Legalábbis főleg… nagyon sármos, szereti a munkáját, és sokan szerelmesek belé. De neki csak Aoi van… lehet, hogy az évfordulójuk végett idegesebb egy kicsit.

- Évforduló?

- Igen, nemsokára egy éve lesz, hogy együtt vannak. Uruha nagy dologgal készül rá, de megesketett, hogy nem mondhatom el senkinek. A lényeg, hogy már nagyon izgatott, hogy Aoi mit szól hozzá.

- Értem – bólogatok, majd kinyílik az ajtó és bejön Uruha.

- Gyere Ruki! Segítesz nekem! – mondja, én pedig gyanútlanul követem.

Ki a fene gondolt arra, hogy engem is megtornásztat? Egész nap – persze ahogy kezem engedte – de hajlonganom kellett, nyújtanom, és ugyanazokat a lépéseket megcsinálnom, mint amit ő lenyomott. Csoda, hogy van még ezek után életkedve Aoival együtt lenni. Ez nagyon fárasztó!!!

- Na gyere, hazaviszlek.

- Az jó lesz – helyeslem, mert már nagyon fáradt vagyok.

Otthon Reita még nincs itthon, így ketten együtt bemegyünk, szétnéz, majd miután meggyőződőt arról, hogy minden rendben van, magamra hagy. Elmegyek fürdeni, és szinte azon nyomban elalszok.

Álmomban furcsa helyen vagyok. Egy szobában, ahol éppen játszom, és anyukám szólongat, hogy menjek le vacsorázni. Hirtelen abbamarad az álom, én pedig oldalamra fordulok, ahol egy másik álomképbe csöppenek, és elfelejtem az előzőt.

Reggel finom cirógatásra ébredek. Kinyitom a szemem, és Reitával találom szemben magam.

- Keljél, Uruha nemsokára itt lesz érted – mondja, mire felsóhajtok, és az oldalamra fordulok. – Ruki…

- Ühüm, mindjárt… - motyogom, majd újból elpilledek.

- Ruki! Most már tényleg keljél! Csináltam reggelit is.

- Miért nem ezzel kezdted! – pattanok ki, mire nagy szemekkel pislog rám, majd követ.

- Milyen volt a tegnapi napod?

- Fárasztó. Uruha be fogott táncolni… ott bénáztam…

- De azért tetszett?

- Igen, jó volt nagyon.

- Ma megpróbálok hamarabb végezni, és benézek hozzátok.

- Rendben van. És mi jót dolgozol?

- Azt sajnos nem mondhatom meg.

- Értem – feleltem, majd meghallottuk a csengőt. – Úristen! Még el se készültem! Mond neki, hogy sietek! – rohantam be szobámba, és vettem elő egy újabb ruhát, majd kirobogtam a fürdőbe, gyorsan megmosakodtam, és fogat mostam, majd indulásra készen álltam.

- Te aztán gyors vagy! Aoi példát vehetnél róla! Látod, nem pepecsel annyit, mint te szoktál – mondja játékosan, miközben közel húzza magához, és egy puszit ad arcára.

- Csakis azért pepecselek sokat, hogy neked tetszek.

- Te mindig tetszel nekem – nyomja oda a falhoz.

- Hahó, mi is itt vagyunk! Ne itt essetek egymásnak – mondja Reita.

- Jól van… megyünk… gyere Ruki.

A mai napom, is ugyanúgy telt, mint a tegnapi, azzal a különbséggel, hogy délután betört hozzánk egy habzó szájú alak, aki nagyon hasonlított Aoira.

- Melyikőtök Ruki? – kérdezte, mire nagyon megrémültem.

- Mit akarsz tőle Die? – fordult felé Uruha.

- Shinya állandóan róla beszél, hogy milyen aranyos, meg minden… csak tudni akarom, hogy ki a vetélytársam.

- Ano… én nem vagyok a vetélytársad – léptem közel Uruhához, aki bátorítóan vállamra tette a kezét.

- Te lennél az? Hm… és… nem tetszik neked Shinya?

- Neki más tetszik – felel helyettem Uruha, mire elpirulok. – Reitának hívják.

- Te-tessék? – hápog előttünk. – De hát Reita nem heteró?

- Hát, mi is azt hittük… de látnod kellene őket, ha együtt vannak. Az egyik jobban pirul, mint a másik.

- Ez nem is igaz – motyogom, miközben a földet nézem.

- Sziasztok! – jön beljebb Reita, aminek nagyon megörülök.

Akkor ma tényleg hamarabb végzett – csillan meg a szemem.

- Azt hiszem, hogy értem, hogy mit mondtál – mondja Die Uruhának.

- Hazaviszem Rukit – fordul felém.

- A-a… egy kis testmozgás neked sem árt! – terel minket a táncparkett felé. – Te is Die… mindjárt kihívom Shinyát is.

- Ez erőszak! – morogja Reita, miközben óvatosan megfogja kezemet, vigyázva másik, sérült kezemre.

Jól esik, hogy itt van velem, és bújhatok hozzá. Olyan megnyugtató – nézek fel rá, miközben látom, hogy ő is lehunyja szemeit. Vajon mire gondolhat most? – kérdezem magamtól, mialatt beszippantom kellemes illatát, ami állandóan körbelengi.

Lassan vége a számnak, nekem pedig nehezemre esik elengednem őt, mégis megteszem.

- Van egy meglepetésem – suttogja fülembe, én pedig érdeklődve nézek fel rá.

- Mi?

- Majd meglátod – mondja nevetve, miközben beleborzol hajamba.

Olyan gonosz! Hát addig furdaljon a kíváncsiság? – duzzogom magamban, míg ő mindig nevet, ábrázatomat látva. Elköszönünk a többiektől, majd beültet a kocsijába, és elhajtunk.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.03.20. 18:57 misaki Olyan édesk együtt. :D Csak folyamatosan bennem vagy, hogy mi lesz ha visszatér Ruki múltja, vagyis az az emberek. Köszi, várom a folytatást, nagyonnnnnn. :D:D   Válasz: Hát.. azt egyelőre ne akard tudni, hogy mi lesz akkor :p mindennek eljön a maga ideje ;) *sunyi vigyor*