Ruki

Nagyon v�rtam, hogy Reita hova akar vinni. Ott furdalt a k�v�ncsis�g, de nem akartam �jb�l megk�rdezni �t.

Viszont, mikor megl�ttam, hogy vid�mparkba visz… nagyon meg�r�ltem. Igaz, kicsit hideg volt m�r. Gyan�tom, hogy egy-k�t nap, �s be is z�rj�k, hiszen a hidegbe senki se j�n ide. Nagyon sok helyre ment�nk el, de a kedvencem az az �ri�sker�k volt. Ahogy megl�ttam fel�lr�l a v�rost el�multam. Fel�lltam helyemr�l �s n�zel�dtem az �vegablakon kereszt�l.

- Tetszik? – l�pett a h�tam m�g� Reita, majd �t�lelte derekamat.

- Igen, nagyon.

- Ennek �r�l�k – adott egy puszit fejemre, majd le�lt hely�re. Megvallva az igazat, sz�vesen maradtam volna �lel� karjai k�z�tt. Valami�rt megnyugtat�, ha a k�zelemben van.

Eg�sz v�gig j�l �reztem magam, mert m�g sose voltam vid�mparkba, vagy nem eml�kszem r�. A v�g�n bement�nk egy kast�lyba is. Azt hittem, hogy olyan dolgok lesznek ott, hogy valami el�m ugrik, vagy cs�ny�t l�tok, vagy valami vicceset, de m�g �lmomban sem gondoltam volna, hogy t�kr�k lesznek ott. Egy t�k�rszob�ba cs�ppentem, pont akkor, amikor elszakadtam Reit�t�l. Megpr�b�ltam megkeresni, de nem tal�ltam. Vagy saj�t magamba �tk�ztem, vagy m�s ment el mellettem. Reit�t n�ha-n�ha megpillantottam, de az nem az igazi volt. A v�g�n azt mondta, hogy maradjak egy helyben, majd � megkeres. �gy is tettem, de addig az a p�r perc egy �r�kk�val�s�gnak t�nt.

Egyre nehezebben vettem a leveg�t, mert �jra �t�ltem azt, amit senki m�snak nem k�v�nok.

- N�zd csak meg magad Takanori! N�zd magad a t�k�rben! – mondta a gazda, majd belemarkolt hajamba, �s felemelte a fejem.

Egy �rnyat l�ttam akkor a t�k�rben, semmi m�st. Nem ember volt, hanem egy �rny�k, m�ghozz� egy olyan ember�, akinek semmi eml�ke nem volt az el�z� �let�r�l.

Vajon milyen lehetett az �desany�m? �s az ap�m? Vajon szigor�ak voltak velem? Szeg�nyek voltunk, vagy gazdagok?

Ilyen, �s ehhez hasonl� gondolatok k�t�ttek le, m�g egyed�l voltam egy szob�ba, ahonn�t sose mehettem ki, vagy csak nagy ritk�n.

- Milyen �rz�s? – h�zta h�tra teljesen a fejemet, m�r amennyire tudta. – Milyen �rz�s, hogy ketten mozognak benned? – suttogta, mire nem feleltem semmit sem.

Hogy milyen �rz�s? F�jdalmas, nagyon f�jdalmas volt, de nem akartam kimutatni, b�r �nk�ntelen�l felszakadt bennem egy-egy szisszen�s, amikor m�r nem tudtam magam tartani. Legsz�vesebben ord�tottam volna vel�k, hogy hagyj�k abba, de tudtam, hogy nem fogj�k. S�t, akkor tal�n m�g jobban �gy csin�lt�k volna, hogy nekem ne legyen j�. A vend�g alul volt, �n lovagoltam, a gazda pedig h�tulr�l nyomott.

- Te m�g �lvezed is ezt, igaz, Takanori? – cs�kolt bele nyakamba. – Ez�rt szeretek veled lenni – lihegte, majd egy hangos ny�g�ssel elment. H�la az �gnek hamar kics�szott bel�lem, �gy m�r csak a vend�get kellett elsz�rakoztassam, aki ezek ut�n �gy mozgott bennem, mint egy gyorsvonat, majd � is kiadta mag�b�l a felesleges g�zt, �s szinte lel�k�tt mag�r�l.

Ezek ut�n m�r nem volt sok dolgom h�la az �gnek, csak megmosakodni, �s k�szen �llni arra, ha �jb�l megk�v�nnak.

Fogalmam sincs, hogy hogy ker�ltem haza, csak s�rtam, �s s�rtam, hogy ez �jb�l eszembe jutott, mert nem akartam t�bbsz�r �t�lni azt a kiszolg�ltatotts�got, amit akkor.

Nagyon elf�radtam lelkileg, �s testileg is meger�ltet� volt a dolog. Az �jszaka k�zep�n fel�bredtem, �s megl�ttam Reit�t a fotelben.

Melegs�ggel t�lt�tte el a sz�vemet, hogy ennyire gondoskod�, �s f�ltve �riz engem. Akkor tal�n megb�zhatok benne… vagy… csak az�rt csin�lja, hogy megkapjon? �tlik fejembe a gondolat, majd el is hessegetem, mert r�j�v�k, hogy � nem olyan.

Betakarom �t, mert f�lig lecs�szott r�la a pokr�c, majd �nk�ntelen�l is arc�hoz teszem kezemet, �s elkezdem simogatni.

- Ruki – pislog r�m m�g f�l�lmosan. – Mi t�rt�nt? Baj van? – n�z sz�t, mire megingatom a fejem. – Pihenj le – �ll fel. – Vagy szeretn�l valamit? Hozzak valamit? Esetleg nem vagy �hes? – tesz fel nagyon is sok k�rd�st.

- Nem kell semmi – r�zom meg a fejem.

- Akkor?

- Aludn�l velem? – k�rdezem, de nem merek r�n�zni.

- Persze – feleli, mire odamegy�nk �gyamhoz, �s befeksz�nk.

Mell� fekszem, de nem merek nagyon hozz�b�jni. F�lek t�le, hogy mit mondana r�. B�r… ezt megoldja �, mert kez�vel fejemet kezdi el massz�rozni, ami igencsak j�l esik, ez�ltal m�giscsak k�zel b�jok hozz�. Nyakamra is r�t�r, amit�l nagyon hamar elalszom.

Egy cukr�szd�ban vagyok, ahol hatalmas tort�t eszek. Lehet, az�rt t�nik nagynak, mert kicsi vagyok, nem is tudom. Mindenesetre, nagyon finom, amit eszek, �s egy kedves h�lgy n�zi mutatv�nyom, hogy milyen moh�n eszek. Egy f�rfi pedig fot�z. Mindketten nagyon fiatalok, �s mosolyg�sok. Tal�n �k lenn�nek a sz�leim? – k�rdezem magamt�l, majd egy �jabb �lomba mer�l�k, ezt pedig elfelejtem.

Reggel kipihenten �bredek. Reita m�r nincs mellettem – n�zek sz�t. Persze… biztosan dolgozik m�r. Megyek ki a folyos�ra, egy sz�l boxerban, mire iszonyatosan finom illatokat �rzek meg a konyh�ba.

- Ruki! – hallom meg csod�lkoz� hangj�t, mik�zben v�gigm�r szemeivel. Na, igen, csak a mosd�ba terveztem menni, �s lef�r�dni, nem gondoltam volna, hogy itthon van.

- Mi-mindj�rt fel�lt�z�k – rohanok be egy nadr�g�rt, meg egy p�l��rt, majd kij�v�k �jra hozz�.

Kimegyek, �s nem merek r�n�zni, nem tudom, hogy mi�rt… tal�n… kicsit belepirulok m�g most is, hogy egy sz�l semmibe l�tott… de h�t �n nem szoktam meg ezt… nagyon nem.

- Itt a reggeli…

- K�sz�n�m – �l�k le, �s egy�ltal�n nem tetszik, hogy m�r megint � csin�lt nekem kaj�t.

�n is szeretn�k neki valamit csin�lni, �s nem szeretn�m, hogy kiszolg�ljon.

- Mi az, mi�rt nem eszel? – k�rdezi, mire r�d�bbenek, hogy alig ettem bel�le, csak turk�lom az �telt, ami nem szok�som. – Tal�n nem �zlik? Els�ztam?

- Nem, nem, nagyon finom.

- Akkor?

- Nem dolgoznod k�ne?

- De… m�rmint nem… felh�vtam Maot, hogy egy p�r napig itthon leszek veled.

- Mi�rt? – k�rdezem csod�lkozva. – Uruha mi�rt nem j�tt �rtem? – n�zek az �r�ra.

- H�t… gondoltam itthon maradok veled, hogy gondozzalak.

- De nem vagyok beteg. Nem szeretn�m, hogy a munk�dat feladd miattam – felelem, mire s�hajt egyet.

- Csak j�t akartam. Nem akartam, hogy tegnap rosszul legy�l, �s �gy gondoltam, hogy k�teless�gem itt maradni veled.

- K�sz�n�m, de…

- Mi az?

- Szeretn�k egy kicsit f�ggetlen lenni… belek�stolni, hogy milyen is az �let egy fel�gyel� n�lk�l.

- Ezt hogy �rted? – r�ncolja meg szem�ld�k�t. – Be volt�l z�rva valahova? – k�rdezi, mire lehunyom szemeimet, �s megint eszembe jut egy eml�k, amit pr�b�lok elhessegetni, hogy ne rontsa a leveg�t. – Sz�val igen.

- Nem akarok r�la besz�lni – hajtom le a fejem. – �n csak… szeretn�m elfelejteni – gurul le egy k�nnycsepp arcomr�l, amit gyorsan let�rl�k.

- Ruki… - �ll fel, �s h�z k�zel mag�hoz, �n pedig k�nnyeimmel k�szk�dve r�zk�dok mellkas�nak. – Nem akartalak felzaklatni – simogat, �n pedig olyan szorosan b�jok hozz�, ahogyan csak lehet.

- Szeretn�k rendes �letet… ahol nem szolg�lnak ki…

- Teh�t ez volt a baj? Hogy kaj�t csin�ltam?

- Ki szeretn�m pr�b�lni a f�z�st, �s szeretn�m, ha nem ugr�ln�l mindig k�r�l�ttem.

- Teh�t menjek dolgozni? – k�rdez r�, mire elkezdek b�logatni. – A fene… - s�hajt egy nagyot. – Pedig azt hittem, hogy ma itthon maradhatok. Ez olyan j� kifog�s volt, hogy r�d vigy�zok, meg am�gy is, szeretek a t�rsas�godban lenni… - mondja, mire csod�lkozva n�zek r�, mik�zben elv�r�s�d�m. – Na, de egy�l… ut�na meg bedoblak Uruh�hoz. J� lesz �gy?

- Igen, k�sz�n�m.

- Nincs mit – sim�t v�gig arcomon, �n pedig elmosolyodom. Sokat jelent ez sz�momra.

Uruha elcsod�lkozott, hogy m�gis elmentem aznap, de azt mondta, hogy ilyen, egy igazi harcos. Elk�rtem t�le Kai-san telefonsz�m�t, �s felh�vtam �t. Megbesz�ltem vele, hogyha r��r, akkor tan�tson meg engem f�zni, mert nagyon szeretek enni, �s a sok gondoskod�s�rt cser�be, meg szeretn�m lepni Reit�t valami finoms�ggal.

Bele is ment, �gy, hogy ne legyek sose egyed�l mindig felj�tt Uruh�hoz a t�nciskol�ba, �s elment�nk hozz�.

- Ruki! Ez nagyon finom! – majszolta Mao a kaj�t.

- Ne edd m�r meg az �sszeesett – ripakodott r� Kai.

- De h�t, ha egyszer finom – mondta teli sz�jjal.

- Ink�bb ne besz�lj… - fordult el t�le.

- Irigylem Reit. Ha ilyen j�l meg tanult�l f�zni, el fog h�zni – nevet fel, nekem pedig j�l esik a dics�ret. – Azt�n te meg majd �sszet�rsz alatta.

- Mao!

- Most mi van? Tetszik neki, m�g ha nem is vallja be.

- Ezt ink�bb b�zd r�juk!

- Ruki-chan, ha l�ny lenn�l, m�r biztosan Reita alatt verg�dn�l.

- Mao! Ez nem is igaz! Ruki ne hallgass r�! Reita nem olyan, mint egyesek – n�z r� sz�r�s szemekkel. – Te lehet, hogy csak megfektetni akarsz m�sokat, de Reita nagyon is �rzelmes! �s, ha v�gezt�l, elmehetsz.

- Kidobsz?

- Ki �n! Nehogy azt hidd, hogy lesz ingyen kaja, meg m�g valami m�s is… �n nem vagyok olyan, mint az eddigi bar�taid – felelte egy kicsit kem�nyen Kai, majd kiment az eb�dl�b�l.

- Ez a pasi… - s�hajtott egyet Mao. – Az �r�letbe kerget… mi�ta �jb�l megl�ttam nem is voltam senkivel se… nem tudom kiverni a fejemb�l… ezt bezzeg nem veszi �szre… igenis v�gyom m�r egy eg�szs�ges kis �gytorn�ra… h�t mi ezzel a baj?

- Tal�n nem j�l fejezed ki – mondtam, mire fel�m n�zett.

- Mire gondolsz?

- Udvarolj neki.

- De h�t azt csin�lom.

- Akkor ne a saj�t m�dodon, hanem �gy, mint m�sok. Biztos �r�lne valami kis apr�s�gnak – feleltem, �s l�ttam amint elgondolkozik rajta.

- Rendben, elfogadom. Na, gyere pic�r, hazaviszlek az �cs�mnek – kacsintott r�m, majd fel�llt az asztalt�l.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.04.04. 17:58 misaki Szeretem ezt a t�rt�netet, nagyon kem�ny az alapmag, �s szerintem igen j�l ir�ny�tod a t�rt�neted.V�rom m�r, hogy t�nyleg elmondj�k egym�snak az �rz�seiket. Itt gondolok a Mao Kai p�rosra is, nemcsak Rei-re meg Rukira. V�rom a folytat�st! K�sziiiiiiii V�lasz: ^^ �r�l�k neki, illetve szerintem elmondhatom, hogy �r�l�nk neki Ror�val, hogy tetszik neked a t�rtlnet�nk^^ igyekezt�nk j�t alkotni^^ rem�lj�k, siker�lt :) Lassan meg m�r csak el j�n annak is az ideje, hogy mindenki valamelyest k�zeledjen a m�sikhoz :p