Reita

Nem mondhatn�m, hogy nagyon tetszettek az �j inform�ci�k, amihez hozz�jutottam. Rukit bez�rt�k… �s ebben, m�r teljesen biztos voltam. Haragudtam r�juk. Azokra az emberekre, akik azt tett�k vele. B�ntott�k, �s t�bbsz�r is a maguk�v� tehett�k… �s nem �ppen kedves m�don. �s ez f�jt… pedig nem is velem t�rt�nt a dolog.

El sem tudom k�pzelni, hogy miken mehetett �t… vagy, hogy hogyan ker�lt abba a helyzetbe. B�r… ha annyira el volt keseredve, amikor meghaltak a sz�lei, akkor egy-k�t kedves sz�, �s m�ris csapd�ba eshetett… szeg�nynek miket kellett �t�lnie… - meredek magam el�.

- �csi! J� lenne, ha ide is figyeln�l! – r� meg Mao, mire fels�hajtok. Na, igen… mostan�ban nem tudtam odafigyelni a nyomoz�sra, �s majdnem mindent Mao csin�lt… Csak Ruki k�t�tte le a figyelmemet. T�bbsz�r is bementem az �rsre, �s a nagyg�pben pr�b�ltam meg olyanok ut�n kutatni, akik prostit�ci�val meg ilyenekkel foglalkoznak, �s nem kapt�k m�g el �ket. Mindezt ahelyett, hogy azt a fi�t kerestem volna.

- Ok�… - dobom le az asztalra a mapp�t.

- Kyo-san m�r nagyon ideges, hogy semmit sem haladunk! De �gy nagyon neh�z, ha nem osztod meg velem a gondolataidat, �s csak �n dolgozom!

- J�l van… - veszek egy nagy leveg�t. – Bocs�nat. Elkalandoznak mostan�ban a gondolatim.

- Azt vettem �szre! – vakarja meg a fej�t. – Csak nem Ruki? Esetleg megfektetted m�r?

- Mi? – kerekedik ki a szemem. – Nem, dehogy! – kezdek el h�r�tani. – Nem err�l van sz�!

- Na, persze! – vesz fel egy perverz vigyort.

- Komolyan – �llok fel, �s megyek oda az ablakhoz. Kint pedig m�r esik a h�… - Nem err�l van sz�…

- Akkor? Mi�rt vagy ennyire gondterhelt?

- Azon gondolkozom, hogy milyen lehetett Ruki �lete, miel�tt el�t�ttem.

- �s ebben mi annyira �rdekes, hogy lassan k�t hete nem lehet veled norm�lisan dolgozni?! Azon csod�lkozom, hogy m�g �letben vagy. Mert amennyire el szok�sod bambulni, �s belemer�lsz a gondolataidba, m�g az a szerencse, hogy nem okozt�l aut�balesetet… - mondja, mire felkapom a fejem.

- Ez az! – fordulok fel�. – K�sz�n�m! – kapom fel kab�tomat, �s rohanok ki a kocsimhoz. – Hogy ez nekem mi�rt nem jutott az eszembe! Ruki azt mondta, hogy azt mondt�k neki, hogy a sz�leit aut�balesetben vesz�tette el! Akkor, ha azokat az eseteket n�zn�m �t, amikor aut�balesetb�l csak a gyerek maradt �letben, lehet, hogy megtudn�m, hogy ki is � val�j�ban. Ha, meg m�g az is ott lenne, hogy kik voltak az �j nevel�sz�lei! Akkor meglenn�nek azok is, akik annyi f�jdalmat okoztak neki! – parkolok le az �rs el�, majd sz�guldozom be. Befoglalom a g�pemet, �s lek�rem az �sszes olyan esetet, ami nekem kell. De valami eszm�letlen�l sok, �s nekem ennyire mindenre nincs id�m sem, �s er�m sem. – Meg kellene tudnom, hogy mikor haltak meg a sz�lei. Hogy akkor h�ny �ves volt! �s akkor sz�k�thetn�m a k�rt! – mentem le az �n g�pemre a dolgokat, �s l�pek ki a rendszerb�l.

- Gondoltam, hogy itt tal�llak – hallom meg Mao hangj�t, mire fel� ford�tom a fejemet.

- Te, meg mit keresel itt?

- Ut�nad j�ttem, m�r nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy mi k�t le ennyire… - csukja be ajt�mat, �s j�n k�zelebb. – Mit tudsz a t�rp�r�l?

- Egyel�re nem t�l sokat – s�hajtok fel. – Besz�lnem kellene vele, de nem akarom felzaklatni… - d�l�k h�tra �s merengek el. Nem akarom, hogy szomor� legyen, nem akarok sebeket felszak�tani. De �gy?! �gy nem fogok egyr�l a kett�re jutni.

- Valamit tudhatsz, ha ennyire �rdekel. Vagy csak a szerelem? – �l le az asztalra.

- Mao… nem vagyok szerelmes…

- Na, persze… �letben nem l�ttalak egy csajjal sem ilyennek. �gyhogy nekem ne hazudj, ideje lenne magadnak sem – mondja, mintha � nagyon is tudn� az ilyesmit… amikor sosem volt szerelmes. Na, j�… lehet, hogy most Kaiba az…

- Bez�rt�k… valakik. Nem tudom, de f�l. �s ki akarom der�teni. Azt mondta, hogy a sz�lei meghaltak. Aut�balesetben… �gy lek�rtem azokat a nyomoz�sokat, ahol csak a gyerek maradt �letben a baleset ut�n. De rengeteg… f�leg, hogy nem tudom, hogy mikor is volt a baleset.

- �rtem. Ez �gy t�nyleg neh�z. De mi�rt nem k�rdezed meg?

- Nem akarom felzaklatni. Egyszer m�r l�ttam a m�ltja miatt kiborulni… - merengek magam el�, �s cs�sznak be szemeim el�, amikor a sarokban gubbasztott, �s s�rt. – Nem akarom m�g egyszer olyannak l�tni…

- �rtem, de �gy nem fogsz el�r�bb haladni. �s haszn�lhatatlan vagy m�sra is… �gyhogy besz�lj vele, mert nem csak a m�sik nyomoz�s miatt aggaszt a dolog. F�ltelek, hogy valami bajod esik! – mondja, majd t�vozik. Csod�lkozom azon, hogy ennyire kedves, �s komoly mostan�ban. Lehet, hogy �rzi, hogy most ez sz�momra t�ls�gosan is fontos? Vagy Kai van r� ilyen hat�ssal? Nem tudom… szerintem az els�. De ez�rt h�l�s vagyok neki.

�sszeszedtem magam, �s hazamentem. Otthon megint nem volt otthon Ruki. Nagyon sok id�t t�lt d�lut�nonk�nt Kain�l… ami kicsit sincs az �nyemre. De nem mondhatom neki azt, hogy ne menjen. Azzal csak b�ntan�m, �s nem akarom. Nem akarom, hogy �gy �rezze, hogy be van z�rva, vagy, hogy azokhoz hasonl�tson engem. Nem lenne j�, nem akarom…

M�snap este megint �n voltam egyed�l otthon. Mao hamarabb lel�pett, mert Kain�l akart lenni, �ll�t�lag valami finom kaja lesz. Mondta, hogy menjek vele, de nem akartam. Tudom, hogy Ruki is ott van, de nem akartam sem kolonc lenni, sem pedig �tban lenni. Ezen fel�l, �gy m�g gondolkozni is tudok… - �l�k Ruki szob�j�ban, a karossz�kben. Amikor �gy vagyok itthon, hogy � nincs, akkor mindig itt vagyok bent. �rzem az illat�t, �s itt jobban el tudok vonatkoztatni a dolgokt�l, �s gondolkozni.

- �csi! Merre vagy! – hallom meg h�rtelen Mao hangj�t, mire kislisszolok Ruki szob�j�b�l. Szerencs�mre nem vett�k �szre, hogy onnan j�ttem ki.

- Na, v�gre! Azt hittem nem vagy itthon! – mondja, �n meg megl�tom Rukit.

- Szia – k�sz�n kedvesen, mire b�lintok.

- Hazahoztam neked a kicsik�t – tess�keli fel�m.

- K�szi, teljesen kiment a fejemb�l…

- Semmi gond, gondoltam. Mostan�ban el�g sok minden kimegy a fejedb�l.

- J�l van, na… - f�jtatok, Ruki meg csak n�z minket.

- Na, de �n megyek. Sziasztok – indul meg kifel�, �n meg kik�s�rem. – Holnap ne felejts el elj�nni… �s ha lehet, besz�lj vele!

- Rendben, nem felejtem el – mondom, mintha a m�sik mondat�t meg sem hallottam volna.

- Besz�lj vele! – mondja, miel�tt lel�p. Visszakullogok, �s megkeresem Rukit.

- Milyen napod volt? – nyitok beljebb, �n balga… mert nem kopogtam, � meg m�r elkezdett �t�lt�zni. – Bocs�nat! – fordulok ki azonnal elpirulva. Kint v�rok az ajtaja el�tt, am�g be nem enged.

- M�r k�szen vagyok – mondja egy kicsit f�l�nkebben, ami nagyon k�v�natoss� teszi… - Mostan�ban annyit gondolok r�… �s m�g mindig olyan t�volt vagyok t�le…

- T�nyleg bocs�nat, nem akartam r�d nyitni.

- Tudom – b�logat. – �s a k�rd�sedre v�laszolva, nagyon j� napom volt. Kai-chan t�nyleg nagyon j� tan�r!

- Igen… mindig az volt…

- �s neked milyen napod volt? Hogy megy az az �gy, amin dolgozol? – k�rdezi, mire fels�hajtok.

- Egyhelyben �llunk… de csak j�n valami l�ket.

- �rtem… h�t, �n ebben biztos vagyok.

- Honnan veszed?

- Nem tudom… csak �rzem – mondja. Igaz�n j�l esik, holott nem tartom val�sz�n�nek. Sem azt, hogy a sr�c eset�ben tov�bb haladjunk, sem pedig azt, hogy az �v�ben. Mert nem visz r� a l�lek, hogy megk�rdezzem t�le. M�g egy kicsit besz�lget�nk, majd elk�ld�m f�rdeni, hogy pihenje ki mag�t, ha m�r minden nap kem�nyen dolgozik. Mert Uruha rendesen megdolgoztatja… Miut�n k�szen van, �n is elmegyek f�rdeni, de nem tudom meg�llni, hogy ne menjek be hozz� elk�sz�nni. Most kopogok, �s csak ut�na nyitok be.

- Csak k�sz�nni j�ttem – megyek beljebb, �s a v�g�n le�l�k az �gyra. Nem mond semmit, csak engem n�z, �n pedig egyre jobban �rzem azt, hogy meg akarom cs�kolni.

- M�st szeretn�l? – k�rdezi egy kis id� m�lva. Mire elfojtok egy s�hajt. – T�ged…

- Nem… - �llok fel. – J� �jt – indulok kifel� de, az ajt�ban megtorpanok.

- Neked is – mondja, mire fel� fordulok. Visszamegyek, �s vissza�l�k mell�. �rdekl�dve figyel engem. K�zelebb hajolok hozz�, �s arc�t kezdem simogatni.

- Meg akarlak cs�kolni… - n�zek a szem�be. – Megengeded? – k�rdezem, mire elpirul, �s zavarba j�n, majd egy apr�t b�lint. K�zelebb hajolok hozz�, �s �rz�kien megcs�kolom. Nem akarom elriasztani, �gyhogy m�g jobban odafigyelek r�. Miut�n elv�lunk egym�st�l, adok m�g egy puszit sz�j�ra, �s most m�r t�nyleg megyek aludni.

Reggel, csin�lok reggelit, �s Rukit is elind�tom. Csak ut�na megyek Maohoz. Meglepet�semre Kyo-san is ott van. B�r kicsit sem j� hangulatban.

- Mi a fen�nek fizetem magukat! K�t hete nem tudnak felmutatni semmit!

- De uram, ez nem igaz. Mindent megtesz�nk, amit csak tudunk! �s el�g hossz� id� volt �tn�zni az akkori akt�kat, meg felkeresni az akkori nyomoz�kat. M�r aki �l m�g bel�le! – h�r�t Mao.

- Ez engem nem �rdekel! Van p�nzem, �s azt hiszem, eleget fizetek, hogy megtal�lj�k! – ord�tja, majd majdnem fell�kve viharzik ki a lak�sb�l. Mao pedig fels�hajt.

- Ez durva volt… - megyek be, mire fel�m n�z.

- Az… de �rthet�. T�nyleg nem tudunk semmit sem felmutatni.

- Val�sz�n�leg az�rt, mert a sr�cot meg�lt�k, ha esetleg t�l is �lte. Nem gondolod?

- Nem, ilyesmin nem gondolkoztam – �l le a kanap�ra.

- �n igen… m�r az elej�n rem�nytelennek tartottam ezt az esetet. Az meg, hogy �gy ideront �s elkezd, hepci�skodni semmin sem v�ltoztat. M�g, ha nem is halt meg. Akkor meg nem eml�kszik. Van m�r saj�t csal�dja!

- Hogy mondhatsz ilyet, �csi?

- Kimondom, amit gondolok. Mert szerintem ez a nyomoz�s felesleges. Nincs el�g hatalmunk, id�nk, �s befoly�sunk arra, hogy mindenhol megn�zz�k �t a vil�gon! Mert b�rhol lehet! Sz�z sz�zal�kos, hogy m�r nem is �gy n�z ki a fi�, mint amilyen k�p�nk van r�la!

-… - s�hajt egyet

- Akkor meg? �n legal�bb kimondom! Nem siker�lhet minden! Nek�nk sem! – mondom, mire Mao megr�zza a fej�t.

- Nem, �n nem adom fel! �s neked sem aj�nlom. Nem tudom, mi �t�tt bel�d! – nyom a kezembe egy rakat mapp�t. – Menj haza, �s ott gondolkozz. Nekem dolgom van. �s �n m�r mindent �tn�ztem egyed�l. H�tha te, tal�lsz valamit! – mondja, majd kitess�kel, kicsit sem kedvesen. Csak pislogok r�, majd hazamegyek.

Nem �rtem Maot… j�, azt bevallom, hogy nagyon gonosz dolgokat mondok. Mert, Kyo-san hely�ben, nem tudom, hogy mit tenn�k. De ennyi �v ut�n, semmivel a kez�nkben, ne v�rjon csod�t! Nem tudunk olyat tenni, amit nem lehet. Am�gy meg, ha �l is… b�rhol lehet. Honnan veszi egy�ltal�n, hogy Jap�nban van! Jap�n is iszonyatosan nagy, nem ha, m�g m�s kontinensen is keresni kellene… - s�hajtok fel, �s parkolok le. Felmegyek a lak�sba, �s megsz�llom a szob�mat. Minden rendelkez�semre �ll� mapp�t, logikai sorrendbe helyezek sz�t a sz�nyegen. K�peket csoportos�tok mell�j�k. M�g a kist�bl�mat is el�veszem, �s arra kezdek �rni. Mintha mostani b�ncselekm�ny lenne. K�z�pre felteszem a sr�c k�p�t, �s k�r� �rom az inform�ci�kat. H�tha valamire r�j�v�k. De nekem sem megy… Mao sem l�tott semmit, �s �n sem. – Elmegyek f�rdeni, legal�bb addig is tisztul a fejem… - vakarom meg tark�mat, majd veszek el� egy als�t, �s a pizsama p�l�mat, �s kislisszolok �gy a szob�mb�l, hogy semmire se l�pjek r�.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.