|
18. Közös este
Ruki
Lehet, hogy nem kellett volna Reitának azt mondanom, hogy szeretnék függetlenedni, mert így meg alig láttam. Hiányzott azért a társasága. Bár tény, hogy mindig volt velem valaki. Vagy Uruha Aoival, vagy Kai-san, aki megtanított főzni, és napról napra jobban ment.
Egyik este viszont Uruha előbb abbahagyta az óráit, és nagyon kicsípte magát.
- Jól nézek ki? – kezdte el igazgatni magán a nyakkendőt.
- Igen, jól…
- Akkor jó – mosolyodik el. – Meglepem Aoit.
- Mivel? – kérdezem kíváncsian, miközben leindulunk a kocsihoz.
- Hát… nem akarom elárulni, de már nagyon furdal a kíváncsiság, hogy mit szólsz hozzá… szóval… vettem egy közös lakást… szerinted jó lesz? Vagy az én lakásomon vagyunk, vagy az övén, és szerettem volna egy közöst.
- Szerintem ez egy nagyon jó ötlet.
- Előtte elviszem vacsorázni. Ma van az évfordulónk.
- Biztosan örülni fog – bíztatom.
- Remélem is, és nem fog kiakadni. Már be is van bútorozva. Próbáltam az ő igényeit is figyelembe venni, vagy szerinted nem kellett volna? – fordul felém ijedve.
- Tetszeni fog neki, bár úgyis az ágyat fogjátok felavatni.
- Ruki! Neked aztán napról napra kezd kinyílni a szemed – morogja durcásan, mire zavarba jövök.
- Nem is…
- De is… na, de inkább mesélj Reitáról, mi van vele?
- Mi lenne? – nézek rá értetlenül.
- Ugyan már! Tudom, hogy tetszik neked!
- Ez… ez bonyolult… meg alig látom, meg nem is közeledik felém… bár – sóhajtok egy aprót, amit azért a mellettem ülő szöszi észrevett.
- Igen? – húzza el a szót, és emeli fel a hangsúlyt.
- A múltkor… a múltkor megcsókolt… megkérdezte, hogy megcsókolhat e, én pedig igent mondtam.
- És ez szerinted nem közeledés? – mondja felháborodottan. – Azért kell valamilyen visszajelzés a másiktól. Tudod, szerintem Reita csak nem mer tovább lépni, nehogy felzaklasson vele, bár, én nem tudom, hogy mi történhetett a múltadban, ami elől esetleg menekülsz.
- Nem menekülök… mármint… egy részére nem emlékszem.
- Ezt hogy érted?
- Nem emlékszem a gyerekkoromra, csak arra, amit velem csináltak azon a helyen – halkul el a hangom.
- Értem… esetleg, főzz neki valamit, amit szeret, most már tudsz főzni. Rendben? – kérdezi, mire felcsillannak a szemeim.
- Ez egy jó ötlet! Sok sikert az estéhez – köszönök el tőle, és megyünk fel a lakásba. – Megjöttünk!
- Oké – hallunk meg egy ideges hangot. – Szia Ruki – jön ki.
- Nekem már nem is köszönsz? – duzzogja Uruha.
- De, csak hirtelen nem tudtam ki vagy, annyira ki vagy csípve – kuncogja.
- Látom, máris jobb kedvre derültél.
- Igen, látod? Örülök, hogy látlak!
- Ne nekem örülj, hanem Rukinak… - feleli, én pedig bemegyek a szobámba.
Éppen hogy átöltözök az itthoni ruhámba, mikor Kai is befutott, és elvitt magával. Bevallom, hogy nem számítottam rá, és most nem jött jól, hogy elvitt, mert Reitának akartam kedveskedni egy kicsit.
Kainál pedig csak azt vesszük észre, hogy már elég késő van.
- De elszaladt az idő! Gyere, hazaviszlek – mondja, én pedig csak bólogatok hozzá.
Felkísér a lakáshoz, bár nem kísér be, amit most nem is bánok. Szeretnék kettesben lenni Reitával – fogalmazódik meg bennem a gondolat, amin még magam is meglepődöm. Miért vonz magához ez az ember ennyire? – sóhajtok fel. – Hiszen nem is a férfiakat szereti. Bár… már megcsókolt, és nem is egyszer… az a múltkori csók felejthetetlen volt – lépek be a szobámba, majd Reita keresésére indulok.
Ahogy kinyitom szobáját, be se teszem a lábam oda, mert látom, hogy tele van mappákkal, és egy nagy fényképpel.
- Itt vagyok – lép a hátam mögé, mire megrezzenek egy kicsit. Felé fordulok, és látom, hogy csak egy törülköző van rajta. Nagyot nyelek. – Minden rendben?
- I-igen. Hogy halad a nyomozás? – kérdezem, hogy eltereljem a gondolataimat róla.
- Rosszul. Áh, de megyek, felöltözöm, a fürdőszobába hagytam a cuccaim, csak kijöttem, mert hallottam egy kis zörejt – mondja, majd visszamegy. Elrejti hasát, viszont láthatom izmos combjait, amin legeltetem egy kicsit a szemem.
- Ő az a fiú, akit kerestek? – mutatok a képre.
- Igen – kezdi el rendezgetni az iratokat. – Ismered esetleg?
- Nem, nem ismerős – sóhajtok egyet.
- Hova szállt ez a nagy sóhaj?
- Semmi… megyek fürdeni.
- Oké – bólogat hozzá.
Hamar megfürdök, mert fáradt vagyok. Még elköszönök tőle, majd lefekszem. Álmaimban viszont ezt a fiút látom viszont, akit láttam. Méghozzá egy férfival, és egy mosolygós arcú nővel. Éppen kirándulnak valamerre, és nagyokat nevetgélnek. Visszaérkeznek egy parkhoz, majd beszállnak a kocsiba. Egy ideig mennek, a férfi visszanéz a fiúra miközben nevet, de hirtelen egy nagy csattanás történik, én pedig felriadok.
- Ruki jól vagy? – állít be hozzám Reita, én pedig visszafekszem az ágyra, mert felültem.
A testem vízben úszik, és gyorsabban veszem a levegőt is.
- Rosszat álmodtam.
- Azt hallottam, azért szaladtam át. Maradjak itt, veled? – kérdezi, mire bólintok egy aprót. – Rendben – lépdel felém, és bújik be mellém.
Elkezdi simogatni hátamat, ami igazán jól esik. Így kicsit megnyugodok, főleg, hogy fejemet mellkasára helyeztem.
- A fiúval álmodtam – szólalok meg egy kis idő után.
- Mit álmodtál vele?
- Balesete volt. Előtte a szüleivel kirándult.
- Lehet, hogy csak azért álmodtál vele, mert láttad a fényképét.
- Meglehet, bár azzal a két emberrel már álmodtam. Velük van visszatérő álmom. A fiú csak most kapcsolódott be, ebben igazad van.
- Mióta vannak ilyen álmaid?
- Pár hete kezdődött.
- Lehet, hogy el kéne menni vele orvoshoz… most pedig próbálj meg pihenni – nyom egy puszit fejemre, én pedig lehunyom szemeimet.
Reggel arra ébredek, hogy karjai közt vagyok még mindig.
- Hogy aludtál? – kérdezi, mert elkezdtem mocorogni.
- Jól köszönöm – nézek fel rá még egy kicsit álmosan.
- Csinálok reggelit.
- Ne! Én szeretnék – kászálódom ki az ágyból. – Te csak menj dolgozni – csoszogok ki a konyhába, és nézek be a hűtőbe.
Szeretném egy kicsit kényeztetni őt, és azt is szeretném, hogy haladjon a munkájával. Aránylag hamar elkészülök, vele. Együtt eszünk, miközben engem néz.
- Mi az?
- El kell mennem egy kicsit. Valószínű, hogy csak estére érek haza. Addig hívjam át Kait?
- Ne, nem kell…
- Hogyhogy?
- Most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
- Értem. Köszönöm a reggelit, finom volt – megy ki. – Akkor megyek is, vigyázz magadra – köszön el, én pedig nekiállok mosogatni.
Egész nap az álmom foglalkoztat, így veszek egy lapot, és próbálom lerajzolni azokat az embereket. Többször előröl kezdem, de azért csak-csak sikerül – nézek végig a képeken. Bár azt sem tudtam, hogy ennyire jó a kézügyességem.
Késő délután nekikezdek a vacsorának, majd meg is terítek, és várom haza Reitát.
- Megjöttem – kiált be.
- Az jó – megyek ki elé. – Sikerült valamit intézni?
- Nem – sóhajtja. – Mik ezek a finom illatok? – szagol bele a levegőbe, és megy előre. – Áh, nem is gondoltam volna, hogy vacsora fogad – ül le, én pedig vele szemben. – Uhmm ez isteni – mondja tele szájjal, ami örömmel tölt el. Akkor nem hiába fáradtam. – Mit mosolyogsz?
- Most mondhatni, hogy te eszel többet – kuncogok, mert összeszűkítette a szemét.
- Ma alig ettem! Még szép, hogy eszek, főleg, ha ilyen finom, és ilyen jó társaságban vagyok – feleli, mire elpirulok egy kicsit.
Többet nem is igazán beszélünk, elmegyek fürdeni, mert ő ragaszkodott, hogy elmosogat, ha már én főztem, majd utánam jön ő is. Kicsit hezitálok, hogy mi legyen. Szeretnék megint vele aludni – megyek az ajtóm felé, hogy átmenjek hozzá. – De nem ciki az, hogy én megyek át? – sóhajtok egy nagyot, miközben ott toporgok. – Mit csináljak?
Amíg ezen gondolkozom nyílt az ajtóm, és beütöttem a fejemet.
- Basszus! Jól vagy? – térdel mellém Reita, mert megtántorodtam, és seggre estem.
- Aha – kezdtem el fejemet masszírozni.
- Kopognom kellett volna… - szabadkozik, majd segít visszatalálnom az ágyhoz.
- Tényleg jól vagyok, nincs semmi gond. Miért jöttél? – kérdezem, mire nem válaszol azonnal.
- Én… csak… hogy megköszönjem újból a vacsit… - mondja, de érzem, hogy van még e mögött valami. Elkezdem arcát fürkészni, ő pedig ajkait harapdálja. – Ruki mit csin… - nem hagyom, hogy befejezze a mondatot.
Gyengéden csókolom meg, amibe ő is belemegy. Érzem, hogy benne van a vágy, hogy birtokolja testemet, és én is szeretném, hogy ez megtörténjen. Nyakát kezdem el szívogatni, miközben kezemmel hasát simogatom.
- Rukih…
- Tessék? – ülök ölébe, miközben hozzádörgölöm magam.
- Ah… nem… nem akarom.
- Miért? – nézek rá döbbenten.
- Én… miért csinálod? Én nem várok el semmi ilyesmit – néz félre.
- Nem azért csinálom… csak egyszerűen szeretném – simítok végig mellkasán.
- Biztos? – kérdezi kicsit kételkedve, de azért kezét derekamra simítja, onnan pedig lejjebb csúsztatja fenekemre.
- Biztos – bújok hozzá egy csókra, és kezdem el csípőmet le és fel járatni, hogy egy kicsit ingereljem, ami be is jön, mert hamar megforgatja párosunkat, és most ő az, aki rátapad nyakamra.
Hangosan nyögök fel, mert nagyon jól esik. Leszedjük egymásról a ruhákat, miközben feltérképezzük egymás testét.
- Nagyon szép vagy – néz rajtam végig, mire elvörösödöm. Összevissza simogat, és csókol, viszont nem igazán lép tovább, pedig én már nagyon szeretném.
- Voltál már férfival? – kérdezem, mire zavarba jön.
- Nem – válaszolja nagyon halkan.
- Akkor had vezesselek be a rejtelmekbe – keveredek felülre, és kezdem el őt kényeztetni érzékeny területét. Addig-addig ingerlem, ameddig el nem megy. Pihegve néz rám, én pedig kézkrémem után nyúlok. Nem hiszem, hogy lenne síkosítója, ha még nem volt férfival.
- Segítsek valamit? Mármint…
- Nem kell, bízd rám magad – hajolok fel hozzá egy kedveskedő csókra. Bekenem őt jó vastagon, majd elhelyezkedek ölében. Óvatosan, és lassan ülök rá, hiszen azért már rég voltam valakivel. – Ahh – nyögök fel, és támaszkodok meg egy kicsit, mikor végig megérzem magamban. Egy lassú tempót kezdek el, hogy szokjam az érzést, majd egyre jobban ellazulok, és gyorsabban mozgok. Eközben ő is besegít egy ellentétes tempóval, és azzal, hogy még mindig simogat mindenhol.
- Reih – nyögök fel, mikor megfogja fenekemet, és még jobban belém furakodik, pont eltalálva azt a pontomat, ami gyönyöröm forrása. Nem bírok tovább mozogni raja, de hála az égnek megforgat, és ő az, aki tovább repít a kielégülés felé.
- Mégh… mégh… - suttogom fuldokló hangon. Szinte lázban ég a testem, nem igazán volt részem még ilyen szexben. Mindig fájdalmas volt számomra, mindenesetre sose éreztem ennyiszer ilyen sok örömöt egyszerre. Ráadásul rám sose senki se volt tekintettel, hogy kielégülök e vagy sem. Most pedig ez teljesen másképp van. Megfogom Rei kezét, odavezetem férfiasságomra. Veszi az adást, és már két helyen lök a gyönyör felé.
Hirtelen remeg meg a testem, és lendülök át a határon. Alig érzékelem a környezetem egy-két pillanatig. Reita rám borul, és a fülembe szuszog. Kicsúszik belőlem, majd látom, hogy zavarban van.
- Megyünk fürdeni? – kérdezem tőle.
- Menjünk – áll fel, és vár meg az ajtóban, ahol megfogja a kezem, úgy megyünk tovább. – Mond csak… jó volt?
- Szerinted, ha nem lett volna jó, akkor nyögök ennyit alattad? – kérdezek vissza, mire vörösödve elfordul.
- Csak hát a nők… ők meg tudják játszani…
- Azok ők. Egy férfi-férfi kapcsolat teljesen más.
- Ezt már a testvérem is mondta – kap ajkaim után, mikor beléptünk a zuhanyzóba. – És milyen igaza volt – suttogja fülembe, amin elmosolyodom.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Végreeeee összejöttek. Szeretem ezt a történetet, édesek nagyon.:D
*hihi* na igen, megtört a jég (: örülk neki, hogy szereted :)