Reita

Kicsit, s�t nem is kicsit voltam zavarban. Nem tudtam magammal, mit kezdeni… a v�g�n pedig �tmentem hozz�. �s egy�ltal�n nem b�ntam meg. Igaz, hogy nagyon b�n�nak, �reztem magam, de �lveztem. Nem szoktam meg, hogy nem �n ir�ny�tok az �gyban, de most… jobbnak l�ttam hagyni. M�g akkor is, ha nagyon nehezemre esett. F�ltem att�l, hogy f�jdalmat okozok neki, vagy csak az�rt akar itt velem lenni, mert seg�tek neki… ami nem �gy volt. �s ennek nagyon is �r�ltem.

Miut�n megf�r�dt�nk, egy�ltal�n nem akar�dzott ott hagyni, �s ink�bb vele mentem lefek�dni. Meg az, hogy n�zett volna m�r ki… lefekszem vele, ut�na meg, mintha mi sem t�rt�nt volna, megyek aludni… ch… nem. Az nem �n lenn�k!

Reggel a telefonom cs�rg�s�re �bredek. Az a szerencs�m, hogy j� f�lem van, �s meghallottam, hogy a szob�mban cs�r�g. F�lk�m�san kim�szom Ruki mell�l, �s pr�b�lok nem nekimenni dolgoknak. Mert nan�, hogy m�g csukott szemmel pr�b�lok meg k�zlekedni. Aminek az a v�ge, hogy nem csak ennek az ajt�nak megyek neki, hanem a saj�tomnak is. M�g az a szerencs�m, hogy a kezemet el�re tettem… sz�pen n�ztem volna ki k�t monoklival. �tmentem volna unikornisba, akkora szarvam n�tt volna… - �l�k le az �gyamra �s veszem fel a telefonomat. Mert aki keres, nagyon kitart�an csin�lja.

- Igen, tess�k?– k�rdezem, a hangomon meg lehet m�g hallani, hogy m�g k�t vil�g k�zt j�rok, �s ink�bb az �lomvil�gba szeretn�k visszaesni.

- Szia tes�! – mondja, nagyon is fitten Mao.

- Mao? Mit akarsz, te hajnalok, hajnal�n…?– k�rdezem ny�g�sen, mik�zben hanyatt d�l�k az �gyamon. Ami kicsit sem olyan meleg, mint ahonnan p�r perce kim�sztam.

- Milyen hajnalok, hajnal�n? �csi!– csattan fel. – Ne, mondd, hogy csak most keltettelek fel?!

- Mi�rt? Mi van, ha mondom?– d�rzs�l�m meg szememet, �s emelem meg fejemet, hogy r� tudjak n�zni az �r�ra, ami m�r f�ltizenegyet mutat.

- Akkor beteg vagy!– mondja, mire fels�hajtok.

- Nincs semmi bajom– �l�k fel, �s n�zek k�rbe, az ablakon kin�zek, �s ott meg szakad a h�. M�g a hideg is kir�z, ahogy a kinti hidegre gondolok.

- Akkor? Mi f�rasztott le annyira, hogy eddig tudj aludni?– k�rdezi a maga perverz hangj�t. – Vagy ink�bb k�rdezzem azt, hogy ki?– mondja m�g sunyibban, �n pedig teljesen belepirulok. Pedig nem is mondott semmi olyat, amibe kellett volna.

- Ne perverzkedj. Minek h�vt�l?

- Ne tereld a t�m�t �csk�s! Mondd csak, mi volt? Csak nem megh�ztad a kis v�dencedet?

- MAO!– ki�ltok r�, mire elkezd kuncogni. – Fogd be, �s ink�bb mondjad, hogy mi a franc�rt h�vt�l?!

- Csak mondani akartam, hogy nem leszek itthon a h�tv�g�n, �s, megadtam a te c�medet Kyo-sannak, hogyha akar valamit, tudja, hogy hol kereshet.

- Kir�ly…- s�hajtok fel. – Mi�rt, te hol leszel?

- Van egy kis… khm… dolgom.

- Dolgod? Neked, dolgod? Milyen dolgod van neked?– k�rdezek vissza, mert nem szokott neki, olyan s�r�n dolga lenni.

- Sim�n, csak dolgom van!

- �s m�gis azt a dolgot, hogy h�vj�k?

- Mi az, hogy hogy h�vj�k?

- Neked csak akkor szokott dolgod lenni, ha valakit meg akarsz kef�lni…- mondom unottan.

- K�szi! L�tom, reggel marha kedves tudsz lenni. Szex ut�n ilyen vagy?

- Any�dat!– csattanok ki.

- Az a ti�d is… �gyhogy kussolj.

- Te is– csapom le a telefont. Nincs kedvem vele vit�zni, meg hallgatni, hogy �n mit csin�lhattam, tegnap este… semmi k�ze hozz�. Am�gy sem vagyok bunk� szex ut�n… - morgok magamban. Gondolok egyet, �s felh�vom Kait.

- Szia. Most �ppen a m�t�ben vagyok, ha valami fontosat �zenn�l, akkor azt tedd meg a s�psz� ut�n– mondja a r�gz�tett hang, �gy ink�bb leteszem. Nem szok�som r�gz�t�kre besz�lni. Nem szeretem. Olyan szem�lytelen, �s b�rki meghallhatja – dobom le a telefont az �gyamra, �s le is n�m�tom, hogy m�g v�letlen�l se kezdjen el cs�r�gni. Vagy, ha igen, akkor ne halljam meg. Visszamegyek Rukihoz, aki m�r szint�n fent van. Gondolom �n keltettem fel azzal, hogy kim�sztam mell�le.

- Sz�p j� reggelt– m�szom vissza mell�, �s h�zom k�zelebb.

- Az…- b�jik k�zelebb hozz�m. M�lyet szippantok finom illat�b�l, majd lopok t�le egy cs�kot. Most m�r kicsivel b�trabbnak �rzem magam. Tudom, hogy � is j�l �rezte mag�t tegnap este. Vagyis nagyon rem�lem. B�r nem hiszek abban, hogy � meg tudta volna j�tszani mag�t. Mert eddig, ha valamilyen inger �rte, akkor azonnal meg is jelent az arc�n. F�leg, amikor f�lt. – Ki h�vott?

- Mao volt az. A h�tv�g�n nem lesz itthon.

- �rtem…- b�jik hozz�m, majd hirtelen ell�ki mag�t. - J�zusom!– ki�llt fel.

- Mi az?– n�zek r� ijedten.

- P�ntek van! Uruha ki fog ny�rni!

- Uruha… ja! Nem hiszem… vagy nem tudom… nem h�vott engem.

- Mi?– pilleg r�m �desen, mik�zben vissza�l sarkaira. – Pedig p�ntek van… reggel �rtem kellett volna j�nnie…

- Lehet, hogy itt volt. Csak nem hallottuk…- vonok v�llat. – De most nem is igaz�n �rdekel a dolog… - �l�k fel, �s h�zom az �lembe, mire egy kicsit elpirul. – Ha valami gond lesz, akkor megv�delek t�le – cs�kolom meg. M�g egy kicsit lust�lkodunk az �gyban, majd fel�lt�z�nk, �s valami isteni reggelit kapok. Ilyenkor �r�l�k annak, hogy ilyen laza a munk�m. M�rmint az, hogy van �gy, hogy itthon maradhatok… b�r van, amikor itthon sem vagyok… �gyhogy… a v�g�n csak kiegyens�lyoz�dik. B�r, ha Kyo-san megtudn�, hogy nem a fia �gy�vel foglalkozom, akkor biztos, hogy kiakadna r�m. B�r meg�rtem…

Mivel nincs itthon semmi, �gy felvetem �tletnek, hogy menj�nk el v�s�rolni. Neki sem �rtana m�g valami j� meleg holmi, meg nekem sem. Emellett kaj�t sem �rtana venni.

- Nincs kedved v�s�rolni menni?

- V�s�rolni? – pilleg r�m, �desen.

- Igen. Venni k�ne valami meleg ruh�t, meg kaja is fogyt�n van. Tudod, hogy csak azt veszem meg, ami �ppen kell… nem vagyok rutinosan, h�zias…

- Ez igaz– gondolkozik el. – J�l van. Menj�nk akkor v�s�rolni –egyezik bele, majd megy el �lt�zni. �n is �gy teszek, majd ir�ny a bolt. El�sz�r az egyik, nagyobb pl�z�ba viszem el. H�tha l�t mag�nak valami j�t, �s azzal is fel tudom vid�tani. Mert szeretem, ha boldog. Engem is boldogg� tesz.

- Itt nagyon sokan vannak…- fogja meg m�g jobban a karomat.

- Mert sok ember szeret v�s�rolni. De nem kell f�lned, �n, megv�delek, b�rmit�l– emelem meg egy kicsit a fej�t, �s cs�kolom meg. Nem �rdekel, egy kicsit sem �rdekelnek az emberek k�r�l�tt�nk. Elpirulva v�lunk el egym�st�l, majd megy�nk tov�bb. Folyamatosan fogja a kezem, ami egy�ltal�n nem zavar. S�t mondhatni j�l esik. De az egy kicsit zavar, hogy tudom, hogy nem csak magam miatt fogja a kezem, hanem mert nem �rzi j�l mag�t a t�megben.

- Figyelj, elmegy�nk m�g k�t helyre, ahol szerintem j� dolgok vannak, �s ut�na gyorsan megvessz�k azt a kaj�t, ami kell, �s megy�nk haza, rendben?– n�zek le r�m, mire hevesen elkezd b�logatni. A kedvenc boltom fel� vessz�k az ir�nyt, ott �n is tal�lok magamnak dolgokat, �s � is. Rem�lem, hogy fog mag�nak tal�lni.

Bent l�tom, hogy a szeme azonnal elkerekedik, �gy a fel� megy�nk, amerre jobban l�tom csillogni a szem�t. A v�g�n t�bb mint egy �r�t vagyunk bent a boltban �s v�logatunk. Szerencs�mre, annyira belemer�l a v�logat�sba, meg a sz�p holmikba, hogy elfelejtkezik a szorong�s�r�l. �s rem�nykedek benne, hogy ha velem marad, akkor el is fog feledkezni err�l, teljes m�rt�kben. Mert azt szeretn�m, hogy velem maradjon, �s mindent elfelejtsen, ami a rosszra eml�kezteti…

- Most m�r mehet�nk? Vagy m�g meg akarsz n�zni valamit?– k�rdezem, mikor m�r menn�k a p�nzt�r fel�, nagyon sok ruh�val. Egy kicsit elpirul, majd b�lint egyet.

- I-igen, persze– mondja, majd seg�t a cuccokat a p�nzt�r fel� vinni. Ott hagyok j�kora �sszeget, de nem �rdekel. Mert l�tom, hogy Ruki szeme csak �gy csillog. Mikor kimegy�nk a kocsihoz, beteszem h�tra a cuccokat, �s be�l�k. Mik�zben megy�nk a szupermarket fel�, egy nagyon �jszer�, r�m nem jellemz� gondolat kezd bef�rk�zni az elm�mbe.

- Min gondolkozol ennyire?

- Mi?– k�rdezek vissza egy kis f�zisk�s�ssel.

- Azt k�rdeztem, hogy min gondolkozol… mert nagyon a gondolataidba vagy mer�lve… nem �rezted j�l magad?

- Nem err�l van sz�. Nagyon j�l �reztem magam. T�nyleg!

- De?– k�rdezi, mik�zben leparkolok a bolt el�tt. Egy kicsit hezit�lok, hogy elmondjam-e neki, vagy sem… - Reita?– n�z m�g mindig engem. Fel� fordulok, �s k�zelebb hajolok hozz�. L�tom, hogy egy kicsit zavarban van. De �n sem vagyok m�sk�nt. Szoknunk kell, mind a kett�nknek ezt a helyzetet, ahogy l�tom.

- Szeretn�m l�tni rajtad azokat a ruh�kat…- suttogom ajkaira, majd gyeng�den megcs�kolom. Amikor elv�ltok t�le, l�tom, hogy zavarba hozta a k�r�sem. – Gyere, menj�nk be, hogy mihamarabb haza�rhess�nk – Sz�llok ki a kocsib�l, �s � is k�vet. Bemegy�nk a boltba, �s � megint megfogja a kezem. Ahogy megy�nk a sorokon kereszt�l, minden beker�l a kocsiba, amit csak megk�v�nunk. Ilyenkor �ldom az eget, hogy van r� keretem, �s nem kell v�logatni.

A kassz�n�l megint otthagyunk j�kora �sszeget… igaz, most j�l meg is pakoltuk a kocsit… betuszkoljuk a kocsiba a cuccokat, �s ir�ny haza. Ott megint elszenved�nk egy j� �r�t, am�g kipakolunk. De nekem, pakol�s k�zben megakad a kezem valamin. Elkezdem n�zegetni a fura alak� dobozt, majd kikerekednek a szemeim, amikor kiveszem bel�le a kis tubust, ami ugyanolyan form�j�.

- Ruki… - fordulok fel�, de � nincs a konyh�ban.

- Tess�k?– sz�l ki bentr�l, �n meg tov�bb olvasom a dobozon tal�lt le�r�st. �s akkor tudatosul bennem, hogy mit is tartok a kezemben. Hallom, hogy visszafel� j�n, �gy gyorsan bev�gom az egyik szatyorba. Tudom, hogy � vette el a polcr�l, mert �n nem tettem a kosarunkba s�kos�t�t, de na… m�g erre nem k�sz�ltem fel! – Mit szeretn�l? – �ll meg a konyha ajtaj�ban, az egyik �j ruh�j�ban, ami nagyon j�l �ll neki. �gy elt�tom a sz�mat, �s egy pillanatig nem tudok m�st tenni, mint b�mulni �t, �s j� alaposan v�gigm�rni.

- Nagyon csinos vagy– megyek k�zelebb hozz�, �s cs�kolom meg, mik�zben �lembe veszem. Elneveti mag�t, mik�zben cs�kol. - Mit sz�ln�l, ha n�zn�nk valamit, k�zben pedig nassoln�nk? �gy is hideg van kint.

- Ok� benne vagyok, csak had vegyem fel a f�t�st…- mondja, mire elnevetem magam.

- Rendben, vedd feljebb, t�nyleg hidegebb van.

- Igen, te mindig hidegben vagy… ezt m�r �szrevettem…

- Nem vagyok mindig hidegben, csak szeretek este takar�zni…- mondom egy kicsit durc�sabban, mert nem szeretem ezt a t�m�t. Tudom, hogy fura vagyok, de nem kell mindig megsz�lni �rte…

- Ok�– ad egy puszit arcomra, majd v�rn�, hogy tegyem le, hogy had menjen a dolg�ra. – Rei?– pilleg r�m, mire elkezdem fenek�t simogatni… ami valahogy mag�t�l j�tt…

- Ok�, menj– cs�kolom meg, �s teszem le. Am�g � pirultan elvonul a szob�j�ba, meg feljebb veszi a f�t�st, �n mindent elteszek a hely�re. Csak a s�kos�t�val vagyok bajban, mert nem tudom, hogy hov� vigyem…

- K�sz is vagyok!– l�p be a nappaliba, mire megfordulok tengelyem k�r�l.

- �n is…- mondom, mire megakad a szeme a kezemben tartott t�gelyen. Leteszem az asztalra, majd k�zelebb megyek hozz�. – V�lassz valamit– mondom neki, mire elkezd b�logatni. �n addig kimegyek, �s csin�lok kukoric�t. Mire visszamegyek, m�r � is kiv�lasztotta a filmet, amit meg akar n�zni. Nagy csod�lkoz�somra egy akci�-horrort v�lasztott. B�r ez nekem egy�ltal�n nem gond. Mert �gy t�bb es�lyem van arra, hogy k�zelebb tudjam magamhoz tudni.

Betessz�k a filmet, �s elkezdj�k n�zni. Csak nekem van egy gondom a helyzettel… m�r a film negyed�n�l. Mivel Ruki nagyon k�zel van hozz�m, �s m�r-m�r az �lemben van, neh�z a filmre koncentr�lnom, �s ne arra, hogy itt van a karjaim k�z�tt. Csak arra tudok gondolni, hogy megint magam k�r�l akarom �rezni, �s hallani akarom a hangj�t.

- Ruki…?– sz�lalok meg, amikor m�r nem b�rom tov�bb.

- Tess�k?– kapja r�m a fej�t, mire azonnal megcs�kolom, �s m�g k�zelebb h�zom magamhoz. Mivel a cs�kunk el�g hossz�ra ny�lik, elfektetem a kanap�n, �s simogatni kezdem.

- K�v�nlak…- suttogom ajkai k�z�, mire beleharap als�ajk�ba. �jabb cs�kba vonom, majd nyak�ra t�rek r�. Mivel a lak�sban nagyon meleg van, nem sok minden volt rajta, �s azt is nagyon hamar megszabad�tottam r�la. Mellkas�t kezdem el cs�kolgatni, �s egyre lejjebb haladok rajta. K�nyeztetni akarom… nincs m�g benne nagy rutinom, de meg akarom neki mutatni, hogy foglalkozni akarok vele.

Mikor el�rek, �gy�k�hoz v�gignyalok rajta, mire fels�hajt. Majd j�tszani kezdek vele. Hallom, ahogyan egyre jobban, �s egyre t�bbsz�r s�hajt fel, ami sz�momra azt jelenti – egy kis id� eltelte ut�n -, hogy m�r nem kell sok neki. �s val�ban…

Miut�n el�lvezett, felhajolok hozz�, �s egy szenved�lyes cs�kba vonom be. Az idilli pillanatunkat a cseng� hangja zavarja meg. De most nem akarok ezzel foglalkozni. Nagyon nem. Sokkal ink�bb az alattam piheg�, gy�ny�r�s�ggel akarok foglalkozni. De az a valaki, aki az ajt�m el�tt van, csak nem hagyja abba, �s tov�bb nyomja azt a nyavaly�s cseng�t.

- Egy pillanat �s visszaj�v�k– adok egy puszit ajkaira, majd bemegyek a szob�mba, lekapom magamr�l a p�l�mat, meg a gaty�mat, �s magamra veszem a k�nt�s�met. Mert m�gsem mehetek �ll� farokkal ajt�t nyitni… a k�nt�s alatt meg, csak nem l�tszik… - megyek ki. L�tom, hogy Ruki mag�ra kapta az als�j�t, meg a p�l�j�t.

- Igen?– nyitok ajt�t, �s Kyo-sannal tal�lom szembe magam.

- J� napot!

- �nnek is –hajolok meg el�tte.

- Ugye nem zavarok?– k�rdezi, mire elnyelem a mondanival�mat, mert igenis zavar. Nagyon is zavar!

- Nem, dehogy. Miben seg�thetek?– k�rdezem. Bunk� vagyok, mert nem engedem be… ennek az az oka, hogy le akarom r�zni, mihamarabb.

- Hoztam m�g k�pet, meg dokumentumokat, amiket most tal�ltam meg! – mondja, �s beengedi saj�t mag�t.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.