Ruki

Egyetlen sz�t sem sz�ltam. Mikor kil�pt�nk a mosd�b�l pr�b�ltam szememmel megkeresni az ap�mat, de nem tal�ltam. H�tamba belefurakodott a fegyver �get� �rz�se, amelyet nekem szegezett. Rettegve �ltem be a kocsiba, ahol egyb�l parancsolni kezdett.

- Takanori… ha lenn�l olyan sz�ves – gombolta ki nadr�gj�t, �n pedig lehajoltam hozz�. – Ahh, te j� �g, n�lad jobban senki nem v�gzi a munk�j�t. Tudod, hogy mennyire hi�nyozt�l? – r�ntott fel maga mell�, miut�n v�geztem. Elkezdte nyakamat cs�kolni, �n pedig behunytam szemeimet. Nem akartam, hogy az apr�nk�nt eltemetett dolgok magamban �jra napvil�gra j�jjenek. Gy�l�ltem az �rint�seit, �s azt, hogy �jra itt van mellettem.

Mikor meg�rkezt�nk nem teket�ri�zott, azonnal a j�l ismert h�l� fel� vitt, ahol eg�sz �jszaka gy�t�rte testemet. M�snap d�lel�tt �bredtem fel �gyamhoz k�t�zve. Semmi nem volt rajtam. A lak�sban hideg volt, �gy pedig f�leg, hogy m�g takar�val sem voltam betakarva. Lem�sztam az �gy sz�l�re, de nem lett jobb a helyzetem.

- L�m, l�m fel�bredt�l… ha j� leszel, kimehetsz megf�r�dni. Tudod, hogy ut�lom a mocskot magam k�r�l – h�zta meg a hajam. Vadul megcs�kolt, majd elkezdett engem szeml�lni, mik�zben evett. Erre megkordult a gyomrom, mert az�rt m�r hozz�szoktam, hogy Reit�n�l annyit eszek, amennyit akarok. – Csak nem �hes vagy? Szedt�l is fel magadra j�csk�n, mi�ta nem l�ttalak. Ej, ej… dagadt vagy… na, de seg�t�nk majd ezen – mondta, majd kiment a szob�b�l.

Egy p�r perc m�lva zajt hallottam meg, m�ghozz� pisztolyl�v�seket. Nagyon megijedtem, �s szinte csak vacogtam ott az �gy fejt�ml�j�n�l, ahov� oda voltam bilincselve. Nemsok�ra az �n ajt�mat is ber�gt�k. Pr�b�ltam cs�ndben zokogni, ahogyan lehajtottam fejemet.

- Ruki! V�gre megtal�ltalak!

- Reita… - emeltem fel a fejem. – T�nyleg te vagy az? – b�multam r� megillet�dve.

- Hogyne! Mondtam, hogy vigy�zok r�d – l�pett hozz�m, majd l�tt egyet, r�m a fr�szt hozva, de �gy legal�bb m�r nem voltam odabilincselve az �gyhoz. – Gyere! – r�ntotta le a takar�t, majd csavart k�rbe vele.

- V�rj! – �lltam fel neh�zkesen.

- Mi a baj?

- Nem tudok menni rendesen – hajtottam le a fejem. – A m�sik meg… lehet, hogy t�bben is vannak itt. �ket is meg kell keresni.

- J�, majd megkeresem �ket, t�ged akarlak kivinni, hogy biztons�gba tudjalak.

- De te nem ismered ezt a helyet olyan j�l, mint �n – kapaszkodtam meg benne, majd s�hajtott egyet.

- J�… szerz�nk m�g egy embert magunk mell�, �s csak �gy megy�nk tov�bb – vett fel, �s ment�nk a kij�rat fel�. – Mao!

- Reita! V�gre, hogy megvagytok! M�r mindenkit elfogtunk – hadarta el nagy komolyan. Most l�ttam el�sz�r �gy, hogy nem viccel�dik, hanem komolyan veszi a munk�j�t.

- Ruki szerint m�g vannak itt emberek, akiket fogva tartanak.

- Akkor keress�k meg �ket! – mondta, majd megsz�molta, hogy m�g mennyi t�lt�ny van a pisztoly�ba, �s velem egy�tt nekiindultunk.

Megmutattam nekik a titkos ajt�t, �s az onnan lefel� vezet� alagsort, ahol t�bb fi� is be volt z�rva, egy-kett�t m�g nem is l�ttam. T�bben meg�r�ltek nekem, egy p�r emberen, pedig a retteg�st l�ttam.

- Nyugodjon meg mindenki! Kivisz�nk titeket – ki�ltotta Reita, �n pedig mellkas�ba f�rtam fejemet. – Most m�r nincs semmi baj – adott fejemre egy puszit, mik�zben szorosan m�g jobban mag�hoz �lelt. – Innen megy egyed�l? – k�rdezte Maot�l.

- Hogyne, menjetek csak – b�lintott egyet.

- V�gre, hogy ki�rtek! – j�tt oda az az id�sebb �r, aki az ap�mnak mondta mag�t. – Azt hittem, hogy m�r nincs itt a fiam – n�zett r�m, de �n p�nikba estem. Reit�n k�v�l senkit se akartam magam k�r�l.

- Reita maradj itt mellettem! – fogtam meg ingj�t.

- J�l van, nincs semmi baj. � az ap�d, csak agg�dik �rted.

- De akkor mi�rt nem eml�kszem r�? Nem akarom, hogy itt legyen. � is csak be akar b�rt�n�zni – fakadtam s�rva. – Nem enged el sehova…

- Csss… csak hi�nyol t�ged, hiszen m�r �vek �ta keres. �s az�rt nem eml�kszel r�, mert amn�zi�d van. Tudod mit? Bemegyek veled a k�rh�zba, ott Kai megvizsg�l, rendben? – mosolygott r�m.

- Ok�.

- Aoit pedig megk�rj�k, hogy hozzon neked ruh�kat.

- J�.

- J�jj�n ut�nunk a k�zponti k�rh�zba, oda megy�nk – mondta az ap�mnak, mik�zben letett a ment�s �gyra.

- Rendben van – fordult el.

Reita nem engedte el a kezemet, v�gig mellettem maradt, �s simogatott, csit�tott. Be�rt�nk a k�rh�zba, ahol m�r el�re sz�ltak az �rkez�s�nkr�l. Nemcsak engem vizsg�ltak meg, hanem az �sszes t�bbi fi�t is.

Kai viszont csak velem foglalkozott, lefert�tlen�tett, majd vett v�rt, hogy megn�zze, hogy nem e kaptam el semmit sem.

- Ruki, seg�tek Maonak felder�teni az �gyet – adott egy puszit arcomra, mire lehajtottam a fejemet. Nem akartam, hogy egyed�l hagyjon. – Nagyon �gyes vagy, el leszel n�lk�lem is. Itt lesz Aoi, �s Uruha, illetve itt van ap�d is. Besz�lgess egy kicsit vele.

- De f�lek t�le – b�jtam hozz�.

- Egyszer �gyis el kell besz�lgetned vele. Nem olyan mogorva, mint aminek l�tszik.

- De elszak�tott t�led – szipogom, mire s�hajtott egyet. – Lehet, hogy nem is akarsz velem lenni, �gyis v�r a mennyasszonyod – folytattam, mert eszembe jutott, amit hallottam.

�n csak egy kis kaland voltam sz�m�ra – fordultam el oldalra, �s kezdtem meg halkan a zokog�st.

- Ez nem igaz! – emelte meg egy kicsit a hangj�t, mire �sszerezzentem. Maga fel� ford�tott, �s szemembe n�zett. – Nincs mennyasszonyom. Ap�m akar �sszehozni boldog-boldogtalannal, hogy tov�bbvigyem a csal�d nev�t, mivel a testv�remr�l tudjuk, hogy nem fogja – mondta er�lyesen, �s vett egy nagyobb leveg�t. – Viszont… �n… �n se fogom… nekem te kellesz Ruki!

Azt hittem, hogy kiugrik a sz�vem, mikor meghallottam. A k�nnyeim tov�bb folytak, � pedig �rtetlen�l figyelt.

- Most… rosszat mondtam? H�! Hallod, ne s�rj�l! – �lelt �t. – M�s reakci�ra sz�m�tottam… el�g neh�z volt ezt saj�t magamnak bevallani – s�hajtott egyet, �n pedig elmosolyodtam.

- Reita… akkor szeretsz?

- Az el�bb mondtam el – morogta. – Nem szeretem magam ism�telni.

- Pedig musz�j lesz – hajtottam fejemet sz�v�hez. – A f�rfi-f�rfi kapcsolat teljesen m�s.

- Ah, pedig azt hittem, hogy meg�szom az udvarl�st – felelte, mire beleboxoltam has�ba. – Auuu! Kis m�regzs�k! Auuu-auuu… J�l van, j�l van… megadom magam… - szor�tott mag�hoz, majd nagyon lassan arcomhoz k�zel�tett, �s megcs�kolt. Annyira j�l esett, nem akartam, hogy v�ge legyen. – Ruki… sajn�lom, hogy nem tudtunk el�bb oda�rni, �s nem tudtam r�d vigy�zni, ahogy meg�g�rtem. Viszont most… most m�r senki sem �llhat az utunkba.

- De itt van ap�m – motyogtam.

- Neki is fel kell fognia, hogy m�r nem vagy az a pici fi�, akit elvesz�tett, de csak �gy fogja ezt meg�rteni, ha szak�tasz r� id�t, �s hagyod, hogy megismerjen.

- De �n veled szeretn�k lakni.

- Ennek �r�l�k, de az�rt m�g megl�togathat minket, �s tal�lkozhatsz vele. Tudod, ilyen apa-fia programot is lehetne csin�lni… f�zhetsz neki is, meg ilyesmi…

- J�… megpr�b�lom – n�ztem szemeibe, amik mosolyogtak.

- Akkor most megyek, amint tudok, j�v�k – �llt fel, �s l�pett ki az ajt�n.

S�hajtottam egyet, majd nemsok�ra r� megjelent az ap�m. Ahogy l�ttam, kicsit zavarban volt. Nem igaz�n tudta, hogy mir�l is besz�ljen velem.

- V�gig ann�l az embern�l volt�l, ahonnan elhoztunk? – k�rdezte v�g�l.

- Igen, de egyszer siker�lt elsz�kn�m t�le. Reita el�t�tt, �s �gy ker�ltem hozz�.

- �rtem. Szereted �t?

- Igen – b�lintottam egyet, � pedig fels�hajtott.

- Ez nem igazs�g… lemaradtam a gyerekkorod egy r�sz�r�l, �s most �jb�l nem l�thatlak… �n akartalak felk�sz�teni az els� szerelemre, meg ilyenekre… b�r… arr�l sose volt sz�, hogy kik tetszenek neked… a fi�k, vagy a l�nyok. T�nyleg, �k egy�ltal�n nem �rdekelnek?

- Nem annyira… Reita mellett j�l �rzem magam, biztons�gban. Furcsa is, hogy mi �gy egym�sra tal�ltunk – merengek el.

- Mi�rt?

- � id�ig nem kedvelte a f�rfiakat. M�gis… velem nagyon kedves, �s szeretj�k egym�st.

- Azt l�tom, hogy nagy hat�ssal van r�d, rem�lem, hogy nem fogsz benne csal�dni.

- Nem, nem hiszem, hogy benne tudn�k. Mindent megbesz�l�nk, �s figyel r�m. Am�gy pedig, szervezhet�nk k�z�s programokat, ha gondolja.

- Ne mag�zz, te vagy a fiam.

- Igaz is, elfelejtettem.

- T�nyleg nem eml�kszel semmire a gyerekkorodb�l?

- Nem, sajn�lom – hajtom le a fejem.

- Ugyan, ugyan… nem tehetsz r�la – �l �gyam mell�. – Most m�r minden m�s lesz innent�l fogva. Kapt�l egy csal�dot. Itt vagyok �n, �s itt van Reita is melletted – szor�tja meg a kezem. – Nem akartam olyan ijeszt� lenni az elej�n, csak… olyan r�g�ta kerestelek. Tudtam, hogy �lsz. Azt hittem, hogy Reita rabolt el.

- � sose tenne ilyet! � egy tisztasz�v� ember.

- Most m�r tudom – mosolyodott el r�m. – �s ki az a k�t j�mad�r kint? �k is a bar�taid? Ahogy l�ttam agg�dtak �rted, de hamar egym�sra tal�ltak.

- Reita bar�tai, b�r az eny�mek is. Aoinak van egy b�rja, �s nagyon finom te�kat szolg�lnak fel ott.

- Akkor majd elmegy�nk oda, �s �n is kipr�b�lom.

- Rendben – lelkes�ltem fel. – Uruha pedig t�ncot oktat. M�g Reita dolgozott n�la voltam, �s � fel�gyelt r�m. �s nekem is tanulnom kellett – h�ztam el a sz�mat. – Olyan kegyetlen volt.

- Ez nem is igaz! – l�ptek beljebb.

- Uruha! Mondtam, hogy m�g v�rjunk kint.

- De m�r nem volt t�relmem. K�v�ncsi voltam, hogy hogy van az �n kicsi Rukim.

- �s m�g te mondod, hogy nem fl�rt�lsz senkivel se – v�gta kup�n Aoi.

- Dehogy fl�rt�l�k vele, csak veled – ragadta meg Aoi derek�t, �s k�vetelt t�le egy cs�kot. – De h�t n�zz r�, olyan kis pici… az apj�ra �t�tt.

- Figyelmeztetem – n�zett r� sz�r�s szemekkel az ap�m. – Ha tov�bb folytatja, akkor nem lesz�nk j�ban.

- Uruha mindig ilyen, �gyet se vessen r� – l�pett be Reita is.

- Rei! Olyan vagy! �n igenis komoly ember vagyok! Ezt Aoi-chan is bizony�thatja, ugye? – fogta meg kez�t.

- N�mely esetekben… ink�bb fogalmazzunk �gy – nevetett fel�, mire � csak f�jtatott. – Uruha vett egy h�zat, �gyhogy �sszek�lt�z�nk.

- Gratul�lok! �n m�r tudtam r�la – csiripeltem.

- Hogyhogy? – k�rdezte mindenki, �n pedig zavarba j�ttem, a r�m ir�nyul� tekintetekt�l.

- K�v�ncsi volt a v�lem�nyemre. �s milyen a lak�s?

- Mindkett�nk �zl�s�nek megfelel, j�l eltal�lt mindent Ruru. Most viszont lassan megy�nk, nem akarunk itt alkalmatlankodni.

- Vagy csak fel akarj�tok avatni az �j �gyat – j�tt be Mao.

- Mi nem vagyunk olyan Casanov�k, mint te. Mellesleg m�r fel lett avatva – morogta Aoi.

- Szerintem – vettem �t a sz�t -, mostant�l Mao se lesz az… csak siker�lj�n Kait beh�l�znia.

- Elj�n velem egy randira, �gy izgulok – s�hajtotta. – Tes�, bemegyek, elint�zem m�g a pap�rmunk�kat, addig is vigy�zz magadra, �s ne hagyd el t�bbet a kis t�rp�det.

- Mao! – durc�ztam be.

- Cs�k Ruki-chan! – k�ld�tt fel�m egy puszit, majd kiment Uruh��kkal egy�tt.

- Ez az ember sose tanul – temette kez�be a fej�t Reita, majd meg�lelt, �s beb�jt mell�m.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.05.19. 22:02 BouChanXD " De h�t n�zz r�, olyan kis pici… az apj�ra �t�tt." nah erre �n azt reag�ltam volna ho kabbe �s hogy any�d xD szakattam rajta 1 f�l percet XDDD de gy�k�r basszus xDDD monnyuk nekem sztem senki se fogja mondani az �letemben ho de kicsi vagyok XDD nah mind1 xD 1 a szomor�t� dolog . . . :\ az hogy most hogy naggy�b�l majdnem minden rendbe j�tt . . .  az azt jelenti hogy nemsok� v�ge :"( de ne legyen v�geee >_<annyira megszeretteeem . . . �s ojan szar amikor v�ge k�sz �s nicsn tov�bb :S nah mind1 xD v�rom fojtit*-* V�lasz: haha xD igen, k�r�lbel�l �n is xd tuti kiny�rtam volna XD m�g egyel�re m�g nincs v�ge :d �gyhogy ne ezen agg�dj  ;)