Ruki

Mindent hallottam, hogy mit beszélt Reita és az apja. Nagyon fájt, hogy miattam veszekednek, és az is, hogy Reire azt a nőt akarják ráerőltetni. De hát miért nem vagyok én jó az apjának? Talán mert fiú vagyok, és így nem lehetnek unokái?

Igaz, hogy Reita kiállt mellettem, de mi van akkor, ha mégis meggondolja magát? – mentem be szobámba, és kezdtem el sírni.

Nem akartam, hogy választania kelljen köztem, és a családja között. Nem akartam, de mégis… szomorúvá váltam. Meghallottam, hogy becsapódik a bejárati ajtó. Könnyeimet próbáltam letörölni, hogy ne lássa, hogy sírtam, de nem tudtam abbahagyni a zokogást. Amikor pedig bejött, annyira kedves volt velem, hogy azért kezdtem rá még jobban. Velem sose bántak még ilyen finoman.

- Ruki – simogatott – mond el, hogy mi a baj, kérlek.

- Az apád – suttogtam. – Nem akarom, hogy miattam megszakadjon vele a kapcsolatod… nem akarom, hogy választanod kelljen.

- Nem kell választanom. Egyszerűen ő nem érti meg, vagy nem fogadja el a véleményemet – sóhajtotta. – Mindig én voltam a mintagyerek, hiába én voltam a fiatalabb. Én voltam a magasabb, a komolyabb, a sportban jártasabb, a jó tanuló, és még sorolhatnám. A bátyám mindig is a maga útját járta, de ő legalább belekóstolt az életbe… én nem. Neki sok kapcsolata volt, míg vele ellentétben, nekem hosszabb távú kapcsolataim voltak, ráadásul nőkkel. Róla hamar kiderült, hogy a férfiakat kedveli, ezért is volt apámnak minden reménysége bennem, de már belefáradtam. Főként abba, hogy minden kapcsolatom csak a kihasználtságról szólt. Senkitől se kaptam vissza annyit, mint amennyit én adtam – szorított magához, én pedig mélyen hallgattam. Egy ideig így ültünk, majd megfogott, és az ágyamba akart rakni. Azt hitte, hogy elaludtam, de nem. Az ő szavai jártak a fejemben.

- Ne ide… hozzád – fúrtam fejemet mellkasába.

- Rendben – vitt át. – Azt hittem, hogy alszol.

- Nem. Azon gondolkoztam, amit mondtál. Én még szinte semmit sem adtam neked – feleltem halkan.

- Ó dehogynem – bújt mellém, miután letett. – Egy új életet – csókolt meg, én pedig belefeledkeztem ebbe a csókba. Jól esett érezni őt, és azt, hogy karjaiban lehetek. – Aludjunk, szükséged van a pihenésre… és nekem is, ezek a napok eléggé kimerítőek voltak nélküled – motyogta, én pedig elmosolyodtam.

Jól aludtam mellette, de reggel arra ébredtem, hogy szinte rajtam helyezkedik el.

- Reita… - szólongattam, de minduntalan hiába… csak morgott, és még jobban magához húzott. Már-már alig kaptam levegőt. – Reita…

- Mi az? – nézett rám álmosan.

- Összenyomsz! Így nem fogok veled aludni!

- Hogy kerülsz te megint alám? – gurult le oldalra, majd lopott egy reggeli puszit, állítása szerint azért, mert olyan édesen csücsörítettem, mikor megfenyegettem, hogy nem alszom vele. Erre persze zavarba jöttem, és inkább kimentem a konyhába, hogy reggelit készítsek.

- Hamarosan itt a karácsony – harapdálta fülemet, miközben átölelt. Beleborzongtam abba, amit csinált. Még, ha csak apróság is, jólesően nyögtem egy aprót.

- És mit terveztél rá? Én nem tudom, hogy hogy működik ez…

- Igaz, gondolom, nem emlékszel egyre sem.

- Nem igazán… illetve, amire emlékszem, az nem igazán bíztató… - sóhajtottam, de nem akartam elmondani, hogy mi is volt az.

- Értem. Mi sem szoktuk annyira tartani, mivel apám ezt úgy tartja, hogy nem a mi ünnepünk, hanem nyugati ünnep. De esetleg arra gondoltam, hogy mi lenne, ha elmennénk valahova együtt. Az apád, te, én, sőt még talán a bátyám is benne lenne…

- Ez jó ötlet – nézek a szemébe, de még láttam, hogy van valami, amit nem mond. – Mi az?

- Arról akarok még beszélgetni, hogy mit szeretnél csinálni? Tanulni vagy dolgozni valamit? Nehogy azt hidd, hogy itt mellettem megengedem a lazsálást – bökött oldalba tréfásan, mire felnevettem.

- Nem is akarom, hogy te eltarts… - nyújtottam ki rá a nyelvem. – Tanulni szeretnék, bár, hogy mit, arról fogalmam sincsen. Majd megkérdezem apámat, hogy miben is voltam igazán jó.

- Ez nagyszerű ötlet! – bólogatott, mialatt leültünk az asztalhoz, hogy együnk.

- Sőt… kitaláltam egy közös programot vele.

- Tényleg? És mi lenne az? – nyammogott.

- Ne csámcsogj! Szeretnék valami önvédelmet tanulni… igaz, nem tudom, hogy mennyire ér rá, de ha vele járnék egy csoportba… vagy szerinted kinevetnének?

- Ugyan! Megvédeni magad sose késő, és ez tényleg nagyon jó ötlet.

- Akkor majd felhívom.

- Rendben. Akár én is tudok segíteni, hogy kinél lehet ezt megtanulni, nálunk is vannak ilyen kurzusok, és legalább tudnám, hogy jó kezekben vagy.

- Oda én is szívesebben mennék, ha tudom, hogy te is ismered – bólogattam.

Két hét telt el. Reita elintézte azt a telefont, illetve én is felhívtam az apámat. Csak annyit árultam el neki, hogy találkozni szeretnék vele egy közös program erejéig, amit valószínűleg minden héten megismételnénk, és öltözzön kényelmes ruhába. Igaz, kicsit furcsállta, hogy a rendőrséghez hívom, de egy árva szót sem szólt.

- Hát fiam, nem gondoltam volna, hogy ilyen programot találsz ki nekem… - lihegte a végén. – Túl öreg vagyok én már ehhez…

- Ugyan-ugyan… csak nem vagy edzésben. Egyedül nem igazán mertem ide eljönni, és Reita is ajánlott egy közös programot veled, nekem pedig ez jutott az eszembe. Nem akarom, hogy még egyszer előforduljon az velem, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülök.

- Örülök, hogy engem hívtál – túrt bele hajamba, mire elhúztam a számat. - Hihi – nevetett fel. – Ezt csak anyádtól fogadtad el… bárcsak láthatna szegény… - sóhajtott egyet.

- Erről jut eszembe, hogy ki kéne járnom valami iskolát, de fogalmam sincs, hogy mihez lenne érzékem. Régebben mit csináltam?

- Sokat festettél. Mindig is művészlélek voltál, akit a számtan sose kötött le, de nem hibáztatlak érte, nekem se az az erősségem.

- Akkor majd nézek valami ilyen irányú iskolát, ahol több minden van, és meglátom, hogy mi is érdekel.

- Ha gondolod, segítek benne.

- Rendben, összeülhetünk nálunk – feleltem, mire bólintott egyet. – Apám – szólítottam meg újból, mire felém nézett.

- Tessék?

- Neked van valakid?

- Nincs. Mindig lefoglalt, hogy téged keresselek. Meg amúgy is. Anyád halála után nem tudtam egyetlen nőre sem ránézni.

- Értem… te csak a nőket szereted? – kíváncsiskodtam tovább, bár kicsit tartottam, hogy elég messzire megyek.

- Hát… - láttam, amint zavarba jön a kérdéstől. – Ami azt illeti, nekem is volt már férfival kapcsolatom.

- Még anyám előtt, vagy után?

- Után… - motyogta, én pedig nem kérdeztem többet.

Megérkeztünk hozzánk. Most alaposan körbenézett, sőt még be is vásároltunk. Reita új ügyet kapott, és csak esténként tért haza, változó időben. Az egészségi állapotom javult, és aminek nagyon örültem, hogy sose voltam egyedül ezalatt az idő alatt. Uruha, Aoi, vagy az apám mindig felügyeltek rám.

- Megvárom Reitát, már rég láttam – ült le apu, mire bólintottam, és nekiálltam főzni. Segített egy kicsit, majd elámult, hogy én ilyen jól csinálom.

- Azt hiszem, hogy többször maradok – nyalta meg mind a tíz ujját.

- Hmm… szerintem családi vonás a sok evés – említette meg Reita, mire csúnyán néztem rá. – Most mi az?

- Semmi… - fordultam el tőle, majd azon gondolkoztam, hogy bizony ezért még valamilyen módon fülön csípem.

Amint Kyo elment, ezt meg is tettem. Hamar lefürödtem, és az ágyba vackoltam be magam. Reita is mellém feküdt, szokásához híven magához húzott, én pedig elkezdtem mocorogni, pont érzékeny területe körül.

- Valami baj van? – kérdeztem, mert többször köszörülte meg a torkát.

- Semmi, csak így nem tudok aludni, hogy ennyit mocorogsz – dörmögte.

- Akkor lehet, hogy át kéne menjek a másik szobába.

- Dehogy menjél át – szuszogta nyakamba, miközben én megfordultam.

- De nem akarlak zavarni a pihenésben – raktam át lábamat övén.

- Ruki… te most kikezdesz velem? – kérdezte nagy komolyan, én pedig füléhez hajoltam, úgy suttogtam bele.

- Eszem ágában sincs ilyet tenni, csak tudod… úgy érzem, hogy egy kicsit meg kell büntetni téged, amiért olyan szemtelen voltál vacsora alkalmával – harapdáltam meg fülét, mire felnyögött.

- Ez így nem ér – sóhajtozott. – Miért pont így akarsz megbüntetni? Ez így túlságosan emberkínzás – morogta, mire felnevettem.

- Talán nem tetszik? – néztem szemébe.

- De… csak tudom, hogy játszol, és nem gondolod komolyan, én pedig… - nem folytatta tovább, csak lehunyta szemeit. Lekászálódtam róla, majd melléfeküdtem. Lehet, hogy ez nem volt szép tőlem, hogy ilyen módon akartam az agyára menni.

- A gazda azt mondta, hogy dagadt vagyok… - mondtam halkan egy kis idő után.

- Ezt most verd ki a fejedből! Egyáltalán nem vagy az! – forgatott maga felé. – Én így szeretlek, és szeretem, hogy ennyit eszel. Jó rád nézni akkor is, és most is. Nehogy lemerj fogyni! – nézett rám szigorúan.

- Rendben – bújtam hozzá, majd nemsokára elaludtam.

Délelőtt elmentem Kaihoz, hogy még egyszer utoljára megvizsgáljon. Remélem, hogy többet nem kell ilyen módon hozzá mennem.

- Rendbe jöttél, legalábbis testileg. Hogy érzed magad?

- Jól, és úgy érzem, hogy lelkileg is összeszedett vagyok. Reita igazán sokat segít nekem, meg az apám is, illetve ti – feleltem, mire elmosolyodott. – És te hogy vagy?

- Én? – tette fel a meglepetten a kérdést. – Jól vagyok – mondta zavartan.

- Mi a helyzet Maoval?

- Randizgatunk… és az agyára megyek – kuncogta. – Kicsit félek ettől a kapcsolattól – sóhajtotta.

- Miért? Még mindig attól félsz, hogy nem ő lenne számodra a megfelelő partner?

- Nem… épp ez a baj, hogy félek a komoly kapcsolattól. Most túlságosan is látom rajta, hogy komolyan szeretné, és ezért bármire hajlandó.

- Hát akkor mi a baj?

- Az, hogy… hogy… nekem még nem volt olyan sokszor hosszú kapcsolatom, mi van akkor, ha valamit rosszul csinálok?

- Kai! Nem az a lényeg, hogy jól érezd magad mellette?

- De.

- És ez megvan, nem?

- Igen.

- Akkor nem látom a problémát – feleltem, mire szusszantott egyet.

- Igazad van – pakolgatta el a dolgait.

- Kai-san! – lépett beljebb egy nővér, egy hatalmas rózsacsokorral. – Ezt önnek hozták.

- Tényleg? – lépett oda, hogy kivegye a kis kártyát. Láttam, hogy ahogy olvassa, elpirul, majd útbaigazította a nővért, hogy vigye a doktorok szobájába, és tegye be vázába.

- Szerintem, már ideje lenne annak a bizonyos első alkalomnak – vettem kifelé az irányt, mire kerek szemekkel nézett rám, én pedig az estét tervezgettem.

Lehet, hogy már nekünk is ideje lenne, hogy újból egybeforrjon testünk – méláztam el Reita hasfalán, majd magamhoz tértem, és Aoi felé vettem az irányt, aki már várt rám. Ma ő volt a soros, hogy felügyeljen rám.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.06.03. 19:20 BouChanXD nyááá beszél itt neem Reita hasfaláról >< ááá most így elképzeltem hogy bejön edzésre hozzánk Ruki és le sensei-ez xDDD Katie sensei hmm a senpai jobban hangzik >_> ( am 11 éve karatézom és barna öves vagyok mer csak 15-től lehetek fekete -.-") xD há ha még Kyo is jönne áááá xD egész edzésen rajtuk élvezkednék .____. és akkor kövibe Kai és Mao összejönneeek ?:3  gyáá de amúgy mekkora 1 homár eza  Kyo XD de... de ... de mé volt pasija házasság után? o______o nyáááá nem normális xD kéne már vmi bonyodalom mer tök fura ho ekkora happy van .__. joaz xD mondjuk ezután még mik jöhetnének? o_____________o Kyo meghal? vagy Reita ? :"(((( nö-nö-nö-nö-nöööööm xD azt nem =_= hirtelen nem jut más az eszembe... xD mind1...... hamar fojtit :D Válasz: Looool XD akkor jól nyomod, én nem űzök ilyen sportot XDLoool nem, nem hal meg senki xD és nem baj az, ha nincs most bonyodalom, egy kis turbékolás Reiéknek is kell :p és a MaoxKai párnak is :p