Reita

Régen érzett érzés lett rajtam úrrá, mikor ott ültem abban a gödörben vele. Sosem voltam elfoglalva mások dolgaival, de az, ahogyan mondta azt, hogy én mindig csak bántom… furcsa érzést keltett fel bennem. Inkább rá is gyújtottam, hátha segít. De nem segített. Ezen az elcseszett napon már semmi nem képes segíteni. A reggel borzalmas volt. A biológiát utálom! Már hanem a gyakorlati ágy részről van szó… De azt kifejezetten utálom, ha ilyen kirándulások vannak, a mocsárban meg az erdőkben. Kettő vagy négy keréken oké a dolog, de így? Na, neeem! Sosem tettem volna be így ide a lábam. Az meg csak hab volt a tortán, hogy ide beestünk. És én, utálom az édességeket, így a tortákat is.

Csak ültünk ott bent, mint valami két erdei állat, és néztünk ki a fejünkből. Szarul nézett ki, nagyon, nagyon szarul nézett ki. És ezt most nem csesztetésnek mondom! Hanem azért, mert tényleg egyre sápadtabb lett. A bokáját elnézve, nem csodálkoztam volna azon, ha a vállának is valami nagyobb baja esett volna… ha nem törte össze magát nagyon is miattam. – Hogy lehet valakinek ennyire törékeny teste? Vajon tudatában van ennek? Vagy csak véletlen, és én vagyok durva? – nézem őt, mire meghallom Aoi hangját. Aminek eszméletlenül örültem. Főleg, hogy nagyon is kényelmetlenül éreztem magam. Nem akartam ott lenni, és ennek az érzésnek nem a mocsok, vagy a bogarak, vagy a nedvesség volt az oka.

Ahogy kiszedtek engem, azonnal ment is a dolog, hogy csesztessék őt. De én valahogy, most nem tudtam velük nevetni. Amit, persze egyből meg is jegyeztek. De szerencsémre Kai nem volt annyira makacs, mint a többiek. Segített neki kijönni. Bár így is ott hagytuk. Még egy utolsót hátra néztem, de mentem a többiekkel.

- Hát, ha én ettől a gyerektől elkapok valamit, tuti, hogy téged foglak megnyuvasztani Reita! – dörmögi zsebre tett kézzel Kai, én pedig megforgattam a szemem.

- Haver, hogy a nyavalyába keveredtél bele abba a gödörbe?!

- Beleestem… szerinted? – nézek rá értetlenül. – Önkényesen leereszkedtem talán a gödörbe, mert minden vágyam volt csupa szutyok lenni! – morgom orrom alatt, mire elkezdenek kuncogni.

- Egyből gondoltam! – neveti Aoi, mire a Chibi is elkezd csipkelődni.

- Neeem, Aoi, ez nem így volt! – nevet fel. – Ő is csatlakozni akart egy kicsit szörnyike barátunkhoz, hogy megtudja milyen neki – fogja a hasát és röhög, ahogy csak tud.

- Ruki, te nem vagy magadnál! – fújtatok rá. – Ideje lenne valakinek nagyon alaposan megrakni téged, hogy tudd, hogy merre is van a helyed – megyek be a szobámba, és csapom be magam mögött az ajtót. Kintről persze hallom, ahogyan jót nevetnek viselkedésemen, de nekem ez egy kicsit sem vicces.

Levetődöm az ágyra, és sóhajtok egyet. Itt jóval melegebb van, és sokkal jobb az idő, mint kint… - Vajon mi lehet vele? Merre járhat? Nagyon szarul nézett ki. Kai pedig azt mondta, hogy lázas… látszott is rajta… - ülök fel, majd megyek oda az ablakhoz. Összekulcsolom magam előtt kezemet, és addig el sem jövök onnan, amíg meg nem látom bebotorkálni a tanári kisházba. Felsóhajtok, majd elmegyek megfürdeni. Lemosom magamról ezt a mai napi szart, amit sikerül összeszednem az erdőben, meg a lápos részen, és friss ruhát veszek magamra. Mikor kijövök a fürdőből, nem várt vendéggel találom szembe magam. Az osztályfőnökkel. Bár… miért is lepődtem meg?!

Azonnal elkezd velem ordibálni, hogy hogyan lehettem ekkora egy szemétláda. Sosem láttam ennyire eleresztve magát. Gondolom, jól meg fogja ütni azért a bokáját, mert nem vigyázott az egyik diákjára eléggé. Bár, akármennyire akartam magamnak ezt bebeszélni, nem ment. Amikor megláttam, hogy mennyire összetörte magát, és, hogy egy másik kórházba kell szállítani, telkesen lesokkoltam. És folyamatosan fel-felrémlettek a tanár úr szavai, amit nemrég a fejemhez vágott a szobában. – Tényleg ennyire szar alak vagyok? – nézek a mentőautó után, miközben a tömeg elkezd oszolni.

- Nem hiszem el – nevet Aoi. – Hogy lehet valaki ennyire béna?

- Ehhez már tehetség kell! – neveti Ruki is. Még Kai is mosolyog, csak én nem.

- Haver? – dugja be a fejét elém Aoi, mire megrázom fejemet, és rá figyelek. Nem pedig az elhaladó kocsira.

- Mi van? – teszem zsebre kezemet, és fordulok el, majd indulok meg a szobám felé. – Hallod?! – kiált utánam, majd jön az egész banda, be a szobámba.

- Mi van veled, Reita? – kérdezi most Kai, mire nem mondok semmit, csak morranok egyet.

- Fáradt vagyok. Nekem kellett abban a faszom gödörben ott dekkolnom a délutánt! Nem nektek!

- Igaz is… remélem neked nem lett semmi bajod! Mert simán elkaphattál valamit attól a göthöstől! Kai azt mondta, hogy csupa láz volt! – mondja gúnyosan, mire megforgatom a szememet.

- Nem kaptam el semmit – kezdem el őket kitessékelni a szobából, ők meg csak meglepetten állnak. Amint kicsuktam őket, fogom magam és odamegyek Kouyou ágyához, és dolgaihoz. De még mielőtt azokat kezdeném el nézegetni, behúzom a függönyöket, és az ajtóban is elforgatom a kulcsot. Igaz, hogy az ofő azt mondta, hogy nem szabad bezárkózni, de pont ő az, aki a legkevésbé érdekel. Amint megvagyok ezekkel, visszamegyek az ágyához, és elkezdem nézegetni itt maradt cuccait. A táskájához nyúlok, amiben könyvek vannak, meg pár régi, kinyúlt ruha, és az a pizsama, amiben tegnap este aludt. Elkezdem nézegetni a könyveket, de nem az én ízlésvilágomnak megfelelőek. Én a fantasy és krimi vagy a horror történetekért vagyok oda, nem pedig a tudományos maszlagokért. Még a történelem is szóba jöhet, de azokat általában csak a bátyámnál szokásom olvasni, mert nem nagyon vagyok oda a gondolatért, hogy Aoiéktól azt hallgassam, hogy könyvmoly vagyok.

A szemüvegének is ott van a tokja, ami megint csak nagyon régi. – Mintha azt mondta volna, hogy eddig a nagyapjáéknál élt… - gondolkozom el, miközben bepakolom a cuccait a táskájába, ami szintén nem mai darab. A kint lévő pár holmiját is belerakom, majd összekötöm, és odaviszem az ágyamra. – Lassan értem már, hogy miért ennyire nyámnyila. Ha régimódi nagyszülei vannak, akkor ők a hibásak, hogy ennyire gyenge gyereket neveltek belőle. És… ahogy láttam, a nagyapja ruháit hordhatja – nyúlok oda a telefonomért, amit a mai napra az ágyon hagytam, mert azt gondoltam, hogy nem lesz rá szükségem a nap folyamán. Mekkorát tévedtem. Most már biztos, hogy magamnál fogom hordani, minden egyes alkalommal – kezdem el keresgetni a bátyám számát.

- Mond, Öcsi, mit akarsz?

- Szia, Tora, értem tudnál jönni?

- Hol vagy…? – kérdezi unottan. – Mond, hogy nem a börtönben! – teszi hozzá.

- Nem vagyok te! – mondom epésen, mire elképzelem, ahogy grimaszol egyet.

- Marha vicces, az csak véletlen volt.

- Nem érdekel, gyere értem. Elegem van ebből a nyamvadt kirándulásból – dörmögöm, mire elkezd nevetni. Elmondom neki a címet, ő meg lejegyzeteli.

- Akkor egy óra és ott vagyok.

- Azért annál több – fűzöm hozzá, jelezve, hogy díjaznám, hogyha betartaná azért a szabályokat az utakon. Ő csak morran egyet, majd tenné le a telefont.

- Tora?!

- Mi van?

- Menj be vásásrolni!

- Vásárolni? – akad ki. – Minek? Neked?

- Jah, kell pár cucc!

- Majd vásárolsz, ha hazajöttél!

- Nekem most kell! – mondom ellentmondást nem tűrő hangon, majd elmondom a méretet, meg, hogy milyen ruhákat hozzon. Kicsit furcsállja a telefonba, de nem mond semmit rá. Két és fél óra múlva, pedig már ott is van a kempingben.

Persze, hogy az osztályfőnök elkezd hepciáskodni, hogy nem vihet el engem a bátyám, meg, hogy ez nem így meg… meg stb. De nem érdekel. Mintha az egyik fülemen be, a másikon meg ki jönne.

- Elég idegesítő ez a tag – indul meg a kocsival Tora.

- Az – fújtatom, majd hátra nyúlok a zacskókért, és megvizsgálom a ruhákat.

- Nem tudtam, hogy stílust váltasz… - fűzi hozzá, miközben elkezd nevetni. – De azért azon is csodálkoztam, hogy ezek, hogy fognak feljönni a nagy egódra? – vigyorog, mire felé nézek.

- Marha vicces vagy! – fújtatom. – Menj a legközelebbi kórházba! – mondom neki, mire lefékez, és rám néz.

- Na, most mond el nekem, hogy mi történt – néz a szemembe, mire vállat vonok.

- Nem történt semmi…

- Ne hazudj, ismerlek.

- Tényleg! – hárítok. – Azon kívül, hogy a mai napom nagy részét egy gödörben töltöttem…

- Kivel? – indítja be újra a kocsit, és indul el.

- Egy sráccal. Most jött ide.

- Szóval? Valami új ágyas?

- Apádat! – kezdek el vicsorogni. – Mi a faszomért jön mindenki ilyen gondolatokkal?! – akadok ki, ő meg pislog megszeppenve egy párat.

- Talán azért, mert fura vagy. Meg… ezek a ruhák? Kinek is vetetetted velem ezeket?

- Annak a srácnak. Meg akarom nézni, hogy hogy is virít normális ruhákban… - nyitom ki a zsákját, majd pakolom legalulra a ruhákat, amiket vetetettem neki. Nem szándékozom odaadni neki szemtől szembe, meg amilyen nem is fogadná el. Meg… még a végén valami hülyeséget kapcsolna hozzá.

- Aha… - hümmögi Tora, mire elég csúnyán nézek felé, és a kórházig meg sem állunk. Ott egy pár percbe eltelik, míg felkeresem emlékeim között az egész nevét, de sikerül.

- Tudod mit? Maradj itt – állítom meg Torát az ajtó előtt, majd kopogok és bemegyek. Az ágyon fekszik, és be van a bokája is gipszelve, és merevítve a vállánál. – Ezt azért jól összehoztam… - megyek közelebb, mire feleszmél, hogy én vagyok. Rémület ül ki arcára, ami most egy kicsit sem tetszik.

- Elhoztam a zsákodat – emelem meg kezemben az említett tárgyat.

- K-köszönöm – feleli bátortalanul, én pedig leteszem az ágy melletti székre.

- Szerintem holnap már mentek haza – állok meg az ágy elejénél.

- Megyünk?

- Téged egy mentő visz, én meg húzom haza a belemet. A bátyám értem jött – vonok vállat. – Hülyeség ez az osztálykirándulás – forgatom meg a szememet, ő meg erre nem mond semmit, csak néz engem. De mikor észreveszi, hogy észlelem, hogy engem bámul, zavartam elforgatja fejét. Veszek egy mély levegőt, és kipréselem magamból azt a kérdést, ami foglalkoztat. – És… hogy vagy?

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.06.09. 20:13 BouChanXD alakul má alakul :D olyan köcsögök Aoi-ééééék :@@ mintha ők lennéneka  világ közepe... pfff... mi a vicces abba ha vki fullra összetörte magát...  áááááá *ordibál* Rei meg ááá... nem tanították meg neki hogy msá cucaihoz nem illik nyulkálni>< de azé az jófej volt tőle hogy vetetett neki ruhákat .__. úgyse fogja felvenni az eddigi megismeréseim alapján xD ha meg igen Ruki-ék megint elkezdik baszogatni és Ruru-nak lessz cinkes... mondjuk ha nagy apja ruháit hordja akkor uristen az tényéleg cink ._.  hamar fojtit :D Válasz: xD szóval, mindenhogy cink xD Ruru mindenhogy meg fogja szívni xD *nyöhöhöhh* Reiéket meg nem nevelték jómodorra xD