Reita

Óvatosan mentem be a hálóba, nem akartam felkelteni úgy, hogy nem bent vagyok mellette az ágyban. Odalopózom hozzá, és inkább csak leülök mellé, nehogy rá, vagy magamra borítsam a reggelit. Ölembe teszem a tálcát, majd keltegetni kezdem. Első dolga másik oldalára fordulni, jelezve, hogy nagyon nem akarja, hogy felkeltsem. De nem érdekel… gonosz vagyok, és akkor is felkeltem. Frissen jó a reggeli, nem pedig utána melegítve – simogatom arcát, mire feljebb húzza a takarót. Felsóhajtok és bevetem a hadi trükkömet.

- Jól van… akkor egyedül reggelizem – mondom, és úgy teszek, mint aki fel akar állni. Egyből lelöki magáról a takarót, és tágra nyílt szemekkel néz felém.

- Reggeli? – ül fel, és méri végig az ölemben lévő dolgokat.

- Gondoltam, hogy erre felkelsz – nevetem el magam, mire összefonja maga előtt kezeit, és durcásan néz rám. Egy kis hezitálás után leveszi a kajáról a szemét, és elfordítja fejét. – Na… - teszem le a kiskomódra a tálcát, és mászom fel. – Nem azért mondtam, hogy megsértődj – nyomok egy puszit arcára, mire jobban elforgatja, én pedig kihasználom, hogy nyaka védtelen, és ott is megpuszilom, és egy kicsit megszívom.

- Hééj! – kiált fel, és dől le a párnák közé. – Meglátszik! – mondja édes hangján, én pedig teljesen fölé mászom.

- Legalább tudni fogják, hogy nem vagy szabad préda… csak az enyém vagy – hajolok közel, és kezdem el csókolni. Nyakam köré fonja a karjait és úgy csókol vissza.

- Reggelizünk? – kérdezi csillogó szemekkel, mikor elválunk egymástól.

- Persze – nyomok még egy puszit ajkaira, majd felülök, és felültetem, és elkezdünk enni. Vagyis leginkább ő eszik. Amit nem bánok. Szeretem nézni, ahogy, falja az ételt… és egyáltalán nem bánom, hogy van rajta mit fogni.

- Mit nézel így? – kérdezi teli szájjal, mire felnevetek.

- Semmit, igazán semmit – iszok bele narancslevébe.

- Persze… - nyeli le a falatot. – Azt nézted, hogy hogy eszem… valld csak be! – duzzog megint.

- Ez igaz… - hajolok közelebb. – Imádom nézni, amikor jóízűen eszel – nyalom le a szája széléről a maradékot, ő pedig elpirul egy kicsit. Kiegyenesedem, majd a szemébe nézek. – Arra gondoltam, hogy elmehetnénk együtt karácsonyozni. Kettesben…

- És mi lesz apámékkal? Nem úgy volt, hogy valami programot csinálunk velük?

- Szilveszterkor hívjuk át őket. Mit szólsz hozzá? Úgy is azt jobban ünnepeljük, mint a karácsonyt…

- Tényleg? – kérdezi ártatlanul pislogva, mire elkezdek bólogatni.

- Arra gondoltam, hogy pár napig csak kettesben vagyunk, pihenünk… utána meg hazajövünk, és csinálunk egy jó kis vacsorát. Apádat is elhívjuk – mászom be mellé és dőlök hátamra. – Meg Maot és Kait, meg Aoiékat. Ha neked úgy jó…? – nézek rá.

- Az tökéletes lenne – ragyognak szemei, és ettől én is boldog vagyok. – De… - forgatja el egy kicsit a fejét. – Segíteni kellene Maonak meg Kainak, hogy végre összejöjjenek… - mondja.

- Szerintem rajtuk nem kell már segíteni – vigyorodom el a nemrégiben hallottak alapján.

- Hogy érted ezt?

- Miközben csináltam a reggelit, felhívtam Maot, hogy nem megyek ma be. És találd ki, ki csicsergett a háttérben?

- Csak azt ne mond, hogy Kai volt az? – kérdezi izgatottan.

- De, ő volt!

- Végre! Megfogadta akkor a tanácsomat – mondja büszkén.

- Hm? – nézek rá kérdőn.

- Amikor megvizsgál, mindig beszélgetünk. És tudom, hogy nagyon is viaskodott magában, hogy jó e az, ha ő meg Mao… mert szereti, csak fél a kapcsolatuktól.

- Megértem… Mao nem éppen a tökéletes párkapcsolat mintapéldája…

- Meglehet… de szerintem Kai miatt megembereli magát.

- Igen, ez igaz – kezdek el bólogatni. – Már így is sokat változott, jó irányba.

Egész nap ki sem engedtem az ágyból. Ha kellett neki valami, akkor behoztam, vagy megcsináltam. Csak a mosdóba engedtem ki, meg este fürödni. De azt is csak velem.

Már alig vártam, hogy végre elvihessem a hegyekbe. Kinéztem egy szállót, ahol mindenféle jó dolgot lehet csinálni. Még akkor is, ha nem választjuk a síelési lehetőségeket. Egy nagyobb apartmant vettem ki. Ami már inkább egy háznak mondható. Egy nagy nappalija van. Fából van az egész. Legalábbis ezt a látszatot kelti, mert igazából, kőből épült. A nappaliban egy nagyobb medence van a jobb oldalt, és azon a felén csak ablaküveg van, az erdőre nézve. A nappali másik fele pedig kellemes hangulatot biztosít a kandallóval. Előtte egy igazán puha szőnyeg van, és körben kényelmes kanapék, és egy üvegasztal. Egy nagyobb fürdő is van, egy hatalmas sarokkáddal. A háló meg… egy hatalmas franciaágy, és semmi más… Nincsenek mechanikai dolgok. Maximum a konyhában, ami nem olyan nagy, de minden megvan benne, ami kell. Kisebb pult, asztal, meg ami kell… nekem pedig elég sok féle gondolatom lett, mikor a képeket nézegettem a neten erről a helyről. Csomó olyan gondolatom támadt, amitől még magam is megrémültem… és belegondoltam, hogy, ha megcsinálom, akkor Ruki nem éppen kipihenve fog hazajönni onnan. Arról nem is beszélve, hogy olyan izomlázunk lesz, hogy azt el nem lehet mondani…

- Hová megyünk? – kérdezi, miközben a hely felé tartunk.

- Meglepetés – fogom meg kezét, majd visszateszem a váltóra, mert váltanom kell.

- Miért nem mondod el? Olyan kíváncsi vagyok…

- Mert meglepetés! Nem akarom elrontani!

- De már azóta rágom a füled, hogy felhoztad a témát – fordul egy kicsit felém az ülésben.

- Ez igaz, de jól tartom magam – vigyorodom el, arra gondolva, hogy a tegnapi estét ez miatt szeretkeztük végig. Csak a végén nem szedte ki belőlem, hogy hová viszem.

- Olyan gonosz vagy! Hagyod, hogy kétségek között őrlődjek, közben ki is használod a helyzetemet – mondja duzzogva, majd játékosan kinyújtja nyelvét.

- Ne nyújtogasd, meg mondtam, hogy le fogom harapni.

- Rosszul jársz vele, mert akkor nem tudlak mivel kényeztetni – mondja magabiztosan, mire felvont szemöldökkel felé nézek egy pillanatra.

- És még ki is a perverz?

- Te!

- Még, hogy én? – kanyarodom le közben egy mellékútra, ami a ház felé vezet. Körülötte erdő van, és egy kilométerre pedig a hely központi épülete, meg a sípálya. Ruki körbenéz, mert már a fák is egyre sűrűbben jönnek.

- Mégis hová megyünk? – néz rám.

- Ne ijedj meg. Tetszeni fog – állok meg a kocsival, mert iszonyatosan nagy vágyat érzek arra, hogy megcsókoljam. Egyből viszonozza, és egy kicsit felém jön a kocsiban. – Még pár percet vársz, és megtudod, hogy hová jövünk.

- Oké – ül vissza, és néz ki az ablakon, én meg tovább hajtok. A ház már látszik, az egyik felén az erdő van, a másikon meg puszta, és innen látni a házat is. Ruki kerek szemekkel néz rám, mikor beparkolok a mélygarázsba.

- Ide jöttünk – szállok ki, és egyúttal a csomagokat is kiveszem, közben Ruki is kiszáll.

- Ebbe a nagy házba?

- Igen. Így pihenhetünk – Meg jó sok mindent csinálhatunk… - tessékelem felfelé a földszintre. Odabent meleg van. Már a kandallót begyújtották. Azt is kértem, hogy egy órával az érkezésünk előtt gyújtsák be, hogy ne nekünk kelljen.

Ruki csak nézelődik, és szinte alig hisz a szemének. Mindent körbejár.

- Itt még szauna is van! – jön visszafelé, mire bólintok, és leteszem a cuccokat a szekrény előtt. Bár nem hiszem, hogy ki kell majd pakolnunk. Nem tervezek kimozdulni a házból, és túl sok ruhát viselni… Rukival együtt.

- Igen, meg ott a medence is. Meg a kád, meg a kandalló… - megyek oda hozzá, és karolom át derekát. – Csak ránk vár ebben a négy napba – csókolom meg. Felveszem ölembe, és úgy ölelem magamhoz. Édesen simul hozzám, én pedig ezt nagyon imádom.

- Mao nem morgott, hogy otthagytad a munkával?

- Nem – ingatom meg a fejem, és viszem ki a kanapéra, és oda ülök le. Ő pedig még jobban elhelyezkedik az ölemben. Ami… meg kell hagyni, nem hagyott hidegen. Főleg, hogy feszülős nadrág van rajta… Kezem pedig egyből fenekére siklott.

- Reita! – néz rám morcosan, és kezd el csücsöríteni.

- Mi az? – pillegek rá ártatlanul. – Te vetted fel ezt az eszméletlenül szexi cuccot! Viseld is a következményeit!

- Rajtam van… úgyhogy viselem még – mondja, mire összeszűkítem rosszan szememet, ő meg fölényesen rám vigyorog.

- Oké… ezért még kapni fogsz! Tudd meg… - tolom le a kanapéra ölemről, és állok fel. – Még meglesz ennek a böjtje! – megyek be a fürdőbe. Rám fér egy zuhany, hogy egy kicsit lecsillapítsam kiélezett érzékeimet. Mert még egy közeli mozdulata lesz, vagy meglátom a formás seggét abban a nadrágban, és ott helyben megerőszakolom! – Na, jó… azt azért nem tenném… - engedem tele a kádat, majd vetkőzöm le, és merülök bele a jó meleg vízbe. Lehunyom szemem, és átadom magam a melegnek.

Nem sokára hallom meg, hogy Ruki bejön, de nem nyitom ki a szememet.

- Mit szeretnél? – kérdezem, de nem kapok választ, hanem becsukódik az ajtó. Sóhajtok egyet, és egy kicsit feljebb tolom magam. Hirtelen emelkedik meg a víz a kádban, majd megérzem, hogy Ruki az ölembe ült. Erre pedig azonnal kipattannak a szemeim. Önelégült mosoly kúszik arcára.

- Jöttem én is fürdeni – kezdi el hasamat simogatni a víz alatt, mire megfogom kezét.

- Ez most nem túl, nyerő ötlet… - nézek a szemébe, és érzem, hogy már keményedek, ahogy feneke nekem feszül.

- Miért? – bújik közelebb. – Talán akarsz valamit?

- Nagyon is sokat akarok! – rántom magamhoz és csókolom meg. Vadul csókolom, és akaratosan, valahogy ennek a helynek a hatására sokkal jobban kívánom őt, mint eddig valaha… Felnevet, mikor elválunk egymástól.

- Akkor vedd el, ami kell… - nyal végig ajkaimon, majd felemeli magát, és lábamhoz csúszik, és térdeire ereszkedik. Kicsit megemelem magam, és úgy kezd el kényeztetni. De megunom magam tartani, így kihúzom a dugót, hogy ne annyi víz legyen benne, hogy megfulladjon, ha lerakom a csípőm.

- Tudod ugye, hogy egy kis ördögfióka vagy? – húzom fel magamhoz, mikor már ajkai közé élveztem, és nem veszem szaporábban a levegőt.

- Én? Dehogy vagyok… - fonja megint ujjait körém.

- De az vagy – marok ajkaira, majd a hátára fordítom, és a combjaimra teszem, hogy így megtartsam. Mivel vizes a kezem, nem kell más, hogy kitágítsam. Tartja magát kezeivel a kád szélén, de látom, hogy így nem kényelmes neki. Kihúzom két ujjamat, majd felállítom, és letérdeltetem, nekem háttal. Majd újra elkezdem tágítani. Mikor megvagyok vele, én is feltérdelek, majd lassan belécsúszom. Nyög egyet, és hátrahajtja a fejét, nekem pedig egy mosoly csúszik ajkaimra. Elkezdem mozgatni csípőmet, és így egyre több nyögést csikarok ki belőle. Annyira szeretem a hangját, hogy az eszméletlen.

Kicsúszom belőle, és magam felé fordítom. Felállok, és felveszem az ölembe és úgy csúszom megint belé, majd leülök a kádba. Elkezd rajtam lovagolni, amibe belesegítek. Majd mikor érzem, hogy nem kell sok hátra, egyik kezemmel rásegítek, hogy neki se kelljen sok. Csak párat húzok rajta, mikor hangosan nyög egyet, és kezemre élvez. Miután ő megvan, elveszem kezem, majd felállítom, és én is felállok. Megkapaszkodik a kiszállóban, én pedig újra belé furakszom, és mélyeket lökve, édes hangokat csikarok ki belőle, addig, míg engem is elér a gyönyör, amit nyújt nekem.

- Már éhes vagyok… - oson mögém, és így majdnem magamra borítom a kaját a tűzhelyről. Veszek egy nagy levegőt, és felé fordulok. Az én ingem van rajta, ami egy kicsit nagy rá… és eszméletlen szexivé teszi… még a boxere is alig látszik ki alóla.

- Már nem sok kell neki! – adok egy puszit édes ajkaira, és visszanézek a lábasba.

- Az jó – mondja vidáman, majd feltornássza magát a pultra. Amibe besegítek, és inkább felültetem, majd visszamegyek kavargatni a kaját. Lelki szemeim előtt megjelenik, egy kép, ahogy alattam nyög ezen a pulton… - Na! Reita! Maradj magadnak! Az előbb kaptad meg! – rovom meg magam. – De mit tegyek, ha ennyire beindulok tőle? – veszek egy mély levegőt.

- Mi a baj? – nyúl oda kezemhez, én pedig felé nézek.

- Nincs semmi – mosolygom rá, ő meg kigombolja az inget magán. Illetve a felső két gombot.

- Itt nagyon meleg van… - mondja, és lóbálja meg az inget.

- Igen… - nézek rá vágyakozó tekintettel… - Meleg van… egyre melegebb – lépek oda hozzá, és csókolom meg.

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.06.20. 14:07 BouChanXD hát én hedshátot kaptam>< csak nem Rukitól XDDD pffff..xDhamar fojtit :O:D kéne vmi jó kis vita*-* Válasz: Ebben már nem lesz vita~~~