|
28. Közös élet
Ruki
Mikor megláttam a helyet eltátottam a számat. Egyszerűen gyönyörű, és nagy. Nagy helyek vannak mindenhol. Van benne nappali, tv, és egy hatalmas háló. Azt hiszem, hogy már kezdem sejteni, hogy Reita miért is választotta ezt a helyet. Mindenesetre kicsit kéretem magam, mert szeretek vele játszani. Mielőtt elindultunk direkt a fekete feszülős nacimat vettem fel. Láttam, amint alaposan végigmér én pedig gyorsan elrejtem a győzelmem, hogy már ezzel fel tudtam kelteni az érdeklődését.
A kanapén nekem is esik, de leállítom, és sértődötten bemegy a fürdőbe. Utána megyek, de ezúttal megszabadulok ruháimtól úgy követem.
- Mit szeretnél? – kérdezi csukott szemmel, én pedig csatlakozok hozzá, és ölébe csüccsenek. Azonnal kipattannak szemei, én pedig elvigyorodom.
- Jöttem én is fürdeni – simogatom izmos hasát a víz alatt.
- Ez most nem túl, nyerő ötlet… - válaszolja, miközben megérzem amint keménysége fenekemhez feszül.
- Miért? – bújok közelebb. – Talán akarsz valamit?
- Nagyon is sokat akarok! – mar ajkaimra.
- Akkor vedd el, ami kell – suttogom ajkai közé, majd egyre lejjebb csúszok, és elkezdem őt kényeztetni, de nem hagyja túlságosan sokáig.
Igaz, hogy már tegnap is egy hatalmasat szeretkeztünk, mégis… ez a mostani alkalom is annyira jól esik. Mindig úgy vigyáz rám, és nézi, hogy hogyan is teheti az együttléteinket még élvezetesebbé, és fájdalommentessé.
Miután leöblítettem magam megszárítkozok, és követem őt a konyhába. Persze azért felveszek valamit magamra, méghozzá Reita ingjét. Olyan szexi benne, ráadásul még mindig érzem parfümjének az illatát, amitől teljesen beindulok.
Odalopódzom mögé, mire felültet a pultra. Szeretem nézni, ahogyan kaját csinál nekem, mert ő is nagyon finomakat tud csinálni, most mégis nem ez az, ami lefoglal.
Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, ha esetleg még egy körre rá tudnám venni. Remélem, nem néz emiatt szex függőnek, mert erről szó sincs, de egyszerűen szeretek vele lenni. Biztonságban érzem vele magam, ráadásul olyan élvezeteket nyújt, amiket idáig nem is ismertem.
Kigombolom a felső két gombot, és arra panaszkodok, hogy meleg van.
- Akkor már ketten vagyunk ezzel Chibi – suttogja fülembe. – Csakis miattad fűtettem be egy órával előbb, mert ilyen fázós vagy.
- Nem hiszem, hogy emiatt lenne melegem – húzom magamhoz egy csókra, miután elzárta a kaja alatt a lángot.
- Talán csak nem beteg vagy? – szakad el tőlem, és a homlokomat kezdi el tapogatni.
- Nem hiszem… - fonom lábamat csípője köré, és bontom szét köntösét. Érzem, amint merevsége az enyémnek feszül, és a helyhez mérten próbálom összedörzsölni.
- Mindjárt jövök – mondja, én pedig elködösült tekintettel nézek rá. Szinte azonnal vissza is tér, csak a síkosítóért ment el. Mivel nemrég voltunk együtt nem kell sokat tágítania, hamar megérzem magamban, és kezd el mozogni, amint hangos nyögésekkel, és sóhajokkal tarkítok. Újabb technikákat alkalmaz rajtam, amit pozitívan élek meg.
- Reih… Reih – szinte fuldoklok a mámorban, amit átélek minden egyes pillanatban, mikor megtalálja bennem azt a pontot, amitől csillagokat látok. Egy pár pillanatra talán el is veszíthettem a tudatomat, csak akkor eszmélek fel, mikor arcomat simogatja. – Elfáradtam – pihegek.
- Azt nem csodálom – mosolyogja, én pedig elvörösödöm. Kicsúszik belőlem, és lesegít, majd eljön velem egy gyors fürdésre.
- Most nem vagyok éhes – pillantok rá, majd visszabújok az ágyba. Következőleg azt érzem meg, hogy elmenne mellőlem, de utána kapok.
- Mindjárt jövök édes – kapok egy puszit, majd behozza az ételt.
- És még én vagyok kajás – piszkálom, én pedig nem számítok rá, és elkezd csikizni. – Rei!!! Ez így nem ér!!!!
- Dehogynem – néz le rám, én pedig tovább nevetek. – Imádom, amikor nevetsz. Olyan aranyos vagy akkor – mondja csillogó szemekkel, mire lesütöm sajátomat. – És akkor is, amikor itt pirulgatsz nekem – kezd el puszilgatni.
- Rei…
- Hm?
- Alig kapok levegőt! Rémálmaim lesznek, tudd meg… mindig attól tartok, hogy összenyomsz akár álmomban is!
- Nem is vagyok olyan nehéz – mondja felháborodva, én pedig kapva kapok az alkalmon, és megforgatom párosunkat.
- Tudom – bújok hozzá, és kezdem el nyakát szívni.
- Ruki! Szállj le a nyakamról – nyögi.
- Talán, mert ilyen szépen kérted – szállok le róla, majd elkezdem tervezgetni a következő menetet, akkor nem adom majd meg magam ennyire könnyen.
- Rei! Ha már itt vagyunk mennyünk ki, és nézzünk szét – teszem csípőre a kezem, mire nem tetszően felöltözködik. Persze jól felöltözünk, aztán kimegyünk. Kint hideg van, és még a sálamat is az orromra húzom.
- Én mondtam, hogy maradjunk bent…
- Ha rajtad múlna, akkor egész idő alatt bent ragadtunk volna.
- Nem mintha te túlságosan ellenkeztél volna az ellen, amit csináltunk… sőt… nem is tudom, hogy ki kezdeményezte az utolsó kört – suttogja, mire ajkamba harapok.
- Szerintem meg ne itt beszéljétek ki a hálószoba titkaitokat – halljuk meg Uruha hangját, mire mindketten megfordulunk.
- Szia Ruru – köszöntöm, mire Rei összehúzott szemöldökkel néz rám. – Most mi az?
- Semmi – dörmögi.
- Aoi merre van?
- Mindjárt jön, csak még visszaszaladt a kesztyűjéért. Bár szerintem csak nem akarja bevallani, hogy fél a síeléstől. Te tudsz síelni Ruki-chan?
- Nem, de mi csak nézelődni jöttünk ki, illetve – hajolok le egy adag hóért – hógolyózni – csapom Reita arcába, mire kerek szemekkel néz rám. Én persze azonnal elfutok, mielőtt magához térne, bele is futok Aoiba.
- Hova-hova? – kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Reiék elöl – hajolok el, és találja el őt egy jó nagy adag hógolyó.
- Ez háború! – kiállt fel, majd kezdi el ő is gyűjtögetni egy nagy adagot, amit kedvesére céloz. – Gyerünk Ruki ne hagyjuk magunkat!
- Rendicsek!
A végére teljesen belemelegedünk, de el is fáradunk.
- Gyertek át hozzánk – javaslom Aoiéknak, mire elkezd bólogatni, hogy benne van.
- Wow, a ti házatok se semmi – csodálkozik el, és megy be egyből a nappaliba, majd a konyhába. Épp a pulton támaszkodik, mikor eszembe jut, hogy reggel pont ott csináltuk Reitával, egy kis pír jelenik meg arcomon erre a gondolatra.
- Kértek egy kis teát? – kukucskálok ki Reitáékhoz.
- Igen drágám – feleli.
- Jól megvagytok Reitával? – kérdezi Aoi, mikor csak ketten vagyunk.
- Igen, nagyon is.
- És ti hogyhogy pont ide jöttetek Ruruval?
- Mivel meglepett a házzal, ezért én is szerettem volna valami csekélységet számára – mondta, majd sóhajtott egyet. – Csak arra nem számítottam, hogy ezt a hátsóm fogja bánni… - folytatta egy kicsivel halkabban, mire felnevettem. – Most mi az? De hát, ha egyszer tényleg alig akar kiengedni a hálószobából – duzzogja.
- Ez szerintem a hely hatása – ízesítem a teát.
- Reita se bír magával? – néz rám kacéran.
- Ano… - vörösödök el.
- Mi az Chibi? – karolja át a derekamat az említett.
- Semmi, mindjárt kész lesz a teátok.
- Azt hittem, hogy már épp azt beszélitek ki, hogy mennyire jó volt a reggel itt a pulton.
- Reita! – kiáltom, Aoi meg mintha tűzhöz ért volna azonnal eltávolodott onnan, mire mindannyian felnevettünk. Még egy kicsit beszélgettünk, majd újból kettesben maradtam az én egyetlen orrkendősömmel.
Az ott töltött napok hamar elszálltak. Szinte csak akkor kaptam észhez, mikor Rei közölte, hogy mennünk kell.
- Meg akarom lepni apámat. Kiraksz nála? – kérdezem.
- Még fel is kísérlek, mármint az ajtóhoz – mondta elgondolkozva, mikor rájött, hogy apu házban lakik, és nem lakásban, mint mi.
- Rendben van, akkor menjünk – válaszoltam, majd egy fél óra múlva le is parkoltunk a ház előtt.
Mikor odaértünk az ajtó nyitva volt egy kicsit. Reita azonnal maga mögé kapott, és elővette fegyverét is, rám a frászt hozva.
- Nyugi Chibi. Ne tégy hirtelen mozdulatokat! Lehet, hogy egy betörő van bent.
- Nem kéne segítséget kérni? – suttogtam felé. – Nehogy bajod essen.
- Nem fog – nyitott beljebb.
Ahogy beljebb közeledtünk furcsa hangokat hallottunk meg. Igencsak kétes eredetű hangokat.
- Te Rei… szerintem nem betörő az.
- Szerintem sem.
Egy nagyobb nyögést hallottunk meg, majd egy másikat.
- Szerintem menjünk vissza.
- Oké – fordultunk meg, miközben véletlenül levertünk egy vázát, ami a közelben volt. Bentről azonnal szöszmötölést hallottunk meg, én pedig közben összeszedtem a maradványokat.
- Ti… ti mit kerestek itt? – jött ki apám kerek szemekkel.
- Mi csak… gondoltuk meglepünk – pislogtam rá, miközben háta mögött megláttam egy magas fekete hajú alakot.
- Nos, azt hiszem, hogy a meglepetés megtörtént – vigyorgott a barátja, miközben átkarolta.
- Maradj magadnak Kaoru! – morogta apu.
- Mi, megyünk… majd még beszélünk – integettem.
- De azt hiszem, hogy előtte telefonálunk – fordult meg velem Reita, majd beültünk a kocsiba.
- Hát ez… lesokkolt – motyogtam.
- Ugyan már! Apádnak is lehet magánélete.
- De hát mindene anyu volt… legalábbis ezt mesélte. Igaz, azt is mondta, hogy volt utána kapcsolata, meg kivettem a szavaiból, hogy volt kapcsolata férfival is, de… ajh… ez így azért mégiscsak gáz…
- Ahogy neki el kellett fogadnia a mi kapcsolatunkat, te is fogadd el az övét.
- Ez igaz – simítottam végig combján.
- Chibikém – köszörülte meg a torkát. – Megígértem apádnak, hogy vigyázok rád, és nem szeretnék karambolozni, úgyhogy el a mancsokkal.
- Jól van… - vettem el kezemet.
Este áthívtuk Maoékat. Míg a fiúk megbeszélték a munkát, mi is kint beszélgettünk Kaijal. Úgy vettem észre, hogy összeillenek Maoval.
- A szilvesztert együtt töltjük? – kérdezte Reita.
- Lehet róla szó – bólogatott a bátyja.
- Plusz apuval – bújtam ölelő karjai közé. – Kíváncsi vagyok a szilveszterre, még egyre se emlékszem, amiről kellemes emlékem származna.
- Majd most… erre biztosan emlékezni fogsz. Majd mindent megörökítesz, hogyha netán újra baleseted lenne, akkor össze tudjuk rakni az emlékeidet, mint egy mozaikot. Mit szólsz hozzá?
- Benne vagyok, de sok mosolygós képet szeretnék kettőnkről – pillogtam rá, mire elmosolyodott. – Reita – nézek szemébe.
- Mi az?
- Szeretlek! Nagyon szeretlek – csókolom meg gyengéden, ő pedig szorosan ölel magához, mintha az élete múlna rajta.
- Én is – viszonozta csókomat, ami melegséggel töltött el. Szerettem biztonságot nyújtó karjait, és azt, hogy mindig vigyáz rám. Bármikor, amikor szükségem volt rá.
The end :)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
hócsata yeee xD de szemét Ruki hogy arcon csapja Rei-t 1 hógojóval... én utána fiutottam volna felemeltem volna a földre nyomtam volna és pakoltam volra a nyakába a havat xDDD meg ahogy Aoi lereagálta hogy mit csináltak Rei-ék a pulton x"DDDD és kb én is lesokkolnék ha faterom buzi lenne... és épp akkor zavarom meg őket ><nem mernék ránézni és fojton zavarba lennék körülötte xD ezt a ficit nem akartam elolvasni mer Ruki a főszereplő... de... jóez *o*<3
:D hát nekem sem Ruki a kedvencem XD sőőőt... mostanában Ruki ellenes vagyok ficek terén>< nem tom miért... de azért örülök, hogy elolvastad^^
Abban meg totál igazad van, hogyha én bárhogy is rányitnék a szüleimre, utána nem mernék a szemükbe nézni xD