|
10. fejezet
Reita
Reggel korán fent voltam, és egy kicsit összepakoltam. Mivel tegnap este, még Rukit is áthívtam mára, így kellett valami kaját vennem, úgyhogy reggel, még leszaladtam vásárolni, és kivenni némi pénzt a számlámról, hogy legyen nálam. A hűtőbe is vettem mindenféleét. Joghutot, meg felvágottat, meg tejet, meg minden… Meg friss péksütit, meg kenyeret… de azért nem álltam neki főzni. Még mielőtt átmentem hozzá, gyorsan rendbe szedtem magam, meg adtam reggelit Ryunak és mentem is a házuk elé. Gyalog mentem… legalább úgy tudtam gondolkozni, és nem értem oda olyan hamar. Meg azért az sem mindegy, hogy egy olyan környéken félteném a kocsim, vagy a motoromat. A másik meg… be sem szállna mellém Kouyou… van egy olyan érzésem.
Egész délelőtt fura, de kellemes érzés volt bennem. Csak mosolyogtam rajta, és magam is elcsodálkoztam ezen. Biztos vagyok benne, hogy ezt ő is megtette. Ami után megláttam kontaklencsében, biztos voltam benne, hogy ezt akarom csinálni. Sokkal jobban állt neki, és így látszottak, szép barna szemei.
Mivel Rukit tizenegyre hívtam magamhoz, inkább hazafelé vettük az irányt. Láttam, ahogyan a házakat nézi, és szinte azt hiszi, hogy káprázik a szeme. Még a liftben is mindenfelé nézett, pedig ott csak tükrök voltak. Mikor bementünk eszembe sem jutott Ryu, és így a konyhába mentem, Kouyout pedig leültettem a kanapéra. Mikor ráeszméltem, hogy Ryu simán megtámadja Kouyout, kisiettem, a konyhából.
- A kutyával vigyázz ha… rap… - tátom el számat, mert a kiskutyám feje az ölében, van és simogatja. Ekkor hallom meg a csengőt, és megyek kinyitni. Pöttöm barátom ácsorog az ajtó előtt, egy szatyorral a kezében. Ryu meg egyből nagy hanggal, vicsorogva rohan felé, mire Ruki a szó szoros értelmében az karom közé ugrik.
- VIDD INNEN, MERT MEGÖL! – kiabálja, mire lábammal berúgom az ajtót, majd leteszem.
- Ryu, menj a helyedre! – mutatok beljebb a lakásba, mire abbahagyja az ugatást, és visszakullog a nappaliba. Ruki pedig kifújja magát.
- Ez a kutya egyszer meg fog gyilkolni! – mondja puffogva, majd a kezembe nyomja a zacskót.
- Csak nem… - „bíztatom” barátomat, mire kiegyenesedik, és grimaszol felém egyet.
- Amúgy… minek kellett átjönnöm? Nem úgy nézem a fejed, mint akire ráférne egy nyírás, meg festés – mondja, miközben újra kiegyesedik, immár cipő nélkül.
- Nem is nekem kell a segítséged – invitálom beljebb.
- Hanem? – pilleg rám értetlenül, mire a kanapé felé mutatok. Ruki egyből megáll, és a lába a földbe is gyökerezik. Én is meg vagyok lepe, mert Ryu felmászott a kanapémra, és a feje megint Kouyou ölében van.
- Ez meg mit keres itt? – kérdezi tátott szájjal, és visszanéz felém.
- Áthívtam, és van neve… - megyek beljebb, és derekamra tett kézzel megállok a kanapé előtt szúrós szemekkel. Kutyám egyből tudja, hogy ez most neki megy, mert neki nem szabad felmászni sem ágyra, sem pedig kanapéra. Megvan a maga puha helye. – Ryu! Azonnal gyere le a kanapáról! Szabad ilyet? – kérdezem, mire bocsánatkérő szemekkel néz rám, de nem mozdul felém, hanem inkább Kouyou felé vackolja magát.
- Ez a dög meg van örülve! – mondja Ruki, és jön oda mellém, mire Ryu elkezd vicsorogni rá. Pöttöm barátom meg bebújik mögém. – Hogy is megy ez? – néz fel rá. – Engem, akit ismer a dögöd kiskora óta, meg akar enni, őt meg nem? – mutat Kouyou felé, aki félve, és értetlenül néz ránk.
- Nem tudom… - vonok vállat. – Lehet te nem vagy szimpatikus neki… - nézek le Rukira, mire oldalba vág.
- Apádat… - duzzogja, majd felméri Kouyout. – Elhagytad a szemüveged? – kérdezi meg őt.
- É-én? – néz rám.
- Nem hagyta el. Kontaklencse – mondom helyette, mire Ruki felém néz.
- Elvinnéd a dögödet a helyére? Sokkal felszabadultabb lennék…
- Abban biztos vagyok – mondom, és odalépek Ryuhoz, és nyakörvénél fogva bevezetem a szobámba, és rácsukom az ajtót. Épp, hogy ellépek az ajtótól, nyüszögni kezd. Amit nem szokott csinálni.
- Úgy veszem észre a hülyeséged ragályos… - mondja összefont karokkal Ruki.
- Mi van? – nézek rá, közben lépek egyet vissza, hogy rászóljak Ryura.
- Az, hogy a kutyád is fura, nem csak te – sóhajt fel, majd leveszi a pulcsiját, meg a kabátját.
- Na, köszi… - morgom, és a végén visszaengedem a kutyát a nappaliba. De most a helyére somfordál oda.
- Mit akarsz, mit kezdjek vele? – bök Kouyou fel, miközben már az olló is a kezében van. Beállok mellé és elkezdem nézegetni.
- Először is, jó lenne, ha valami fazont vágnál neki. De ne szabadítsd meg annyira a fürtjeitől… sokkal jobban áll neki a kiengedett hosszú haj.
- Uhumm… - hümmög egyet.
- Utána pedig valami közép barna festést gondoltam. Hoztad a festéket is, ugye? – nézek rá.
- Persze, hogy hoztam! Mikor felejtettem én el bármit is.
- Ez igaz – nézek rá, majd ellépek mellőle. Kouyou csak ide-oda néz és félve pilleg ránk.
- Nyugi, nem lesz semmi baj – megyek oda, majd fogom meg kezét, és vezetem be a fürdőbe. Ahogy meglátja a fürdőmet, azonnal eltátja egy percre a száját, majd Rukira néz, inkább nem mond semmit sem. Ruki bejön, majd neki is esik Kouyounak. Látom rajta, hogy nagyon is frusztrálja a dolog, hogy Ruki ollóval a kezében ott van mellette, de nem szól semmit. Szerintem nem mer… de a szépségért szenvedni kell. Ez a kis félelem, ami amúgy is hamis, megéri, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fog neki állni.
- Nem is nézel ki olyan rondán, ha van rajtad normális ruha… - mondja Ruki, mikor már készen van a vágással, és megnézi őt egy kicsit távolabbról. – Valami ilyesmire gondoltál? – néz rám, mire elismerően elkezdem fejemet ingatni, hogy tökéletesen ilyenre gondoltam! – Akkor most jöhet a festés! – kezdi el bekeverni a festéket, majd megcsinálja a haját. Annál már nem igazán vagyok bent. Mert nem szeretem a festék szagát, és rendelek kaját is, hogy tudjunk enni valami finomat. Mindenkinek ugyanazt rendelem, amit egy fél óra múlva ki is hoznak. Pont akkor cammogok be, mikor kijönnek a fürdőből, mert várni kell a festékre.
- Megjött a kaja – invitálom őket a konyhába, és teszem le eléjük a kis dobozokat. Ruki azonnal rácsap, Kouyou pedig egy kicsit lassabban reagál, de előtte rám néz. – Miért néz mindig rám engedélyért? – gondolkozom el, de igen hamar rájövök arra, hogy ennek mi az oka. Az anyja…
- Ez isteni! – tömi magába Ruki a kaját, mire felnevetek.
- Neked minden mindegy, csak kaja legyen!
- Ez nem is igaz! – mondja teli szájjal, mire látom, hogy Kouyou is elmosolyodik.
- Dehogynem! Nagyon is igaz! Te kis bálpoklos! – kezdem el Rukit csesztetni, mert tudom, hogy ilyenkor előjön az olyan gyerekes énje, ami most pont kapóra jön. És nem is tévedek sokat, úgy viselkedik, mint valami ovis, és ezen én, meg Kouyou is nagyon jót mosolygunk.
Miután megkajáltunk, Ruki duzzogva visszamegy, és lemossa, majd beszárítja Kouyou haját.
- Na, most tátsd a szádat, mert még ilyen jót nem alkottam! – jön ki egyedül a fürdőből, és mondja nekem.
- Kíváncsian várom, hogy mit műveltél! – tárom szét egy kicsit a kezemet, közben Ryu is odaül a lábam mellé. Kinyitja az ajtót, majd int Kouyounak, hogy jöjjön ki. Aki félénken, de kilép. Mintha nem is ő lépett volna ki a fürdőből, hanem valaki más. Az arca formája sokkal inkább ki van emelve ezzel a frizurával, ami valami iszonyatosan jól áll neki. Na meg a szín! Pontosan el lett találva, hogy ne mutassa bőre fehérségét.
- A szádat csukd be… még a végén beleszáll valami… - vág oldalba Ruki, mert közben odajött, én meg még azt sem vettem észre. Megrázom fejem, majd számat is becsukom, és még mindig őt nézem.
- Most már megnézhetem magam a tükörben? – kérdezi félve, mire elkezdünk bólogatni. Odamegy a nagytükörhöz, ami a nappaliban van, és még a lába is földbe gyökerezik, mikor meglátja magát. A tükör felé nyúl, hogy megbizonyosodjon arról, hogy valóban jól látja e mindazt, amit… Miközben magát méregeti, Ruki elkezd nekem susmutolni…
- Lassan kezdem érteni, hogy miért vagy fura… - mondja, mire felé kapom tekintem, és furán nézek rá.
- Nem értem, hogy mire gondolsz…
- Valóban? – néz rám kérdőn, jó mélyen szemeimbe.
- Komolyan! – mondom, majd visszanézek Kouyoura, aki még mindig a tükröm előtt bámészkodik.
- Aha… majd ha rájöttél, szívesen várlak tanácsadásra – mondja, de ezt már hangosan, és Kouyou is odafigyel erre.
- Milyen tanácsadásra? – kérdezem értetlenül, mire elkezd mosolyogni. – Ne vigyorogj! – mondom mérgesen. – Utálom, ha rébuszokban beszélsz!
- Nem beszélek én rébuszokban. Csak neked nem esik le – mondja, majd kinyújtja a nyelvét, majd összeszedi a csomagjait.
- Persze… - sóhajtok egy nagyot.
- De én megyek, magatokra hagylak! – mondja, majd elindul kifelé. – Ja! – áll meg Kouyou mellett, és veszi elő a gépét. – Bocsi, de ezt megörökítem! Ilyen jó munkám még sosem volt! – fényképezi le, mire morranok egyet, ő meg csak pislog. Elteszi a fényképezőt Ruki, majd megy is. Megköszönöm neki, hogy segített, és visszamegyek Kouyouhoz.
- Na? Hogy tetszik? – állok meg mögötte, elég közel. Beleszippantok finom illatába, majd a tükörből nézek rá. Látom rajta, hogy zavarban van, és meg van illetődve.
- Jól néz ki…
- Ennek örülök, szerintem is nagyon jól áll! – mondom neki elismerőn. – Kiemeli az arcod szépségét – folytatom, mire tágra nyílnak szemei, én meg elnézek, sőt el is lépek tőle. – Mármint… sokkal jobban áll – megyek oda Ryuhoz, és vakargatom meg a fejét, gondolat és témaelterelésnek.
- K-köszönöm – suttogja halkan.
- Ma maradj itt estére – nézek felé komolyan, mire félelem ül ki arcára. – Ha az anyádból indulunk ki, akkor valószínű, hogy ez jobb ötlet, mintha hazamennél.
-… az anyám…? – kérdezi halkan. – Rendben… teszi hozzá.
- De még van időnk a mai napból! – állok fel a kutya mellől. – Úgyhogy menjünk el vásárolni! – csapom össze kezeimet, és dörzsölöm meg.
- Vásárolni?
- Persze! – megyek oda kabátomért, majd invitálom kifelé. Felöltözünk, és elmegyünk a bevásárlóközpontba, ahol nemrég voltunk. Még mindig elámul a helytől… de ami engem nagyon is zavar, hogy nem egy ember nézi meg mellettem.
- Annyian bámulnak… - mondja szomorúan. – Ennyire ronda vagyok? – néz rám. – Miért vagy akkor velem. Jobb lenne, ha nem jönnél ilyen közel, mert téged is meg fognak bámulni…
- Nem azért bámulnak, mert ronda lennél – nézek rá, mire értetlenül pislog rám. – Nagyon is jól nézel ki. Azért bámulnak meg.
- Nem… nem kell hazudni… - mondja, mire megforgatom a szemem, majd kézen fogom, és behúzom a kedvenc üzletembe. Ott azonnal rám figyelnek az eladók, akiknek megmondom, hogy azt tegyék, amit Kouyou mond, és ami neki tetszik, azt visszük. Kouyou kerek szemekkel néz rám, és halálra rémült képpel néz felém. Az ott dolgozóknak intek, hogy menjenek és hozzanak dolgokat, Kouyou meg velem marad.
- E-ezt miért teszed? Én nem tudom kifizetni – néz rám kétségbeesve.
- Nem is várom el – nézek rá kedvesen, mire csendben marad. Vagy négy órát töltünk el az üzletben, és mindenféle holmit veszek neki. Meg azért magamnak is… jött egy-két jó cucc, ami nekem is elnyerte a tetszésemet. Persze Kouyounak csak úgy vettem dolgokat, hogy előtte megnéztem rajta. És majdhogynem leesett az állam, egye-egy darabtól. Miután onnan kijöttünk, elviszem még gyorsan egy másik üzletbe. Magamnak parfümöt veszek ott, majd az üzlet másik felén választ magának egy pizsamát, meg pár alsót is.
Hazafelé, amikor megyünk nagyon csendben van. Egy kicsit zavar is a dolog… fent az első dolgom, hogy rendeljek vacsorát.
- A vacsihoz kérsz valami édességet is?
- M-mi? – néz rám az egyik szatyorból, amit nagyon nézeget.
- Kérsz desszertet? – kérdezem, de látom, hogy nem mer válaszolni, így visszafordulok a laphoz, és telefonálok tovább. Rendelek valami nasit is neki, magamnak meg egy sajtos kroaszont. Nem is kell sokat várni, hogy a vacsorát kihozzák. Ezért is jó, hogy apáméknak nagy befolyásuk van, és így elsőbbséget élvezek, elég sok mindenben.
A vacsinál még mindig csendben van, és ez nagyon, nagyon bossznat…
- Talán valami baj van?
- Öhm… - hajtja le a fejét. – Nincsen…
- Mond el. Nem harapok… mármint néha igen – vakarom meg a fejem. – De ez ne gátoljon meg, hogy megmond a véleményed.
- Nem értem a dolgokat… olyan fura vagy… és én, csak…
- Tudom, hogy félsz tőlem, de nem foglak bántani! – vágok a szavába, mire felém néz. – Egyél és utána menj fürdeni. Nyugodtan áztasd magad, ha jól esik. Én is azt szoktam – iszok bele poharamba. Kerek szemekkel bámul rám, majd nekikezd a vacsorának normálisan.
Miután befejezzük a vacsorát, elmegy fürdeni, de előtte kikeresi a pizsamát, amit kapott, meg egy boxert. Míg ő fürdik, én elmosogatok, meg egy kicsit rendbe rakom a ledobált szatyrokat, amikben vannak a ruhák. Majd megcsinálom az ágyamat. Amúgy is két párna van benne, úgyhogy nem kell, foglalkozzam ilyesmivel. A takaróm meg extra nagy, úgyhogy még le is lóg a franciaágyamról.
- Készen vagyok – mondja, mikor kijön a fürdőből.
- Rendben, akkor én is elmegyek fürdeni – mondom, majd elindulok fürdeni, de még mielőtt belépnék a helységbe, megszólal.
- Reita?
- Igen – fordulok vissza.
- É-én hol fogok aludni?
- Mellettem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
x"DDDDDDDDDDDDDDDDD ihjáááá XDDD Ryu kutya >< nem kutyát képzeltem be magam elé hanem az uke Ryu-t amikor kutya xDDDD hogy lehet így eltalálni valamit ? XDDDDDDDDDD 20 percig ezen szakadtam... meg most is XDDDD majd mondom Ryu-nak :3 xDDD jofeji volt :D és Ruki már nem olyan gyökér Ruruval :O hama fojtit :D
Na ebből kb. nem értettem semmit... mindegy, az a lényeg, hogy jót szórakoztál.