Reita

Este j�l esett odah�zni magamhoz… az illata, ami eg�szen az �lmok hat�r�ig k�s�rt, szinte elk�b�tott. Reggel is �gy keltem fel, hogy karjaim k�z�tt volt, �s ez, valami hatalmas boldogs�ggal t�lt�tt el. Mik�zben n�ztem, ahogyan alszik, kiz�rtam mindent. Nem gondoltam semmire, �s senkire. �s nem agyaltam magamban. Nem akartam gondolkozni olyanon, hogy mi ez az �rz�s.

Ahogy cs�koltam, �reztem rajta, hogy mennyire kezd�. �s biztos voltam abban, hogy senki nem �rintette m�g azokat az ajkakat. Sem pedig �t mag�t… b�rhol… Reggeli ut�n, ami ink�bb eb�d volt, fel�lt�z�tt �s elment. Ahogy egyed�l maradtam a lak�somban, a gondolataim is egyre, egym�s ut�n, sorra sz�lling�ztak vissza.

Nem… de igen… - v�gom le magam a kanap�ra, m�g mindig pizsam�ban. – Ennyit arr�l, hogy ez velem sosem fog megt�rt�nni… - morfond�rozom, mik�zben megcs�rren a telefonom odabent a szob�mba. Fel�llok, �s bemegyek, hogy felvegyem. De el�tte visszad�l�k az �gyba.

- Mondd – veszem fel.

- Szervusz, Reita… - hallom meg Ruki enyh�n perverz hangj�t, a vonal m�sik fel�r�l.

- Mit akarsz Ruki…? – k�rdezem egy kicsit unottan, de f�leg a hat�s kedv��rt.

- Rem�lem nem zavartam meg semmit sem – hangs�lyozza ki a semmi sz�t.

- Megnyugodhatsz. Nem – felem, mire egy kisebb s�haj hagyja el ajkait a vonal m�sikoldal�n.

- K�r… pedig azt hittem.

- Mit, mit hitt�l? – fordulok oldalamra, �s t�masztom meg fejem, m�sik kezemmel. – Csak nem azt, hogy felhoztam, �s meger�szakoltam?

- Az er�szakot nem… szerintem, ha er�lyesebben r�sz�lsz, akkor azt tehetsz vele, amit akarsz… - mondja.

- Ruki! – mondom d�h�sen, pedig nem is olyan hangs�llyal, mondta, csak sim�n hangosan gondolkozott.

- Most meg mi van? – k�rdez vissza. – Tudom, hogy tetszik neked!

- Ruki! – morranok r�, most m�g jobban.

- Mi van?! – k�rdezi m� hisztivel. – �n csak a tegnapi megfigyel�seimet mondom el! Sajn�lom, ha te nem mered bevallani magadnak. De sz�rnyike igenis tetszik neked! – mondja b�szk�n, �n meg elfojtok egy s�hajt. – Aki, mellesleg, nem is akkora sz�rny, ha egy kicsit van vele foglalkozva… - teszi hozz�.

- Nem, nem az… - d�l�k hasamra, �s akkor meg is �rzem Kouyou illat�t, az �gy azon r�sz�n, ahol � aludt. Egy hangos s�haj szakad fel bel�lem.

- Nocsak, nocsak, nocsak… mondom �n, hogy neked tetszik. Te m�r akkor beleszerett�l, mikor t�nyleg egy sz�rnyre hasonl�tott! – �mul el, mire a fejemben elj�tszom a gondolattal, hogy �ppen most fojtom meg.

- Ruki?! Te, halni k�sz�lsz?

- Csak amikor felkelek.

- H�t azt l�tom! – f�jtatom.

- Na, de t�nyleg! – v�lt teljesen komolyra. – Mi van kett�t�k k�z�tt? Mert azt m�r l�tom, hogy te az�rt seg�tesz neki, hogy k�zelebb ker�lj�n hozz�d, �s megismerjen.

- Nincs m�g semmi kett�nk k�z�tt… el vagyunk. F�l t�lem.

- Azt nem csod�lom. Ahogy kezdt�l…

- Mintha akkor nagyon ellenedre lett volna… - morgom, mire nem mond semmit, hanem m�st kezd el mondani nekem. T�bb mint h�romnegyed �r�n kereszt�l telefon�ltunk, mikor m�r lezsibbadt a kezem, �s a f�lem is kezdett f�jni. �gy felvetettem, hogy rakjuk le. Vettem egy m�ly levet�t, majd levettem pizsam�mat, �s felvettem egy meleg�t� als�t. Az�rt csak azt, mert er�szeretettel szoktam lefogkr�mezni a p�l�jaimat. Amit�l, ma meg akartam k�m�lni magam. Miel�tt bet�madtam volna a f�rd�t, hogy fogat mossak, adtam Ryunak reggelit. Pont k�szen voltam a fogmos�ssal, mikor csengetnek. – Na, mi az? Ruki m�g egy-k�t tan�csot akar adni? – k�rdezem magamt�l, de r�j�v�k, hogy az�rt nem lakik ennyire k�zel, hogy �t perc alatt itt legyen. �pp, hogy kit�rom az ajt�t, Kouyou rep�l be rajta, �s cs�kol meg. El�g �gyetlen�l, de �rzem rajta, hogy pr�b�lkozik…

- K�rlek… itt maradhatok? – k�rdezi szipogva, k�nnyes szemmel. Amikkel m�lyen eny�imbe n�z. Dereka m�g� ny�lok, �s beljebb h�zom, hogy ne kint �csorogjunk. Engedelmesen j�n beljebb, majd becsukom az ajt�t, �s fel� n�zek.

- Mi t�rt�nt? – n�zek r�, mire eln�z. Ebb�l tudom, szinte biztos vagyok benne, hogy az anyja csin�lt valamit.

- N-nem t�rt�nt semmi… - mondja.

- Nem hiszek neked – fogom meg a kez�t, �s vezetem a kanap�ra. Le�ltetem r�, �n meg el�tte leguggolok. – Ne hazudj – simogatom combj�t. De ett�l m�g jobban megijed, �gy abbahagyom. – Az any�d k�ld�tt vissza, ugye? – k�rdezem, mire les�ti szemeit, �s ajk�t kezdi el harapd�lni.  – Sz�val � volt – �llok fel, �s kezdek el gondolkozni, hogy m�gis mit kellene tennem. – Nem engedhetem vissza. Ki tudja, hogy milyen lavin�t ind�tottam el azzal, hogy annyi p�nzt adtam annak a n�nek. K�pes a fi�t p�nz�rt �rulni… - n�zek r�, �s l�tom, hogy nagyon zavarban van, �s reszket.

- Ryu! – h�vom ide kiskuty�mat, aki p�r perc m�lva, k�m�s k�ppel m�szik el� a h�l�mb�l. De ahogy megl�tja Kouyout, elkezdi fark�t cs�v�lni, �s odakocog hozz�. – �lj fel – mondom neki, mire elforgatja fej�t, �s h�ly�nek n�z. Na, igen… tegnap leszidtam, mert oda felment, ma meg �n mondom neki, hogy megteheti… B�r nem kell sokat noszogatni, mert felugrik, �s Kouyou �l�be teszi fej�t. �gy l�tom rajta, hogy m�ris egy kicsit felszabadultabb.

Na, sz�val… hol is tartottam? – gondolkozom el. – Ja, igen! Nem engedem vissza. Mert m�g a v�g�n m�soknak akarja �rulni a test�t… azt pedig nem engedem. Nem teheti meg! Nem endegem meg! – fonom �ssze magam el�tt a kezemet.

- Maradj itt est�re, rendben? – n�zek r�. – Holnap elviszlek orvoshoz.

- Mi? – pillant fel r�m Ryur�l. – Orvoshoz?

- Igen. Magam is tudni akarom, hogy hogyan van a v�llad, meg a l�bad.

- De… a dokihoz nem most kell menni…

- Tudom – �l�k le mell�. – De nekem jobb orvosom van! – mosolygok r�, � meg zavartan pislog el. A nap folyamon csak agyaltam, �s a v�g�n d�nt�ttem. Am�g Kouyou a mosd�n volt felh�vtam Rukit, hogy j�jj�n �t. Nem is kellett sokat v�rni r�, m�g meg�rkezett.

- Mi�rt is kellett ilyen r�pt�ben �tj�nn�m? – k�rdezi.

- Maradj itt Kouyouval.

- Velem? – n�z fel�nk a kanap�r�l. K�zben Ruki is fur�n n�z r�m.

- El kell mennem egy kis id�re, dolgom van. Nem akarom egyed�l hagyni – n�zek Rukira, aki csak b�lint egyet.

- De a d�g�d z�rd el! – teszi a kik�t�st, amit megpr�b�lok teljes�teni, de Ryu csak-csak nem akar kim�szni Kouyou �l�b�l, �gy ink�bb hagyom a dolgot, mert tudom, hogy Ruki �gy is ott marad vele.

Fel�lt�z�m rendesen, �s magamhoz veszem a p�nzt�rc�mat. M�g miel�tt elinduln�k Kouyou anyj�hoz veszek ki k�szp�nzt. Mert nem tudhatom, hogy mennyire lesz hepci�s, �s mennyit k�rne pontosan.

Most ink�bb kocsival megyek, mert nem akarok sok�ig maradni, �s h�v�sebb is lett kint az id�, �s nem �gy �lt�ztem, hogy csak �gy k�sz�ljak a v�rosban. B�r, rem�lhet�leg, nem lesz semmi baja sem a Bugattimnak. Mert, ha valaki hozz��r, a nyak�t elt�r�m… - sz�llok ki, �s indulok meg a romos �p�letbe. De m�g miel�tt bemegyek, odasz�lok a kint �csorg�knak, hogyha hozz��rnek, tutira v�g�k van!

Felmegyek az emeletre, majd csengetek, �s v�rok, v�rok, v�rok �s v�rok. De mivel nem vagyok valami t�relmes ember. F�leg nem ilyen emberekkel, �gy r�sz�llok a cseng�re, �s egyfolyt�ban nyomni kezdem.

- J�l van m�r! – ord�tja kifel� az anyja, majd felt�pi az ajt�t, egy sz�l pl�dben. De amikor megl�t, azonnal elkerekedik a szeme, �s a d�h�t hitetlens�g v�ltja fel, �s k�v�ncsis�g. – Mit akarsz? – k�rdezi ny�jasabban.

- Besz�ln�nk kell – l�pek be mellette, mert el�llt az ajt�b�l, hogy be tudjak menni. V�g�l is az�rt megyek be, mert nem kint akarok �zletelni vele… nem akarok, hogy annyian l�ss�k, hogy mennyi p�nzzel rohang�lok f�nyes nappal. Amint bel�pek, megl�tom a f�ld�n azt a szatyrot, amit Kouyou hozott haza. F�lig ki van bor�tva, �s oda van h�nyva a falhoz, amir�l csorog le a p�ra, �s a por koszos egyvelege… r� a neki vett ruh�kra…

- Ne mond nekem, hogy a fiam, ennyire mihaszna, hogy m�g ennyit sem tud megtenni?! – mondja, mire fel� n�zek.

- A fia nem mihaszna! Maga az – m�rem v�gig, mire �rcesen felvihog.

- Kisfiam, az any�d lehetn�k!

- Csak ne akarjon az �n any�m lenni… - fintorodom el, mire felvonja egyik szem�ld�k�t.

- Gondolom nem az�rt j�tt�l ide, hogy err�l besz�lgess�nk…

- Val�ban! – fonom �ssze magam el�tt a kezem. – A m�ltkor azt mondta, hogy annyi p�nz�rt, amennyit adtam, mag�t�l meg is er�szakolhatom.

- Ja… megtetted? – csillannak meg szemei, amire megforgatom saj�tomat, �s ink�bb elengedem a f�lem mellett a dolgot.

- Mennyit kellene fizetnem mag�nak, hogy nekem adja?! – t�rek a l�nyegre, mire kikerekednek a szemei, majd megcsillannak a p�nz gondolat�ra. – Istenem… hogy mennyire sz�nalmas ez a n�… - j�r ezen az eszem. – �tvenezer yen el�g egy h�napra? – n�zek a szem�be, mire m�g a sz�j�t is elt�tja.

- �-�tvenezer yen? Az�rt a szerencs�tlens�g�rt? – k�rdezi, mire megforgatom a szemem, �s nem v�laszolok r�. – Benne vagyok! – mondja vigyorogva. – K�rem m�r most a p�nzt! – mondja. – Csak k�szp�nzt fogadok el! – mutogat, hogy adjam m�r. El�veszem a t�rc�mat, �s kiveszek bel�le �tvenet, �s fel� ny�jtom.

- �s azt csin�lok vele, amit akarok. �s mag�nak egy szava nem lehet.

- Mi�rt lenne? Ennyi p�nz�rt? Nem is gondoltam, hogy az a kis vakarcs ennyit hozhat! Ha ezt el�bb tudom, hamarabb hozom fel a nagyanyj��kt�l! – nevet fel.

- Majd jelentkezem, a k�vetkez� h�napban!

- M�r alig v�rom – mondja p�nz�hesen, majd kienged. Lent a kocsim v�r, �s nem ny�ltak hozz�. Aminek rendk�v�lire �r�l�k.

Hogy lehet ez a n� ennyire p�nz�hes. Teljesen, megm�s�thatatlanul kurva! – morgom magamban, m�r felfel� a liftben. – Vajon Kouyou mit fog sz�lni az �nk�nyes l�p�semhez? – k�rdezem magamt�l, mik�zben bemegyek a lak�sba. – De, most m�r teljesen mindegy szerintem… - veszem le kab�tomat, �s dobom le dolgaimat a bej�rati ajt� melletti szekr�nyre.

- Merre j�rt�l? – j�n oda Ruki.

- Volt egy dolog, amit el akartam int�zni – n�zek be m�g�.

- Lefek�dt. Majd leragadt a szeme, �gyhogy lefektettem – mondja. – �gyhogy mond el, hogy mi volt ennyire fontos – �ltet le a kanap�mra, mire elmondom neki, hogy mit tettem. Sokkolt k�ppel n�z r�m, �s hitetlenkedik. Amit meg�rtek. Ha valaki azokat mondan� r�m, amiket mostan�ban teszek… �s ezt egy h�nappal ezel�tt mondta volna… nos, k�rber�h�g�m.

- �gy l�tom teljesen belecsavarodt�l… - �ll fel, mire nem mondok semmit. – Ehhez m�r csak sok sikert tudok k�v�nni – vereget v�llba, majd elmegy. Am�g Kouyou alszik, �n a csin�lok neki helyet a f�rd�ben. Venni akarok neki m�g p�r dolgot, hogy otthonosan �rezze mag�t. Majd, ha felkel, a szekr�nyemben is csin�lok helyet, �s a ruh�it is betessz�k oda.

Mivel nem tudok v�rni, bemegyek a szob�mba, �s megn�zem, hogy alszik e. �s val�ban… h�t�n fekszik, �s �gy szuszog. Leveszem pulcsimat, �s beb�jok mell�, �s magamhoz h�zom, mire meg�bred, �s �lmosan nyitja ki szemeit.

- Reita… - n�z r�m f�l�nken, mire kedvesen r�mosolygok. Jelezve, hogy nem kell t�lem tartani, de ez nem el�g neki. – Mivel tudn�m elmondani neked jobban, hogy ne tarts t�lem…? – k�rdezem magamban.

- Nem kell hazamenned. Itt maradhatsz velem.

- Mi? – kerekedik ki szeme.

- J�l hallottad.

- De… de…

- Any�ddal besz�ltem. Megbesz�ltem vele, hogy itt maradsz – mondom, �s teszem le fejem a p�rn�ra.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.07.10. 15:57 BouChanXD 1 �ra alatt sikeresen elolvastam :O xDDD a Ryu kuty�n megint sz�tszakadtam magam xDDD �s �s �s... Ruki... furcsa .-.  V�lasz: Ruki nem furcsa, csak mindenttud� :p