Uruha

- Mit k�rt �rte…? – k�rdezem m�g �lmos hangon.

- Semmit – mosolyog m�g mindig, de nem hiszek neki…

- Ismerem any�t… Ne nekem pr�b�ld bemes�lni, hogy nem k�rt semmit… – mondom szomor�an, mire kis csend be�llt k�z�nk.

- H�t, �gy mondva megvettelek… – n�zek r� hatalmas szemekkel, mire folytatja. – Havonta fizetek egy �sszeget cser�be b�k�n hagy t�ged – egy hatalmasat nyelek… ink�bb nem akarom megtudni, mennyit fizet �rtem, egy �rt�ktelen senki�rt.

Az �r�ra t�ved a tekintetem, m�g alig mutat 8 �r�t. Reita �tlete alapj�n elmegy�nk vacsor�zni, majd mosakod�s ut�n ism�t elmegy�nk aludni. F�radt vagyok nagyon, sz�val egy�ltal�n nincs ellenemre, �s ez az �gy nagyon k�nyelmes. Mondjuk kicsit furcsa �rz�s, hogy Reita mikor �rint engem… Most is, itt fekszik velem szemben, a derekamon van a keze, pedig �pp, hogy besz�lltunk az �gyba… Lassan sim�t v�gig eg�sz h�tamon, �s alakj�t egyre k�zelebb l�tom, majd meg�rzem arcomon a szuszog�s�t. Keze nem marad t�tlen�l, h�tamat folyamatosan cir�gatja, majd m�sik kez�vel, hajammal kezd j�tszani a tark�mn�l. Furcsa �rz�s, teljesen elb�d�t, szemeimet is behunyom, annyira j� �rz�s. Megint meg�rzem ajkait eny�meken, �s szinte r�gt�n nyelv�t is. Egyre tapasztaltabban cs�kolok vissza, mert m�r kezdem „meg�rteni” a menet�t az eg�sznek. Eg�szen �lvezem �n is, mikor elszakad t�lem.

- Egyre �gyesebb vagy – hallom a hangj�n, hogy mosolyog… m�g j�, hogy s�t�t van, mert biztos, hogy nagyon elv�r�s�dtem.

J� darabig m�g �gy vagyunk, majd lassan h�tamra ford�t… egyik kez�vel beny�l p�l�m al�, m�sikkal meg ott �rzem meg a kez�t. H�rtelen �nt el a f�lelem. Egy kezemmel pr�b�lom eltolni magamt�l, ami nagyj�b�l siker�l mik�zben sz� szerint k�ny�rg�k neki, hogy ezt ne csin�lja �s hagyja abba… �rt a sz�b�l el�g hamar, �s csak mag�hoz �lel, �n meg m�g mindig remegek a f�lelemt�l… De ez az �gy t�l k�nyelmes, �s el�g gyorsan elalszom. Reggel arra kelek, hogy valaki puszilgatja az arcomat. J� �rz�s, olyannyira hogy r�gt�n elmosolyodom, �s el�g k�nnyen kelek fel. Lassan nyitom ki a szemeimet, Reita f�lig felettem van, �s v�g�l kapok a sz�mra is egy puszit.

- Gyere, reggelizz�nk, majd megy�nk az orvoshoz – sim�t v�gig h�tamon, �s seg�t kikelni, mert az m�g nem t�l egyszer�.

Megint nagyon finom a reggeli, �s kezdek hozz�szokni, hogy napi h�romszor minimum eszem. M�ghozz� nagyon finomakat. Reita seg�t fel�lt�zni, mert egyed�l el�g neh�z, �s m�r megy�nk is. Mikor megl�tom a kocsij�t, el�sz�r nagyon f�lek besz�llni, de v�g�l is Reita unszol�s�ra azon kaptam magam, hogy el is indultunk a rendel� fel�. Meglepet�semre eg�sz �t alatt norm�lisan el tudtunk besz�lgetni, �s azt vettem �szre magamon, hogy m�r kev�sb� f�lek a t�rsas�g�ban lenni, s�t… M�r egyre felszabadultabb vagyok a k�zel�ben. Egy kis orvosi rendel�be ment�nk, de az nagyon kultur�ltan volt berendezve, �s nem is kellett sokat v�rnunk a sorunkra. Az orvos kedvesen fogadott minket, el�sz�r a karomat n�zte meg, �s k�z�lte, hogy le lehet szedni ezt a hatalmas k�t�st, �s nem is kell m�sikat r�tenni, csak t�rekedjek arra, hogy ne terheljem t�l. A bok�mmal m�r kev�sb� volt ilyen szerencs�m, lassan vette le a k�t�st, �s egy�ltal�n nem volt b�ztat� a l�tv�ny… Tele volt h�lyagokkal, �s k�keslila sz�nben j�tszott. Mondjuk sz�p volt ez az �rnyalat, de az�rt el�g r�miszt�en n�zett ki.

- Rosszul lett visszat�ve a bok�ja, �s elkezdett rosszul �sszeforrni. Sajnos ism�t el kell t�rni �s a hely�re kell igaz�tani, mert ha �gy marad, akkor nem fog tudni j�rni – hatalmasra t�gultak ki a szemeim, �s m�r el�re rettegtem mennyire fog f�jni ez az eg�sz… – Allergi�s vagy valamelyik gy�gyszerre?

- N-nem… – remeg a hangom, �s csak n�zem, hogy el�vett egy t�t, egy… hatalmas t�t a doki. V�gig Reita alkarj�t szor�tottam, el�sz�r kisz�vt�k a vizet, ami el�g kellemetlen �rz�s volt, �s f�jt is, de m�g az elviselhet� kateg�ri�ba tartozott, de nem egyszer k�nnyezett be a szemem. Ut�na meg adtak �rz�stelen�t�t… egy kis ideig v�rtak,  a doki belesz�rt egy t�t a l�bamba.

- Ezt most �rzi? – h�zza ki.

- Nem… – mondom el�gg� f�lve, majd fogta meg er�sen a l�bfejemet.

- Akkor most sz�molja ki nekem mennyi 124*56.

- 6944? – v�gom r� azonnal, mire felkapja a fej�t, n�ma csend, mindenki r�m mered, majd megsz�lal az asszisztens.

- T�nyleg annyi…

- Akkor �gy mondom, hogy ez most kibaszottul fog f�jni – mondja a doki, �n meg teljesen elfeh�redek, ink�bb behunyom a szemem �s Reita fel� fordulok. �les f�jdalmat �rzek meg h�rtelen a bok�mban, megszor�tom Reita karj�t, �s torkom szakadt�b�l fel�v�lt�k. Reita �t�lel m�sik kez�vel, �n zokogom a f�jdalomt�l…

Egy sokkal k�nnyedebb gipszet kapok, amivel, sokkal k�nnyebb lesz mozognom, �s lassan v�gz�nk is a dokin�l. Kapok a v�llamra egy kr�met, majd megy�nk is ki. M�r nem s�rok, m�gis n�ha-n�ha szipogok egyet, Reita most is f�l oldalr�l mag�hoz �lel, �s �gy megy�nk a kocsij�hoz. A parkol�ban mag�hoz h�z �s kapok t�le egy cs�kot, ami el�g hossz�ra sikeredett, �s m�g folytat�dott is volna, ha nem szak�tanak f�lbe.

- Reita? – rezzen�nk mindketten �ssze �s a hang ir�ny�ba n�z�nk.

- Kai? Mit keresel itt???

- Any�nak j�ttem f�jdalomcsillap�t�t fel�ratni, tudod, a dereka m�g mindig pocs�kul van. De � kicsoda? �s mi�rt nem mes�lt�l eddig r�la? – h�zza sunyi vigyorra a sz�j�t, �n meg meredek r�. Komolyan nem ismerne fel? De h�t… ezek szerint…

- �, Kouyou… – mondja Reita el�g �rtetlen�l, mire Kai szemei majdnem kiesnek a hely�r�l.

- Tudtom szerint okt�ber van… �s tizenkilencedike. Nem pedig �prilis elseje. – j�n k�zelebb hozz�m, �n meg beb�jok Reita karjaihoz, mert igencsak tartok t�le.

- Naaa, muti m�r magad – n�z r�m hihetetlen �rtatlan fejjel, �s Reita hars�ny felnevet�se oldja fel a hangulatot. – Ne nevess m�r!

- F�l t�led, de szerintem �rthet�… T�lem is meg Rukit�l is nagyon f�l…

- HOGY MI?? RUKI M�R TUDJA? – akad ki. – Na, j� ez felh�bor�t�! De most komolyan, mi ez az eg�sz?

- H�t, el�g hossz� t�rt�net… a l�nyeget te is l�tod, hogy milyen j�l n�z ki most m�r Kouyou. – simogatja meg a h�tamat, mire kin�zek a nyak�b�l Kaira, aki nagyon kedvesen mosolyog.

- Elismer�sem… mondjuk velem is ezt csin�ltad… – mosolyog m�g mindig �n meg azt figyelem, hogy milyen aranyos az arc�n a bem�lyed�s mikor mosolyog... de csak az egyik oldalon.

- Ezt hogy �rted? – k�rdezem f�lve, mire elvigyorodik.

- �n is el�g elveszett voltam, de mondjuk, nem k�ls�re gondolok… Na meg Reit�t�l kaptam a becenevemet, ami el�g sokat seg�tett az �nbizalmamon.

- Mi�rt…?

- Mert szerinted mennyit baszogattak engem olyan n�vvel, hogy UKE Yutaka? – nevet fel, �n meg elmosolyodom. – Hallod Kouyou megtan�thatlak f�zni? – csillan fel a szeme, �rzem Reit�n, hogy egy hatalmasat szusszan. R�n�zek, majd vissza Kaira aki m�r teljesen a k�pembe m�szott, �s az egyik kezemet fogja.

- Rendben… – mondom halkan, � meg elkezd ugr�lni �s ujjongani. Kapok egy puszit az arcomra, majd �t�lel mindkett�nket.

- Nem tudod mire v�llalkozt�l – nevet fel Reita, mik�zben r�m n�z, �s kapok egy puszit a homlokomra. Kai m�r sz�r�san n�z r�, �n meg felnevetek. Teljesen m�shogy viselkednek, mint amilyennek el�sz�r mutatt�k magukat… b�r Aoit nem tudom… �t nem is akarom nagyon megismerni…

- Am�gy hogy-hogy itt voltatok?

- Kouyou l�b�t kellett kicsit rendbe hozni, meg a karj�r�l a k�t�st leszedni.

- Aaaaaaa �rtem. Na, majd valamikor majd megbesz�lj�k az els� remek f�z� �r�t! �n most rohanok, mert anya leszedi a fejem, sziasztooooooooooook! – kapunk egy-egy puszit, �s m�r itt sincs. Reit�ra emelem a tekintetem, aki csak elmosolyodik, �s kapok t�le is m�g egy puszit, �s sz�llunk be a kocsiba.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.07.11. 22:19 BouChanXD enyi ? ;_____;   V�lasz: Ennyi!