Reita

Igaz�b�l nem erre sz�m�tottam. B�r… nem is nagyon sz�m�tottam semmire sem. De az �llatok, meg a h�z, meg a minden… Ha nekem b�rki azt mondja, hogy �n egy ilyen helyre beteszem a l�bam… tuti, hogy k�rber�h�g�m.

Igaz, nem �reztem magam annyira rosszul, meg nem is maradtunk annyira sok�ig… de na. Az�rt egy kicsit megnyugodtam, amikor elj�tt�nk. B�r a gondolataimban, Uruha nagymam�j�nak szavai j�rtak. Az, hogy a nagypap�ja beteg, �s, hogy azt akarja a nagyija, hogy j�jj�n vissza. – �n azt nem akarom! – sz�llunk be a kocsiba, �s indulunk hazafel�. –�s nem fogom b�ntani… megb�ntam m�r azt is, hogy azt tettem… - v�ltok, majd teszem r� kezemet combj�ra. �rzem, hogy hirtelen j�tt neki a dolog, mert egy kicsit megremegett. Oldalra n�ztem egy pillanatra, �s l�tom, hogy mered ki az ablakon, �s fel�m sem n�z.

- Mi a baj? A nagysz�leid miatt vagy szomor�?

- Igen… rossz l�tni, hogy meg�regszenek… Papa most sem ismert fel…

- Biztosan nagyon rossz… - ny�g�k ki v�g�l ennyit, nem tudom, hogy mi m�st mondhattam volna. Nekem nincsenek nagysz�leim… vagy legal�bbis nem ismerem �ket, �s nem hallottam r�luk.

Az �t tov�bbi fel�t csendesen t�ltj�k. Nem tudom, hogy mit kellene mondanom, h�lyes�get meg nem akarok. Meg am�gy is. A saj�t gondolataim teljesen lek�tnek… az�rt foglalkoztat az, hogy mi�rt nem mondta meg a nagyanyj�nak az igazat… az ok�, hogy azt nem, hogy akarok t�le egy-egy s m�st, na de a haja… meg, hogy �t�lt�z�tt… az nekem egy kicsit sok volt. F�leg �gy, hogy a nagymam�ja szereti, �s elfogadta volna. Ha az anyj�t elfogadta, akkor ezt sim�n megtette volna!

Otthon m�g mindig sz�fukar, ami nem tetszik.

- �hes vagy?

- Nem – ingatja meg a fej�t, mik�zben a kanap�n �l, �s Ryut simogatja.

- �lmos vagy?

- Nem…

- Esetleg szomjas?

- Nem…

- Szomor� vagy?

- Igen…

- �s mivel lehetne felvid�tani? – guggolok le el�, mire �pphogy �szrevehet�en v�llat von.

- Mi�rt kellene engem felvid�tani? – n�z r�m, �s l�tom, hogy k�nnyes a szeme. Nyelek egyet, �s csak ut�na sz�lalok meg.

- Mi�rt kellene szomor�nak lenned? – k�rdezek vissza, �s l�tom, hogy hezit�l a v�lasszal, �s a v�g�n nem is v�laszol, csak lehajtva elford�tja a fej�t. Mivel nem szeretek k�ny�r�gni, �s nem is vagyok az a t�pus, hogy valaki f�l�t r�gjam, fel�llok, �s ink�bb megyek a dolgomra… illetve ink�bb lek�t�m a figyelmem.

Napokig szinte nem is sz�lunk egym�shoz, �s csak vagyunk, az � kedve meg egy�ltal�n nem javul, engem baszottul frusztr�l m�r a dolog!

- Nem hiszem el, hogy nem lehet nekem elmondani, hogy mi a bajod! – mondom m�r kicsit sem nyugodtan, mire l�tom rajta, hogy teljesen �sszerezzen. Veszek p�r m�ly leveg�t, hogy egy kicsit lenyugodjam, vagy is ink�bb, hogy �sszeszedjem magam. K�zelebb megyek hozz�, �s dereka m�g� ny�lok. Apr�kat pislog, �s el is n�z arcomr�l. – Na – mondom kedvesebben. – Seg�teni szeretn�k.

- Tu-tudom, hogy a mam�m mondott neked dolgokat – b�ki ki v�gre a nagy dolgot.

- �s? Ez volt olyan eget renget�, hogy a mam�d mondott nekem p�r dolgot? – h�zom fel a szem�ld�k�m, mert komolyan nem v�gom, hogy ez neki mi�rt rossz. Mi�rt kellett ez miatt szomor�nak lenni.

- Nem akartam, hogy neked mondjon ilyeneket… - hajtja le a fej�t. – Nem akartam, hogy b�rmivel is trakt�ljon – suttogja m�r szinte a v�g�t.

- Trakt�lni? – h�zom fel m�g jobban szem�ld�k�met.

- Igen – kezd el apr�kat b�logatni.

- Nem trakt�lt semmivel – emelem fel az �ll�n�l fogva a fej�t, �s k�nyszer�tem, hogy a szemembe n�zzen. – �r�ltem annak, hogy a bar�todnak n�z – hajolok oda �s cs�kolom meg, de l�tom, hogy ezen nem is kicsit lep�d�tt meg, mert teljesen kit�gultak pupill�i, �s olyan nagy szemet v�gott, amilyet m�g �letemben nem l�ttam… f�leg nem n�la…

A napok csak �gy szaladtak, �s m�r arra kellett r�eszm�lnem, hogy holnap suli van… megint…

- Ajh! Annyira nincs kedvem suliba menni… - dobom le magam a kanap�ra, � pedig az ablakb�l fel�m fordul.

- Mi�rt? J� �j dolgokat megtanulni…

- M�r akinek… sosem szerettem tanulni, �s nem most fog megv�ltozni a v�lem�nyem… - cs�szom m�g lejjebb. �pp v�laszolna valamit, mire megsz�lal a cseng�m. H�tran�zek, mintha legal�bbis �t tudn�k n�zni az ajt�n, majd felk�sz�l�dom a kanap�r�l.

- Ki a fene lehet… - morgom orrom alatt, �s megyek ki ajt�t nyitni.

- H�t szevaaaaasz! – ugrik Tora a nyakamba, �s vereget h�tba. A szemem egyb�l kikerekedik, mert nem eml�kszem r�, hogy megbesz�lt�k volna, hogy �tj�n. �s ha �tj�n, mindig szokott nekem �rni, hogy mi van.

- Te meg mit keresel itt? – engedem beljebb, �s r�zom le magamr�l a kezeit.

- Csak �tj�ttem, mi�rt tal�n baj? – k�rdezi, mik�zben ler�gja cip�j�t, meg a kab�tj�t is ledobja.

- T�ls�gosan j� kedved van… - morgom orrom alatt, �s csukom be az ajt�t. Mikor meg �ti f�lem, Tora f�ty�l�s.

- Ez azt�n a j� falat! – mondja, mire siet�sebbre veszem l�pteimet. – Honnan van a kicsike? – megy k�zelebb, Uruha meg h�tr�l t�le.

- Tora! – sz�lok r�, mire fel�m n�z egy pillanatra felvont szem�ld�kkel, majd �jra Uruh�ra figyel, mint ha nem is sz�ltam volna neki.

- Hogy h�vnak picinyem?

- K-ko…

- Kouyounak h�vj�k – �llok be kett�j�k k�z� �sszefont karokkal, �s igencsak cs�ny�n m�regetem Tor�t. – V�letlen�l nem itt�l te t�bbet, mint kellett volna? – vonom fel k�rd�n szem�ld�k�met.

- Hov� gondolsz?! – h�borodik fel. – Csak j� kedvem van. Am�gy a bar�tod?

- Igen, az! �gyhogy a szemed is vedd le r�la! – f�jatom, mire fels�hajt.

- Hogy van neked mindig ilyen j� mad�rka a kezedben? Pedig kis taknyos vagy… - dobja le mag�t a kanap�ra.

- K�szi, �n is szeretlek – mondom unottan. – Mond, hogy mit akarsz, �s menj haza! Nincs kedvem hozz�d!

- Na sz��p! A saj�t �cs�m kidob…

- Ki �n! – v�gom r� egyb�l. – Nem h�vtalak meg, �s t�l vagy p�r�gve!

- Csak j� kedvem van… - duzzogja be, amit nagyon ritk�n csin�l. Ami sz�momra azt jelenti, hogy valami baja van… �s csak tetteti, hogy ennyire j�l van. De, mivel Kouyou itt van nem fog mondani semmit, csak sz�vni a v�rem. �s nem is t�vedtem. Eg�szen estig volt itt, �s ott baszta fel az agyam, ahol csak tudta. �s folyamatosan Uruha k�rny�k�n sertepert�lt, ami nagyon nem tetszett. Valami iszonyatos megk�nnyebb�l�st �reztem, mikor ki tudtam tenni a lak�somb�l. Az ut�n meg csak arra v�gytam, hogy az �gyba ker�ljek. �gyhogy most kiv�telesen �n mentem el el�bb f�rdeni, �s �n m�sztam be az �gyba legel�sz�r. De arra m�g meg�bredtem, hogy bem�szik mell�m. Magamhoz h�ztam, adtam egy puszit nyak�ra, �s m�r durmoltam is. Rem�nykedve abban, hogy nem �gettem le magam a nap folyam�n, �s nem ijesztette �t meg nagyon Tora.

Reggel a baszott �ra cs�rg�s�re keltem. Ahogy meghallottam az ideges�t� hangj�t, m�r ny�ltam is kapcsoltam le. De ut�na lend�lt is vissza a karom, �s �jra magamhoz is �leltem Uruh�t.

- Kelni kell… - mondja halkan, mire elkezdek morogni, �s m�g jobban magamhoz h�zom. Mire csak egy apr� s�hajt hallok meg. De nem azt „jaj ez j�l esik” f�le s�hajt, hanem azt a lemond� s�hajt. �gy elengedem, �s a m�sik oldalamra fordulok. �rzem, hogy nem mozdul meg, de egy j� �t perc ut�n m�r kikecmereg az �gyb�l. Halkan megy, de meg�ll az ajt�ban, majd visszan�z. Mivel nyitva van a szemem, l�tom, hogy mondani akarja, hogy nekem is kelni kellene, de nem meri szerintem… - Mi�rt kell t�lem f�lni? – morgok magamban, �s r�gom le magamr�l a takar�mat, �s vonulok ki megs�rtetten mellette a konyh�ba, hogy csin�ljak egy iszonyat er�s k�v�t. Amire szerintem nem lesz sz�ks�gem, mert most felment az agyvizem…

Reggel egym�st ker�lgetve k�sz�l�nk el, majd a suliba menet bement�nk a kisboltba, �s vett�nk reggelit. Mivel ahogy �szrevettem, hogy szereti a nyal�nks�gokat, kapott csokit is mell�.

A suliban az�rt tartottam egy kicsit ett�l az eg�szt�l. Mindenki j� alaposan megn�zte, mert mag�ra vonta a tanul�k figyelm�t. Amit meg�rtek… mert sokkal m�sabb… sokkal szebb, �s sokkal k�v�natosabb… - kalandoznak el gondolataim, arra a k�t alkalomra, amib�l � csak egyre eml�kszik. Ami nem is gond… direkt nem is mondtam el neki.

- Isimi sensei nem is mondta, hogy �j tanul� j�n az oszt�lyba… - �l le mell�m Aoi, mire fel� ford�tom a fejem. – Mekkor�t fogsz offolni, mikor kider�l, hogy �, Kouyou! – kocogn�k magamban, de nem teszem, mert nem tudom, hogy milyen reakci�t fog ez bel�le kiv�ltani. F�leg �gy, hogy Ruki �ppen Uruh�val besz�lget.

- Mi�rt? Tal�n felkeltette az �rdekl�d�sed? – n�zek r�, �s m�rem v�gig arc�t, amir�l vegyes �rzelmeket v�ltok ki.

- M�g megl�tjuk – von v�llat, mire �jra h�trad�l�k, majd �sszefonom magam el�tt a kezem, �s felteszem a bal l�bam a jobb t�rdemre. – T�nyleg –n�z k�r�l. – A kis sz�rnyike merre van? Csak nem m�r most megsz�k�tt, �s �tiratkozott valami, az � sz�nvonal�nak megfelel� suliba? – k�rdezi, mire nem �ppen a legszebb tekintettemmel n�zek r�. – Most meg mi van? – vonja fel szem�ld�k�t.

- Semmit… - n�zem, ahogy Uruha mosolyog Rukira, mert az valami vicceset mondhatott.

- Ruki milyen bar�ts�gos az �j gyerekkel, nem megy�nk oda? K�v�ncsi vagyok, milyen a sr�c – indulna meg, mire a karja ut�n kapok, �s vissza�ltetem.

- �, Kouyou – mondom nemes egyszer�s�ggel, mire kipattannak szemei.

- Te most csak sz�rakozol velem!

- Nem – n�zek szem�be. – �s j� lenne, ha nem basztatn�d! – �llok fel, �s hagyom ott, hogy egy kicsit em�sztgesse a dolgokat.

Olyannyira em�sztgetni kezdte, hogy az els� k�t sz�netben sem l�ttam. �gy meg sem lepett, hogy a harmadikban, ami a leghosszabb sz�net lenne, abban sem l�ttam. De ami igen csak felkeltette az �rdekl�d�semet, az az, hogy Uruh�t sem l�ttam sehol.

- Nem l�tt�tok Uruh�t? – k�rdezek r� a fi�kn�l, mire mind a kett� megingatja nemlegesen a fej�t.

- Nem.

- �s Aoit?

- �t sem… ma el�g rossz kedve volt…

- Azt vettem �szre… - d�rm�g�m orrom alatt. – mostan�ban az van neki… - megyek el, hogy megn�zzem, hogy Uruha merre lehet. Mert kezd rossz el��rzetem lenni.

Sorra megyek v�gig a mosd�kon, �s m�r mondhatni, hogy rohanok, mikor bemegyek az utols�ba, ami a suli v�g�n van, �s itt alig van p�r l�lek, m�r a folyos�n, idebent pedig senki. �pp l�pn�k is ki, mikor meghallok valamit:

- N-neh… k�rlek… - hallom meg Uruha k�ny�rg�, �s remeg� hangj�t.

- Nekem ne k�ny�r�gj te senki! Akkor is azt teszem veled, amit �n akarok! – �s csattan is a pofon. A kezem �k�lbe szorul, �s azonnal beljebb megyek. Egy sz�t nem sz�lok Aoinak, hogy hagyja abba, amikor megl�tom. El�sz�r lesokkol az, hogy m�r ler�ngatta r�la a nadr�gj�t addig, am�g kell, �s hogy �pp mag�nak k�sz�l levenni boxer�t. A kezem mag�t�l indult meg, �s �t�ttem arcon Aoit, amit�l megingott, �s elesett. Mert nem sz�molt azzal, hogy b�rki is r�juk nyit. A f�ldre huppan, �s el�sz�r azt sem tudja, hogy mi van. Uruha fel� fordulok, �s felh�zom rajta nadr�gj�t, �s be is f�z�m �v�t.

- Ne f�lj, nem lesz semmi baj – t�rl�m le k�nnyeit, de ez semmit sem haszn�l, mivel ugyan�gy zokog tov�bb.

- Te meg mi a faszomat keresel itt?! – �ll fel Aoi is nagy megbotr�nkozva, mire fel� fordulok, �s meg tudn�m �lni a szememmel.

- Ne mer�szelj hozz��rni, s�t! Ne mer�szelj m�g egyszer hozz�sz�lni! – mutatok fel�. – Ezzel a h�z�soddal el�stad magad! – fogom meg Uruha kez�t, �s h�zom ki magammal. Ki, le az alagsorba, felkapcsolom a villanyt, �s magamhoz h�zom. Bel�m kapaszkodik, �s zokogni kezd.

H�t�t kezdem el simogatni, �s nem mondok neki semmit sem. K�zben pedig be is cs�ngetnek, de ez �rdekel a legkev�sb�… - Hogy tehetett ilyet? Ezt nem hittem volna r�la… ezt nem…

- J�l van, vigy�zok r�d…

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.