Reita

Kezdett m�r nagyon a t�k�m is ki lenni azzal, hogy egy�ltal�n nem foglalkozik velem. �n, nagyon akartam vele foglalkozni…

El�sz�r, mikor otthon voltunk, az Aois incidens ut�n, elmondhatom, hogy boldog voltam. Nagyon is boldog voltam. Mert mindig ott volt velem, ott volt mellettem. �s ezt az �rz�st nagyon hamar szoktam meg. De… ahogy elkezdt�nk j�rni a suliba, ez az id� egyre cs�kkent. El�sz�r annak tulajdon�tottam, hogy ugye, reggel be kellett menni, ut�na meg az�rt a h�zit is meg kell csin�lni. M�rmint, neki… mert engem egy�ltal�n nem k�tnek le az ilyen jelleg� dolgok. De ahogy teltek a hetek, egyre ink�bb szarta le a fejemet, mert neki az el�rehozott �retts�gire kellett tanulni. Csak tudn�m, hogy mi a francnak teszi le el�re… t�k�letes lett volna akkor, mikor mindenki m�s! Ennyire el�re akar haladni, vagy mi a franc?

Egyre rosszabbul t�rtem, hogy nem l�tom �t csak este… este is… csak egy kicsit foglalkoztunk egym�ssal, �s m�r aludt is. Nem arra gondolok itt, hogy r� akartam volna er�ltetni a szexet. Mert nem… ki v�rtam volna, azt az id�t, ami neki megfelel, �s felk�sz�l r�. De az�rt egy kicsit sz�vesen besz�lgettem volna vele. �s nem a tananyagr�l, vagy a sulir�l, vagy a j�v�r�l… Kezdtem m�r nagyon megut�lni azt, hogy orvos akar lenni. Mert sz�momra ez azt jelentette, hogy m�g t�bb id�t fog elvenni t�lem az a szakma.

�s… az�rt n�lam is kiborul a bili… most tov�bb t�rtem a dolgokat, de volt egy pont mikor m�r nem tudtam.

- Hagyd m�r kicsit ezt a monotons�got. Elegem van ebb�l! Egy napon nem halsz bele, ha nem tanulsz! – er�sk�d�m, mert t�nyleg �gy �rtem. Egy nap nem a vil�g… velem is foglalkozzon m�r, az Istenit!

- De Reita, mindj�rt itt az �retts�gi, az is csoda, hogy az oszt�lyoz� vizsg�t meg tudtam �rni, de biztosan katasztrof�lis eredm�nye lesz! – mondja egy kicsit hisztisebben, vagy legal�bbis �n annak �rzem. Persze, k�zben a k�nyv�t akarja visszaszerezni, �s nem is n�z a szemembe.

- �lland�an csak tanulsz, tudod mikor besz�lgett�nk utolj�ra??? – sz�ll el az agyam, �s nem tudom m�r tov�bb t�rt�ztetni a hangomat.

- De k�rlek… ha letudom az �retts�git, akkor rengeteg id�m lesz! – mondja, �s n�z h�ly�nek. Vagy, ha t�nyleg �gy gondolja, akkor m�g semmit nem tud arr�l a szakm�r�l. Ha leteszi az �retts�git, akkor m�g t�bbet kell majd tanulnia!

- Leszarom az �retts�gidet, �gy is bejutsz, amilyen j� tanul� vagy! Ha meg kell, p�nzzel r�seg�tek! – dobom az asztalra a k�nyvet, � meg csak b�mul engem.

- Nem! �n nem �gy akarom ezt!! �n saj�t er�b�l akarok bejutni!- kezd el kiab�lni. Eddig m�g sosem hallottam a hangj�t �gy. M�g egy kicsit sem emelte meg… f�leg nem velem szemben…

- Akkor basszad meg Uruha! – sz�ll el az agyam, ut�lom, ha nem az eny�m az utols� sz�!

- Tudod mit? Elmegyek itthonr�l, �s ha v�gzem a tanul�ssal, akkor visszaj�v�k! M�r, ha tartasz m�g a szem�lyemre ig�nyt! – mondja nagyon is szemreh�ny�n, �s a v�ge f�j. Mintha csak egy t�rgyk�nt haszn�ln�m. Ezzel legink�bb arra utal! Felveszi k�nyveit, �s indul is meg a h�zb�l. �n pedig hagyom… hagyom, mert d�h�ng�k magamban!

Mit k�pzel r�lam? Azt hiszi, hogy nem �rzek ir�nta semmit?! Csak egy j�t�knak tartom? Egy t�rgynak?! Na meg m�g mit nem! Szerinte po�nb�l vesztem �ssze miatta a legjobb haverommal? Semmit nem vett ebb�l �szre, vagy mi? – csapok az asztalra, �s f�jtatok. De m�r a l�baim indulnak meg, hogy visszahozzam �t. – Ajh! Faszom iskola, faszom tanul�s! – csapom be magam m�g�tt az ajt�t, �s sz�llok be a liftbe. – J�l van… t�rni fogok… de, csak akkor, ha � is t�rni fog! Mert nekem ez �gy nem k�ser! Kompromisszum kell ide! �n engedek neki mindent, de szombat d�lut�nt k�rem! Legal�bb annyit, hogy a karjaimban tarthassam! – sz�llok ki a liftb�l, �s szapor�zom meg a l�pteimet. Rem�nykedem abban, hogy m�g l�tni fogom alakj�t a zs�folt utc�n.

Ahogy kil�pek az ajt�n, a szemeim hatalmasra t�gulnak. Hatalmasra, �s f�jdalmasra. A mellkasomban �gy �rzem, hogy mintha kit�pt�k volna onnan a sz�vemet.

Nem figyelt oda… nem, �s kil�pett egy kocsi el�. Azonnal odaszaladok, �s arr�bb tess�kelem az embereket, akik odagy�ltek. K�zben az�rt l�tom, hogy a sof�r, a ment�ket h�vja. Legal�bb azzal nem nekem kell foglalkozni.

- �risten, Uruha!! – kezdem el sz�longatni. �vatosan veszem csak karjaim k�z�… �gy is f�lek, hogy h�lyes�get tettem azzal, hogy elemeltem a hely�r�l. Lassan nyitja ki szemeit, �s l�tom rajta, hogy ez is nagyon nagy nehez�re esett. Az, hogy l�tom, hogy elt�rtek karjai, hogy csupa v�r, nekem is t�l sok. Egyre t�bb k�nnycsepp sz�kik a szemembe, �s m�r nem b�rom.

- Reita…? –  sz�l�t meg gyeng�n, �n pedig alig b�rom magam tartani, hogy ne zokogjam fel, mint valami kisgyerek.

- Uruha, minden rendben lesz, hallod?! – emelem egy kicsit magamhoz, �s pr�b�lok egy kis biztat�st adni neki, de hangom nem bizalmat, bizakod�st mutat, hanem f�lelmet �s k�ts�gbees�st. Kezem �nmag�t�l indul meg, �s elkezdem simogatni, mik�zben �vatosan �lelem magamhoz t�r�keny, �s �rz�keny test�t. F�lek… nagyon f�lek…

- Szeretlek… hallom meg, �s teljesen ledermedek. M�g nagyobb gomb�c n� a torkomba, �s �rzem, hogy ennek nem lesz j� v�ge. Nem… nagyon nem. Ha �, ezt kimondta, akkor nem. – Mi�rt most? Mi�rt nem �t perccel ezel�tt? Mi�rt? – k�rdezem magamt�l, de nem merem t�le is megk�rdezni. Nyakamba f�rja fej�t, �s �n �gy tartom. Pr�b�lom sz�longatni, �bren tartani, de nem megy… nem figyel r�m. T�l er�tlen ahhoz, hogy nyitva tartsa a szem�t. Pedig m�r csak nagyon kev�s kellene hozz�. Hiszem, m�r nagyon k�zelr�l hallom a ment� hangj�t.

- Uruha! K�rlek! Tarts ki! – r�zom meg egy kicsit. – Hallod! Itt van m�r a ment�! – emelem ki v�llamr�l, mire leesik keze er�tlen�l.

Ebben a pillanatban minden elkezd lelassulni… minden, �s csak meredek magam el�. A k�r�l�ttem l�v� vil�g elhom�lyosul, �s eln�mul. Mintha pantomim lenne az eg�sz. �rz�kelem, hogy a ment�k �vatosan elveszik t�lem, �s elkezdik vizsg�lni. Egy orvos hozz�m is odaj�n, �s elkezd k�rdezgetni, �s a v�llamat is r�ngatja. �lettelen�l n�zek r�, de nem v�laszolok k�rd�s�re, mert nem is hallom azokat. Tekintetem Rurura siklik, �s csak meredek r�. Egy k�nny sem esik t�bbet a szememb�l…

Vele mentem a k�rh�zba, �s lek�s�rtem a hullah�zba. Nem akartam elengedni, elj�nni onnan, mag�ra hagyni. Rem�nykedtem abban, hogy ez csak egy rossz �lom, egy rossz vicc! Biztos voltam benne, hogy elaludtam, miut�n hazaj�ttem a sulib�l, �s csup�n ez egy rossz �lom.

De nem… el�sz�r Tora jelent meg, �s pr�b�lt velem besz�lni. De �n m�g mindig a becsukott fakk ajtaj�t n�ztem, �s meredtem magam el�. Egy id� ut�n… ami nem tudom, hogy mennyi lehetett, elr�ngatott a k�rh�zi halottash�zb�l, �s hazavitt.

Mit fogok kezdeni? Most mihez? Hol lesz? Hogy viselem el a hi�ny�t? Hogy…? Hisz az az id� is kev�s volt, ami�rt veszekedt�nk… - n�zek ki az ablakon.

Otthon Kai, Ruki �s m�g Aoi is ott volt. De egyik�kkel sem akartam besz�lni. Csak elmentem el�tt�k, be a szob�mba. Az �gyra d�ltem, �s magamhoz szor�tottam p�rn�j�t. – Mit tettem… mi�rt kellett veszekednem vele… mi�rt kellett elsz�llnia az agyamnak? Mi�rt? Mi�rt nem volt j� nekem �gy, hogy tudtam, hogy itt van? Mi�rt kell nekem mindig t�bb? Mi�rt nem tudtam �rt�kelni, azt amim van? Mi�rt? – szor�tom er�sen magamhoz a p�rn�j�t, �s �rzem, hogy �jra elj�tt az a perc, hogy �jra k�nnyek gy�ljenek a szemembe. Halk kopog�s zavar, meg �gy megt�rl�m szemeimet.

- Reita… - hallom meg Ruki hangj�t. – Nem akarsz besz�lgetni? Jobb lenne t�le… - mondja bar�ts�gosan, �n pedig nyelek egyet, �s elnyelem remeg� hangomat.

- Menj ki. Egyed�l akarok lenni – mondom neki, de igaz�b�l ez egy�ltal�n nincs �gy. �t akarom… vele akarok lenni. �rezni b�re melegs�g�t, finom illat�t. Puha tincseit, �s �des hallani �desen csilingel� hangj�t. L�tni azt, mikor elpirul, l�tni, ahogyan zavarban van, �s ez nagyon is aranyoss�, �s �dess� teszi. �rezni, ahogy karjaim k�z� b�jik, �rezni, mikor remeg alattam…

�r�kon kereszt�l csak fekszem az �gyban, �s hallom, hogy odakint mindenki ott van. Nem hagytak magamra, annak ellen�re, hogy azt mondtam Rukinak. Lassan fel�l�k az �gyban, �s k�rben�zek. Itt-ott ott vannak ruh�i, kieg�sz�t�i. Az � fel�li oldalon, pedig az �jjeliszekr�ny�n van r�gi szem�vege. Felkelek, �s �t�lt�z�m a sulis ruh�mb�l, valami norm�lisba. Odamegyek az �jjeliszekr�ny�hez, �s csak n�zem egy darabig a szem�veget, majd a kab�tom zseb�be m�lyesztem, p�r igazolv�ny�val egy�tt, �s kimegyek.

- Reita?

- Hov� m�sz? – �ll fel Kai.

- Van egy kis dolgom – megyek ki, �s veszem fel cip�met.

- Nem engedlek el – ragad karon Tora. Meg�llok, majd fel� fordulok, �s semleges tekintettel n�zek r�. – Nem �rdekel, nem engedlek el! – h�zna vissza, de kir�ntom a karom �v�b�l.

- Mi t�rt�nhetne m�g ezek ut�n? – k�rdezem t�le, majd hagyom ott v�laszad�s lehet�s�ge n�lk�l. Lemegyek, �s kocsiba �l�k. Csendben vezetek le a nagymam�j��hoz. �n akarom elmondani nekik. Uruha �rdemel annyit, hogy ezt megtegyem…

Ott meg�llok, ahol, akkor, mikor � is itt volt velem, majd bes�t�lok a h�zhoz. Csengetek, majd megl�tom a nagymam�j�t. K�rd�n n�z r�m, majd beenged engem, �s bek�s�r a lak�sba. A pap�ja most is alszik.

- Miben seg�thetek, aranyosk�m? – k�rdezi, �s k�n�l hellyel.

- K�sz�n�m, nem �l�k le – mondom halkan.

- �rtem… de hol van a kis unok�m? Tal�n t�rt�nt valami? – esik k�ts�gbe, nekem meg mintha k�st d�ftek volna a sz�vembe. Nyelek egy, �s belekezdek.

- Sajn�lom, hogy ilyen k�s�n zavartam mag�t… de… �n akartam elmondani – nyalom meg kisz�radt sz�mat.

- M-mit? – k�rdezi remeg� hangon.

- Ma d�lut�n… - n�zek el. – U… Kouyout el�t�tt�k.

- H-hogy mi? – k�rdez vissza hietlenkedve.

- Az iskola ut�n veszekedt�nk… � meg… elment otthonr�l, �s akkor… - motyogom.

- Nem! Nem! – �ll fel. – Nem hiszem el, amit mondasz!

- Sajn�lom… - n�zek fel�, �s �rzem, hogy megint k�nnyes szemem. – �n sem szeretn�m, ha ez igaz lenne…

- Gyilkos! – n�z r�m, �s mutat r�m. Szemeim kit�gulnak, �s megremegek. – Nem akartam elengedni a kis unok�mat, abba a f�rtelmes helybe! Nem akartam! Azt hittem bar�tra tal�lt benned… furcs�lltam is, hogy egy ilyen gazdag k�ly�k, mint te, vele foglalkozol! – mondja s�r�ssal k�szk�dve. – Miattad ment el otthonr�l, miattad! Mert megb�ntottad! Pedig mondtam neked, hogy ne tedd! Hogy mennyire �rz�keny! – kezd el fel�m j�nni, mik�zben zokog, �n pedig elkezdek egyre h�tr�lni kifel� a h�zb�l. – A te hib�d! Minden a te hib�d! – mondja, �n pedig, mintha �ld�zne valaki, kifutok a h�zb�l, �s a birtokr�l is, vissza a kocsimhoz.

�r�kon kereszt�l csak meredek magam el�, �s visszhangzanak a fejemben a nagymam�ja szavai. Azt nem tudom, hogy hogyan ker�ltem haza… mert az az id� teljesen kimaradt, de hajnalra csak hazatal�ltam. Otthon m�r csak Tora volt fent, �pp hogy. De �br�zatomat l�tva ink�bb nem r�tt meg, �s nem sz�lt hozz�m, csak mag�hoz �lelt. Ilyet pedig csak kicsik�nt csin�ltunk. �gy el is t�rt a m�cses, �s �gy zokogtam fel, mint akkor…

P�r nap telt el csak, �s �n ki sem mozdultam otthonr�l. Egy szem�t alaknak tartottam magam, egy gyilkosnak.

- Reita… ma van a temet�se, ideje lenne fel�lt�zn�d. Indulnunk kellene, le a nagysz�leihez… - mondja kedvesen Kai, �s teszi le az �gyam sz�l�re a ruh�imat.

- Nem – ny�g�m ki rekedten, � pedig kerek szemekkel n�z fel�m.

- Mit nem?

- Nem megyek el – fordulok el m�sik oldalamra. Kai m�g pr�b�lt engem noszogatni, de nem sok sikerrel. – Hogy gondolhatja, hogy nekem ott lenne a helyem? Nekem? Hiszen �n �ltem meg �t! – kezdek el megint zokogni, majd k�nkeserves �lomba mer�l�k. Nem tart sok�ig �lmom, de �t l�tom. �t, �s csak �t. Minden ism�t lepereg el�ttem, de ut�na m�g l�tom �t. Hozz�m besz�l, �s megr� az�rt, mert �gy viselkedem.

Zih�lva kelek fel, �s n�zek k�r�l, az �ra tizenegyet mutat, a temet�s, pedig f�l egykor kezd�dik. Gyorsan kikelek az �gyb�l, megmosakszom, �s rendbe szedem magam, �s fel�lt�z�m. Nincs senki m�r itthon. �k id�ben elindultak.

Be�l�k a kocsimba �s lemegyek a temet�sre. Az sem �rdekel, hogy �tl�ptem a korl�tozott sebess�ghat�rt, csak id�ben oda akartam �rni. De �gy is az els� p�r percr�l lek�stem...

Egy k�zeli f�hoz mentem oda, �s onnan figyelem a temet�st. A pap besz�d�t, a nagysz�leit, a r�gi bar�tait, �s az �jakat. M�g az anyja is itt van. A sz�vem f�jdalommal telik meg, �s egyre ink�bb �rzem, hogy nekem nem lenne itt a helyem. Nem h�vtak meg… mi�rt tett�k volna. Hisz a nagyij�nak igaza volt, �n �ltem meg �t… - megyek j�val arr�bb. Am�g a temet�s folyik, nem megyek vissza, hanem a temet�ben s�t�lok. Bolyongok ott, mint egy szellem… de a vir�gosn�l, a kapun�l meg�llok, �s veszek egy sz�l feh�r �s egy piros r�zs�t. Visszas�t�lok a s�rj�hoz, �s meg�llok el�tte. M�r senki sincsen itt…

- Sajn�lom… - l�pek k�zel a friss s�rhoz, �s guggolok le. – T�nyleg nagyon sajn�lom – gy�lnek megint k�nnyek szemembe. – Minden az �n hib�m… ha nem veszekszem veled… ha nem engedlek le… - gurulnak le k�nny cseppeim arcomon. – M�g mindig itt lenn�l velem… - teszem le a t�bbi vir�g mell� a r�zs�imat.

Eg�sz napomat itt t�lt�m, �s csak k�s� este indulok haza… a kij�ratn�l, pedig Kaiba, Rukiba �s Aoiba botlom bele. Nem mondanak semmit, csak n�znek r�m, majd hazak�s�rnek.

5 �v m�lva

- Gratul�lok! – koccintunk a t�bbiekkel.

- Ki hitte volna, hogy ebb�l a mihaszna, l�k�t� fiamb�l, orvos lesz! – mondja anyu, mire felveszek egy f�l mosolyt.

- Na, igen! Pedig mennyire nem szerett�l tanulni! – mondja apu nevetve. De �n legbel�l nem nevetek. Egy�ltal�n nem… Mivel ma volt diplomaoszt�m, �s v�gleg orvos lettem, mindenki itt van, �s engem �nnepel. Pedig mondtam, hogy nem kell. Nem akartam �nnepelni, mert nem nekem j�rna ez az �nnepl�s, hanem Neked… - lop�zom ki a lak�sb�l, �s kocsik�zom le a s�rodhoz.

- Szia… - guggolok le mell�d. – K�pzeld… ma kaptam meg a diplom�mat. Mindenki engem �nnepelt, de nekem csak te j�rsz a fejemben… Az�ta… az�ta csak arra tudok gondolni, hogy Te, mennyire szeretted volna ezt… hogy ez az eg�sz c�c�, nem engem illet. Hanem T�ged – s�hajtok fel. – M�g mindig �gy �rzem, mint akkor… de pr�b�lok valamicsk�t jav�tani a dolgon, �s ler�ni a tartoz�somat a vil�gnak. Pedig tudom, hogy neked nem tudom j�v�tenni a dolgokat… - simogatom meg a s�rk�vet, majd fel�llok, �s adok egy puszit r�, majd zsebreteszem a kezem. – Hi�nyzol… Ruru – hunyom le a szemem egy pillanatra, majd elindulok haza.

Az�ta senkinek nem mondtam el, hogy mi volt azon a napon… hogy �n vagyok a hib�s a hal�l��rt. �s azt sem mondtam el senkinek, hogy mi�rt lettem �ppen orvos… Nem kell senkinek tudni… a lelkiismeretem, akkor sem lesz tiszta.

S�g� 2 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.09.25. 14:34 gaaragirl11 H�tezezezezezezezez....ez �gy nem j�tt be! >.< M�r �gy a 15. r�szn�l furdalni kezdte az oldalam, hogy h�t m�gis hogy akarod te ezt befejezni, �s erre meg el�tik.... Pedig olyan kis aranyosak voltak egy�tt, erre meg kiv�gzed szerencs�tlent!! -.- Na, de annak �r�l�k az�rt, hogy k�t kimenetele lesz! Boldog meg a szomor�~~ v�g! �gy �sszess�g�ben tetszett, de Ruru anyja...h�t az a n� az no comment! -.- Viszont a nagymam�ja az aranyos volt benne, de j�l �rtelmeztem, hogy akkor Uruh�nak van tes�ja? � fel fog bukkanni?? O.O Tora am�gy szerepelhetett volna benne t�bbet...bocs, ezt musz�j volt, kicsit fanolom a pasit... xDD De olyan aranyos volt, amikor v�gasztalta az �lel�ssel, h�t az elk�pzeltem �s nyuuuu :3 Aoi viszont egy egy...���� h�t ez cs�nya lesz, de egy fasz lett! Meg Urut pr�b�ltam �gy elk�pzelni, ahogy kin�zett, �s nem ment! .___. Reita meg az �jgazdag p�cs! XDDDD Kai, meg Ruki is aranyos volt!^^ Bocs, hogy enn�l �rtelmesebbet nem tudtam �sszekaparni, de beteg vagyok, �s a sok takonyt�l a fejemben nem tudok gondolkozni, m�r ha ennyire alp�rian mondthatom! xD Baii~~ V�lasz: Nem is... nem kiv�gz�s volt csak meghalt :$  J�l �rtelmezted, de nem fog felbukanni. Nem tervezt�nk vele semmit. �s igen... az anyja meg t�nyleg no comment. Igen, Tora t�k kis aranyos volt, Aoi meg... na h�t r�la sem lehet eddig j�t mondani~ Jobbul�st :)

2011.07.25. 08:46 misaki Sziasztok! Nekem az elej�t�l kezdve nagy kedvencem ez a t�rt�net, m�s,mint amit megszoktam, t�nyleg megszerettem a karaktereket. Furcsa lett ez a r�videbb befejez�s, valahogy nekem nem nyerte el a tetsz�semet �s nem Ruru hal�la miatt, na az is nagyon durva. Ink�bb Reita �lete az, ami �rdekes a tov�bbiakra n�zve. Iagz�b�l nagyon v�rom a hosszabb befejez�st. Onnan lesz m�s, hogy veszekednek? Vagy ott is meghal Ruru? Ruru tisztas�g, annyira megfogott, meg Rei hozz��ll�sa, na sz�pek �k nagyon.  A l�nyeg, hogy nagyon v�rom. K�sz�n�m ezt a ficet nektek, nagyon j� mind k�t karakter. V�lasz: Szia. Igen, a hosszabb onnan m�s, hogy a balesetnek m�s kimenetele van, illetve nem is t�rt�nik meg :) �r�l�k nagyon, hogy tetszett :)