Reita

Nincs sz�rny… nincs semmi, amit most tudn�k magammal kezdeni. Az egyed�li, ami megmaradt, az eml�kek, �s a kezemben l�v�, egyetlen fekete toll. Id�be telik, mire �sszeszedem magam, �s felkelek. A h�tam f�j, ami szerintem rohadtul nem meglep�. Tekintetemet ism�t az �gboltra szegezem, �s l�tom, hogy be van borulva. �gy van, essen m�g az es� is, b�ntessetek tov�bb, elv�gre ez nem volt el�g, hogy elvettetek mindent t�lem! Ryu is elmehet a francba. K�p�nyegforgat� p�cs. Mindezek ellen�re… vissza akarok ker�lni oda. A f�ldi �let nem nekem val�, csak a bulik… - indulok meg valamerre, de ekkor Aoi �ll be el�m.

- Mit akarsz? – k�rdem hidegen, �s zsebre v�gom a kezem. � csak k�zelebb l�p, �s mag�hoz �lel. Kis ideig pislogok, azt�n el is enged.

- Tegy�l meg mindent annak �rdek�ben, hogy visszat�rhess k�z�nk, Reita.

- Nem fog menni. Ryu mormogott valamit, �s fekete volt az aur�ja – mondom, mire Aoinak elkerekedik a szeme. – Jaaa, meg�tkozott, vagy mi – vigyorodom el.

- Ezen mit vigyorogsz, te idi�ta? Azt hiszed, vicces?

- Szerinted j� dolgomban vigyorgok, Aoi? Egy�ltal�n nem! Se p�nz, se ruha, semmim nincs, �gy m�gis hogy maradjak meg?! Erre nem gondoltatok, mikor sz�m�ztetek!

- Ne nekem akadj ki, �n nem vagyok a Tan�cs tagja, csak Gackt-sam�nak csin�lom a dolgait.

- Bocs.

- N�zd, neked kell megoldanod, de… nem vagy te h�lye, ha kis l�d�t�ssal, de menni fog. Azt szerintem, m�g eln�zik neked ott fent.

- Faszaaaa…

- Az biztos, hogy �n mindennap figyelni foglak, �s ha Gackt-sama nincs ott, nem mondom el neki a dolgaidat… - mondja halkabban, mire h�l�san n�zek r�. – �gy, hogy meg�tkozott, kicsit m�s a helyzet… Meg kell tal�lnod egy lesz�rmazottj�t, �s meg�ln�d, hogy az �tok megsz�nj�n.

- De h�t… eddig mindig azt k�nt�lt�tok, hogy nem szabad sem embert, sem �llatot �lni, akkor ez most meg micsoda!?
- Jogos, de egy �tkot nem lehet m�shogy semmiss� tenni, sajn�lom – mondja halkabban, majd m�g egyszer mag�hoz �lel, �s m�r itt sincs. K�rem vissza a sz�rnyaimat!

A tollat forgatom ujjaim k�z�tt, �s �gy pr�b�lok eligazodni. Azt sem tudom, hol vagyok! R�t… �s ennyi. Ember, ki fogok purcanni!

Nagy neh�zs�gek �r�n, de kijutok valami homokos �tra, ami k�tfel� �gazik. Na, most l�gy okos!

J� ideig csak �llok, �s agyalok, hogy merre menjek. A meg�rz�seim most hagytak cserben, de igen er�sen!

- Gondolkozz m�r… - guggolok le, �s t�maszkodom meg t�rdeimen, de csak n�zek ki a fejemb�l. Egy �rtelmes gondolatom nincs.

- Seg�thetek valamiben? – hallok meg egy hangot a h�tam m�g�l, mire r�kapom a tekintetem. Egy kis sz�ke sr�c �ll el�ttem, k�rd�n. – Ano… v�res a h�ta, minden rendben? – l�p k�zelebb agg�dva, �n meg csak pislogok. – J�jj�n – fogja meg a karom, �s h�z fel. De egy buzg�m�csing, any�m.

- H�t te ki vagy? – bukik ki bel�lem a k�rd�s, majd elenged, �s k�t l�p�st h�tr�l.

- A nevem Takeru – hajol meg. – Itt lakom a k�zelben – egyenesedik fel. – A h�ta… mi t�rt�nt?

- Nem l�nyeg, csak egy kis baleset t�rt�nt. Nem g�z.

- Oh, �rtem… a nev�t szabad tudnom? – mosolyodik el halv�nyan. Minek ilyen bar�ts�gos? K�nny� szerrel kihaszn�lhatom, ebbe bele sem gondol?

- Reita. Lenne egy k�rd�sem – fordulok a k�t �t fel�. – Hogy jutok el a v�rosba? – k�rdem, mire felkuncog, �n meg �rtetlen�l n�zek r�. – Ezen most mi volt vicces?

- Csak annyi, hogy a v�ros igen csak messze van gyalog. M�g aut�val is. Tudja, ez amolyan… nyugalmas k�rny�k, a v�ros zajai n�lk�l. Meghitt, �s j�. De, ha gondolja, bevihetj�k a v�rosba – pislog r�m. Messze… faszomat, hogy fogok akkor eljutni oda? Na, meg… lehet, �rtelmesebb lenne bev�g�dnom enn�l a gyerekn�l, mert ugye, mint mondtam, nincs semmin!

- Nem kell, k�sz – mosolyodom el. – Mondd csak… Takeru, igaz? – k�rdezek ink�bb r�, mire b�lint. – Tudsz valami orvost, vagy ilyesmit, aki megn�zn� a h�tam?

- Hai, hai – csillan fel a szeme. – �n is annak k�sz�l�k, j�jj�n el hozz�nk, �s megn�zem a h�t�t! – lelkes�l be, �n meg bel�l vigyorgok. J� �ton haladok.

- Ha nem teher, persze.

- Dehogy az! – ragadja meg a karom megint, �s kezd el h�zni, de kisz�rja a kezemben l�v� tollat. – Az honnan van? Nem l�ttam m�g itt id�n varjakat… sem holl�kat… - pislog �rtetlen�l.

- Szeretem a madarakat, �s ahonnan idekeveredtem, ott kicsit sok volt. De ezt az egy tollat megkaparintottam, �s nem is akarom elhagyni – mondom rezzen�stelen arccal, mire elmosolyodik. – Sz�val… orvosnak k�sz�lsz?

- Hat�rozottan – vigyorodik el. – M�g van egy �vem az egyetemen.

- H�ny �ves is vagy? Kin�zel k�b� tizen�tnek…

- K�sz�n�m a b�kot, de 21 vagyok – vigyorog m�g mindig. Ebb�l nekem m�g hasznom is sz�rmazhat, nem? ���, de!

Besz�lget�nk, m�g el�r�nk hozz�juk, �s egy igen nagy h�z, ahol lakik. Van itt minden… lovak, csirk�k, minden h�lye �llat.

- J�jj�n – h�z fel a l�pcs�n, majd megy�nk az egyik szoba fel�.

- Ha lehet, tegezz… nem vagyok sokkal id�sebb n�lad – sz�lalok meg, mikor be�r�nk. Sz�p rendezett a szob�ja, a domin�ns sz�n a lila meg a feh�r.

- Oh, rendben – mosolyog megint. �gy van be�ll�tva gy�rilag, vagy mi az any�m? – Akkor vedd le a fels�d, �s fek�dj az �gyra hassal – b�lintok, majd �gy teszek, ahogy mondta. �rzem, hogy bes�pped mellettem az �gy, �s mell�m t�rdel. – Cs�nya hegek… - sim�t v�gig sz�rnyaim h�lt hely�n. – Hogy szerezted?

- Kicsit �sszet�z�sbe ker�ltem p�r alakkal…

- Durva lehetett… na, v�rj – mondja, majd lem�szik, �s kutakodni kezd. Ken r� valami francos ken�cs�t, lefert�tlen�ti, �s ut�na kapok is egy k�t�st. – �gy ni – mosolyog. – K�sz vagyunk.

- K�sz�n�m – mosolygok �n is halv�nyan, majd felveszem a fels�m.

- Ugyan, nem tesz semmit.

- Sz�val, akkor… gyalog mennyire is van innen a v�ros?

- Uh, h�t… mondtam, hogy nagyon messze, meg �n ezzel a sebbel nem m�szk�ln�k. Ki tudja, mikor szakad fel ism�t, mikor ker�lsz megint �sszet�z�sbe valakivel… �n itt maradn�k m�g egy kis ideig, am�g rendbe nem j�n a h�tad – mondja kicsit pironkodva.

- Nem is ismersz, most tal�lkoztunk, azt is csak a v�letlen miatt…

- Igaz, de… ha leend� orvosi szemmel akarom n�zni a dolgokat, maradsz – mondja komolyan, �n meg adom neki az �rtatlan.

- H�t rendben, hallgatok a leend� orvosomra – vigyorodom el, mire � is.

A nap tov�bbi r�szben besz�lget�nk, �s j�tszom neki az aranyos Reit�t, mert mi�rt ne? Leszarom, hogy azok ott fent nem �rt�kelik az ilyet, valahogy meg kell maradnom idelent, na. �s ez Takerun kereszt�l, rohadt k�nnyen menni is fog.

- Oh – kapja fel a fej�t k�s� d�lut�n, mire r�n�zek. – Megj�ttek a b�ty�m�k – pattan fel. – Gyere, bemutatlak neki – mosolyodik el, majd elkapja a kezem, �s m�r h�z is maga ut�n. Vajon m�sokkal is ilyen k�nnyen �p�ti ki a kapcsolatait? Ahogy le�r�nk, m�r l�tom is a kocsit, meg egy roppant ismer�s fejet. Hoh�, itt van Hime. Micsoda v�letlen, nem? – Nii-san! – ugrik Takeru a m�sik sz�ke t�rpe nyak�ba. Le sem tagadhatn�k egym�st.

- Na, engedj m�r – tolja el mag�t�l vigyorogva, majd Takeru visszaj�n el�m, �s odah�z, mire Hime szemei nem kicsit kerekednek ki, de �n csak halv�nyan mosolygok.

- Bemutatom Reit�t – kezd bele az orvos t�rpe, mire a m�sik kett� pislog.

- Egy�tt vagytok? – Ha inn�k, tuti f�lrenyeltem volna.

- Nem �pp – sz�lalok meg. – Csak ell�tta a sebeimet, m�s nem volt.

- Oh, �rtem – vigyorodik el… - Ruki – hajol meg, mire �n is, de Hime sz�tlan. � is elmorogja a nev�t, azt�n Rukival bemennek.

- Ne foglalkozz Uruh�val, mindig ilyen – r�ntja meg a v�ll�t Takeru. Hidd el, picim, tudom, m�r tapasztaltam. – n�zek a m�sik kett� ut�n, majd le�l�nk a l�pcs�re, �s besz�lgetni kezd�nk. Vagyis csak � besz�l, �n gondolkozom. Uruha, ha? Megkaplak �n m�g t�bbsz�r is, �gy meg azt�n v�gk�pp, hogy egy l�gt�rben kell velem lenned, �desem. A kis Rukira nem f�j a fogam, de szerintem � k�nnyebben kaphat�, mint Uruha, ez a t�rp�r�l itt mellettem meg azt�n v�gk�pp, a 21 �let�v�vel. Hazudtam, mikor azt mondtam neki, hogy nem vagyok sokkal id�sebb, mint �. Dehogynem. Sokkal id�sebb vagyok, mint �. Na, mindegy is.

Estefel� viszont bemegy�nk, mert esni kezd az es�. Takeru megy fel a szob�j�ba, �n meg kicsit le vagyok maradva t�le, �gy hallom, amit Hime �s Ruki besz�lnek a konyh�ban.

- Mondom, hogy � volt az �lmomban, Ruki! – Na, igen, ez Hime. Sz�pen meg�llok a fal mellett, �s hallgat�zom tov�bb.

- De mit vagy �gy oda? Nem olyan, mint amilyennek le�rtad, Ruru! – Mint amilyennek le�rt..? Mir�l nem tudok? Viszont van egy �tletem, �s egyben teszt is, hogy a k�pess�geim megmaradtak-e, vagy sem. Ell�k�m magam a falt�l, �s sz�pen bel�pek a konyh�ba. A t�rpe csak mosolyog, Uruha viszont cs�ny�n n�z.

- Mit keresel itt? – bukik ki bel�le a k�rd�s, mire elvigyorodom.

- Azt, ami te, vagy nem. Inni akarok, meg akarod tiltani tal�n? – �llok meg el�tte, de nem mond semmit, �s �n sem. �jra csak szemeibe n�zek, �s igen. Megvan m�g minden k�pess�gem, mert tekintete megint l�gyulni kezd. Ezek ut�n semmi nem g�tol meg abban, hogy megcs�koljam, �s ezt � k�szs�gesen viszonozza is, s�t. B�jik karjaim k�z�, �s egyre �rz�kibben cs�kol. Nem foglalkozom a mellett�nk �ll� t�rp�vel, de mikor elszakadok Uruh�t�l, l�tom, hogy Ruki nagyokat pislog. Iszom, azt�n megyek is fel.

Kaptam egy szob�t Takerut�l, meg holnap megk�rem, hogy menj�nk be a v�rosba. �gy m�r semmi akad�lya, hogy szerezzek magamnak cuccokat, ha hat a manipul�l�s, hehe.

Elfekszem az �gyon, �s Aoi szavai jutnak eszembe. Megtal�lni Ryu lesz�rmazottj�t, �s meg�lni, hogy az �tok megsz�nj�n. Neh�z feladat, nem tudom, hol k�ne kezdenem. Jap�nban rengeteg ember �l, �s honnan fogom tudni, hogy ki az? A meg�l�se nem lesz g�z, csak… Francba, de ut�llak, Ryu! Nem tudom, mit k�ne csin�lnom…

M�snap reggel kor�n fent vagyok, �s megyek ki r�gt�n a friss leveg�re. Zsebre dugott k�zzel �llok, �s megint az eget k�mlelem, de megjelenik mellettem Takeru.

- Kicsit h�v�s van m�g, a tegnapi es� ut�n, nem f�zol? – n�z r�m �lmosan.

- Nem. B�rom a hideget, nincs g�z – n�zem tov�bbra is az eget. Vissza akarok menni…

- Sz�p ilyenkor… - sz�lal meg ism�t. – Szeretem a r�zsasz�nt, de az �gen az m�g szebben fest – �l le a l�pcs�re. – Hogy van a h�tad?

- Kicsit f�j m�g, de megleszek, k�sz. Lehet egy k�r�sem? – fordulok fel�, mire b�lint.

- Be tudsz vinni a v�rosba? Sz�ks�gem lenne p�r cuccra…

- Persze – csillan fel a szeme, �s mosolyodik el. – De ilyenkor m�g semmi nincs nyitva, majd t�z k�r�l, j�? – erre b�lintok.

Az a t�z �ra hamar elj�tt, �n addig s�t�ltam, �s nem futottam �ssze sem T�rp�vel, sem Him�vel. Elvagyok most a gondolataimmal. Takeru sz�l, hogy mehet�nk, �gy be is sz�llunk a kocsiba, �s megy�nk is.

Els� sorban ruh�kat akarok magamnak, mert az milyen m�r, hogy csak azt hordom, amiben sz�m�zve lettem? Neeem, ezt kidobom a francba, nem kell ami eml�keztessen r�. P�nzem persze nincs, de az elad�kat ugyan�gy tudom manipul�lni, mint Him�t, hogy kifizetem a dolgokat, �gy gazdagodom p�r ruhadarabbal, azt�n megy�nk is vissza a birtokra.

- Gyere, megmutatom a lovainkat – kapja el a kezem megint Takeru, �s nekem egyre fur�bb, hogy… �gy r�ngat, hogy ’Gyere, megmutatom ezt…’ akkor… ’Gyere, megmutatom azt…’ Ilyenkor mi van?

Hagyom, hogy h�zzon az ist�ll�ba, ahol ott van Hime �s T�rpe is. �pp rakj�k fel a nyerget a lovakra.

- Azt hittem, ma m�r nem leszel itt – morogja Hime, amin csak vigyorgok.

- Van egy rossz h�rem, m�g igenis itt lesz! – mondja Takeru, amin csak pislogunk. – Ink�bb menjetek..! – hadarja el, �n meg megr�ntom a v�llam, �s ahogy elmegyek Hime lova mellett, r�csapok a fenek�re, mire az megindul, Uruha meg szitkoz�dni kezd.

- Te szem�t! – ki�ltja vissza, �n meg csak r�h�g�k.

- Tegnap este nem t�ntem annak – �llok meg egy sz�p fekete l� mellett. Mintha csak magamat l�tn�m. Az egyetlen fekete, a t�bbi mind pej, �s s�rg�s, meg egy feh�r, amin Uruha lovagol. Ezek a lovak gy�ny�r�en vannak tartva, �s kett� kiv�tel�vel mind Friz, ami az�rt el�g dr�ga fajta, de gy�ny�r�ek. Honnan tudok ennyit r�luk? G�z�m sincs.

- � itt Fantom. N�ha kicsit kezelhetetlen, de t�nem�nyes – j�n mell�m Takeru.

- Sz�val Fantom. Illik r� a n�v…

- R�d is illik! – hallom meg megint Uruha hangj�t, de �n Takerura n�zek.

- Azt a lovat, hogy h�vj�k? – mutatok Him��k fel�.

- Lady.

- Na, tess�k. Az meg r�d illik, Hercegn�!

- Pofa befog – morogja, �s megv�rja Rukit, aki csak kuncog, majd mennek is.

- Felnyergeljem? – j�n a k�rd�s mosolyogva, mire b�lintok. Ahogy Fantommal megvan, felnyergel egy pej sz�n� lovat, majd felm�szom Fantomra. Nem lovagoltam m�g annak ellen�re, hogy sokat tudok r�luk. Van ez �gy. Sz�val Takeru elmondja, mit hogy csin�ljak, mire csak b�logatok, azt�n sz�pen megy�nk is ki az ist�ll�b�l. Gy�ny�r� ez a l�.

- Am�gy… Uruh�t honnan ismered? – t�ri meg a nagy csendet. Nem tudom, honnan j�tt ez neki, b�r egy �rz�sem van, ugyanis ott �getnek el�tt�nk.

- Legut�bbi bulib�l csak – felelem t�m�ren, mire h�mm�g, azt�n v�gt�zni kezd�nk, �s szokatlan m�don j�l megy, elv�gtatunk Uruh��k mellett is.

Fantom nekem egy�ltal�n nem t�nik kezelhetetlennek, s�t. Eg�sz egy�ttm�k�d�, ami tetszik. Kis id� m�lva viszont megint csak �get�nk, azt�n meg�llunk, �n meg kicsit el�rehajolok, �s megsimogatom Fantom fej�t, k�zben be�rnek minket Uruh��k is, �s Ruki �rtetlen tekintet�vel tal�lom szemben magam. Him�r�l no komment.

- Neked hogy volt ilyen sz�fogad�?

- Egy alvil�gi alak j�l ir�ny�tja az ilyen lovakat – ny�gi be Uruha, mire r�n�zek.

- Persze, olyan kis hercegn�nek, mint kegyed, Lady illik, aki egyb�l hallgat r�d. Nem csoda, hogy nem mersz Fantommal kezdeni.

- Most besz�lt�l?

- Tal�n igen, tal�n nem. Kegyed nem tudja eld�nteni, mi? Szar dolog az ilyen… - mondom �rtatlanul, de l�tom, hogy egyre idegesebb. Sz�p napok el� n�z�nk, �gy hiszem.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.