|
21. fejezet
Uruha
Egy igen fárasztó reggel után kicsit kényelmetlenül ültem a buszon, de nem csak azért mert kicsit fájt a fenekem, hanem Rei folyamatosan zavarba hozott. Viszonylag kiestem az iskola okozta monotonságból, kicsit máshogy is érzem magam most. Kicsit meg is lepődöm, mikor Aoi odajött hozzánk, még sem kaptam semmiféle szívrohamot, bár nem szívesen engedtem ki Reitát vele… Nem akarom, hogy megint bajba kerüljön miattam. Pár percen belül vissza is jött, én, fejjel a padon feküdtem, és csak akkor nyitottam ki a szemem, mikor beült mellém, és kaptam az arcomra egy puszit.
- Ülhetek az öledbe? Kemény a szék… – kérdezem kicsit rekedtes hangon, mire felnevet. – Nem vicces – szedem ki az öléből a táskáját, és foglaltam be. Azonnal átölelte a derekam, én a nyakába hajtott fejjel pihentem, egészen óra kezdéséig. Majdnem végigalszom az egész matekot is, pedig ez rám nagyon nem jellemző. Bár egész órán csak gyakorlunk és nekem ez az anyag úgy is megy. További 3 óra is ilyen aktivitással telik nálam, szünetekben pedig általában vagy elvonulunk Reitával, a kisajátított kis eldugott helyünkre, vagy pedig Rukiék társaságában. Az utolsó előtti óra kémia, ami számomra rém egyszerű, már meg is van belőle az év végi jegyem, hála az osztályozó vizsgáknak, és nem utolsó, hogy a tanár engem nagyon szeret… ezt kicsit kihasználva, én akármikor ide-oda mászkálhatok az órán, azt csinálok, amit akarok.
- Kouyou kérlek, gyere ide – szólít is a tanár, miután megvolt a jelentés, én meg sétálok ki az asztalához. – Közben mindenki rakja el a felszerelést a padról, csak egy toll maradjon elől. – szóval dolgozat… – Megjöttek a tavalyi érettségi tesztek, másoltam neked példányt, majd fakultáción megírod. Kérlek, ossz ki lapokat a többieknek – adja a kezembe a dolgozatot, és írólapokat. Ez egyszerű… nincs is két csoport. Miután kiosztottam a lapokat, hátrafordultam és kivettem Rukiék kezéből a tollat, és két ugyanolyat adtam oda nekik, majd Rei kezéből is kikaptam.
- Nevet ne írjatok rá. – mondom mosolyogva, mire elég furcsán néznek.
- Baszdki szart sem tudok, kajak meg fogok bukni év végén… – sápítozik Ruki, én meg csak vigyorgok. Fél órát kaptunk a dolgozatra, én pedig elég gyorsan megírtam sajátomat, és Rei nevét írtam rá, majd egy hírtelen pillanatban kikaptam előle a dolgozatot, és magam elé húztam az ő lapját. Arra Kai nevével oldottam meg a dolgozatot, és mikor nem figyelt a tanár, fordultam hátra és téptem ki Kai elől a lapot, Ruki majd lemásolja, én meg saját névvel is elkezdtem megírni…
- Kouyou, te miért dolgozol, hisz már le vagy zárva… – jön oda a tanár.
- Én csak unatkoztam… és gondoltam gyakorlásnak nem árt.. – nézek rá, mire elmosolyodik.
- Ezt a hozzáállást szeretem, de akkor gyere kérlek, lenne pár dolog amit megszeretnék veled beszélni az érettségivel kapcsolatban – megyünk ki az asztalhoz, ahol egy listát ad azokkal a kísérletekkel, amiket ha kérnek a szóbeli vizsgán, meg kell tudnom csinálni.
- Komolyan sósavval is lehet dolgozni? És mi van a pszichopatákkal, akik ráöntik a vizsgabiztos fejére? - kérdezem a listát nézegetve mire a tanár felnevet, pedig nem viccnek szántam…
- Tanárnő robbantsunk! – hallom meg igen közelről Reita hangját, én nem enyhén megijedem, nem láttam mikor jöttél mögém…
- Akira, csak nem kész van a dolgozattal?
- Pedig de… – nyomja az orra alá, de végül is visszaküldik a helyére, velem meg addig előkészíti a kísérlethez való dolgokat. Egy bővebb nyakú fehér pólót vettem fel… illetve Reita kérte, mert ez a kedvenc darabja. Igen, csak arra nem számítottam, hogy összevissza kell, hajoljak, és ha valaki nagyon figyel akkor tökéletesen láthatja a mellkasomat. Néha Reire téved a tekintetem, elég széles vigyort varázsol a fejemre, mikor látom mennyire éhes a tekintete. Nem is marad a helyén sokáig, felajánlja, hogy ő márpedig segít nekem… Rukiék csak vigyorognak ezen, Aoi végig a falat nézi maga mellett, néhányan még szenvednek a dolgozattal, de többen azt figyelik, mit szerencsétlenkedünk össze. A gyújtás részét már a tanár csinálta, merthogy elvileg veszélyes. Persze Rei egyből húzott hátra nehogy bajom essen… - Vajon az érettségin be fog rontani és megvéd? – mosolyodom el. Kapok még egy feladatlap szerűt, és vége is az órának. Szünetben csak a padokon hülyéskedünk, legalábbis én hallgatom a történeteket. Már csak egy óra van hátra, egy biosz. Szépen átvonulunk az előadóterembe, egymás előtt sorban vannak a padok, a tábla meg kétszintes. Egy ideje az emberi testet vesszük, és ezen az órán a férfi nemi szervvel fogunk foglalkozni. Megemlíteni sem kell, hogy milyen hangulatban telik az óra, főleg miután egy hatalmas farok kerül a táblára…
- Te az enyémet rajzold a füzetedbe – suttogja oda nekem, én meg csak elmosolyodom rajta, leteszem a tollat, és belső combjára teszem kezem. Oldalról rápillantok, csak vigyorog, mint egy őrült. Kezem egyre feljebb siklik, szeretem ezt a gatyáját, könnyen kilehet oldani, mert patentos…
-… valamint a herékben… - hallom a tanár magyarázását, testel Rei felé fordulok, és siklik le egészen heréihez a kezem és markolom meg.
- Na de fiatalok nem itt kéne… – szólal meg Ruki vigyorogva, én teljesen elvörösödöm, épp húznám ki a kezem, de Reita utánakap.
- Abba ne hagyd! – vigyorog, kicsit aggódom, nehogy mások is meglássák, de csak mi négyen ülünk leghátul… többieknek nincs rálátásuk, bár kicsit zavar, hogy Rukiék ha akarják, látják… jó ideig csak így ingerlem Reit, mikor odahajol hozzám.
- Szopj le…
- Tessék?? – kérdezem halkabban, nem akarom, hogy mindenki rám figyeljen.
- Szopj le. Úgy sem látja senki, kérlek… – túr a hajamba, én kicsit vacillálok, hogy megtegyem-e. Ha lebukunk, akkor nagyon kellemetlen lesz… látni tényleg nem látná senki, mert tömör padok vannak… kihúzom a kezem, és véletlen leborítom a tolltartóját Reinek, és térdelek is be lábai közé. Nagyon is félek a lebukástól, mindenem remeg, ebbe a szám is beleértve, így egy szép fogazással indítok… Rei a hajamba túrt egyből, és tarkómat kezdte el masszírozni.
- Hallod így én is elviselném a biosz órákat… – röhög Ruki, én inkább elengedem a fülem mellet… - Nem vagyok normális… - Viszonylag gyorsan elviszem Reit, mindent lenyelek, és visszaülök a helyemre mintha mi sem történt volna, csak halványan mosolygok. Reita azonnal odahúzott magához, fülembe suttogta, hogy „köszönöm”.
- Takashima! Ne beszélgessen, főleg biológia fakultációs tanulóként! Mit mondtam az előbb, milyen íze van a hímivarsejtnek?
- Őő… – sandítok Reitára. – Kesernyés?
- Legalább figyel… – fordul a táblához, én meg lefejelem a padot, Rukiék röhögnek, Rei a combomat simogatja, és végre kicsengetnek. Nem tudom mikor vártam ennyire az óra végét.
Elég gyorsan felöltözünk, és indulunk is haza, Reitával útközben megbeszéljük, hogy el kéne menni normális szemüveget csináltatni nekem, mert túl sokat használom a kontaklencsét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
LOOOOOOOOL. Megvan a kedvenc fejezetem!!!!!!!!!!!! Ez nagyon nagy volt!! XDDD Ez volt benne az abszolut favorit:
- Őő… – sandítok Reitára. – Kesernyés?
- Legalább figyel… – fordul a táblához, én meg lefejelem a padot, Rukiék röhögnek, Rei a combomat simogatja, és végre kicsengetnek.
És most szakadok! XDD Kész nekem mára végem...megöltél!! xD Reita szülei meg azt hittem valami sznobok lesznek, és így olvasom a vacsorás részt, és vörösödik a fejem, hogy te jóóó isten, itt még én is zavarban vagyok, pedig mindenről tudok ilyenekre asszociálni, de ezzz.... XDDDD
Jajj, meg egyik Reita szemszöges fejezethez hozzáfűzve, amikor mondta, hogy ő kiszaladna a házból, ha hallaná a szüleit szex közben... Nos, én hallottam már az enyéimet, és én is majdnem átszaladtam a ház másik felére, csak rájöttem, hogy nem fél 1-kor kéne lebuktatni magam... XDD
Baii~~
Szia.
xD Koi volt XD örülünk, hogy tetszett és jót mulattál :)
LOL XD hát akkor neked is megvolt az esti program akkor XD