Reita

Uruha volt, �s nincs, de �n nem viccnek sz�ntam azt, hogy vigy�zzon mag�ra, ahogy azt sem, hogy innent�l nekem nincs j�t�k. Meg fogom �lni, de el�tte m�g sz�rakozom kicsit vele, hogy szokja a hal�l gondolat�t, �s hogy nincs m�r neki olyan sok h�tra. Akarom a sz�rnyaimat, akarom, hogy a kurva �tok megsz�nj�n, �s vissza akarok t�rni a t�bbiek k�z�, mint ahogy azt Aoinak is megmondtam.

Sz�p nyugisan visszas�t�lok a h�zba, majd megyek is fel a szob�ba. Szerencse, nem szerencse, nem futok �ssze semelyik t�rp�vel, �gy csak magam vagyok a gondolataimmal. Eld�l�k az �gyon, becsukom a szemem, �s sz�z meg egy f�le m�dszert p�rgetek v�gig lelki szemeim el�tt Uruha hal�l�hoz. Lehet ezt �vatlan balesetnek �lc�zni, de minek? Lehet unalmasan v�gig vinni, egy kis m�reggel, de annak sincs semmi �rtelme. �s m�g �n vagyok „angyal”. Komolyan, a Pokolban jobban meg�lln�m a helyem, szerintem. Ott legal�bb tudn�nak kezelni, �s tudn�nak velem mit kezdeni, nem �gy, mint fent a Mennyben. K�rlek… Mindesetre t�nyleg nem mondok le r�la, hogy a sz�rnyaimat visszakapjam. Azzal vagyok igazi Reita.

Nagyon elb�biskolhattam, mert legk�zelebb, mikor fel�bredek, m�r s�t�t van, �s h�v�s. Megint es� volt ezek szerint, de nem baj. �n szeretem. Felkelek, �s j�rk�lni kezdek a h�zban, ahol m�r mindenhol csend honol; mindenki alszik, csak �n nem. N�zegetem a k�peket a falakon, a polcokon l�v� apr� m�ty�r�ket, azt�n bet�vedek Uruha szob�j�ba. B�k�sen alszik, nyugodt az arca, de ez nem fog elrettenteni att�l, amit nem sok�ra v�ghez fogok majd vinni. F�lledt leveg� van n�la, szinte fojtogat�, ez�rt kinyitom az ablakot, majd kimegyek, de az ajtaj�t is nyitva hagyom, azt�n lassan l�pkedem a konyha fel�. Ott is nyitva van az ablak, de az nem az �n reszortom. Nem is kell negyed �ra, l�pteket hallok fentr�l. Gondolom, Hercegn� fel�bredt. �s igen, mert r� k�t percre, j�n is le a l�pcs�n, egyenesen a konyh�ba, ahova �n is k�vetem. Azt szeretem, mikor ilyen, hogy b�jik a karjaim k�z�, �s nem nagy a sz�ja. Mikor kezes b�r�ny, mint Fantom, �s nem egy vad�c.

A kis numera ut�n persze alszik tov�bb az asztalon, amit nem fogok hagyni. Kics�szom bel�le, �sszeszedem magam, vissza�lt�z�m, azt�n karjaimba veszem Him�t, �s a ruh�ival egy�tt felviszem a szob�j�ba. Lefektetem az �gyra, majd kicsit megt�r�lgetem, vissza�lt�ztetem, betakarom, �s megyek is ki.

Mivel nem tudok aludni, csak s�t�lgatok az eg�sz h�zban, �s n�zel�d�m, de hajnal t�jt lehet, mikor t�nyleg kid�l�k. V�gre.

Az �breszt�m m�r kev�sb� ilyen „kellemes”, ugyanis Takeru robban be a szob�ba, teszem hozz� nem kicsit idegesen.

- Kelj fel, gyere seg�teni, k�rlek – rohan az �gyam mell�, majdhogynem k�nnyes szemekkel, mire csak pislogok.

- Mi t�rt�nt? – t�rok hajamba, majd �s�tok egyet.

- Ruki… elt�nt, gyere, k�rlek – fogja meg a karomat, �s h�z ki az �gyb�l. A t�rpe elt�nt? Gyorsan felkapok valamit, �s megyek Takeru ut�n, egyenesen ki a lovakhoz.

- Dante sincs itt – mondja az egyik dolgoz�, �n meg �rtetlen�l pislogok Takerura. Dante? Ja, gondolom, az egyik l�. Ilyen alvil�gi neveket, any�m. Fantom, Dante…

- Dante Ruki lova. Csak rajta hajland� lovagolni, �s Dante sem enged m�st a k�zel�be. Az �sszetart�s er�sen megvan k�zt�k, de hova t�nt? – esik m�g jobban k�ts�gbe a sz�szi t�rpe, �s Hime is letal�l.

- Semmi? – l�p mell�nk, �s most figyu! Most az egyszer nem h�zom az agy�t, nem sz�logatok be!

- Csin�ljunk m�r valamit, k�ny�rg�m! Menj�nk keresni, vagy valami! – n�z hol r�m, hol Him�re Takeru k�nnyes szemekkel. – Nem t�nhetett csak �gy el!

- H�, nyugi – h�zom magamhoz, mire el is s�rja mag�t. – Megtal�ljuk, ne f�lj – kezdem simogatni h�t�t nyugtat�sk�pp, majd csak annyit veszek �szre, hogy Fantom �s Lady mellett�nk van, felszerelkezve. Ahogy Takeru megnyugszik, felm�szom Fantomra, majd felh�zom magam m�g� a t�rp�t is, Hime meg Ladyre pattan fel. Takeru �t�leli a derekam, azt�n megy�nk is valamerre, de p�r perc ut�n megakadunk; nem tudjuk, merre keress�k.

- Szerinted? – n�zek Him�re, de l�tom, hogy nagyon gondolkozik, plusz az aggodalom neki is ki�lt az arc�ra.

- Ruki szereti a tavakat, sokat szokott fot�zni olyan helyeken – n�z r�m. – Menj�nk el�sz�r a legk�zelebbi t� fel�, azt�n majd tov�bb – mondja komolyan, mire b�lintok. � jobban ismeri a terepet, �gyhogy Uruha megy el�l, mi meg m�g�tte. Hallom, hogy Takeru megint szipog, de nem tudok mit csin�lni vele, csak megpaskolom combj�t, �s v�llam f�l�tt h�tra n�zek r�.

- Megtal�ljuk, ne agg�dj – mosolyodom el biztat�an, mire k�nnyes szemekkel b�lint.

Viszonylag hamar ott vagyunk a t�n�l, v�gt�ban nem neh�z, de se Dante, se Ruki.

- Pedig ez a kedvenc helye… - mondja halkan a sz�szi t�rpe, de nem m�szik le a h�tam m�g�l.

- Van m�g ilyen hely, ahova mehetett esetleg? – n�zek Him�re, mire megint elgondolkozik, �s b�lint. – Az… erd� t�loldal�n – mondja, de l�tom, hogy kicsit els�pad. Erd�… farkasok… hal�l… Stimmel a dolog.

- Akkor menj�nk – indulok meg, de nem hallom, hogy j�nne. – Hime? – n�zek r� h�tra.

- �n…

- Uruha, a b�ty�mr�l van sz�! – csattan fel Takeru. – Rakd f�lre az ostoba f�lelmedet, �s gyere m�r! Ennyire nem lehetsz ny�mnyila! – H��, de megeredt a nyelve a kicsik�nek, azt a – pislogok nagyokat, mire Uruha csak bev�gja a s�rtettet, �s mell�nk j�n.

- Nekem egy ilyen t�rpe ne mondjon semmit, aki m�sra van m�r most utalva – mondja hidegen, majd r�m n�z, de nem mond semmit, csak elindul.

- Ebbe meg mi �t�tt m�r megint? – k�rdem ink�bb magamt�l, mintsem Takerut�l, majd megy�nk ut�na.

Az erd�n balesetek n�lk�l t�ljutunk, �s t�nyleg kilukadunk egy kisebb t�hoz, ahol meg is pillantjuk a s�t�t sz�n� lovat. Feket�nek nem mondan�m, ink�bb nagyon s�t�t barna. Ruki pedig ott �l az egyik fa t�v�ben, �s rajzol. Takerunak t�bb sem kell, m�r pattan is le m�g�lem, �s fut oda a b�ty�hoz, mire Ruki v�gre fel�nk n�z. A sz�szi a nyak�ba borul, �s l�that�an a m�sik t�rpe mit sem �rt a dolgokb�l.

- J� a h�s szerep�t j�tszani – hajolok kicsit el�re, �s hajtom fejem Fantom nyak�hoz.

- Te? H�s? Most csak viccelsz, ugye?

- Most m�rt? A farkasokt�l ugyan nem tudtalak megmenteni, de legk�zelebb siker�lni fog – mondom sunyin, mire megint els�t�t�l a tekintete.

- Nem lesz legk�zelebb.

- Azt te csak hiszed. Gondolkozt�l m�r, milyen lehet a hal�l? Tegnap k�rdeztem, de nem felelt�l r� – kezdem simogatni Fantomot.

- Hagyj�l m�r az idi�ta dolgaiddal! – morran fel, mire csak mosolygok.

- Egy�ltal�n nem idi�ta. A sors�t mindenki maga �rja, kiv�ve a tiedet. Azt valaki m�s. Ez�rt k�rdezem.

- Mir�l dum�lsz megint? – n�z r�m felvont szem�ld�kkel, mire s�hajtok.

- R�videsen meg�rted, Hercegn�, ne agg�dj – sz�llok le Fantomr�l, �s vezetem oda a t�hoz, majd Uruha lov�t is, de azt�n le�l�k Fantom mell� a f�be.

- Mi�rt nem tudsz egyszer �rthet�en besz�lni? �s mit akarsz t�lem? Mi�rt nem tudsz m�r lesz�llni r�lam!? – l�p mell�m szikr�z� tekintettel, mire full nyugodtan n�zek r�, de tekintet�t elkapja. Tanulsz, mi?

- Ano… - l�p mell�nk Takeru. – Valaki tudna seg�teni? Rukinak kiment a bok�ja, �s nem tud r��llni, �n meg nem b�rom el… - vesz fel egy k�nos mosolyt, mire felkelek, �s a t�rpe mell� l�pek.

- Mutasd – h�zom fel a nadr�gja sz�r�t, �s kezdem nyomkodni a bok�j�t, mire feljajdul.

- Hagyd m�r! – r�ntana el Hime, de ell�k�m a kez�t.

- Maradj magadnak, Hercegn� – azzal visszafordulok Ruki fel�, lehunyom a szemem, �s gy�gy�tani kezdem, majd mikor v�ge, szemeibe n�zek, �s mintha tudn�, mit akarok, apr�t b�lint.

- Mit csin�lt�l? – �gaskodik Uruha, de nem mondok semmit, csak felkapom Rukit, �s fel�ltetem a lov�ra.

- K�szi – vigyorodik el az id�sebb t�rpe, mire csak biccentek, �s vissza�l�k a f�re. Hallom, hogy Takeru osztja ki Rukit, de nem foglalkozom vele. Hime Lady mellett, �gy nem is szek�lom. Fogok egy k�vet, �s a t�ba dobom, majd csak csendben n�zem tov�bb a v�z felsz�n�t.

- Mi visszamegy�nk Rukival, j�tt�k? – �llnak meg mellett�nk Dant�val, de �n v�lasznak csak hanyatt d�l�k a f�v�n.

- Ezt nemnek veszem – kuncogja Ruki, majd Hime is felpattan Ladyre.

- Nem is baj, ha nem rontja a leveg�t. Menj�nk – majd elk�sz�nnek, �s mennek. �n most itt j�l elvagyok egyed�l. Vagy tal�n m�g sem. Negyed �ra m�lva Aoi jelenik meg, egy mosollyal az arc�n.

- L�tom, hogy haladsz… annyit m�r el�rt�nk, hogy meggy�gy�tsd a sr�c l�b�t – �l le mell�m.

- Pf…

- Reita, nem vagy te olyan rossz, mint amilyennek mutatod magad. Mi�rt nem veszed m�r le ezt az ostoba �larcot, �s hagysz al�bb a manipul�l�ssal is?

- Mert nem megy. Mert ez nem �larc. M�g mindig azon agyalok, hogy tudn�m eltenni l�b al�l Kouyout, ha hiszed, ha nem – n�zek r�, mire s�hajt.

- Az kegyetlen r�sz lesz, de t�nyleg musz�j leszel…

- Gackttal mi van? � szokott n�zni?

- Szokott, de nem tesz megjegyz�st, nem tudom, mit gondolhat most pillanatnyilag r�lad.

- H�t ez sz�v�s – teszem kezeimet fejem al�, �s csukom be a szemem.

- Csak legy�l mindig ilyen, mint most volt�l azzal a m�sik sr�ccal, �s az �tkon k�v�l, nem lesz semmi gond – Nem l�tom, de biztos vagyok benne, hogy mosolyog. – Majd m�g besz�l�nk, bai – azzal el is megy, �n meg s�hajtok. Nem tudom, mi�rt voltam olyan seg�t�k�sz, nem szoktam ilyen lenni, nem tudom, mi �t�tt bel�m. V�ltozok, �gy n�z ki, pedig nem akarok. Nagyon nem.

Eg�sznap itt vagyok kint, �s nem csin�lok semmit. Fantom lelegeli mellettem a f�vet, amin csak mosolygok, kapok puszikat is, majd estefel� �gy d�nt�k, �rdemes lenne visszamenni a birtokra. Az egy dolog, hogy Him�nek az �lm�ban nem kegyelmeztek a farkasok, de most a jelenben vagyunk, �s ha megt�madnak, nekem se nagyon fognak. Kim�lni meg m�g nem akarok. Mivel m�r lement a Nap, nem �l�k fel Fantomra, nem akarom, hogy kit�rje a bok�j�t az erd�ben, �gyhogy sz�pen s�ta. Felel�tlens�g, de nem akarom, hogy a l�nak baja essen. �rzem rajta, hogy kicsit f�l, de nem csoda; a f�lelem most ugyan�gy bennem is megvan, ak�rmilyen fura is. Hi�ba vagyok „angyal”, egy farkassal szemben �n is v�dtelen vagyok, �s nekem is ugyan�gy az �letembe ker�lhet egy �des kis tal�lkoz�s.

M�r majdnem ki�r�nk a s�r� f�k k�z�l, mikor motoszk�l�st hallok. Fantom is egyre nyugtalanabb, �s hi�ba csit�tom, semmi. Nincs m�r sok, innen b�ven ki lehet lovagolni, �s m�r �ln�k is fel, mikor valami elkapja a l�bam. Tess�k, csak gondolnom kellett r� percekkel ezel�tt. Leh�z Fantomr�l a kis �des, mire a l� megiramodik. Csak rem�lni merem, hogy a birtokra megy vissza. Nem h�lye �llatok, de nekem most van jobb dolgom is, mint az �llatok okoss�g�r�l gondolkozni. Ha r�ngatom a l�bam, az csak nekem rosszabb, de �rzem, hogy a hegyes, �les fogak a v�dlimba m�lyednek. Ennek ellen�re nem viselkedem �gy, mint aki meg�r�lt. P�nik van, persze, de pr�b�lok higgadtan cselekedni, �s min�l el�bb kiker�lni a farka �lkapcsa k�z�l. Fogok egy nagyobb botot, �s j� p�rszor pof�n csapom, mire v�gre elenged. �rzem, hogy v�rzek, nem is kicsit, ennek ellen�re pr�b�lok minden er�mmel kiker�lni innen, de s�nt�tva ez nagyon nehezen megy, az a d�g meg j�n ut�nam.

Kapok m�g p�r harap�st… egyet az oldalamba, egyet pedig a karomba, sz�val j� vagyok, de v�gre siker�lt ler�znom, mert a birtok k�zel�be m�r nem mer j�nni. Vonszolom magam, k�b�, mint egy hadi rokkant, de k�ny�rg�m! Most mit v�r az ember ilyenkor? Csoda, hogy nem falt fel, pedig sim�n megtehette volna. Mikor m�r a k�zelben vagyok, Fantom jelenik meg mellettem, �s pr�b�l seg�teni a men�sben, ami j�l esik, de nekem most m�s kell. Nem tudom, meddig jutunk el, de �n feladom, �s �sszeesem, de annyit m�g hallok, hogy Fantom igen hangosan kezd nyer�teni, azt�n t�nyleg minden els�t�t�l.

S�g� 2 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.08.11. 21:11 Sayuki007 *nagyon

2011.08.11. 21:11 Sayuki007 V�letlen k�tszer lett felt�ve, de am�gy semmi hiba! Bagyon tetszik!!! T�relmetlen�l v�rom a folytat�st!!! ^^ V�lasz: K�szike, hogy sz�lt�l~ kijav�tom :)