Reita

Nem tudom, hogy honnan j�tt az �tlet, hogy biosz �ra k�zep�n, k�rjem meg arra, hogy szopjon le. B�r… az�rt vannak gondolataim. F�leg, hogy k�mi�n nagyon is incselkedett velem, ahogy kint volt… Az�ta, hogy lefek�dt velem, egyre ink�bb k�v�nom �t…

- Arra gondoltam, hogy h�tv�g�n v�s�rolhatn�nk, meg vehetn�nk neked valamit, szem�veget… - sz�llunk be a liftbe.

- Rendben – fordul fel�m, �n pedig ezzel a lend�lettel nyomom neki a lift fal�nak, �s kezdem el falni ajkait. – Reitah… - forgatja el egy kicsit a fej�t, mert nyak�t kezdem el harapd�lni, de mivel fel�r�nk az emelet�nkre, abbahagyom. Meg am�gy is… nem lehetetek ennyire telhetetlen.

- Ma mennyit kell tanulnod?

- Meg akarom csin�lni a lapokat, amiket kaptam k�mi�n.

- �rtem… - forgatom meg a szemem, mert tudom, hogy az baszott sok. B�r… nem tudom, hogy neki mennyi id� is lenne… amilyen okos, a fel id� sem kell neki, mint ami nekem. – De mellettem fogsz tanulni, mert nem akarok egyed�l lenni – tetetem a durc�t, mire felnevet.

- Ok� – ad egy puszit arcomra, majd bemegy a konyh�ba, Ryu meg azonnal k�veti, �n meg m�r le vagyok ejtve… ami igaz�b�l az eg�sz d�lut�nra �tterjed. Ink�bb hagytam tanulni, mert lassan t�nyleg itt lesz az �retts�gije. �s az, hogy majdnem elcsapt�k, nekem el�g, hogy ink�bb maradjak a seggemen, �s hagyjam �t. Nem akarom elvesz�teni.

- Nem szeretn�d letenni azokat a k�nyveket, �s egy kicsit velem is foglalkozni? – h�zom le szeme el�l a k�nyvet. M�r el�g t�relmetlen vagyok, mivel m�r a t�li sz�net�nk v�ge van. �s az�ta az eset �ta, amikor legut�bb ez miatt veszekedt�nk, nem sz�ltam egy �rva sz�t sem. De m�r frank�n nem tudom, hogy mi a fen�t tud m�g ennyit tanulni…

- Reita… tudod, hogy minden id�met ki kell haszn�lnom, hogy el�rjem az �t�st, �s meglegyenek a pontjaim, hogy felvegyenek, �s ne l�gjak ut�na ki – n�z r�m, mire elfojtok egy s�hajt.

- De nem kellene ennyire t�lhajtanod magad, �s m�r hetek �ta nem voltam volt�l velem, semmilyen t�ren! Ha hazaj�v�nk, te tanulsz, �s m�g az sem j�tt �ssze, hogy velem, mert �gy „nem tudsz figyelni”.

- Reitah – s�hajt fel. – Ne kezdj�k ezt…

- J�l van – megyek vissza a szob�mba, �s hagyom. Esz a fene, hogy megint �n h�ztam a r�videbbet. F�leg �gy, hogy nem is olyan r�g, m�g megsz�lalni sem mert mellettem, most meg sim�n felesel, �s ���h… - megyek oda a szekr�nyemhez, �s �lt�z�m fel, hogy dobbantani tudjak.

- Elmegyek – megyek ki, k�zben felveszem a kab�tomat.

- Hova m�sz? – n�z r�m, mire felvonom a szem�ld�k�met.

- Nem hal�lra unni magam – megyek ki. Meg vagyok s�rt�dve… nem is kicsit vagyok megs�rt�dve… nem szeretem, ha nem nekem van igazam – megyek le a kocsimhoz. Valami�rt nem Kaihoz, vagy Rukihoz megyek. Mert tudom, hogy ott keresne. �s most ink�bb nem akarom l�tni, mert ha megl�tn�m, akkor nem engedn�m ki a karjaim k�z�l.

- Mit akarsz… - nyitja ki az ajt�t unottan Aoi.

- Ha nagyon zavarok, akkor el is mehetek – fonom magam el�tt �ssze a karjaimat, neki meg elkerekednek a szemei.

- Reita? Te meg?

- Gondoltam �tj�v�k…

- Legut�bb nem �gy t�nt, mintha annyira bar�tkozhatn�kod lenne…

- M�giscsak a legjobb bar�tom lenn�l… vagy mi…

- Vagy mi, ink�bb. Mostan�ban ink�bb vagy mi.

- Itt besz�lget�nk, vagy be is engedsz? – k�rdezem, mire kit�rja az ajt�t, majd beenged. Meg�rzem a lak�sa szok�sos illat�t, amit m�r j� r�gen nem �reztem. Mindig is nagyon szerettem, mert itt mindig sim�n el tudtam aludni.

- �lmos�t� a kec�d.

- Meglehet – vigyorog, majd a konyh�ba megy, a szok�sos pi�k�rt.

- Nem nagyon kellene innom… - �l�k le a kanap�ra, mire felvont szem�ld�kkel visszaj�n.

- Az asszony nem engedi? – k�rdezi egy kicsit g�nyosan, mire grimaszolok egyet.

- Kocsival vagyok.

- Eddig sosem zavart – adja a kezembe. S�hajtok egyet, majd belekortyolok. Az�rt igaza van… nem vagyok nagy pi�s, de t�ny, ami t�ny n�ha j�l esik, �s az�ta nem ittam egy kortyot sem, hogy Ruru ott van n�lam. M�g akkor sem ittam, amikor Kai�k ott voltak…

- Mennyire vagy m�g kiakadva r�m?

- Annyira nem, ha itt vagyok. Nem gondolod?

- De megtartod a t�vols�got…

- Csak azt akarom, hogy ne �gy �llj Uruh�hoz, ahogyan…

- Uruha? – vonja fel szem�ld�k�t. – M�r k�l�n neve is van?

- Mi�rt? Tal�n baj? – iszok m�g.

- Nekem nem, csak k�v�ncsi vagyok, hogy gabalyodt�l bele egy szerencs�tlens�gbe… m�r ne is haragudj.

- Nem olyan szerencs�tlen, mint aminek l�tszik… m�r nem – h�zok fel egy f�lmosolyt.

- Mi az? M�r nem is te viseled a nadr�got? – kezdi el a v�rem sz�vni, kiguvad a szemem.

- Ap�dat! – horkanok fel, mire szakad a r�h�g�st�l. Az�rt jobban el vagyunk, mint ahogy gondoltam… b�r nem v�rtam semmit, max. annyit, hogy felh�zza az agyam… de nem. M�g az sem volt… lehet, hogy ennek az az oka, hogy most egy kicsit haragudtam Rurura, vagy nem tudom…

El�g k�s�re j�rt, mikor m�r indultam Aoit�l. J�l elbesz�lgett�k az id�t. Mivel nem hoztam telefont, Uruha m�g ha h�vott is volna engem, akkor sem vehettem volna fel. De az�rt arra nem sz�m�tottam, hogy mikor bel�pek a lak�sba egy hatalmas pofon csattan az arcomon. Nem mond semmit, csak egyik szememb�l a m�sikba n�z. Az, amit ki tudok olvasni a szem�b�l kicsit sem teszik… harag, f�jdalom, megs�rtetts�g… meg m�g egy kis megk�nnyebb�l�s. Hirtelen fordul el t�lem, �s megy be a szob�ba, megr�zom a fejem, levetk�z�m, �s bemegyek ut�na.

- Uruha – l�pek be, � meg nekem h�ttal fekszik az �gyon. Felteszi a kez�t, hogy nem �rdekli amit mondani akarok, �n meg nem vagyok hajland� ezek ut�n b�rmit is mondani. Kifordulok a szob�b�l, �s elmegyek mosakodni.

Most komolyan � van megs�rtve? Az addig ok�, hogy vihettem volna telefont… de bassza meg! Ha � nem csak a tanul�ssal, hanem velem is foglalkozna, akkor nem lenne ez! Ut�lom a sulit, meg mindent, ami ahhoz kapcsol�dik! De kir�ly lesz, ha m�r nem kell ebbe a szarba j�rni… de m�g az is �vek k�rd�se – d�nt�m neki a csemp�nek a fejem, �s s�hajtok fel. – �n, ezt, �vekig nem fogom b�rni, ak�rmennyire szeretem �t…

- Na, mi a helyzet? Szarul n�zel ki – �l le mell�m a teremben Aoi. Mivel Uruha Kaijal besz�lget. De mikor megl�tnak Aoival, mind a kett�, s�t m�g Ruki szeme is kikerekedik.

- K�szi… t�k j� – cs�szom lejjebb a sz�ken.

- Csak nem az asszonyk�d? – vigyorog, mire megforgatom a szemem. – Sz�val �… - mondja komolyabban. – Mi t�rt�nt?

- Semmi… igaz�b�l nem sok… �s m�r elegem van bel�le, hogy annyit tanul, �s leszarja a fejem.

- H�t, ez egy k�nyvmolyt�l v�rhat� volt, m�r ne is haragudj… - fordul fel�m. Elh�zom a sz�mat, mert az�rt, abban, amit mondott van igazs�g. B�r, erre nem gondoltam m�g…

- Nem baj… m�g b�rom egy darabig… m�r nem sok van h�tra az �retts�gi�ig.

- A febru�riban csin�lja?

- Igen.

- Na! Addig m�r csak egy h�nap! – mondja „b�ztat�an”, �s csapkod h�tba.

- Ez most kurv�ra megnyugtatott… - morranok fel, k�zben meg becs�ngetnek. Az �ra alatt nem figyel r�m, de amikor teheti, d�h�sen n�z r�m. Mivel van egy lyukas �r�nk, nekem meg m�r a faszom ki van, hogy nem sz�l hozz�m, meg semmi, �gy karon ragadom, �s elh�zom magammal az egyik budiba, mert meg kell besz�ln�nk ezt!

- Reita, mit akarsz?! – k�rdezi, �n meg elengedem a karj�t.

- Szerinted? Szerinted, mit akarhatok? – t�rom sz�t kezemet. – Megbesz�lni ezt az eg�szet! Kibaszottul nem tetszik, ami most megy k�z�tt�nk.

- Sajn�lom, ha nem tudod elfogadni, hogy nekem ez mennyire fontos…

- �n elfogadom, de baszd meg! Szerintem az�rt neked sem esne j�l, ha minden szar fontosabb lenne mint te! Mert rohadtul nem tudom felfogni, hogy mi�rt nincs r�m mondjuk egy �r�csk�d… mert abba nagyon is belehaln�l! �n meg, mint a j� fi�, n�zzem, hogy mindig minden m�st csin�lsz, �s akkor meg, amikor m�r lassan telik be a poh�r, �n vagyok a szem�t, mert ki merem nyitni a sz�mat! – j�n ki bel�lem, �s m�g j�nne m�s is, de ink�bb visszafogom magam. Kezemmel megfogom homlokomat, �s ink�bb pr�b�lok magamra n�mi higgadts�got er�ltetni. Igaz�b�l nem �gy akartam magam kifejezni, de na… �gy j�tt ki… - n�zek vissza r�, �s egyre k�nnyesebb a szeme… - H�t ez marha j�… - Ruruh… - l�pek oda hozz�, �s h�zn�m oda magamhoz, de elh�zza mag�t t�lem. – Na, ne csin�ld m�r… - r�ntom magamhoz, �s �lelem meg. � meg egyb�l odab�jik, �s felzokog. – Az�rt, ezt nem akartam… - h�zom el a sz�mat, �s kezdem el a h�t�t simogatni.

- Sa-sa-sajn�lom – zokog fel, �n meg szarul �rzem magam… nagyon is.

- Na… ne s�rj – t�rl�m le a szem�b�l a k�nnyeket, �s adok neki egy puszit. Nem mondom neki, hogy semmi baj, mert nincs �gy… mert szerintem igenis baj van… De nem akarom, hogy szomor� legyen, vagy, hogy most s�rjon itt nekem.

Az�rt, csak-csak megnyugodott, �s pr�b�ltunk besz�lni a dologr�l, de megint ugyanott k�t�tt�nk ki, mint ez el�tt az eg�sz el�tt. Sehol… nekem kell t�rni, � meg majd tanul, mert neki ez nagyon fontos.

- Ennyire bev�lt? – k�rdezi az anyja, mikor odaadom neki a k�vetkez� h�napra a p�nzt, amit Uruh��rt fizetek. Ezt a r�sz�t nagyon ut�lom… mert olyan, mintha strici lenn�k, vagy kurv�m lenne… mikor ez egy�ltal�n nincs �gy. – Hogy b�rod elviselni azt a kis h�ly�t?!

- Nem h�lye, �s legal�bb nem lesz olyan, mint maga – teszem el t�rc�mat.

- De felv�gt�k a nyelved – n�z r�m sz�r�san, �n meg m�r legal�bb tudom, hogy Ruru honnan �r�k�lte az ilyesfajta n�z�s�t. Csak a kettej�k n�z�se k�z�tt sok a k�l�nbs�g… legink�bb az, hogy Uruha �rdekel, � viszont nem.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.08.13. 21:31 Sayuki007 K�ny�r�gve k�rlek titkeket, igyekezzetek!!! ^^^Am�gy teteszett, j� volt a fejezet! V�lasz: xD ok�s, igyeksz�nk~~~ �r�l�nk, hogy tetszett^^.