Uruha

Az eszem meg�ll, komolyan mondom. Nem el�g nekem a magam baja, m�g Takeru is beront, hogy Ruki elt�nt. Na persze, miut�n felfogtam a dolgot, �n is izgulni kezdtem. F�leg az ut�n, hogy a k�zeli t�n�l nem tal�ltuk. Persze a messzebbin�l igen… Takeru meg m�g be is sz�lt. Nem vagyok f�l�s, de nem esett j�l a tal�lkoz�s a farkassal, �s egy harmadik tal�lkoz�st nem sz�vesen ejtettem volna meg vel�k! A hab a tort�n mi? Hogy Reita is r�buszokban besz�l… mit �rdekli �t az �n �letem? A sorsomat meg mi�rt ir�ny�tan� m�s? A sorsom�rt �n vagyok felel�s, �n hozom a d�nt�seket, �s nem m�sok! �gyhogy le lehet kopni r�lam, meg az ilyen h�lye k�rd�sekr�l, mert m�r her�tom van t�le…

- Ruki, ha m�g egyszer nem sz�lsz, hogy kilovagolsz, akkor nagyon haragudni fogok r�d! – osztja m�g mindig Takeru, m�r otthon. De �tt�rt a lelki terrorra…

- J�, sz�lni fogok legk�zelebb, de nincsen semmi bajom!

- Persze! – n�z r� sz�r�s szemekkel �ccse. – Had n�zzem! – mondja, majd elkezdi n�zegetni a l�b�t, �n meg az �gy v�g�ben �csorgok. Takeru arca els�pad, �s kerek szemekkel n�z r�. – T�nyleg nincs semmi baj…

- �n mondtam! – �l fel Ruki.

- De �n komolyan azt l�ttam… - mutogat a l�b�ra �rthetetlen�l.

- T�vedni emberi dolog – mosolyodik el kedvesen Ruki, Takeru meg bes�rt�dik �s kirohan.

- Nem ink�bb a mi kis „h�s�nk” csin�lt valamit a l�baddal? – k�rdezem meg kedvetlen�l.

- Ugyan Uruha! – n�z fel r�m. – Mit csin�lhatott volna? – k�rdezi, �n meg v�llat vonok. – Am�gy… nem �rtem, hogy mi bajod van vele…

- Soroljam? – akadok ki, Ruki eddig az�rt csak-csak az �n p�rtomon volt.

- Igen, mert szerintem nagyon is seg�t�k�sz �s j� hat�ssal van az �cs�mre is… - mondja, nekem meg m�g jobban kikerekedik a szemem. Nem hiszem el, hogy miket mond… Reita seg�t�k�sz? Meg j� hat�ssal van Takerura? Marh�ra… az a t�rpe megtanul, flegma lenni meg ideges�t�… jobban ragad r� a kosz, mint hittem volna.

- Tudod mit – n�zek szem�be. – Nem nyitok err�l vit�t – megyek ki �s hagyom ott. Visszamegyek a szob�mba, de kb. �t perc m�lva meghallom amint Ruki pr�b�lja b�k�teni a megs�rtett �ccs�t. A v�ge az lett a dolognak, hogy Ruki meg�g�rte, hogy elviszi v�s�rolni. Takeru meg addig-addig r�gta a f�l�t, am�g fel nem �lt�ztek, hogy bemennek a v�rosba.

- Te nem j�ssz?

- Isten ments! – fekszem az �gyon egy k�nyvet olvasva, �s �gy v�laszolok, hogy r� se n�zek. �n sem vagyok megel�gedve most Ruki viselked�s�vel… nem csak Takeru. B�r nem ugyanazon okokb�l.

- Te tudod – megy ki, �s p�r perc m�lva meghallom a kocsi hangj�t, majd elmegy. �n olvasok, de valami�rt folyton elkalandozik a sz�vegr�l a figyelmem. Reita az, aki a gondolataimba k�lt�zik.

Mi�rt gondolok r�? Annyira idi�ta, �s annyira ideges�t… mindenki azt hiszi, hogy milyen j�fi�. Ruki �s Takeru elvakult! Takeru meg akarja dugatni mag�t vele… sz�ve joga, csak �h! – dobom le a k�nyvet a kezemb�l. Amit elolvastam eddig, abb�l semmire sem eml�kszek, �gyhogy majd valamikor el�lr�l kezdem. – Bosszant ez az eg�sz… - megyek le a konyh�ba, mert korog a hasam. De ahogy bel�pek, el is pirulok. M�g az a szerencse, hogy nincs ott senki, aki l�ssa… als�ajkamba harapok, mert be�szik a szemem el� a k�p, ahogy itt csin�ljuk Reit�val… - J�zusom! – r�zom meg a fejem. – M�g szerencse, hogy nem l�that bele a fejembe… - veszek el� kaj�t, megmeleg�tem, �s neki�llok enni. – De mi�rt �lmodom folyton vele? Biztos a tudatalattim akar velem sz�rakozni… m�r annyira nem k�v�nom a t�rsas�g�t, hogy m�g az �lmaimban is benne van… - s�hajtok f�l. Miut�n megettem k�rbej�rtam a lak�st. De megakadtam azel�tt a szoba el�tt, ami az �v�. M�rmint ideiglenesen az �v�… - k�r�ln�ztem a folyos�n, �s mivel nem volt ott senki, �s nem hallottam, hogy visszaj�tt volna, bemer�szkedtem.

A cuccok a hely�n, egy-kett� egym�s hegy�n, h�t�n, de semmi extra. Egy kicsit kutakodtam is, h�tha tal�lok valamit, de m�g a p�nzt�rc�j�t sem tal�ltam meg… nem hogy egy olyan dolgot, amivel bizony�tani tudom, hogy t�bbiek elfogultak. Egyed�l egy dolog fogott meg. K�t toll. Egy fekete �s egy feh�r. Egy darabig forgattam a kezemben �ket, �s gondolkoztam, hogy vajon milyen mad�r� lehet, de semmire sem jutottam. F�leg, hogy l�pteket hallottam, �s ink�bb visszatettem �ket, �s kimentem. Szerencs�re csak a szak�cs volt, hogy mit akarunk enni este. Mivel senki nem volt itt, �gy a kedvenc kaj�mat mondtam neki, � pedig elment megcsin�lni.

A l�baim nem tudtak megmaradni egy helyben… �s csak mentem. Vagy k�tszer k�rbej�rtam a h�zat, de nem tudtam megmaradni egy helyben. Folyton �gy �reztem, hogyha le�l�k, akkor meg�r�l�k. Nem… nem untam magam. Ha untam volna magam, akkor a Tv, vagy a k�nyv, vagy a nassol�s lefoglalt volna. De enni nem akartam, a tv-t v�gignyomkodtam, de nem �rdekelt… a k�nyv? M�skor ki nem lehet venni a kezemb�l, most meg kedvet sem �reztem, hogy felvegyem… - s�hajtok fel, �s megyek ki az udvarra. M�r s�t�t van, �s �n �szre sem vettem. Egy kicsit h�v�sebb sz�l f�j. Ny�r van, de m�gis rossz id�… t�bb melegebb ruh�t kellett volna hoznom magammal… - gondolkozom, mikor meghallom az egyik l� nyer�t�s�t. El�g k�ts�gbeesetten teszi mindezt, �gy szapora l�ptekkel megyek a hang ir�ny�ba. Mikor megl�tom Fantomot, meg�llok egy percre. – Hol van Reita? – l�pek k�zelebb majd megl�tom a f�ld�n fek�dni. Ha a l� nem lenne ennyire k�ts�gbeesett, m�g az is megfordulna a fejemben, hogy csak sz�vat… - k�zelebb sietek, �s megl�tom, hogy csupa v�r.

- Reita! – ki�ltok fel, �s guggolok le hozz�. A test�n t�bb harap�s is. Itt-ott m�lyebbek… �s m�g mindig nem �lt el. Kicsit k�zelebb hajolok, hogy megn�zzem, hogy �l e m�g, �s szerencs�re igen. Nagy nehezen, de felveszem, �s elcipelem a h�zhoz, ahol m�r az egyik itt dolgoz� seg�t nekem. Bevissz�k a nappaliba, �n meg h�vom is a ment�ket. Sajnos el�g sokat kell r�juk v�rni, �gy nekem is aktiviz�lnom kell magamat. A v�rr�l, �s err�l a helyzetr�l ap�m jut eszembe, �s az a szor�t� �rz�s a mellkasomban, ami folyamatosan azt pump�lja sz�t a testemben, hogy: ne hagyd meghalni. K�rtem g�zt, meg vizet, meg fert�tlen�t�t, �s pr�b�ltam tiszt�tani, meg elnyomni a v�rz�st, t�bb, kevesebb sikerrel.

Mikor megj�ttek a ment�k vel�k mentem, persze mondtam, hogyha Ruki�k j�nnek, akkor mondj�k meg mi volt, �s hogy melyik k�rh�zba ment�nk.

Kint a folyos�n fel, s al� j�rk�ltam, �s egy dologra tudtam gondolni: ne halj meg.

Szinte megk�nnyebb�l�s volt, mikor a doki kij�tt, hogy kapott egy kis tetanuszt, �sszevarrt�k a sebeit, de nem lesz nagyobb baja. Az est�re bent tartj�k megfigyel�sen, �s ha reggelre fel�bred, akkor hazavihetem, de sokat kell pihennie, �s figyelni kell r�, mert nem er�ltetheti meg mag�t. Nehogy a varr�sok felszakadjanak, stb.

- Bemehetek hozz�?

- Persze, menjen csak – enged be az orvos. Az �gyon fekszik, �s alszik. K�r�l�tte minden feh�r nekem meg az az �rz�sem, hogy megint �lmodom, de nem… kicsit sem. K�zelebb megyek, �s l�tom, hogy alszik. Nagyot s�hajtok, mikor megl�tom, hogy nyugodt arca… le�l�k az �gy mell�, �s b�mulom. – Mi�rt agg�dtam ennyire ez�rt a senki�rt… - d�l�k h�tra, �s teszem keresztbe l�bamat. – Biztosan az�rt f�ltem ennyire, hogy elvesz�tem, mert m�r annyi mindenkit vesz�tettem el… nem akartam, hogy valaki meghaljon el�ttem. Csak a p�nik miatt volt… - n�zem m�g egy darabig, majd megcs�rren a mobil a zsebemben. A siets�gbe, �s a sokkba nem is eml�keztem, hogy a zsebembe tettem. Ruki neve villogott rajta.

- Ruki?

- Uruha – zaklatott a hangja. – Baj t�rt�nt…

- Mi? – �l�k feljebb.

- Ap�mnak balesete volt. Fent kell maradnunk p�r napig Toki�ban. Ugye nem gond?!

- Nem, dehogy – v�laszolom. Nagyon k�ts�gbeesett a hangja, �s hallom Takeru zokog�s�t a telefonb�l. – Miden rendben?

- M�g m�tik…

- �rtem, figyelj, nincs semmi baj. Nem lesz baja, er�s ember!

- Rem�lem – mondja halkan, �n meg jobbnak l�tom hallgatni arr�l, hogy mi t�rt�nt Reit�val.

- Maradjatok addig, am�g akartok!

- Rendben – mondja. – Ha megk�rlek, akkor ott maradsz lent? Reita is ott van, nem akarom, hogy egyed�l legyen…

- Vagy ink�bb Takeru nem akarja… - jegyzem meg ep�sen, mire fels�hajt, de nem mond semmit sem. – Bocs… - k�rek eln�z�st.

- Semmi gond…

- Majd h�vj, ha van valami fejlem�ny!

- H�vlak – mondja, majd leteszi. V�gign�zek Reit�n, �s elfolytok egy s�hajt. Akkor Takeru kil�ve arra a poz�ci�ra, hogy �polgassa… mindegy, valahogy csak t�l�lem… - �s�tom el magam. M�r �jf�l is elm�lt, �s nagyon �lmos vagyok. El is szenderedek az �gy mellett… mondhatni j�t aludtam… persze lesz�m�tva azt, hogy elg�mberedett mindenem, �s a nyakam is be�llt. Amikor meg fel�bredtem, akkor Reita k�rd�-kutakod�-f�l�nyes tekintet�vel tal�ltam szembe magam.

- Hogy van? – k�rdem ink�bb, mik�zben a hajamat igazgatom.

- F�jok – mondja, �n meg megnyomom a n�v�rh�v�t.

- Mi t�rt�nt? Hogy ker�ltem ide? Csak nem te tal�lt�l meg?

- De, �n… - �llok fel, �s ny�jt�zom egyet. K�zben bej�n a n�v�r. �r�l Reita �bred�s�nek, majd elmegy a doki�rt, �s az megvizsg�lja.

- Ha esetleg l�za lenne, akkor itt egy gy�gyszer – adja oda nekem a receptet.

- Mi�rt lenne l�za? – k�rdezek vissza.

- A tetanusz miatt, �s mert a teste kimer�lt – mondja. – De otthon ugyanolyan j�l fog pihenni, mint itt tenn�. Csak ott otthonosabb – mondja, �n meg apr�t b�lintok, b�r nem tetszik. Nem �gy terveztem, hogy k�r�l fogom ugr�lni �t. – Meg�rom a jelent�s �s elmehetnek – mondja, �n meg b�lintok, ahogy kimegy, a telefonom�rt ny�lok.

- Yasumi, ha megk�rem, akkor �t�nk tudna j�nni? Meg keressen valami ruh�t Reit�nak a szob�j�ban – mondom, � meg meg�g�ri, hogy siet. Persze ez a siet�s minimum egy �ra. Ha nem t�bb…

- Mi�rt nem Rukit h�vtad? – k�rdezi, �n meg visszafordulok fel�.

- Nincsenek itt. Egy darabig nem j�nnek vissza.

- Hogyhogy? – vonja f�l szem�ld�k�t.

- Az apjuknak balesete volt, �s ottmaradtak. Amikor este h�vott, akkor m�g a m�t�ben volt – mondom, mint valami j� kisfi�. Magam sem tudom, mi�rt v�laszolgatok minden egyes k�rd�s�re. M�g szerencse, hogy nem k�rdez t�bbet, �s, hogy nem megy olyan lassan az az egy �ra. Yasumi hamar ide�r, �s neki k�sz�nhet�en d�lre m�r otthon is vagyunk.

- Seg�tek – aj�nlom fel, hogy ne er�ltesse meg mag�t.

- Fogadjunk, hogy csak tapizni akarsz… - mondja pimasz m�don, �n meg felvonom szem�ld�k�met.

- Tudod mit? – n�zek r�. – Menj fel egyed�l – �llok el a kocsit�l, �s megyek befel�. – Nem kell nekem seg�teni neked… - morgom. – A nagy Reita, megoldja… - megyek be, fel a szob�mba. A ruh�m az�ta is v�res, �s le akarom magamr�l h�mozni �ket. Ledob�lom a szoba k�zep�n, �s �tmegyek megf�rdeni. Nem maradok sok�ig, csak megtiszt�tom magam. Beleb�jok friss �s tiszta ruh�imba, �s az�rt �tmegyek Reita szob�j�ba. Az �gyban fekszik, �s meg akarja igaz�tani a p�rn�j�t, de nem nagyon megy neki f�jdalom n�lk�l.

- Nesze neked farkas… - megyek be, � meg fel�m n�z. Odamegyek �s megigaz�tom a p�rn�j�t. – �gy j�?

- Igen – mondja, �n meg ell�pek t�le.

- Valamit?

- Nem – mondja, �n meg otthagyom. Nem akarok k�r�l�tte ugr�lni… nagyon nem. De az�rt id�nk�nt megn�zem, hogy mi van vele. D�lut�nra megint beborul az id�… �s kezdek f�lni. A lak�s �res, mert a dolgoz�k a h�tv�g�t megkapj�k szabadnapnak… �s most szombat van. A borul�sb�l pedig hatalmas vihar kerekedik, �gy visszamegyek Reita szob�j�ba. Ahol � alszik. K�zelebb megyek �s len�zek r�. Meg igazgatom a takar�j�t, de v�letlen�l meg�rintem arc�t. Majd �jra hozz�ny�lok, mert melegnek �reztem. S�t… az nem is kifejez�s. L�ngol a homloka. A gy�gyszer�rt ny�lok, de nem tudom neki beadni, mert nem nagyon akar felkelni.

- �breszt�! – �bresztgetem.

- Hagyj�l m�r… - morogja.

- Nem hagylak! – r�zom meg egy kicsit, mire r�m n�z el�g sz�r�s szemekkel. M�g �rdekelne is, ha nem lenne l�zas. – Vedd ezt be – dugom a gy�gyszert a sz�j�ba, majd itatok vele egy keveset, ami miatt elkezd k�h�gni, �s az oldal�hoz ny�l. De ahogy visszateszem a p�rn�ra, alszik is tov�bb.

A l�zcsillap�t� nem sokat haszn�lt neki… �gy m�s dolgokhoz fordulok. El�keresek a f�rd�b�l egy lav�rt, majd hidegvizet teszek bele, �s rongy zsebkend�t �ztatok be. Visszamegyek, �s lejjebb h�zom r�la a takar�t. Nagy nehezen leveszem a p�l�j�t, �s ahol teste szabad, �s nincs rajta k�t�s, hideg ronggyal t�r�lgetni kezdem. Homlok�ra is teszek vizesborogat�st, meg mellkas�ra is, karjaira is. A bok�it sem hagyom ki a sz�r�sb�l… J� p�rszor cser�lem le �ket, de nem nagyon akar lejjebb menni a l�za… �n pedig egyre f�radtabb vagyok, pedig nem akarok elaludni. Vigy�zni akarok r�… de a szemem leragadnak, �s elalszom mellette. Odakint pedig tombol a vihar.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.08.16. 14:24 Sayuki007 Juuuuuuuj, nagyon k�v�ncsi vagyok, hogy mi lesz!!! Csak �gy tov�bb ^^