Uruha

Ahogy közeledtünk Január végéhez, és rájöttem, hogy már csak két hetem van az érettségiig, egyre feszültebb lettem, már a tanulásra sem tudtam nagyon odafigyelni… Igaz, hogy már az érettségire a huszonöt tételből huszonhárom megvolt, és meg is tanultam azokat, de az a maradék kettő igencsak idegesített. Leginkább mászkáltam a lakásban, öt percenként beleültem Rei ölébe, majd mentem vissza a konyhába tanulni, de tíz percen belül megint kikóvályogtam… Végül is Reita volt az, aki már megelégelte ezt az egészet, és hatalmas meglepetésemre ő ült le velem tanulni. Nagyon jól magyarázott, én meg ezerrel jegyzeteltem, amiket mond, és mindkét tételt befejeztük két órás munkával. Végig Rei ölében ültem, és miután végezünk ki sem szálltam, csak inkább bújtam hozzá, tényleg nagyon hálás voltam neki.

- És most ideje egy kicsit biológiázni… – dönt a hátamra a kanapén, és mar ajkaimra. Persze rögtön visszacsókolok, remélve, hogy megint elfelejtkezem magamról… de egyáltalán nem ment most, lassan Rei áttért a nyakamra, belőlem meg nyögés helyett az engem leginkább foglalkoztató kérdés szakadt fel.

- Rei, mi lesz, ha nem sikerül jól az érettségi? – hagyja abba csókolgatásom, látszik rajta, hogy ideges. – Ne haragudj… – motyogom magam elé, ő meg inkább leszáll rólam… – Rei, tényleg ne haragudj… – ülök ölébe, és markolgatom pólóját mellkasánál.

- Uruha, kicsit már kezd elegem lenni, ajánlom, hogy az érettségi után ki ne merd ejteni a szádon azt a szót, vagy nem állok jót magamért – cseng dühösen a hangja, én meg belebújok nyakába, mert nem akarom, hogy megint kiabáljon velem… jogosan.

- Ne haragudj rám, Rei – próbálom kiengesztelni, puszilgatom a száját, és egyre közelebb húzódom az ölében.

- Tűzzel játszol, ha most felhúzol, nem leszek aranyos.

- De én, szeretlek… – nézek ártatlanul szemeibe, mintha megenyhülne…

- Tudod, hogy én is szeretlek, de már faszom, elegem van ebből a kurva érettségiből, és most finoman fejeztem ki magam! – morog, és én meg-megcsókolom, hátha abbahagyja és eltűnik a rosszkedve. Sikerrel jártam, erősen megmarkolta fenekemet, persze a reakció sem maradt el. Egyenesen a szájába nyögtem fel, amin szélesen elvigyorodott.

- Akarlak – suttogja számba, én meg beletúrtam hajába, és ráharaptam alsó ajkára, szemeimet is becsuktam, persze megéreztem, hogy az ölében tart, és visz be engem a hálóba. Lassan tesz le az ágyra, ami ennek ellenére hullámzik alattam. Rei nagyon óvatosan érint meg engem, lágyan, mint minden alkalommal, és miközben szeretkeztünk, akkor is így viselkedett, sosem volt heves, vagy meggondolatlan. Figyelt rám… én meg nem viszonzom neki, mert nekem fontosabb a tanulás. Bűnösnek érzem magam, de mégis azzal magyarázkodom, hogy nekem ez most nagyon fontos, és nemsokára úgy is vége az érettséginek. És tényleg így is gondoltam. Két hét múlva már sokkal felszabadultabb leszek, és minden időmet Reire tudom fordítani. Miután hangos nyögéssel elélveztem, tényleg semmire nem gondoltam, csak élveztem az orgazmus adta örömöt, és ezt Rei adta nekem.

- Szeretlekh…~ - suttogom mikor már kicsit magamhoz tértem, és ő is elélvezett.

- Én is, Uruha – csókol meg, és csúszik ki belőlem. – Gyere, fürödjünk meg – mosolyog, én meg mielőtt elindulnánk, lehúzom magamhoz egy csókra, és indulunk be a fürdőbe. Először a zuhanyzóban megmosakszom egyedül, utána jön be csak Rei, és szállunk be a kádba. Pontosabban én Rei ölébe ülök.

- Én tényleg nem szeretném, ha haragudnál rám – piszkálom mellkasát, és félve nézek szemébe.

- Csak néha ne dramatizáld túl a dolgokat, és akkor semmi baj nem lesz.

- Amúgy… Aoival mióta vagytok megint jóban?

- Tudod, miután a suliban odajött hozzám, én meg elküldtem a francba, utána megbeszéltük a dolgokat. Mégiscsak a legjobb haverom, kiskorom óta… – mosolyog, mire én is viszonzom.

- Az jó – zárom le ennyivel, és több szó nem is igazán esik köztünk. Miután a víz kezdett kihűlni, mi is másztunk ki a belőle. Most sem kellett csalódnom, mert Rei elvárta, hogy csak ő törölhessen meg és öltöztessen fel, persze megint csak többször zavarba hozva engem. Beszállunk az ágyba, rögtön magához húz, és fél percen belül alszik… ilyenkor olyan nyugodt az arca, és mindig résnyire van nyitva a szája… olyan aranyos. Próbálok én is aludni, de nem megy… így inkább kimegyek tanulni, hasznosra fordítom ezt az időt. Végül az egész éjszakát áttanultam, és reggel gyorsan visszamásztam Rei mellé, nehogy észrevegye. Nem éreztem jól magam, féltem, hogy nem fog menni az érettségi… és nagyon fájt a jobb kezem, amivel jegyzeteltem éjjel. Másfél héten keresztül majdnem minden nap ezt csináltam, egyre kialvatlanabb és hisztis lettem. Enni sem ettem normálisan, semmi sem volt jó, mindenért csak nyöszörögtem, semmit nem akartam csinálni… Csak éjjel tudtam kémiát tanulni, elég sokszor bealudtam bármilyen pozícióba, a kezem egyre jobban fájt, már-már mozgatni is alig bírtam.

- Jó reggelt Ruru – mosolyog Reita, én meg adok a szájára egy puszit, és szállok ki mellőle. – Mit kérsz reggelire?

- Pirítóst – motyogom magam elé, és kezdek öltözködni, mire készen vagyok, jön be Rei, hogy menjek enni. – Már annyira nem vagyok éhes…

- Csak nem beteg leszel?

- Nem, csak most nem akarok semmit enni.

- Hát… jó… – mondod meglepődve, én meg egyre rosszabbul érzem magam. Belülről feszít egy nagyon rossz érzés…

- Reih… – szaladok ki hozzá, és zokogok fel őt ölelve. Biztos, hogy nem fog sikerülni az érettségi, meg fogok bukni.

- Atyaisten, Uruha! Mi a baj? – kérdezi ledöbbenve, mire jobban zokogok. – Az érettségi…? – markolom meg jobban hátán a pólót, és bólogatok. – De annyit tanultál rá, hogy biztos, hogy menni fog.

- NEM – kiabálom, és sírok tovább. Nem fog menni.

- Először, nyugodj meg. Nem megyünk ma suliba.

- DE MUSZÁJ REI, MUSZÁJ! – ordítom, és sírok jobban.

- URUHA MOSTMÁR AZ ISTEN ÁLDJON MEG, ITTHONMARADUNK, ÉS KÉSZ – rezzenek össze, még a sírást is abbahagyom. – Az érettségi napjáig itthon maradunk és KIPIHENED magadat, megértetted? Úgyis figyelni foglak!

Súgó 1 hozzászólás

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.

1

2011.08.18. 13:37 Sayuki007 Basszus, mit parázik? Szerintem Reinek tök igaza van! Nagyon tetszik a fejezet, várom a következőt^^ Válasz: Örülök, hogy tetszik. Én is fostam... de azért nem csináltam ki a körülöttem lévőket XD bár én nem vagyok ilyen okos, mint itt Ruru :"D