Uruha

Ajh… dr�ga j� Istenem… - b�mulom a plafont. Az �gyamban vagyok, �s m�r reggeledik. – Megint egy �lom… ami olyan val�s�gos… m�g a sebek is… mi�rt k�nzom magam? �n nem vagyok szex m�ni�s. Ok���… r�gen voltam valakivel, de ennyire nem, hogy az agyam ilyen �lmokat kre�ljon, minden j�ttmenttel… - s�hajtok. – �s milyen eleven vagyok benn�k… - h�zom a fejemre a p�rn�t, mire az, hogy engem valaki az ist�ll�ban �gy megfektessen, az ki van z�rva… f�leg nem h�romszor… - �l�k fel, de vissza is d�l�k. – Ez meg mi? Ne sz�rakozzanak fent velem! Mi ez, hogy k�nyelmetlen �lni?! Most komolyan megdugott az este?! Neeeeeem! �n nem engedn�m neki! Komolyan! Nem! – �l�k f�l megint, de m�r ez is k�nyelmetlen. Kimegyek a mosd�ba, �s felki�ltok, amint megl�tom magam a t�k�rbe.

- Neeem… - hajolok k�zelebb �s n�zem meg k�zelebbr�l, mik�zben elkezdem a nyakam fogdosni. Hirtelen ny�lik ki az ajt�, �s Reita j�n be rajta.

- Mi a baj? – k�rdezi, �n meg r�n�zek a t�k�rb�l. Nem tudom, hogy elv�r�s�djek e vagy sem… vagy ink�bb att�l, hogy megrakott �s produk�ltam magam, vagy att�l, hogy megfojtsam, mert megtette, �s m�g bemer�szel j�nni a f�rd�mbe!

- Mi a baj? – akadok ki �s engedem el a nyakamat, persze k�zben odafordulok fel�. – Mi-a-baj? – k�rdezem hiszt�rikusan. – Szerinted m�gis mi a baj?! – megyek oda, �s �llok meg el�tte idegesen.

- Hisztis vagy…? – k�rdezi, �n meg majdhogynem robbanni k�sz�l�k.

- Te �lszent diszn�! Mit csin�lt�l velem?! – esek neki, �s l�k�m meg v�ll�n�l fogva.

- M�gis mir�l besz�lsz? – teszi nekem itt az �rtatlant.

- M�g, hogy mir�l? – k�rdezem, �s a szem�be n�zek, tudni akarom, hogy hazudik e vagy sem. – Mit csin�lt�l velem a lovard�ban?! – tekintete nyugodt, de �n kicsit sem vagyok ett�l az.

- Nem csin�ltam veled semmit… - mondja, majd a nyakamra n�z. – Sz�p sz�v�s nyomok… csak nem megdugattad magad az egyik itt dolgoz�val? – k�rdezi, a kezem meg �n�ll� �letre kel, �s akkora pofon landol arc�n, hogy a f�rd�szoba csendj�ben visszhangzik.

- Ha m�g egyszer a k�zelembe j�ssz, megemlegeted – mutatok fel� v�szj�sl�an, �s menn�k ki, de megfogja kezem.

- �n nem csin�ltam semmit Hercegn�! – mondja. – Ne fogd r�m, hogy megdugtak! – mondja, mire kir�ntom a kezemet �v�b�l, �s megyek vissza a szob�mba.

Nem hiszem el! Tagadja is, �s nem l�ttam a szem�ben semmit. Csak az a megszokott borzong�s futott rajtam v�gig, mint mindig… �h! Ki�llhatatlan alak! – v�gom be magam m�g�tt az ajt�t. – De most akkor ez mi? Csak �lom, vagy val�s�g? Mi�rt nem tudok d�nteni? Az agyam azt mondja �lom, a testem azt mondja val�s�g… Nem aludhatok olyan m�lyen, hogy ne �rezzem, ha t�nyleg megdugnak… - f�rom a fejem a p�rn�mba az �gyon. – Mi�rt v�gtam pofon…? – k�rdezem magamt�l, de norm�lis v�laszt nem tudok magamnak adni. M�sok, ha ilyet mondanak, akkor max egy grimaszt kapnak, vagy elk�ld�m �ket melegedni. De most… mit�l lettem ennyire hisztis? Sosem szoktam az lenni… - h�zom el a sz�mat. V�g�l felkelek, �s megf�s�lk�d�m, meg fel�lt�z�m. Egy harisny�t veszek fel, egy tapad�s fekete kisnadr�got, �s egy feh�r ingszer�t egy kis fekete mell�nnyel. Persze a nyakamba is teszek s�lat. Ami v�g�l egy kend� lesz, ami szint�n fekete… annyi lila folt van a nyakamon, hogy egy fuvarnyi alapoz� nem fedn� el. Mivel nem tudok lovagolni, �s jelenleg nem esik az es� kimegyek s�t�lni. De az�rt a h�z k�rny�k�n maradok, nem akarok �gy j�rni, mint Reita.

�lom? – n�zek fel az �gre, de nem kapom meg a v�laszt.

- Mit n�zel�dsz Hisztiske? – hallom meg Reita hangj�t, �s fel� is kapom a fejem.

- Bekapatod! – f�jtatom, annyira j� volt, am�g beteg volt. Nem k�t�zk�d�tt, �s nyugtom volt. – Le lehet r�lam sz�llni! – fordulok el, �s indulok meg a m�sik ir�nyba.

- Na, most mi van? – j�n ut�nam. - Nem ink�bb nekem kellene r�d haragudni? – �ll�t meg, mire sz�r�san n�zek fel�. – �n kaptam pofont, a semmi�rt!

- Ha nem veszed le r�lam a mocskos mancsodat, akkor m�g egy pofon gazdag tulajdonosa leszel – morogom fel�, mire csak egy f�lmosoly jelenik meg az arc�n. – Alig v�rom, hogy Ruki�k megj�jjenek. Legal�bb Takeru lefoglalja majd Reit�t, �n meg hazamegyek anyuhoz… kell egy kis nyugalom… - forgatom meg a szemem, majd kih�zom kezem �v�b�l.

- Ne fenyeget�zz Hercegn�m! �n csak k�v�ncsi vagyok. Csak nem azt �lmodtad, hogy megdugtalak? – erre a k�rd�sre, f�ldbe gy�kerezik a l�bam. – Hm… �gy l�tom igen. �s legal�bb j� voltam? – k�rdezi pof�tlanul, mire elt�tom a sz�mat, �s �rzem, hogy egy kisebb p�r jelenik meg arcomon. Ha ezt a cikis jelentet l�tn� valaki, el�sn�m magam a f�ld al�, az egyszer biztos.

- Ne is �lmodj r�la! – h�zom fel orromat. – M�g hogy veled? – vonom fel szem�ld�k�met. – M�g �lmomban sem fek�dn�k le pont veled – b�k�m meg v�ll�t. – Ilyen alakokkal semmi p�nz�rt nem �lln�k �ssze – pr�b�lom menteni a menthet�t, de � csak vigyorog, �n meg egyre k�nosabban �rzem magam. �gy fogom magam �s egy sz� n�lk�l otthagyom. Persze esz a fene rendesen… Sz�val m�gis csak �lom volt… csak akkor nem tudom, hogy a testemen mi�rt vannak ezek… Ajh, �des Istenem! H�ly�t csin�ltam magamb�l ez el�tt a marha el�tt! Most m�g buggyantabbnak tart, mint eddig! Franc… - morgom, mik�zben bemegyek Ladyhez.

- Sz�vesen kivinn�lek… de sajna el�g k�nyelmetlen lenne… - kezdem el simogatni. – Majd holnap kiviszlek.

- Nem visz ki – hallom meg Reita hangj�t, de nem fordulok fel�, csak megfogatom a szemem, majd elpirulok, mert a helyr�l eszembe jut az �lmom. M�g szerencse, hogy Reita nem l�tja arcomat. K�ptelen lenn�k hazudni.

- Ne te mond meg, hogy mikor vigyem ki Ladyt, �s mikor ne! – f�jtatom, majd hirtelen karokat �rzek meg magam k�r�l. Mire elkerekedik a szemem, �s meg�ll a kezem a lovon. – Vedd le a kezed r�lam, vagy k�l�nben nem �rdekel, hogy m�g vigy�znod kell magadra, olyat �t�k r�d, hogy megemlegeted! – morogom, de csak nem enged el.

- Nem f�lek att�l… - mondja kac�ran, �n meg legsz�vesebben j�l gyomron �tn�m… de csak nem teszem meg. Ha miattam baja lesz, azt nem �ln�m t�l. �n nem fogok senkinek bajt okozni, f�leg, ha valami rosszul s�l el, �s a v�g�n meghal, mit csin�lok?

- Hagyj�l! – m�szom ki karjai k�z�l, �s megyek fel a szob�mba. A mai napom �gy telik. Menek�l�k Reita el�l. Egyszer�en nem tudok vele egy l�gt�rbe meglenni… csak arra v�gyom, hogy ne l�sson.

M�snap szerencs�re m�r kezd s�tni a nap. Erre v�rtam eg�sz h�ten… hogy s�ss�n. B�r most m�g v�rnom kell, hogy felmelegedjen a t� vize… Rem�lem, hogy nem lesz megint hideg. Mert nem akarok megint vihart. Annyira ut�lom �ket… - n�zek ki az ablakon. M�r most meleg van, pedig csak reggel van. Van m�r vagy h�sz fok, ha nem t�bb. �gy csak egy kisnadr�got veszek fel, �s egy r�vid ujj� p�l�t.

Lent a reggeliz� asztaln�l m�r Reita ott van.

- Reggelt – �l�k le.

- Viszont – mondja. – Hogy aludt�l hercegn�m? – k�rdezi, mire feln�zek r�.

- Ne h�vj Hercegn�nek, nem vagyok az, �s nem engedtem meg! – kezdek neki a reggelinek, amit el�m tesznek.

- Na, mi az? Rosszul aludt�l?

- Nem, j�l aludtam – eszek tov�bb. – Csak hozz�d nincs kedvem – felelem, mire elhallgat, �gy csendben meg tudom enni a reggelimet. Mikor k�sz vagyok, megt�rl�m sz�mat, �s fel�llok. – Ruki�k holnap reggel j�nnek haza – n�zek fel�, mikor elmenn�k mellette.

- Tudom, m�r mondtad.

- Csak sz�ltam – vonok v�llat �s megyek ki lovagolni. Persze els� dolgom a t�hoz vezet, hogy megn�zzem, hogy milyen a v�z. Nem �ppen olyan, mint szeretn�m… �n nem szeretek hidegv�zben f�rdeni, �gy nem mer�szkedek beljebb. Maradok a f�ben, �s n�zek ki a fejemb�l. Nincs valami fergeteges kedvem. Pedig m�g ki is aludtam magam… semmi �lom… semmi nyom a testemen, semmi Reita… m�g reggel sem ideges�tett, �s m�g el is hallgatott, �s nem felest. Nekem meg olyan nyomott a hangulatom… - d�l�k el a f�ben. Gondolkozom, de nem jutok semmire, �gy ink�bb visszamegyek.

- Anyuk�d h�vott – hallom meg Reita hangj�t a nappalib�l, mire odamegyek.

- Hogy mi? Felvetted a telefonom?! – akadok ki.

- Nem hagyta abba, folyamatosan cs�rgetett – ny�jtja fel�m.

- Mi? – kerekedik ki a szemem. – Baj van? Mi�rt nem j�tt�l ut�nam?! – k�rdezem idegesen, �s m�r keresem is ki a h�v�slist�mb�l.

- Nincs baj, csak k�rdezte, hogy ma nem m�sz haza – mondja, mire fel� n�zek, �s m�r eszembe jut, hogy mi�rt van rossz kedvem. Lehunyom a szemem, majd fels�hajtok, �s kimegyek. Kimegyek a teraszra, �s ott h�vom fel anyut.

- �desk�m! M�r annyiszor kerestelek – sz�l bele.

- Szia, anyu, bocs�nat nem vittem ki magammal a telefonomat lovagolni. Ladyvel voltam.

- Igen, az a kedves fi� mondta – mondja. – Kedves? – Nem is tudtam, hogy egy�tt vagy valakivel. Mi�rt nem mondtad nekem? – k�rdezi nekem meg leesik az �llam.

- Mi? – k�rdezem �rthetetlen�l.

- H�t… nagyon mark�ns hangja van, biztos karakteres alkat – mondja kedvesen. – Mi�rt nem hozod haza �t bemutatni? Vagy ma haza sem j�ssz? – k�rdezi ezt m�r egy kicsit szomork�sabban.

- Anyu… - s�hajtok fel, �s pr�b�lok egy kicsit feleszm�lni a sokkb�l, hogy � �sszep�ros�tott Reit�val. – Nem vagyok egy�tt senkivel. Rukival lej�tt�nk a birtokra, �s az a fi� is itt van… Csak m�r ideges�tette a telefoncs�rg�s az�rt vette fel.

- �h… - mondja halkan. – �rtem… �n meg m�r azt hittem, hogy v�gre tal�lt�l magad mell� valakit… - mondja �s l�tom, hogy egy kicsit csal�dott.

- Nem, sajn�lom – mondom. – �s ma nem tudok hazamenni. Nincs kocsi, �s �gy egy kicsit messze lenne… holnap hazaj�nnek Ruki�k, �s ut�na hazamegyek.

- �rtem – mondja, �s tudom, hogy f�j neki. Sajn�lom… elfelejtettem… - harapom be als�ajkam.

- Sajn�lom anyu…

- Semmi gond. Majd akkor megy�nk holnap.

- K�sz�n�m – nyelek egyet, majd leteszem a telefont. Nagy s�haj hagyja el ajkaimat, mire megk�sz�r�li Reita a tork�t, �n meg fel� fordulok.

- Tal�n baj van?

- Nincs – ford�tom vissza fejem, �s a kertet n�zem. R�gen sokat h�ly�skedt�nk ott Rukival.

- Nem volt meggy�z� – j�n k�zelebb. – Anyuk�d rosszul van?

- Nincs! – mondom er�lyesebben.

- Mi�rt kell holnap hazamenned hozz�? – k�rdezi, �n meg egyre idegesebb leszek.

- SEMMI K�Z�D HOZZ�! – ki�ltok r� �s hagyom ott. Felmegyek az emeletre, �s bev�gom magam m�g�tt az ajt�t. �sszeszedek magamnak egy-k�t ruh�t. Mert t�nyleg, csak k�t napra maradok otthon. M�rmint egy �jszak�ra… ilyenkor mindig �gy csin�lom. Hazamegyek, elmegy�nk apu s�rj�hoz, �s otthon maradok anyuval. Ilyenkor besz�lgetni szoktunk. K�v�ncsi, hogy mi van velem. Neki sem lehet egyed�l t�l k�nny�… sz�gyellem is magam, hogy elfelejtettem apu hal�l�nak �vfordul�j�t… DE ez is miatta van! – puffogok magamban, m�rges vagyok. Mi�rt nem j�ttem kocsival… mi�rt van itt… mi�rt nem eml�keztem az �vfordul�ra… mi�rt nem tudok magamon uralkodni?! – ilyen �s hasonl� k�rd�sek kavarogtak a fejemben, �s alig v�rtam, hogy Ruki�k megj�jjenek, �s lecsaphassak a kocsira. Tudom, hogy bunk� leszek, mert elmegyek, mikor biztos ezernyi mondanival�ja lesz… de haza kell mennem. Anyuhoz… nem akarom m�g jobban b�ntani.

V�g�l az lett, hogy maradtam itthon… legal�bbis j� p�r �r�t, miut�n Ruki�k hazaj�ttek. Ruki nekem mes�lt, hogy mennyire f�ltette az apuk�j�t, meg ilyenek. L�ttam rajta, hogy ki van mer�lve, �s j�l esik neki az, hogy m�gsem rohantam el azonnal. Takeru egyb�l betal�lta Reit�t. Meg j�tt azzal, hogy mi�rt nem mondtam meg nekik, hogy Reit�val baleset t�rt�nt. Persze… m�g mit nem. �gy is volt el�g bajuk, nem kellett m�g ezzel ideges�tenem… de ezt magyar�zhattam volna neki… �gysem �rette volna meg… sz�val mindegy.

Hazafele �t el�g lassan ment, m�r otthon akartam lenni, l�tni anyut.

Aki persze nagyon �r�lt nekem, nem r�tta fel, hogy nem tegnap j�ttem, ink�bb hamar elk�sz�lt, �s kiment�nk egy�tt a temet�be. Most m�g jobban �reztem, hogy hi�nyzik nekem… de nem csak �. Valami hi�nyzott… de nem tudtam r�j�nni. Ak�rhogy gondolkoztam eg�sz d�lut�n, �s este. Persze j�t besz�lgett�nk anyuval… �s sokat mes�ltem neki, amib�l Reit�t kihagytam… m�rmint az �lmaimat, �s, hogy nem igaz�n szimpatiz�lok vele. Pr�b�ltam sz�p�teni a dolgokat anyu el�tt. Persze lefekv�s el�tt az�rt megkaptam, hogy lehetne valami kett�nk k�z�tt… �r�lne, ha valakit tudna mellettem…

Na, persze… m�g, hogy Reita meg �n? Nem… m�g viccnek is bizarr… - fordulok m�sik oldalamra, �s alszom el.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.