|
25. fejezet
Uruha
- Én is szeretlek… nagyon, Rei… – mászom fel kicsit és csókolom meg, mire belenyög a csókunkba, mert még mindig bennem van. Lassan szállok le róla, de ezt is nyögve, és ölelem át újra nyakát.
- Menjünk el fürdeni, kérlek – nézek szemeibe mosolyogva, de elég gyorsan hátamon találom magam…
- Mi volt ez Rurucica? – simít végig mellkasomon, ajkaim közül meg egy sóhaj kúszik ki.
- Csak.. .
- Csa~k? – hajol közel nyakamhoz, és rám szuszog, amitől kiráz a hideg, én meg visszaforgatom magunkat, így ismét ágyékán ülök.
- Csak megkívántalak… és rég voltunk együtt… és akartam tudni, hogy haragszol-e rám… – vallom be.
- Hát, tény, hogy egy kicsit mérges voltam rád… de megértettem valamilyen szinten, hogy miért vagy ilyen – mosolyodik el. – Remélem most már olyan. Amúgy mesélj csak, hogy sikerült – ül fel és teszi derekamra kezemet, én meg nem merek szemébe nézni.
- Jól sikerült… mindent tudtam, és 1 órával hamarabb kijöttem…
- Na, látod, nem kellett volna annyira félni – fog tarkómra és húz magához, majd puszilja meg homlokomat.
- Mit szólnál hozzá, ha jövőre tennék egy emelt vizsgát…? – kérdezem meg félve, mire egy hatalmas sóhajt hallok meg.
- Minek… csak halálra idegesítenéd magad, és jövőre ott van a biológia, ami nem könnyű.
- Jó, de hátha nem lesz elég pontom…
- Uruha! Most komolyan… Jó akkor alku. Ha nem éri el a 90%-ot a kémia érettségid, akkor emeltezel belőle jövőre, de ha eléri, akkor megígéred, hogy nem fogsz menni, így is túlvállalod magad – sóhajt egy nagyot, én meg elkezdem rágni számat. Igaza van de…
- Jól van… – egyezem bele. – De most már tényleg menjünk fürdeni… – mosolyodom el halványan, és indulunk is be a még mindig szép fürdőbe, ahol Rei magamra hagy körülbelül öt percre, hogy normálisan ki tudjam magam mosni, nem szeretem, ha látja, pedig nem rég óta élünk nemi életet is… Ezután szinte rögtön repült is be, a már meleg vízzel megtöltött kádba, és ülök az ölébe.
- Szinte el sem hiszem, hogy előbb így letepertél – nevet fel, és kapok egy puszit számra. – Komolyan, sosem láttalak még ilyen vadnak! – nevet, én meg csak vörösödöm tovább.
- Jól van, na… – bújok nyakába, és húzódom teljesen közel ölében. – Én tényleg sajnálom, hogy olyan kibírhatatlan voltam – nevetek, bár van egy olyan sejtésem, hogy Reita már nem nagyon figyel rám, mert elég feltűnően a fenekem markolásával van elfoglalva… – Rei? – pislogok ártatlanul, mire csak elvigyorodik.
- Szeretsz tanulni, minden újat megismerni… és én, most megismertetlek, milyen mikor vízben csináljuk… – emel fel fenekemnél és kicsit csúszik lejjebb, és elkezdi markolgatni farkamat.
- De Reih~ - sóhajtok fel, mikor már a saját erekcióját is hozzám nyomja, nem tágít, nem is kell, mert nemrég voltunk együtt… Viszont előző bátorságomnak már nyoma sincs, paradicsomvörös fejjel ereszkedem rá, és mikor már teljesen bennem van, kinyitom szemeimet, Rei rögtön magához ránt.
- Gyönyörű vagy… – lök egyet rajtam, mire én elég hangosan felnyögök, majd egyenesedem vissza. Nem tudom miért mondta, hogy olyan jó vízben csinálni, alig bírok mozogni. Csak miután elkezdett velem együtt hullámzani a víz, egyre felszabadultabban nyögtem fel, és hangom visszhangozz az egész fürdőben. A víz olyannyira irányított már, hogy szinte egyáltalán nem kellett mozogni, és ez igencsak tetszett nekem. Semmi munkával nagy élvezet. Rei is halkan nyögdösött, én már eléggé a határaimon voltam…
- Nemakarokh… a vízbe…
- Mih?
- Nemakarokh a vízbe… Reii~h – nyögök fel, és nem tudom tartani tovább magam, beleélvezek a vízbe, amit annyira nem akartam. Miután mindketten elmentünk, a víz még lágyan ringatott, én meg nem tudtam nem nyögni erre. – Lefáradtam… nagyon… – motyogom Rei vállán feküdve, el fogok aludni… Mint egy rongybaba, úgy fekszem félig meddig Reitán, érzem, hogy kicsúszik belőlem, és elkezd kitisztítani. Nem egyszer összerezzenek, elég kellemetlen, főleg, hogy neki kell csinálni. Olyannyira elfáradtam már, hogy arra nem emlékszem mikor kerültem vissza az ágyba, csak órákkal később kelek fel arra, hogy sötét van.
„Lementem megsétáltatni Ryu-t, sietek haza, pihenj. Reita”
Olvasom üzenetét, én meg fekszem vissza. – Fáj a fenekem… – motyogom, majd hallom, hogy nyílik is az ajtó.
- Szia, kicsim! – lép is be Rei, én meg felülök. – Na, kipihented magadat?
- Úgy ahogy… Miért kérdezed?
- Elmehetnénk este, kicsit ünnepelni, hogy vége van a hajtásodnak. Meg a srácok is jönnének, menjünk el.
- Jó… csak kérek egy párnát – mosolygok, és szállok ki az ágyból.
- Ott kényelmesek a padok… ennyire fáj? – jön oda hozzám és simogatja meg fenekem, mire felnevetek.
- Annyira nem, csak a kemény padokat kerülném – bújok hozzá, és fonom nyakába kezem.
- Jól van akkor. Na, gyere, indulni kell nemsokára – mosolyog, persze ő öltöztet fel, és szabja meg, melyik ruhát vegyem fel, és közben morog, hogy aki rám mer nézni, azt kibelezi. Kézen fogva indulunk el a kocsma felé, már mindenki ott van, kicsit furcsa hogy inni jöttünk… Én nem iszom alkoholt. Majd valami üdítőt kérek… Viszont egy valami zavar, hogy az a srác, akit az érettségikor láttam Reijel beszélgetni, ott volt. Valahogy nem akarom megismerni… Elég sokáig elbeszélgetünk, nevetgélünk, nem isznak a többiek sokat, csak épp hogy kellemes legyen a hangulat. Tizenegy körül lelép Aoi és Kai, én meg kissé megrémülök, hogy már sokkal kevesebbnek látszik a társaságunk, főleg mikor Reita kimegy mosdóba, Ruki meg valami italt kér, így Sonoval maradok kettesben.
- Siess… – fordulok hátra Reitához, de nem figyel rám, így visszafordulok az asztalhoz és legurítom a kólámat.
- Hallod… Azt a szőkét, az orrkendőst… Úgy megbaszatnám magam vele! Biztos egy vadállat az ágyban! Először kutyapózban… aztán meg ahogy épp lenne. Meg kéne tudnom, hol lakik, tőlem biztos nem messze, mert mindig együtt sétáltatunk kutyát – ömlenek belőle a szavak, én meg riadtan meredek rá. Minden nap találkoznak…? Ezért nem akarja Rei, hogy lekísérjem őt kutyát sétáltatni? – Mondjuk elég gáz, mert egyszer majdnem megbaszta a kutyámat, hülye Ryu miatt, mondjuk az az első alkalom volt… Nekem is cuki kutyám van, nem akkora böhöm állat… Majdnem megölte… – fonja össze a karját, én meg megrázom a fejem. - Ez nem lehet…
- De Reita az én barátom – mondom kétségbeesve, és rohanok el az asztalunktól, azt hiszem Ruki és Reita beszélgetnek a pultnál..
- HOGYLEHETSZ ILYEN?? MEGCSALSZ SONO KUTYÁJÁVAL, TUDOM, HOGY ŐT SZERETED NEM ENGEM. UTÁLLAK, HOGY TEHETTÉL ILYET, MINDEN NAP MEGBASZOD A KUTYÁJÁT, REITA, HOGY CSINÁLHATTÁL ILYET?? AZT HITTEM SZERETSZ, MIÉRT??? – kiabálom összeszorított szemekkel. – MEG SONOT MEGAKAROD DUGNI, KUYTAPÓZBAN, AZTÁN AMI JÖN, REI MIÉRT?? MIÉRT??? – ütök bele a mellkasába, majd csitulok le, minden olyan furcsa. Talán, csak azért mert zaklatott vagyok, vagy felment a vérnyomásom ezért mozog minden…
- Ennek meg mi baja van…? – kérdezi Ruki, mire rákapom a tekintetem, és megszédülök, ezért kicsit tántorgok. Ruki arca teljesen… összemosódik, és összevissza folyik.
- Rei…? – nézek fel rá.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Jézus!
á ki ez a köcsög ez a Sano??? Hát a kurva annyát! Reit nem adom, az csak Ruruciccé és kész! Ám nagyon álat feji volt, imádom!
Szia.
Örülünk, hogy tetszett (: Sono (--> Matenrou Opera) és majd megtudod, hogy ki xD csak várni kell Rei povra :p