Uruha

Az agyam eldobom, komolyan mondom… m�g p�r nap nyugtom volt, �pphogy, �s megjelenik. Beny�gve egy ilyet, hogy Chiyo tes�ja… hogy lehet egy ilyen kedves, �s aranyos embernek, mint Chiyo egy ilyen �k�r, �ntelt barom �ccse, mint Reita? – kb. eg�sz nap ez foglalkoztat. Megpr�b�ltam magam t�vol tartani t�le, de nem nagyon ment. Mondjuk eg�sz j�l elbesz�lgett�nk olykor-olykor, de na… akkor sem nyerte el a tetsz�semet, hogy � itt van…

F�leg akkor nem, mikor azt az �tletet adta Chiyonak, hogy �n ugorjak be holnap ahelyett a modell helyett.

- Nem – emelem meg kezemet. – Nincs azaz Isten, hogy �n a kifut�ra l�pjek!

- Most mi�rt nem Ruru? – n�z r�m k�rlel�en Chiyu. Kevesen bec�zgetnek, de � megteszi, �s neki meg van engedve. Ha Reita r�kap erre, kitekerem a nyelv�t…

- Chiyu ne n�zz �gy, nem akarom… ha modellkedni akartam volna, akkor azt teszem, �s nem neked seg�tek nem? – n�zek r� boci szemekkel, mintha legal�bbis meg tudn�m hatni.

- Most k�pes lenn�l cserbenhagyni? – kezd bele �s v�g szomor� k�pet. – Nem tudom, hogy honnan szedjek egy embert… mi lesz �gy? Nem fogom tudni megcsin�lni, ezt az eg�szet… - s�hajtozik, �s csin�lja itt nekem a b�ntudatot.

- Tudd meg, hogy ilyenkor nagyon tudlak ut�lni… - f�jatom, az � arca meg felvidul, �s m�ris ser�nykedik. �n meg fels�hajtok, de l�tom Reit�n, hogy engem figyel. – Te meg mit b�mulsz? Ez is miattad van – h�borodom fel, majd megyek a dolgomra. Eg�sz este esz a fene, hogy mi�rt mentem bele ebbe az eg�szbe. Nem vagyok hozz�szokva a rivaldaf�nyhez, egyszer sem j�rtam a kifut�n, maximum akkor, mikor el�tte vagy ut�na kellett valami. De nem akkor, amikor t�bb sz�z ember le sem veszi r�lam a szem�t. M�g Reita kutakod� tekintete is zavar…

Amikor v�gzek, visszamegyek Chiyohoz, ahol Reita is ott van.

- Holnap hatra gyere, mert van egy kis dolgunk a k�ls�ddel. Meg megmutatom, melyik ruh�k lesznek a tieid – mondja, mire b�lintok.

- Ok��… - s�hajtok fel.

- Menni fog – mosolyog, majd elindulunk haza. Elk�sz�n�k t�l�k, �s ir�ny az �gyam, otthon. M�g az a szerencs�m, hogy ki tudom magam pihenni, �s nem �lmodom azzal a nyavaly�s orrkend�s zsiv�nnyal.

Reggel majdnem elk�sem. Nem �ll�tottam be az �breszt�met el�bbre. M�g az a szerencs�m, hogy mikor fordultam a m�sik oldalamra meg�bredtem, mert nem h�ztam be a f�gg�ny�met… �s vil�gos volt. �gy felkeltem, �s kapkodhattam �ssze magam.

- De �lmos valaki… - hallom meg Reita hangj�t. M�g f�s�lk�dni sem f�s�lk�dtem meg norm�lisan… fogat mosni �s sebt�ben mostam. �s ilyen form�ban, mint ahogy most vagyok, m�r �vek �ta nem mer�szkedtem ki az utc�ra.

- Fogd be… - morogom, majd �s�tom egyet.

- Csak nem �lmos vagy? – fordul fel�m Chiyu.

- Nem �ll�tottam be az �r�mat… - vallom be, majd bemegy�nk a helyemre. Nekem meg azonnal nekem esnek a sminkesek. De el�tte a fodr�sz lecsap r�m… hogy neki dolga van velem. Aj�nlom neki, hogy ne csessze el a hajamat, mert akkor kiny�rom…

Vagy h�rom �r�n kereszt�l nem eresztett el a karmai k�z�l, m�r el�ltem a seggemet, �s ideges is voltam egy kicsit, hogy nem l�thatom magam. Mert azt mondta, hogy a munk�ja nem arr�l sz�l, hogy �n n�zegessem magam a t�k�rben. N�zegessem akkor, mikor � nem dolgozik, az m�r nem �rdekli. �gyhogy nem volt t�k�r el�ttem, �s ez felett�bb ideges�t� volt. F�leg, hogy amikor Reita megjelent olykor-olykor, akkor el�gg� v�gig m�rt. F�leg, mikor m�r csak az utols� sim�t�sokat v�gezte a hajamon a fodr�sz.

- Na, k�sz is – �ll be el�m, �s n�z meg. – Mesterm�! – dics�ri meg mag�t, �n meg el�re f�lek att�l, amit csin�lt velem. Mert nem �ppen fekete f�rt�k l�gnak be szemem el�.

- AZONNAL EGY T�KR�T! – ki�ltom el magam. Reita pedig odas�t�l egy k�zit�k�rrel hozz�m. Az �llam majd leesik, hogy mit csin�lt velem ez az elmebeteg.

- J�l �ll Hercegn�m – mondja Reita, mire sz�r�san fel� kapom a tekintetem.

- Te csak maradj cs�ndben… Te meg – mutatok a fodr�sz fel�. – Ha m�g egyszer megl�tlak, megfojtalak! – morgom, mire egy l�p�st h�tr�bb l�p, de Chiyo bej�n, m�g miel�tt megfojthatn�m.

- Gy�ny�r�! – mosolyog r�m, �n meg morcosan n�zek r�. – Tudom, hogy a hajad miatt hepci�s vagy, de az �jdons�gok, n�ha j�k! Nagyon j�l �ll ez a sz�n.

- M�g mindig ut�llak… - duzzogom be, � meg mosolyog rajtam, majd �ttol a ruh�khoz. Mindent elmond nekem, �n meg memoriz�lom �ket est�re. Tengek, lengek m�g egy darabig, majd amikor m�r kezdenek j�nni a modellek, akkor engem is elkapnak, �s ir�ny a sminkes. Majd a hajam megigaz�tj�k, �s kezd�dik az igazi cirkusz.

Persze eg�sz id� alatt �rzem magamon Reita figyel� tekintet�t… valahogy mindig a k�zelemben van, �s ez egy kicsit bosszant. Mit kicsit? Nagyon… r�m ne n�zzen �gy! R�m sehogy se n�zzen! De az�rt �n is j� vagyok… mi�rt is Reita a legnagyobb gondom? – r�zom meg a fejem, �s koncentr�lok arra, amit a szervez�k mondanak.

Mindet megjegyeztem, de m�g �gy is nagyon izgultam, hogy ne rontsak el semmit. Reita tekintet�t m�g a t�megen �t is �reztem magamon. De amikor bent voltam, �s �lt�ztem egyszer majdnem kinyomtam a szem�t… szinte lyukat �getett a seggemen a gaty�n, ami rajtam volt.

Hajnali egykor, mikor v�gre mindennek v�ge lett, f�radtan �ltem le az egyik kis kanap�ra, �s d�nt�ttem el: Meg�l�m Chiyot, mert ilyen k�nnyen r�vesz mindenre.

- Nagyon j� volt�l! – kacsint r�m, �n meg grimaszolok. – Kaptam m�r most p�r k�rd�st, hogy ki vagy te! Lehet, t�bb munk�d is akadhat!

- Ezt ink�bb hagyjuk! – f�jtatom, �s elmegyek fel�lt�zni norm�l ruh�imba. Kifele menet belebotlom Reit�ba.

- Csinos volt�l ma.

- Vettem �szre, hogy tetszett… - morgom orrom alatt. – P�r lyuk keletkezett a gaty�kon, amik rajtam voltak… - erre csak sunyin elvigyorodik.

- Senki nem tiltotta meg, hogy legeltessem a szemem! – csap fenekemre, mire azonnal lend�l a kezem, �s �n meg arcon csapom.

- Ne �rj a seggemhez! – mondom neki, � meg csak les r�m, hogy komolyan felpofoztam. De nem �rdekel, mert bemegyek Chiyohoz, aki �gy ut�lag al��ratja velem a szerz�d�semet a mai napra.

- K�sz�n�m neked.

- K�sz�nheted is! – h�zom fel az orromat, � meg elneveti mag�t. – De ha meg akarod k�sz�nni, akkor ne hozd be az �cs�d – pillegek r�, mire csak f�lmosoly jelenik meg arc�n, vigyor helyett.

- �n egy vacsor�ra gondoltam holnap – erre fels�hajtok.

- Az is megteszi… - adom be a derekam. Tudtam, hogy nem csin�lta volna meg, de az�rt egy pr�b�t meg�rt a dolog.

- Ok� – mosolyogja, majd mondja hov� mennyek. Szeretek vele kaj�lni, mert akkor tuti j� hangulat van. Elk�sz�n�k, majd ir�ny haza. Amit most taxival k�zel�tek meg, mert nincs az az isten, hogy �n s�t�ljak �s t�meg k�zlekedjek. T�l f�radt vagyok hozz�.

M�snap sz�pen el is k�sem, mert tov�bb aludtam, mint kellett volna. �gy loholva mentem be d�lben a c�ghez.

- Sajn�lom, hogy elk�stem – hajolok meg.

- Sz�m�tottam r�, tegnap nagyon f�radtnak t�nt�l – mosolyogja. – De ha felh�vt�l volna, mondtam volna, hogy maradj otthon.

- Oh…

- �gyhogy menj haza, de ne egy�l sokat, este vacsi! – kacsint r�m, mire b�lintok, majd elmegyek Reita mellett, haza.

Otthon m�g bar�tkozom a t�k�rrel… komolyan, amikor fel�bredtem, akkor nem volt id�m ilyeneken agyalni, mert siettem be, de most?! Sim�n van… �s nah… nekem sosem volt festve a hajam. Mindig meg voltam el�gedve a feket�vel… - s�hajtok fel. De m�r k�s� b�nat.

Az �lt�zk�d�sben egy kicsit elmegy az id�… v�g�l egy feh�r nadr�gn�l maradok, egy fekete-feh�r fels�n�l, �s egy hozz� ill� nyakl�ncn�l. Nem fogtam fel hajamat, am�gy sem szok�som… egy kicsit kih�ztam szemem, szempillaspir�l �s egy kis parf�m. P�nzt�rca, kulcsok �s mentem is a megadott �tterembe. Ott m�r ott volt Chiyo… �s Reita… Na, az m�sodik szem�lyt egy�ltal�n nem v�rtam. Nagyon, de nagyon nem. Ketten szoktunk elj�nni, kaj�lni, nem h�rman. A pinc�r odaveszett, majd le�ltem.

- De csinos valaki – mondja Reita, mire megforgatom a szemem.

- Rem�lem nem v�rattalak meg – n�zek Chiyora, mire apr�t megr�zza fej�t. A pinc�r azonnal idej�n, majd felveszi az italrendel�sem, mert m�r nekik van az asztalon innival�. M�g nekem is felt�nik, hogy mennyire megn�z engem a tag… az�rt ennyire nem vagyok felt�n� jelens�g. M�r az �tlapot b�ng�ssz�k, mikor elkezd Chiyo telefonja zen�lni. Feln�zek, majd l�tom, hogy felveszi. Nem tudom, hogy ki h�vja, de m�r most l�tom, hogy ebb�l nem s�l ki semmi j�…

- Sajn�lom sr�cok, de nekem el kell mennem. Elbasztak valamit bent, �s nekem kell helyrehozni.

- Veled megyek, seg�tek – aj�nlom fel azonnal.

- Nem, nem kell – n�z r�m kedvesked�n. – Te csak egy�l valami finomat helyettem is… - s�hajt fel. – Sietek, de nem garant�lom, hogy vissza�rek – n�z Reit�ra. – Majd otthon tal�lkozunk akkor – k�sz�n el, �s m�r megy is. Csak s�hajtok, �s visszafordulok az asztalhoz, miut�n elt�nt alakja szemem el�l.

- Megyek �n is szerintem… - teszem le az �tlapot.

- Most mi�rt? Ha m�r itt vagyunk egy�nk egyet! – erre fels�hajtok. – Most t�nyleg vele akarok enni? – k�rdezem meg magamt�l. – Na! Ne k�resd magad, csak egy kis kaja.

- Rendben, rendben…- adom meg magam. – Mostan�ban olyan k�nnyen megyek bele minden h�lyes�gbe… - jegyzem az�rt meg magamnak, majd �jra az �tlapra n�zek. Miut�n kiv�lasztottuk, hogy mit esz�nk egy p�r percnyi csend telepszik r�nk.

- J�l mozogt�l a kifut�n – sz�lal meg, �n meg italomr�l r� n�zek.

- K�sz�n�m – mondom, �s magam is meglep�d�m ezen, nem hogy �. De az�rt egy kicsit k�tkedve n�zek r�.

- De t�nyleg – mondja. – J�l �lltak neked azok a ruh�k, meg ez a haj is – n�z r�m, �s m�r v�gig, mire �rzem, hogy elpirulok. �gy ink�bb megk�sz�r�l�m egy kicsit a torkomat, �s ink�bb iszom. – Hol van m�r az a rohadt kaja?! – �rzem, hogy a tekintet�t�l egyre jobban zavarban vagyok. – Mi�rt ilyen? Dr�ga j� any�m… - n�zek el egy percre. De a kaja megj�n. Kaja k�zben is besz�lget�nk… vagyis ink�bb � besz�l a tegnapr�l, meg k�rdezget, hogy mi�ta ismerem a n�v�r�t. El�g j�l elvagyunk, ami engem is meglep. Sokkal kedvesebb, mint amikor lent voltunk Ruki�kn�l. – De, h�j! Nehogy m�r �rzelg�s legyek! Takerut cs�kolgatja, �s nekem teszi a sz�pet… - n�zek a szem�be, mire beleborzongok, �s ink�bb eln�zek.

- Aranyos vagy, amikor pirulsz – sz�lal meg, �n meg m�g jobban elv�r�s�d�m.

- Fejezd ezt be – morgom orrom alatt. – Ut�lok v�r�s�dni!

- Pedig nagyon j�l �ll – vigyorogja.

- Gonosz d�g vagy, tudd meg! – fortyogom, �s ink�bb eln�zek a m�sik ir�nyba, �s pr�b�lom magam t�ltenni azon, hogy Reita itt van, �s figyel, �s b�kol. B�kol? – kapom vissza r� a fejemet, � meg mindig n�z.

- Mi�rt j�tt�l fel Toki�ba? Takeru biztos sz�vesen fogadta volna, hogyha ott maradsz… - mondom egy kicsit t�bb g�nnyal, ami m�g engem is meglep. Ha nem ismern�m magam – m�rpedig ismerem-, akkor azt mondan�m, hogy f�lt�keny vagyok. De �n nem vagyok!!! Mivel nem szeretem Reit�t.

- K�sz�n�m k�rd�sed – emeli meg egy kicsit egyik szem�ld�k�t. – Takeru j�l viselte, hogy elutas�tottam �s Chiyo miatt j�ttem fel Toki�ba – mondja, de nekem legink�bb azt fogja fel agyam, ami a mondat elej�n volt. – Elutas�totta Takerut? De… mi�rt? – b�mulok ki a fejemb�l, �s eszembe jut, mikor azt mondta, hogy kellek neki testest�l, lelkest�l… - Vagy az is csak egy �lom lett volna? – s�hajtok fel. – Annyira nem tudom… nem �rzem, hogy n�la mi a val�s�g, �s mi nem.

- Min gondolkozol Hercegn�m? – k�rdezi, mik�zben megfogja kezem, �n meg r�n�zek kezeinkre, majd fel szemeibe, de meggondolom magam, �gy ink�bb eln�zek.

- Desszertet akarok – hazudom. Nem akartam desszertet, mert az m�r sok lenne est�re, de ez jobb, mintha bevallottam volna az igazat.

- Akkor? Mi tart vissza?

- Fogod a kezem… - mondom, mire elvigyorodik.

- Szabad a m�sik – mondja, mire felf�jom arcom, �s kir�ntom �v�b�l. N�zek magamnak valami k�nnyebb desszertet, majd rendelem, �s nemsok�ra meg is j�n. Persze nem tudom megenni, nem is akartam mindent megenni…

- �gy l�tom, legy�r egy kis �dess�g – mosolyogja, eddig nem is figyeltem meg, hogy milyen aranyos mosolya van, ha nem a sunyi k�p�vel n�z. – Mi? Ezt most komolyan �n gondoltam?!

- �-�n… - n�zek a t�ny�rra. – M�r j�l laktam. Nem szeretek rosszul lenni a kaj�t�l – n�zek el. M�g em�szt�nk egy kicsit, vagyis legal�bbis �n, majd fizet�nk. Illetve akarn�k �n is fizetni, de nem engedi meg nekem. � akar fizetni… s�t! M�g haza is akar k�s�rni, miut�n kij�tt�nk az �tteremb�l.

- Nem kell hazak�s�rni, tudom az utat haza, �s vigy�zok magamra.

- Nem baj Hercegn�m. Jobban alszom, ha tudom, hogy �ps�gben haza�rt�l.

- Tudod… �n este vigy�zok magara, ellent�tben veled… - indulunk hazafel�.

- Nem tehetek r�la, hogy a farkas ott volt! – horkan fel. – Nem az�rt nem lovagoltam, mert nem akartam. Egyszer�en nem akartam, hogy Fantom l�b�val t�rt�njen valami! – mondja, �s mintha egy kicsit duzzogna. �n pedig j�t mosolygok rajta. Nem azon, hogy most � duzzog, nem… az mosolyogtatott meg, hogy figyelmes egy �llattal. Ez m�r halad�s, az � eset�ben.

- Min mosolyogsz? Nem vicces, hogy megk�stoltak.

- Az nem is, de j� hallani, hogy egy �llattal legal�bb figyelmes vagy – �r�nk haza hozz�m. Nem �ll sz�nd�komban felh�vni magamhoz, �gy meg�llok a kapuban.

- Nem csak Fantommal vagyok figyelmes – mondja.

- Persze… - kezdem el kulcsomat keresni, mire megfogja kezem, �gy feln�zek r�.

- Nem persze, ez �gy van – h�z k�zelebb, �n meg kez�r�l feln�zek r�. Nem sz�lalok meg, csak v�rom, mit akar. – Mintha nem vetted volna �szre, hogy veled is az vagyok… - mondja, mire kinyitn�m a sz�mat, hogy visszav�gjak valamivel, de megcs�kol. Kiejtem a kezemb�l a t�sk�m meg a kulcsom, �s reflexszer�en �tkarolom nyak�t. Hevesebben kezdem el venni a leveg�t, mire r�j�v�k, hogy mit csin�lok… �s, hogy mennyire ismer�s �rz�s… - elv�lok t�le, gyorsan felkapom cuccaimat, �s felsietek a lak�somba.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

Friss�t�s

Csak regisztr�lt felhaszn�l�k �rhatnak hozz�sz�l�st.

1

2011.09.23. 22:35 Sayuki007 Neeeeeeee! Meg�ltem a LEFEL� nyilas gombom a v�g�n, mert m�g akartam olvasni, de nem volt t�bb!!! Siessetek, l�gyszi! Nagyon tetszik! <3 V�lasz: oo h�t vigy�zz a klavira XD �s siet�nk (: