|
27. fejezet
Uruha
Kicsit furcsálltam Reita esti reakcióját, de nagyon jól esett, ahogy kimondta mennyire szeret. A szóbelitől már egyáltalán nem tartottam, és ahogy észrevettem, Reita is kitapasztalta hogyan is kell velem ilyenkor bánni. Teljesen megnyugtatott, hogy még egyszer átvettük az összes tételt, és eljátszottuk, hogy ő a vizsgabiztos, én meg a vizsgázó, aki húz egy tételt, és azt elmondja, persze utána a „vizsgabiztos” rátért a biológiára, hogy abból is muszáj valamit mutassak. Eléggé elhúztuk így az estét, de nem bántam, mert tényleg feszültség levezető hatása volt. Reggel kipihenten ébredtem, egy csepp stresszel sem. Reita kísért be a vizsgahelyre, végig ölelgetett, ami nagyon, nagyon jólesett, és érzésem szerint nagyon jól sikerült a feleletem, pont azt a tételt húztam ki, amit tegnap Reijel… Mosolyogva jövök ki, de elég gyorsan lefagy arcomról mikor Sono teljesen rámászott Reire, akin tisztán látszik, hogy le akarja vakarni magáról..
- HAGYJÁL MÁR BÉKÉN BAZDMEG! – löki le magáról, és észreveszi, hogy már én is kijöttem. Karon ragad, és húz ki az épületből, bár én is elég sietve indulok ki vele.
- Te az enyém vagy… – mondom halkan, és ölelem át szorosan Reit, mikor már a kocsinál vagyunk.
- Remélem, nem hiszed, hogy…
- Nem – vágok szavába. - De nem akarom, hogy a közeledben legyen… menjünk haza… kérlek – fogom meg a karját, és már ülünk is be a kocsiba. 20 perc alatt hazaértünk, amikor tudtam Reita keze után kaptam, de elég sokszor kellett váltania, így inkább otthon fogok vele jobban foglalkozni. Elég gondterheltnek tűnik…
- Rei…? – néz rám. – Elmenjek otthonról?
- Tessék?? Miért akarsz otthonról elmenni?? – akad ki teljesen. – Én téged szeretlek Uruha! Nem akarom, hogy elhagyj, vagy már nem szeretsz?? – fordul felém teljesen.
- Nem! Dehogy, erről szó sincs! – nyúlok keze után. – Csak azt hittem, hogy gondolkozni szeretnél, vagy nem tudom – nézek rá ártatlanul, és rögtön meg is enyhült az ábrázata.
- Az, jelen pillanatban lehet, jól jönne… kicsit átgondolni mindent, kitisztítani a fejem – mosolyog. – Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy velem – húz magához és ad egy csókot, amit persze örömmel viszonzok.
- Én addig Kainál leszek, csak légyszi ne vidd le Ryut… nem akarom, hogy találkozz Sonoval… – pásztázom a földet.
- Féltékeny vagy? – mosolyog, és lép oda hozzám, mert már kiszálltunk a kocsiból.
- És ha igen? – kezdek duzzogni is, mire felnevet, és magához ölel, persze én készségesen bújok hozzá.
- Az engem nem zavar, de felesleges féltékenykedni, én csak téged szeretlek. Amúgy aranyos vagy mikor duzzogsz… csücsörítesz – világosít fel, és kissé hevesen magához ránt, és puszil számra. – Viszont elviszlek hozzá, nem akarom, hogy mászkálj, főleg hogy nem tudod, merre kell menni, ha jól sejtem – mosolyog, és ülünk vissza a kocsiba, és 10 perc után meg is érkeztünk. Kai igencsak meglepődött, hogy felmentem hozzá, de örült nekem, bár… amint csukódott mögöttem az ajtó, én zokogva borultam nyakába.
- Jézus isten, mi történt Ruru-chan?? – szorít magához, én meg nagyvonalakban elmesélem neki hogy mi volt a bárban, miket hazudott össze, mire jöttem ki a szóbeliről, satöbbi.
- Nyugodj meg Ruru, Reita csak téged szeret! Biztos vagyok benne. Az a Sono gyerek meg mindenkinek az agyára megy, megsúgom, még Aoiéra is, csak ő meg nem törődik azzal, hogy már mennyire a nyakunkon él. Semmi baj nem lesz, ha mindannyian besokallunk, és már elég közel vagyunk hozzá, akkor egy idő után lekopik rólunk. Ruki erősen azt feltételezi, hogy ő kevert drogot az italodba… tartsd magad tőle távol, mert van egy olyan sejtésem, hogy téged akar bemocskolni, hogy övé legyen Reita. Na, meg mi Rukival fogunk rád ügyelni – mosolyog kedvesen, és ad még egy csomag zsebkendőt a kezembe. – Na, gyere főzzünk valami finomat, az mindig megnyugtat! – húz be a konyhába, és valami tömény csokoládés süteményt csináltunk.
- Sziasztok gyerekek, ó… szerbusz kedves..
- Uruha… Uruha vagyok – nézek a középkorú nőre.
- Uruha – mosolyodik el. – Örülök, hogy megismerhettelek, én Kai anyukája vagyok, mert rá lettem szoktatva, hogy Kainak hívjam a fiam...- nevet. - Mit ügyeskedtek?
- Sütit sütünk, nemsokára kész van. Képzeld anya, Ruru-chan megengedte, hogy megtanítsam főzni! – lelkendezik Kai, én meg érzem, hogy elpirulok.
- Nahát, nahát… akkor tényleg jóban lehettek, és mégis hányadik óra ez? – kuncog, mire Kai dobbant egyet.
- Ez csúnya volt anyu… amúgy meg, már egy hónapja tanítom, csak most volt az érettségije, és emiatt nem nyaggattam ezzel – duzzog Kai.
- Érettségi? Mégis miből? – érdeklődik az asszony.
- Kémiából tettem középszintű érettségit… ma volt a szóbeli – mondom halkabban.
- Miért ennyire fontos neked a kémia? – ül le az asztalhoz, és figyel minket.
- Orvos szeretnék lenni. Így is kész idegbeteg voltam az érettségi előtt, és jövőre még van 5 tantárgy… mert biológiából is kell jövőre – gondolkozom el, nem lesz egyáltalán egyszerű.
- Nagyon szimpatikus a felfogásod Uruha, örülök, hogy Kainak ilyen jó barátja van – mosolyog, én meg kicsit furcsán nézek rá.
- Szóval… most engem tesztelt? – kérdezek rá.
- Pontosan… nem bízom a mai fiatalokban, de te egy normális gyerek vagy, remélem ez nem csak egy álca – mosolyog. – Mindenesetre, szívesen látlak téged bármikor, akár tanulni is összeülhettek – áll fel. – Viszont kisfiam, ha kész a sütemény hozz már be nekünk a dolgozószobába – mosolyog és megy be egy ajtón.
- Ne haragudj, anya mindig tesztel mindenkit… de téged rekordidő alatt megszeretett, elismerésem.
- Pedig nem csináltam semmit, csak beszéltem magamról…
- De ebben épp ez a jó! Nem játszottad meg magad, és így szeretett meg – nevet. – Na, kihűlt a süti. Együnk! – ülünk le az asztalhoz, beszélgetünk még egy kis ideig, és félhat körül Kai lerajzolt útvonalával indulok is haza, mert nem laknak olyan messze egymástól, szerencsére. Hat körül már lépnék be a kapun, de hírtelen rántást érzek magamon, és nekivág valaki a falnak.
- Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim? Csak nem az édes, kedves Uruhával állok szemben?! Aki nem mellesleg Reitának a szerelme?! HA?? – pofoz fel, én meg riadtan nézek rá. – De… vele állok szemben – vált a hangja undorral telivé, és üt meg megint, és érzem, hogy felszakadt a szám, a torkomban meg egy hatalmas gombóc növekedett, ami késztet a sírásra. – Mit is csináljak ebben a helyzetben… – húzza sunyi vigyorra a száját. – Esetleg, alázzalak meg? Véresre tudnálak baszni, de az nekem nem elég, így Reita nem figyelne fel rám… Nekem ő kell! – szorít jobban a falhoz, én meg egyre rosszabbul érzem magam, azért mert nagyon félek, és elég feszes nadrágot vettem fel, és a zsebemben van a telefonom, ami teljesen elnyomja a combomat, és Sono is nagyon erősen szorít... – Remélem, tetszett a múltkori drog! – vág gyomorszájon, én meg görnyedem össze akaratlanul. – Mit hajlongasz lefele? Csak nem le akarsz szopni? – túr bele hajamba, és ahelyett hogy letérdepeltetett volna, durván felrántott, és vágja neki a falnak a fejemet. Összeszorítom szemeimet, mert csillagokat látok annyira fáj már mindenem, és szédülni is kezdek… - Nos, nincs kedvem tovább játszani – jelenti be, én meg egy hideg, éles valamit érzek meg a nyakamnál. – Hoztam neked ajándékot – nyomja jobban bele nyakamba a kést, ami érzem, hogy bármely pillanatban elvághatja az ütőeremet. – Nyugi, nem megölni akarlak… még. Csak kis védekezés, hogyha el akarnál szaladni, akkor csak egy helyre tudj menni, a POKOLBA – köp le, és vesz elő egy injekciót a kabátzsebéből, és szorít neki a falnak, amíg elvágja a pulcsim ujját, én meg teljesen kétségbeesek, de egy hang nem jön ki a torkomon, annyira félek. – Nem fog fájni, úgy fogod érezni, repülni fogsz, látod milyen jó ajándék? Nagyon drága is volt, de én megáldoztam neked, mert én úúgy szeretlek! – döfi karomba a tűt, én meg felordítok, és megérzem a feszítő érzést, már zokogok is… – Soha többé meg ne lássalak Reita közelében, ha esetleg mégis életben maradsz, valamilyen csoda folytán, de biztos vagyok benne, hogy fél óra múlva már döglődni fogsz – röhög, és enged el, én meg csúszom le a fal mellén. – A mobilodat mindenesetre elveszem, nehogy segítséget próbálj hívni, amíg szenvedsz – szedi ki a zsebemből. – A KURVA ANYÁDAT! – rúg belém. – MIKOR HÍVTAD FEL REITÁT??? – vágja a falhoz a készüléket, és csapódik is ki a kapuajtó. Összemosódva, de Reitát látom még, de innentől minden olyan zavaros… Több villogó autó van itt, az egyikbe beletesznek, addig a karomon volt egy nagyon erős kötés, teljesen elszorította a karomat, de elég zavaros minden…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés
Te Jézus-Úr-Atya-Isten!!!!!!
he?????
O.O??????
Ne mán! Ez a kis köcsög, beszari, g"ci, kurva, pöcs!!!!!!!!!! Hogy merte ezt tenni az én egyetlen, gyönyörű, jóseggű, cuki, szexi, ici, pici uruhámmal????? Életem szerelmével???!!!!!!!!!!! A kurva édes annyát! WÁÁ!!!!!! De gyűlölöm, má az elején sem volt szimpi, de most!
Fhu sürgősen folytassátok, mert ez... ez.... Jézusom!!!!
Na szal. folytit!
U.I. Nehogy meghaljon a drágám, mert én magam dugom meg azt a Sano, vagy Sono, vagy Soni vagy kit mit tom én hogy hívják XD
XD látom sokoltál :3
Hát... rásegített az egyik író x3 meg, azért mert neki Rei kell, és Ruru útban van neki.
LOL XD Sono :p és nem, itt nem hal meg :3